Nők és a környezetvédelem

Környezetvédő berkekben gyakran emlegetett tény, hogy a nők nagyobb figyelmet fordítanak a környezetvédelemre, a fiatalok pedig nagyobb tájékozottságot mutattak a témában, mint az idősebbek. Most csak a nemek közötti különbségeket vesszük szemügyre, de később megvizsgáljuk, mit mutatnak a korcsoportok szerinti megoszlások.

A kutatások többségében az az eredmény jött ki, hogy a nők környezet iránti beállítódása pozitívabb, mint a férfiaké, ami azzal magyarázható, hogy a nők jobban megfontolják saját cselekedetük másokra gyakorolt hatásait. Az egyik felmérés adatai szerint a nők 57 %-a, míg a férfiaknak csak 40 %-a volt hajlandó többet fizetni a környezetbarát termékekért. A nők nagyobb gyakorisággal vesznek részt olyan zöld tevékenységekben is, mint az újrahasznosítás és vásárlás. Mivel általánosan elmondható, hogy a nők többet vásárolnak, ezért a nők környezettudatosságának magasabb szintje pozitívan értékelhető jelenség.

2

Saját kutatásaimban hasonló eredményeket kaptam, ha mértékében nem is, de irányultságában mindenképpen.  A nők majdnem minden környezetvédelmi szegmensben jobbak, mint a férfiak, pontosabban saját csoportjukon belül nagyobb arányt képviselnek azok, akik környezettudatos módon viselkednek. Legnagyobb arányban a szelektív gyűjtésben különböznek a férfiaktól, de a komposztálók aránya is náluk magasabb. A férfiak viszont a veszélyes hulladékok megfelelő helyre való szállításában értek el jobb eredményt, igaz, csak néhány százalékkal, ráadásul nem is minden anyag esetében. A megmaradt festékek, hígítók és az elektronikai hulladékok esetében inkább a férfiak, viszont a gyógyszerek és háztartási olaj környezetbarát elhelyezésében a nők járnak el helyesebben. Nyilvánvaló, hogy ebben a felvállalt szerepek (férfimunka, női munka) és az autóhasználat is meghatározó lehet. Van, ami a nőkre és van, ami a férfiakra marad.

t1

1

Összességében a környezettudatos fogyasztói magatartásnál kicsi a különbség a két nem között, de ha az egyes összetevőket is megnézzük, beszédes különbségekre bukkanhatunk. Négy területen van markánsabb különbség, mind a négy a nők javára. Ők azok, akik közül kevesebben dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak. Vásárláshoz inkább papírból, szövetből készített táskát, vagy a kosarat visznek, és többen hajlandók környezetbarát termékeket vásárolni. A férfiak egyedül a vízzel való takarékoskodásban mutatnak többletet, de ott sem sokat, mindössze 1,7 százalékot.

Az egyes tevékenységet gyakran végzők aránya, százalékban

t2

Összességében megerősítést nyert nálam is, hogy a nők között többen vannak a környezetvédelem iránt elkötelezettek. Bár átlagosan nem nagy az előnyük a férfiakhoz képest, mindössze 6 százalék, de vannak egyes területek, ahol ennél jóval nagyobb a különbség: például a szelektív gyűjtésben, a használt ruhák továbbadásában és a környezetbarát termékek preferálásában.

4

 

A sütőolajjal mi legyen?

Májusban kampányt indított a Mol a használt sütőolaj leadásának ösztönzésére. (A begyűjtött használt sütőolajból bioüzemanyagot készítenek.) A kampányban 178 MOL kút vesz részt, ezeken a helyeken lehet az otthon összegyűjtött olajat flakonokban, üvegekben leadni. Erről május 1. és június 1. között több országos televízióban, rádióban, napi, heti és havilapban is hírt adnak. A leadott hulladékért cserébe mindenki egy serpenyőt formázó hűtőmágnest, illetve egy egyedi kóddal ellátott kupont kap, amellyel egy weboldalon regisztrálhat a MOL sorsolásos játékára. Számos nyereményt, köztük élmény-utalványokat, illetve fődíjként egy 20 fős grillpartyt sorsolnak ki a vállalkozó kedvű, környezettudatos játékosok között. Három szerencsés nyerteshez pedig Segal Viktor sztárséf látogat el, aki segít a vasárnapi ebéd elkészítésében, és felszolgálásában.

