Fekete Péntek

Írtunk már korábban a tudatos vásárlásról (itt), ami ugyan nem egzakt módon, de mégis a környezetvédelem témaköréhez tartozik, ha kicsit a dolgok mögé nézünk. A tudatosság ellentétének egy sajátos megvalósulása az amerikai Fekete Péntek.

1966 óta a Hálaadást követő nap rendszerint az őrületé az Egyesült Államokban. És sajnos egyre több helyen a világban. Az ún. Black Friday („Fekete péntek”) a karácsonyi bevásárlási láz nyitánya. A Fekete Péntek nem hivatalos szünnap az USÁ-ban, de sokan szabadságot vesznek ki erre a napra (a kereskedelemben és a bankszektorban dolgozók kivételével), ami megnöveli a lehetséges vásárlók számát. A kereskedők már gyakran hetekkel korábban elkészítik a karácsonyi dekorációt. Sok kereskedő igen korán kinyit: többségük reggel 5 órakor, de akár még korábban. A kifejezés egyébként Philadelphiából származik, a megnövekedett forgalomból származó kaotikus állapotokra utal. Az árukészlet fogyása miatti csalódottság, a káosz, a tolongás sokszor hisztérikus hangulatot szül, a hisztéria agresszióba torkollik, teljes a fejetlenség.

A tavalyi Fekete Pénteken 226 millió vásárló közel 12,3 milliárd dollárt költött csak az Államokban, míg idén az Egyesült Királyságban -az átlagosan 40%-os árleszállítás következtében- percenként (!) 360 ezer fontot .

Erről a kaotikus napról számos, szó szerint félelmetes videó készült, amelyek egy része bejárta a világsajtót.

Vannak még persze „kedves” történetek az emberek őrült vásárlási lázáról: az egyik manchesteri Tesco áruházban például a rendőrség beszámolója szerint a vevők összeverekedtek az utolsó olyan televíziós készüléken, amelyet 999 font (390 ezer forint) helyett 299 fontért (nem egészen 120 ezer forintért) kínált az üzlet.

Ha eltekintünk a fenti borzalmaktól, akkor is bőven találhatunk kivetnivalót a Fekete Péntekben. A megnövekedett forgalom hatására az amerikai városok levegőjének szmogszintje a többszörösére emelkedik, arról nem is beszélve, hogy a rendszerint nagy fogyasztású családi autók üzemanyag-igénye tovább csökkenti egyébként is véges fosszilis készleteinket. A nagy áruházak 24 órás nyitvatartása többszörösére növeli az energiafogyasztást. És akkor olyan globalizációs kérdésekről még nem is beszéltünk, mint az áruszállításból adódó környezeti terhelés, vagy éppen a megnövekedett fogyasztást kiszolgálni igyekvő infrastruktúra fenntartása.

Törekednünk kell arra, hogy lehetőség szerint minél több olyan terméket fogyasszunk, amelyek a környékünkről származnak, kevés szállítást igényelnek, előállításukhoz kevés energiára és humán erőforrásra van szükség. Vegyünk egy kézenfekvő példát: a friss terményt beszállítják az üzembe, ott raktározzák, becsomagolják, majd ismét elszállítják, sok esetben igen messzire. A friss zöldség, gyümölcs, kenyér nemcsak ízletes, de környezetbarát is, kisebb az ökológiai lábnyoma, hiszen a szomszédból, ideális esetben helyi termelőktől származik.

9470552_s

Abban hiszünk, hogy akkor élünk helyesen, ha óvjuk környezeti értékeinket a sok esetben felesleges terheléstől, vigyázunk arra, ami csak ideiglenesen a miénk, azért, hogy továbbadhassuk utódainknak.

Végül álljon itt George Romero gondolatébresztő kisfilmje (2:54) a Nacho Punch YouTube csatornájáról. A tematikusan és vizuálisan horrorisztikus elemekkel dolgozó spot illik a Nacho Punch repertoárjába: általában elgondolkoztató, társadalomkritikai élű videókat közölnek, melyek az irónia erejével mutatják be a realitás abszurditását. A Fekete Péntek pont ilyen abszurd és emberségtől idegen civilizációs ártalom.

Zoknicsere

Az utóbbi időben a divatiparban érdekelt vállalatok körében is elszaporodtak azok a – lényegében egy kaptafára húzott – akciók, amelyek a forgalomserkentői szándékot valamilyen környezetvédelmi aktivitással támogatják meg. Lényegük: az adott bolt profiljának megfelelő, elhasznált ruhadarabokat kell leadni, cserébe kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosítanak.

