A Greenpeace és a világvége

Biztos, hogy az árvíz a legalkalmasabb kommunikációs felület vélt igazunk megjelenítéséhez? Biztos, hogy félelmet is lehet kelteni a kívánt hatás elérése érdekében

Régóta figyelem a Greenpeace és a Tatai Környezetvédő Zrt. konfliktusát az almásfüzitői vörösiszap-tározók miatt. A vita lényege: jelent-e valós veszélyt a – szocializmus éveiben – a Duna partjára telepített tározó, vagy sem? A vita ugyan időnként elmérgesedik, de voltaképpen mindkét fél szerepének megfelelően viselkedik: a radikális zöld szervezet a tőle megszokott, érzelmi telítettségű attraktív akciókkal támad, a vállalat pedig érvényes hatósági engedélyekkel és tudományos érvekkel hárít. A vita az utóbbi időben elcsendesedett, de aztán jött az árvíz, és a Greenpeace úgy vélte, kihasználja a fokozott figyelmet, és ismét színre lép. És ez baj. Baj, mert nem a segítségét ajánlotta fel, nem önkénteseket toborzott, hanem vészjósló híreket dobott be az amúgy is megrémült lakosságnak.

Először azzal riogatott, hogy az árvíz beborítja a Dunába a tározót, ha nem most, majd később. Aztán persze kiderült, hogy ez fizikai képtelenség, ilyesmi nem fordulhat elő még egy sohasem látott árvíz esetén sem, mivel a megkeményedett millió tonnányi vörösiszap mozdíthatatlan. Ekkor elővettek egy másik panelt, a bemosódás veszélyét. Azt állítván, hogy nem a gátak magasságával van a baj, hanem a szivárgással. Ami bármikor bekövetkezhet. Ez ugyanúgy hangzik, mint a világvége ígérete. Az is bekövetkezik, bekövetkezhet egyszer. Persze a GP okosabb a világvégeváróknál, mert nem határoz meg időpontokat. Majd, valamikor, bármikor, hosszú távon.

Semmi kifogásom nincs, ha a környezetvédők fellépnek az általuk veszélyesnek tartott jelenségek ellen, még akkor sem, ha ezt harsányan teszik, és akkor sem, ha nyilvánvalóan nincs igazuk. De az kifejezetten káros, amikor a katasztrófahelyzetben a félelmet tovább gerjesztik, az árvízveszélyt még egy vörösiszap-veszéllyel is megfejelik, csak azért, hogy a figyelmet magukra vonják. Ez így nem tisztességes, és egyáltalán nem jellemző az igazi környezetvédőkre!

 

Speciális halászhálóval indult a ‘Hulladékmentes Dunáért’ (WFD) kezdeményezés

A WFO azaz, a ‘waste free oceans’ programot az Európai Műanyagfeldolgozók Szövetsége (EuPC) kezdeményezte és ötletük egyből támogatásra talált az Európai Bizottságban. A cél az európai tengerek és óceánpartok megtisztítása a hulladéktól, szeméttől. Az európai uniós projekt 2011-ben Franciaországban indult, ahol a speciális hulladék-halászó hálót és szerkezetet kifejlesztették. Belgium és Spanyolország után, 2012 tavaszán csatlakozott Portugália, majd júniusban Dánia és Törökország. Várható a ciprusi és a görög csatlakozás is.[1]

Logikus folytatás volt, hogy a tengerek, óceánok vize után a folyóknak is hasonló figyelmet szenteljenek. A konkrét kezdeményezés első jelentős folyami projektje az ún. WFD (Waste Free Danube), azaz ‘hulladékmentes Dunát’ projekt lett és Bécsben indult.

Magyarországon három hazai cég, a Tatai Környezetvédelmi Zrt., a tatabányai Mikrolin Kft. és a sárvári központú HUKE Csoport közös szervezésében és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közreműködésével valósítják meg a projektet. A közzétett tervek szerint a WFD-projekt keretében júliustól októberig havonta megszervezik a hulladék-lehalászást. Ez év végén összefoglalják a tapasztalataikat, készítenek egy tanulmányt, és ez adhatja az alapot a magyarországi folyók hasonló, vízfelületen folyó tisztitásához.

A múlt héten bejelentették a projekt magyarországi indulását és bemutatót tartottak Neszmélynél. A híradások, cikkek szerint a neszmélyi kikötőben felállított palackgyűjtő háló körülbelül 1 köbméter hulladékot, többségében műanyag palackot fogott fel néhány óra alatt. Nem rossz fogás! Szerintem a horgászok és a környező települések is örvendtek neki.

Sokakat meglephet, hogy én kedvelem a radió vízállás-jelentéseit, nem kapcsolok el vezetés közben sem, amikor hallom “… tetőz…és…hajóvonták találkozása tilos!”. Valahogy úgy érzem, magam is hajózom ilyenkor. És hajózni nagyon jó, gondolom horgászni is! Nos, akkor szerényen arra tennék javaslatot, hogy a dunai, illetve remélhetőleg többi magyarországi folyón is fokozatosan megvalósuló ‘hulladék-halászatról’ is készüljön ezentúl jelentés, akár a rádióhallgatók figyelmébe is. Én örömmel hallanám: “… Neszmélynél az októberi hulladékfogás elérte a 100 köbmétert. Szegednél e hónapban csak 26 köbmétert fogást mértek. A többségében műanyagpalackokat tartalmazó fogásokat az X vagy Y központú műanyagújrahasznosító üzembe szállították. (…)” Ja, és ne feledjék: hajóvonták találkozása tilos!