2

A kezdeményezést nagyon jónak tartom, főként azért, mert a lakosok túlnyomó többségének fogalma sincs, miként szabadulhatna meg ettől a hulladékfajtától. Rosszabb esetben a mosogató vagy a WC lefolyójába önti, kályhában elégeti, a kertben elássa; jobb esetben megeteti az állatokkal. Egy Nyugat-Dunántúlon készült kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek között alig voltak olyanok, akik a maradék háztartási sütőolajtól környezetbarát módon szabadultak volna meg.

Feltehetően kevesen gondolták végig, hogy a lefolyóba, csatornába, kukába való kiöntéssel, az elásással, elégetéssel súlyosan szennyezik a környezetet. Nem tudták, vagy nem érdekelte őket, vagy egyszerűen nem is volt elérhető közelségükben  átvevőhely, így aztán kevesen is éltek ezzel a lehetőséggel. Voltak, akik újrahasznosították, fűtőolajnak, üzemanyagnak használták, nem éppen egészség- és környezetbarát módon.

A háztartási sütőolaj elhelyezése

grafikon
*Mivel a kérdésre több választ is lehetett adni, a végösszeg szükségszerűen eltér a 100 százaléktól.

 

A háztartási sütőolajat kukába vagy lefolyóba kiöntők (38,5%) legnagyobb arányban a nők (41,9%), a fiatalabbak (50,5%), a felsőfokú végzettségűek (43,8%) és a városokban élők (45,9) csoportjaiban fordul elő. Sajnos saját, közvetlen környezetemben élők körében is elég kevesen vannak, akik tudják, hova tehetik, hova vihetik az összegyűjtött folyékony hulladékot. Ebben tanácstalanok még azok is, akik az egyébként környezettudatosan élnek.

 

Néhány visszajelzés olvasóinktól a témával kapcsolatban:

  • A maradék sütőolajat összegyűjtöm, és többször is felhasználom. Otthon az udvarra öntöttem, itt a WC-be.
  • Most hallottam, hogy a MOL átveszi a benzinkutakon. Ha az közel lesz, oda fogom vinni. Régebben, amikor még nem voltam tudatos környezetvédő, bizony bedobtam a kukába. Az olajat elástam a kertben. Kb. 10 éve nem teszek ilyet. 
  • Összegyűjtöm, mert az egyik barátom el szokta vinni üzemagyagnak.
  • Összegyűjtöm befőttes üvegekbe, és amikor már 4-5 megtelt, elviszem a MOL kútra.
  • Külön edénybe gyűjtjük, majd kitesszük a szemétbe.
  • Zacskóba és ki a kukába!
  • Az olajat egy befőttes üvegben lezárva a kukába dobom.
  • Összegyűjtöm, és az állatoknak adok, főzök vele kutya-macska ebédet. 
  • Legutóbb a benzinkútnál akartam leadni, de a gumiszerelő műhelyben elkérték, mivel ezzel kiválóan lehet fűteni az olajkályhát.
  • Sajnos kiöntöm szappanosítva a WC-be. Nincs infóm arról, hogy a lakossági háztartási olajat hol gyűjtik.
  • Nem használok étolajat, én kókuszzsírral sütök, főzök. Régebben összegyűjtöttem és elvittem s leadtam a benzinkútnál.
  • Ha kevéske olaj marad, az megy a WC-be, meleg víz és mosogatószer keverékével. A többit a pincében gyűjtjük és rendszeresen elviszi a közös képviselő a pár méterre lévő gyűjtőhelyre.