Tavaly az Intimissimi és a H&M hirdetett ilyen akciót. Az Intimissimi „Megéri újrahasznosítani” kampányában bármilyen márkájú, elhasznált, régi fehérneműtért kuponokat adtak, de ezeket csak a náluk vásárolt új ruhadarab vételárának 20 százalékáig lehetett beváltani. Tehát itt lényegében egy 20 százalékos árengedményes akcióról volt szó, amelynek keretében megszabadítottak bennünket néhány megunt holmitól, amelyekből aztán különböző használati tárgyakat készíttettek. Ha készítettek. Mert erről később már nem szólt a fáma. Nem tudom, az akció mennyire volt sikeres, de saját nőismerőseim körében meglehetősen vegyes volt a fogadtatás. Volt, aki szégyellte volna elhasznált fehérneműit bevinni egy ilyen fényes boltba, mások a kedvezményeket kevesellték, de voltak olyanok is, akiknek tetszett az ajánlat, és éltek is vele.

Néhány tipikus vélemény:

„Alapvetően tetszik az ötlet, de attól, hogy az ember a bugyiját és a melltartóját (is) kell, hogy leadja, van bennem valami rossz érzés.”

“Én személy szerint nem élnék a lehetőséggel, mivel szerintem a fehérnemű egy intim dolog, és nem szívesen vinném be, hogy kapjak cserébe egy kupont.”

“Ha most vennék valami új Intissimit, összeszedném otthon a fehérnemű-szemetet, s kapok, amit kapok, elvinném, ne foglalja tovább a helyet a fiókban. Tényleg évekig pakolgat az ember régi ruhákat, mert nincs szíve kidobni.”

2

Hasonló módon szervezték a H&M akcióját is, amelynek keretében, márkától és állapottól függetlenül bármilyen ruhadarabot visszavettek. Egy szatyor ruháért 500 forintos kupon járt, amelyet a H&M üzleteiben lehetett beváltani, de csak 2500 forint feletti vásárlás esetén. A begyűjtött ruhákat partnercégükkel újrahasznosíttatták, és a bevételeket karitatív, illetve gyermekszervezeteknek adták át. A rossznyelvek szerint ezzel a gesztussal azonban csak a Greenpeace feketelistájáról szerettek volna lekerülni. (A H&M más, nagyhírű ruhagyártókkal, – forgalmazókkal együtt azért került a zöld szervezet feketelistájára, mert toxikus anyagokat találtak kínálatuk egy jelentős részében.)

Legújabban egy internetes áruház kísérletezik hasonlóval, ők zokni csereprogramot hirdetnek.


 

Az elkopott zoknikat összegyűjtik és újrahasznosítják: házak hőszigetelésére használt anyagot készíttetnek belőle. A zokni-tulajdonosoknak csak ki kell válogatni és postára kell adni elhasznált, megunt darabjaikat, amelyek után súlyuknak megfelelő arányban válnak különböző vásárlási kedvezményre jogosulttá.  1 kg-ig: 15%-os; 1-2 kg-ig: 20%-os; 2-5 kg-ig: 25%-os kedvezménykupont küldenek új HDI pamut zoknik megszerzéséhez. (5 kg feletti mennyiséget viszont már nem vesznek át.)

3

Átverés, kereskedelmi fogás, kommunikációs trükk, green washing, vagy valódi környezetvédelemi gesztus egy ilyen akció? Amikor kereskedők valamilyen áruvásárlással összekötött környezetvédelmi, természetvédelmi akciót hirdetnek, mindig gyanakodhatunk. A jól felépített program, hangzatos kommunikáció mögött rendre felsejlik a nyers üzleti érdek: a környezetvédelmet használják egyes vásárlórétegek (pl. fiatalok, városban élők, nők) megnyerésére, a fogyasztásélénkítésre. Mégsem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiöntenünk, ahogyan ezt egyes zöldszervezetek teszik.  Lehet, hogy a kereskedők bevétel-növekedést, image-javulást remélnek az ilyen akcióktól, de az is biztos, hogy elég sok feleslegessé vált holmitól szabadítanak meg bennünket, és még a szemléletet is formálják. Nem mellékesen valamelyest növelik a textilhulladékok újrahasznosítási arányát, ami jelenleg szégyenletesen kevés, mindössze 4-5 százalék. Úgyhogy minden gyanakvásom ellenére én látom az ilyen kezdeményezések hasznát is. Egyet kell értenem azzal a kommentelővel, aki a H&M akciójára adott „méregzöld” reakcióban kukacoskodást, a zöld mozgalom lejáratását véli felfedezni: „magam is “zöld szakmabeli vagyok”, és díjazom az éleslátást, amikor cégek zöldrefestési kísérleteiről van szó, de ez a cikk csak kukacoskodás. A kákán is csomót kereső zöld aktivista megnyilvánulása, ami nem éppen a józan környezettudatos szemlélet terjedését szolgálja, éppen hogy a zöld mozgalmárok rossz híréhez tesz hozzá.” (Kinga bejegyzése a H&M ruhacsere akciójáról a tudatosvasarlo.hu-n)

