„Nincsen B bolygó!” – mondta nemrég Zagyva Gabriella az V. Ökológiai Nyári Egyetem egyik előadásán. A szöveg legnagyobb részével – elkötelezettség és bátorság kell az egyéni szerepvállasához a fenntartható ökológiai egyensúly megteremtéséhez – könnyen egyet tudunk érteni. Idézett kijelentésével azonban nem.
Röviden cáfolva az idézetet: de, van. Mégpedig nem is egy. És szükségünk is van rájuk. Amit pedig alább röviden kifejtünk nem a tudományos-fantasztikus írók agyszüleménye, bár a legfontosabb kifejezést épp egy amerikai sci-fi szerzőnek, Jack Williamsonnak köszönhetjük, ez pedig a terraformálás. Magyarán a „földszerűvé tétel”.
Hogy miért van erre mindenképpen szükség? Az emberiség napjai a Föld nevű planétán meg vannak számlálva. A legjobb esetben is maximum még ötmilliárd évünk van hátra, ha nem mozdulunk. Emberi elmével áthidalhatatlannak tűnő távolság ez, de nem árt fejben tartani: addigra komoly utat kell bejárnunk, mert ha a naprendszeren belül ragadunk, a vörös óriássá duzzadó Napunk bekebelez minket. De ez csak a biztos véget jelenti. A bizonytalan bármikor (évtizedekkel korábban megjósolhatóan) lecsaphat eltévedt kisbolygók képében. Hogy mindez mit okozhat, arról kérdezzék meg a dinoszauruszokat.
Szintén belátható időtáv a szénhidrogén alapú energiahordozók kifogyása, miként a bolygó túlnépesedése is. Természet anyánk ilyenkor minket, vagy láthatatlan kórokozókat felhasználva igyekszik háborúk vagy betegségek segítségével rendet vágni sorainkban. Kapaszkodjunk hát abba az illúzióba, hogy az emberi faj annyira kívül helyezte magát az evolúción, hogy ezekkel a problémákkal is képes szembenézni és megbirkózni velük. Egyszer azonban óhatatlanul elérkezik a pillanat, amikor búcsút kell intenünk szülőbolygónknak és megkezdenünk űrodüsszeiánkat. Addigra pedig készen kell állnunk.
A Mars terraformálására számtalan – használhatónak látszó – elképzelés született már, ezek némelyikét a NASA speciális földi körülmények között teszteli is. (Hogy korábban többes számot használtunk a szóba jöhető planéták említésekor, annak oka: a Vénusz földiesítésén is komoly kutatók dolgoznak.) Az egyik elképzelés szerint különleges űr-tükrök segítségével emelnék a marsi átlaghőmérsékletet a széndioxid fagypontja fölé, majd alga és zuzmótelepekkel „gyártatnának” üvegház-hatású gázokat a légkör megerősítésére. Ezt követően – akár már ötven évvel később – fenyők kerülnének a Mars talajába, amelyek akár egy évszázad leforgása alatt élhetőbb környezetté formálnák a vörös bolygót. Eközben természetesen az első embert szállító űrhajók is megközelítenék a B bolygót. Elsődleges számítások szerint csak az emberes Mars-küldetés többe kerülne, mint 55 milliárd dollár.
Az összeg majdnem olyan felfoghatatlan, mint a Napunk halála, ám annyit könnyű mondani: a fantasztikum helyett inkább hasznos dolgokra fordíthatnák, a környezet és a megbomlott ökológiai egyensúly visszaállítására. Tisztelettel jelentjük: a Mars és a Vénusz, vagy bármely más égitest terraformálásának tervére fordított egyetlen cent is a Föld megmentésébe fektetett pénz. Minél jobban értjük ugyanis, hogyan indítható be a számunkra elviselhető ökoszisztéma kialakulása, annál pontosabban avatkozhatunk be az általunk megzavart egyensúlyba. Önmagunkról és bolygónkról tanulunk, amikor marsi kolóniákról fantáziálunk.