Budapest nem ekkora. A Színes Város csoport munkája a Kazinczy utca 45. szám alatt

„Valószínűleg epilepsziás rohamok kiváltására is alkalmas a VII. kerületben megjelenő falfestmények némelyike. Pedig lehet ezt ízlésesen is csinálni. Ha ilyen a Színes Város, akkor már jobb az üres tűzfal….. nem tartom normálisnak, hogy Petykák és Forkok azt pingálnak egy műemléki védettségű terület falfelületeire, amit jónak látnak. Joguk van a művészi önkifejezéshez, de Budapest egyik legértékesebb városrésze nem megfelelő fórum ennek bemutatására… Nem a művekkel van bajom, hanem a hellyel és a móddal. – Írja Laky Zoltán a Heti Válasz portálján.

Nézzük, igaza van-e a szerzőnek? Ahhoz, hogy ezt megítélhessük, szemügyre kell vennünk magát a művet és azt a szűkebb, vagy tágabb környezetet, ahová elhelyezték. És azt is jó lenne tudni, hogy ezek a freskók minek a helyére kerültek; de ezt nagyjából tudhatjuk: omladozó, szürke, koszos falakra. Hogy jobb lett volna ezeket így hagyni? Nem hiszem. Bár abban igaza van Lakynak, hogy ez önmagában még nem lehet indok arra, hogy bármit rá lehessen festeni.

A munkák vegyes színvonalúak, vannak közöttük szebbek és csúnyábbak is. A csúfakat most hagyjuk, akinek van szeme hozzá, maga is megítélheti. Maradjunk inkább a szebbeknél: pontosabban a szebb kivitelezésűeknél. Nekem kifejezetten tetszik a Neopaint csoport két alkotása. Mondanivalójuk és formaviláguk egyaránt igényes, és ami a lényeg, minden megvan bennük, amit ettől a műfajtól elvárni lehet. Szép a Gozsdu-udvar egyik falára festett lányportré, amely az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának felkérésére készült. A kedvencem mégis inkább a Dob utcában levő életkép, amely jól kihasználja a hely adottságait, élethű karaktereivel tökéletesen illeszkedik a környezetbe. A környéken lakók is elfogadják, szeretik. Sikerük titka a szakmabeli tudás mellett az, hogy a munka megkezdése előtt egyeztettek az önkormányzattal, a műemlékvédelemmel, és a lakókkal is.

A NeopaintWorks munkái: a Dob utca 48. szám alatt és a Gozsdu-udvarban

És akkor itt van a másik kifogás, a környezet. A már idézett posztban azt írja a szerző, hogy Budapest egyik legértékesebb városrésze nem megfelelő fórum a grafittis önkifejezésre. Egyet is értenék, ha teljesen kontrollálhatatlanul, bárki bármit kenhetne a szépen rendbe hozott házakra, műemléképületekre. De ez a „legértékesebb, műemléki városrész” tűzfalai nem éppen a legszebb arcukat mutatják, ha közelebb lépünk hozzájuk. Számunkra is nyilvánvalóvá válik, hogy ez a helyenként lepusztult környezet olyan sokkal többet nem is érdemelne. Omladozó, összefirkált kerítések, kapuk, színesre festett ócska léckerítés, jellegtelen házak, foghíjas utcasorok úgyis lerontanák az összhatást, bármit is tennének oda. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ronda keretbe csak ronda képet lehetne tenni!) Nézzünk néhány idevágó példát.

Buda és Pest. Void, Petyka, Transone és Fork munkája (Színes Város csoport) a Kazinczy utca 37. szám alatt

Nagyváros vagy természet? Obie Platon munkája (Színes Város csoport) a Kazinczy utca 35. szám alatt

A túlzó, vagy éppen jogos kritikák ellenére nekem tetszik a tűzfal-rehabilitáció ötlete. Persze a nyilvánvaló hibákat ki kellene küszöbölni, például úgy, hogy a munkákat felfestés előtt szakmai zsűrinek, műemlékvédelmi szakembereknek kellene bemutatni, és a környezetet is rendbe kellene hozni. Legalább annyira, hogy a környező falfelületek és kerítések ne rombolhassák az összhatást.  Úgy, ahogyan ezt a legtöbb köztéri alkotás esetében teszik.