Shoppingböjt – Ne Vásárolj Semmit! Nap

Az idén több mint hatvan országban több százezer embert vártak egy egynapos vásárlási szünetre. Azt, hogy végül mennyien vettek részt a Ne Vásárolj Semmit! akcióban, nem tudhatjuk, mert erről nincs semmilyen forgalmi adatunk. Viszont gyanítjuk, és az erre vonatkozó részinformációk is azt támasztják alá, hogy a vásárlók túlnyomó hányada nem is tud erről. Ennek okát én kisebb részben a szervezők médiaügyetlenségében, nagyobb részben a fogyasztók ellentétes érdekeiben látom. Általában is, de karácsony előtt különösen, nehéz visszafogni az embereket a vásárlástól. Így aztán nem is hallják meg az üzenetet. Mivel a téma érdekelt, megnéztem egy régebbi kutatást és megkérdeztem munkatársaimat, közeli ismerőseimet, mi a véleményük az akcióról, annak céljáról, üzenetéről.  Ez utóbbinak persze statisztikai érvényessége nincs, viszont segít megérteni az erről való gondolkodást.

kosár

A Gfk egy korábbi vizsgálata (itt) azt a meghökkentő eredményt hozta, hogy minden negyedik magyar hallott már a Ne vásárolj semmit napról, és hat százalékuk (kb. félmillió ember!) részt is vett az akcióban, azaz egyáltalán nem ment boltokba azon a napon. Ez nehezen hihető, olyannyira, hogy maguk a kutatók is érezték, ezt meg kell magyarázniuk. „Az ilyen jellegű, egy személy, vagy egy esemény ismertségét felmérő kutatások során általánosságban igaz ugyanis, hogy a megkérdezettek nem kívánnak úgymond kínos helyzetbe kerülni, ezért bizonyos arányban akkor is igennel válaszolnak, ha valójában még soha nem hallottak a megkérdezés tárgyát képező napról, vagy személyiségről.” Ha nem is pontosabb, de hihetőbb arányt kaptam saját, ismerősi körben végzett gyorskutatásomból, amiből az derült ki, hogy válaszadóim túlnyomó többsége tőlem hallott először erről az akcióról. Viszont meglepő, hogy pusztán a kampány elnevezéséből még ők is rájöttek, mi lehet a kezdeményezés célja, küldetése. Megállni egy pillanatra az őrült rohanásban, felhívni a figyelmet a tudatos, megfontolt vásárlásra, a túlfogyasztás, a felesleges felhalmozás káros hatásaira.

A ‘mi lehet a kampány célja’ kérdésre adott legjellemzőbb válaszok:

-visszaszorítani a nagyfogyasztói társadalom vásárlási lázát, tudatos vásárlásra buzdítani, annak elkerülésére, hogy sok kacatot, felesleges és haszontalan tárgyat vásároljunk, ami a kukában landol és végül a környezetet szennyezi.

-a kampány célja az lehet, hogy felhívja a figyelmet a túlfogyasztásra. Megmutatni, hogy ki lehet bírni több napot is, ha előre tervezünk és megfontoltan gondoskodunk.

vásárlók

A kampány céljait a többség elfogadhatónak, bár betarthatatlannak tartja. Nem, mert megváltoztak a szokásaink, másképpen viszonyulunk a vásárláshoz, mint a korábbi szűkösebb időkben. Kis túlzással, ma már szinte minden időpontban, minden elérhető, vágyainknak jószerével csak anyagi helyzetünk állíthat korlátot.  A vásárlás sajátos időtöltéssé vált (shoppingolás); a legnagyobb vásárlási helyekre hatalmas szórakoztató-ellátó ipar települt; a kereskedők újabb és újabb vásárlásélénkítő akciókkal, mindent elsöprő kereskedelmi hirdetési kampányokkal csábítják a vevőket. Sikeresen. Csak egy példa: az amerikai Fekete pénteken (amely ugyanerre a napra esik, mint a Ne vásárolj semmit nap), 6,6 százalékkal nőtt a forgalom.

iStock_000015602168Small

Szélmalomharcnak tűnik ez ellen vásárlási böjttel kampányolni. Talán, ha nagyobb és következetesebb médiatámogatást kapna az ügy, ha a kezdeményezők ügyesebben kommunikálnának, ha többféle, érdekes kiegészítő eseményeket szerveznének a kampány köré, akkor nagyobb ismertségre, elismertségre tehetnének szert, talán még a tudatos vásárlók száma, aránya is növekedne. De azért jó tudni, hogy a kommunikáció sem mindenható, az legfeljebb hozzájárulhat a szemlélet formálásához, az attitűdváltáshoz, de megváltoztatni önmagában nem tudja.

Konklúzió:

Szerintem nem túl sok a jelentősége. Az emberek a saját érdekeiket nézik, nekik így kényelmes, hogy minden nap, minden időben meg tudják venni, ami eszükbe jut. 

Egy-egy ilyen magányos, évente egyszer bekövetkező egynapi akció a fogyasztásra buzdító hangzavarban valószínűleg alig hallható. Mindazonáltal nem szólni valamiképpen a túlfogyasztás veszélyéről hiba lenne.

Jónak gondolom, hiszen sokszor feleslegesen veszünk meg olyan dolgokat, amire talán nincs is szükségünk, csak pusztán az akció, vagy szeszély miatt vesszük le a polcokról. 

Környezetbarát termékek piaca – attitűdök, akadályok

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de az én saját attitűdöm összecseng annak a kutatásnak az eredményeivel, amit 2013 januárjában az Európai Bizottság megbízásából, 28 tagállam polgárai között végeztek el, „Az európaiak attitűdjei a környezetbarát termékek egységes piacának kialakításával szemben” címmel készített.

 

A kutatás az európai polgárok vásárlási szokásait és attitűdjét vizsgálta a környezetbarát termékekkel kapcsolatban. Kiderült, hogy az emberek többsége, több mint háromnegyedük hajlandó lenne többet fizetni egy környezetbarát termékért, a környezet megóvása érdekében, 89% gondolja azt, hogy a környezet szempontjából nem mindegy, hogy milyen terméket vásárolunk.

Mi az oka, ha mégis a hagyományos terméket választjuk? Sokan, köztük én is, úgy érezzük, hogy nem megbízható információkkal rendelkezünk a termék tulajdonságaival kapcsolatban. A vásárlók alig több mint fele elégedett a rendelkezésre álló adatokkal a vásárolt termék környezeti hatásaival kapcsolatban. Leginkább a Franciák, a Belgák és a Portugálok bíznak a környezetbarát termékekben, kevésbé bizalmasak az emberek Németországban, Hollandiában és Romániában. Az európai polgárok fele úgy gondolja, hogy gyakran állítanak valótlan vagy félrevezető információkat a cégek saját termékükről. Az emberek kétharmada hajlandó lenne többet fizetni, ha biztos lehetne abba, a hosszabb ideig (minimum 5 évig) garantálják a termék megbízhatóságát. Szomorú tény, hogy a válaszadók majdnem 50 százalékával előfordult az elmúlt egy év során, hogy egy tartós terméket nem javíttatott meg, inkább újat vásárolt helyette, mert ez a megoldás kifizetődőbbnek tűnt.

Másfelől a cégek, akik szeretnék termékeik pozitív környezeti hatását kiemelni, rengeteg kormányzati és magánkezdeményezés által támasztott akadályba ütköznek. Gyakran többször is fizetniük kell azért, hogy a fogyasztókat megfelelő információkkal lássák el.

Janez Potočnik környezetvédelmi biztos a kérdésben így nyilatkozott: „Természetesen mindannyian örülnénk, ha több környezetbarát terméket látnánk a polcokon. A felmérés azonban azt mutatja, hogy a legtöbbünket összezavarják a termékek környezetbarát jellegére vonatkozó gyártói információk, és nem bízunk bennük. Ez nem jó a fogyasztóknak, és azoknak a cégeknek sem kifizetődő, amelyek valóban igyekeznek környezetbarát termékeket kínálni. Különböző vállalkozások és más érintettek bevonásával olyan hiteles tájékoztatáson dolgozunk, amelyet a fogyasztó a vásárláskor valóban igényel. Ez kedvező hatással lesz a piacok fejlődésére, továbbá új innovációs és beruházási lehetőségeket nyit meg a zöld gazdaságban.”

 A felmérés teljes anyaga itt olvasható.

Forrás: itt

A környezettudatosság szintje

Egy friss közvélemény-kutatásra hívnám fel a figyelmet, amely a környezetvédelmi beállítottságot, környezeti tudatosságot vizsgálta Magyarország nyugati vidékén.

 

 

Aki már járt arra, tapasztalhatta, a települések, a porták tiszták, rendezettek, de azt nem tudhatja, legfeljebb sejtheti, hogyan gondolkodnak erről az itt élők.

A kutatás adatai szerint a lakosság túlnyomó többsége szelektíven gyűjti a hulladékot, tudatosan vásárol, de nem nagyon komposztál, és a veszélyes hulladékokkal sem tud mit kezdeni. Nézzük kicsit részletesebben!

A szelektív gyűjtés széles körben elterjedt ezen a vidéken, a válaszadók több mint kétharmada állította, lakásának környékén van szelektív gyűjtő, amit rendszeresen (67,8%), vagy alkalmanként (16%) használni is szokott. De miért jó ez nekik, amikor semmi hasznuk sincs belőle? Azt mondják, azért, mert a szemétből értékes anyagokat lehet kinyerni, amiket újra fel lehet használni, ezen kívül könnyebben lehet szállítani, és higiénikusabban kezelni. Akik nem gyűjtenek, azoknak sincs elvi kifogásuk ellene, csak a konténerek távolsága és a keletkezett hulladék mennyisége akadályozza őket ebben.

Az elkötelezett környezetvédők azt mondják a szelektív gyűjtés nem igazán jó megoldás, helyette inkább a hulladékképződés megelőzését ajánlják. (Zéró hulladék.)  Ennek számos technikája ismert, amit elég jól, és elég gyakran használnak a Sopron környéki települések lakói. Nagyon sokan nem dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak (81,3%); vásárlásaikhoz papírból, szövetből készített táskát, a kosarat (65,8%), vagy otthoni műanyag szatyrot (32,8%) visznek; meghibásodott tárgyaikat, háztartási eszközeiket sem dobják ki, inkább megjavíttatják (42,5%); és előnyben részesítik a tartós termékeket (46,5%). Ugyancsak sokan állítják, bár ezeket némi fenntartással kell fogadnunk, hogy inkább környezetbarát (43,3%) vagy újrahasznosított anyagból készült termékeket, például újrapapírt vásárolnak (34,7%). Nagyon kevesen jelzik viszont postaládájukon, hogy nem kérek hirdetési újságokat, szórólapokat (10,5%).

Kevesen, alig több mint egyharmaduk állítja, hogy szokott komposztálni. A többiek nem, köztük szép számmal olyanok is, akiknek erre egyébként lenne módja, mert kertes, kertkapcsolatos házban laknak. Komposztálás helyett sokan inkább elássák, elégetik a „zöld javakat”, vagy nemes egyszerűséggel belerakják a kukába.

A veszélyes hulladékoknak is csak egy része kerül megfelelő helyre. A gyógyszerek 45,7 százaléka a gyógyszertárakba, a festékek 9,5 százaléka, az elektronikai hulladékok 23,5 százaléka a hulladékudvarokba, a háztartási sütőolajok 12,3 százaléka az átvevőhelyekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok háztartásban valóban nem keletkezik ilyen hulladék, mert nem szednek gyógyszert, a festők elviszi a megmaradt anyagokat, a sütőolajat feletetik az állatokkal stb.

Veszélyes hulladékok veszélyes elhelyezése

 

Kiönti (kukába, lefolyóba, csatornába

Elássa, elégeti

Nem képződik ilyen hulladék

gyógyszer

16,7%

1,2%

29,7

festékek, hígítók

14,2%

1,3%

46,7

háztartási sütőolaj

38,5%

20,3%

1,5

elektronikai hulladék

13,8%

0,3%

6,0

A szelektív gyűjtésben való részvétellel és a tudatos vásárlói magatartás arányaival akár elégedettek lehetünk, bár van még hova fejlődni, de a komposztálási hajlandósággal és a veszélyes hulladékok elhelyezésével egyáltalán nem. Az mindenesetre ígéretes, hogy az új, házhoz menő és a zöld hulladékokat is külön kezelő rendszer bevezetése után az eddigieknél is többen lesznek hajlandók szelektíven gyűjteni, komposztálni és a veszélyes hulladékot megfelelően elhelyezni. Bízunk benne, hogy valóban így lesz!

Tudatos vagy környezettudatos vásárlók?

Tanulságos adatokat tett közzé az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) “Zöldlista” programjának keretében készült felmérésből. A kutatás keretében tavaly az adventi hétvégéken országszerte tizenöt hipermarketben csaknem hétezer vásárlót kérdeztek meg vásárlási szokásaikról a program munkatársai.

A közzétett adatokból kiderül, hogy a válaszadók kétharmada mindig, egynegyede a nagy bevásárlások alkalmával bevásárlólistát készít, vagyis tudatosan készül a vásárlásra. Tartós táskát, kosarat visz magával a válaszadók 70 százaléka, eldobható zacskót csak a megkérdezettek 19 százaléka használ. Mindig a helyi árukat választja a válaszadók mintegy 51 százaléka, 29 százaléka pedig akkor, ha azok olcsóbbak. Kedveltek a nagy kiszerelésű termékek és az utántöltők, főleg a tisztító- és tisztálkodási szerek esetében. Ezek a kutatás pozitív eredményei. Amelyek kétség kívül hordoznak tudatos elemeket, de nem feltétlenül környezettudatosakat, ahogyan az, a kutatás eredményeinek interpretációiban elhangzott. Tartós táskát, kosarat nem csak azért visznek magukkal a vásárlók, mert környezetbarátok lennének (persze van, aki igen), hanem mert a saját hordozóeszközüket megszokták, nem kell fizetni érte, esetleg jobban kézhez áll, nagyobb az űrmérete stb. A nagy kiszerelésű és utántöltős termékek vásárlásának is lehet a környezettudatosságnál egyszerűbb indoka: fajlagosan kevesebbe kerülnek. A helyi áruk preferenciájánál sem a környezettudatosság, hanem a minőség, illetve a bizalom az elsődleges szempont: sokan vagyunk úgy, hogy a magyar termékekben (főként élelmiszerek esetében) jobban bízunk, mint a kétséges minőségű, tartalmú külföldiekben. Ezt a beállítódást elég jól mutatja a piaci kommunikáció: az eladók előszeretettel írják ki kínált termékeikre, hogy magyar (szentesi, kalocsai stb.).

Közelebb visznek a környezettudatos vásárlás feltérképezéséhez azok a kérdések, amelyek a csomagolásra vonatkoznak. A kutatást végzők megállapítása szerint az előre csomagolt termékek még mindig nagyon kelendőek, pedig a többszörösen vagy feleslegesen fóliázott áruval nő a csomagolási hulladék mennyisége, a környezet terhelése. Ugyancsak háttérbe szorult a környezettudatosság, ha az ajándékok csomagolásáról volt szó. A válaszadók 42 százaléka még mindig a hagyományos karácsonyi csomagolást használja. Az újrafeldolgozott papírból készült csomagolókat 29 százalék, a többször felhasználható papírtasakokat pedig 36 százalék keresi.

Összességében örülök, hogy saját erőből, nagy mintán ilyen fontos témáról végzett közvélemény-kutatást az OHÜ. Sajnálom viszont, hogy a tudatos vásárlás és a környezettudatos vásárlás fogalma ennyire összekeveredett, ráadásul akármelyik megközelítést nézzük, fontos, tudatosságot mérő indikátorok maradtak ki. Ha a tudatos vásárlót célozták volna, be kellett volna vonni a jogok, az ár/minőség, az előnyök/hátrányok ismeretét, egészségre gyakorolt hatását (tartósítószerek, adalékanyagok). Ha pedig a környezettudatos vásárlót, jobban ki kellett volna munkálni a különböző csomagolóanyagokhoz (fémdoboz, visszaváltható üveg stb.) való viszonyulást, és be kellett volna vonni takarékossági (tartósság, energiafelhasználás), környezetbarát (pl. nem mérgező) szempontokat is.

Persze értem, hogy a kutatás az OHÜ saját, Zöld lista program egyes elemeit tesztelte, abban pedig csak ezek az elemek szerepeltek: bevásárlólista, bevásárlótáska, nagyobb kiszerelésű termék, kevésbé csomagolt termék, hazai idény termék, újrahasznosítható csomagolás.

Mégis úgy vagyok vele, ha már ennyi pénzt, energiát fordítanak egy kutatásra, megérné a témát sokkal alaposabban, körüljárni. Mindannyiunk hasznára.