Homokzsákok és az építkezés kultúrája

Az árvíz levonultával megkezdődnek a helyreállítási munkák: a sérült épületek, utak rendbehozatala, az ideiglenes védművek lebontása, a homokzsákok, építési anyagok elszállítása, az átázott épületek fertőtlenítése.  Így volt ez az idei árvíz után az egyik leginkább veszélyeztetett településen, Nagymaroson is. Az árvíz után egy-két héttel helyreállt a rend, a várost meg lehetett közlekedni, a bátrabbak már a Duna partra is lemerészkedtek.

A környéket kedvelők öröme mégsem lehet teljes, mert az árvíz után két hónappal még mindig szürke port szórt szemükbe a szél, a bicikliút és a focipálya környékén felhalmozott homokzsákok egy része továbbra is bontatlanul hever szanaszét, úgy, ahogy az árvíz után ideszállították. Pedig a Duna-Dráva Cement Kft. váci gyára felajánlotta a környékbeli településeknek (Nagymaros, Kismaros, Verőce stb.), hogy jelképes összegért megsemmisíti az árvízi védekezésből visszamaradt, veszélyes hulladéknak számító homokzsákokat.

Az egész nem nagy ügy, mondhatnánk, mert a hulladékokat (mert ebben az esetben a homokzsák is hulladék) a város kevésbé frekventált helyére hordták, és nyilván egyszer el is szállítják, vagy szabályosan deponálják. Ami miatt szót érdemel, az egy általánosabb jelenség: az építkezés kultúrája.

Nem tudom, másnak is szemet szúrt-e, hogy nálunk minden építkezés (és ebből a szempontból az árvízi védművek építése, bontása is az), hosszan tartó felfordulással, szeméttel, kosszal, porral jár. A kivitelezők nem törődnek a környezet rendjével, a környéken élők túlzónak egyáltalán nem nevezhető igényeivel: időnként takarítsák fel a szétszórt homokot, szedjék össze az építési hulladékokat, szállítsák el a törmeléket, tartsák tisztán környezetüket.

Azt lehetett hinni, hogy a külföldi cégek megjelenésével az építkezési kultúra is változni fog, de nem. Inkább ők is alkalmazkodtak a hazai „szokásokhoz”. Megteszik azt, amit a saját országukban egyébként nem tehetnének. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért van ez így. Miért nem lehet egy kicsit erre is figyelni, miért nem lehet úgy építkezni, bontani, helyreállítani, hogy nem terheljük meg feleslegesen a környezetet?

A környezettudatosság szintje

Egy friss közvélemény-kutatásra hívnám fel a figyelmet, amely a környezetvédelmi beállítottságot, környezeti tudatosságot vizsgálta Magyarország nyugati vidékén.

 

 

Aki már járt arra, tapasztalhatta, a települések, a porták tiszták, rendezettek, de azt nem tudhatja, legfeljebb sejtheti, hogyan gondolkodnak erről az itt élők.

A kutatás adatai szerint a lakosság túlnyomó többsége szelektíven gyűjti a hulladékot, tudatosan vásárol, de nem nagyon komposztál, és a veszélyes hulladékokkal sem tud mit kezdeni. Nézzük kicsit részletesebben!

A szelektív gyűjtés széles körben elterjedt ezen a vidéken, a válaszadók több mint kétharmada állította, lakásának környékén van szelektív gyűjtő, amit rendszeresen (67,8%), vagy alkalmanként (16%) használni is szokott. De miért jó ez nekik, amikor semmi hasznuk sincs belőle? Azt mondják, azért, mert a szemétből értékes anyagokat lehet kinyerni, amiket újra fel lehet használni, ezen kívül könnyebben lehet szállítani, és higiénikusabban kezelni. Akik nem gyűjtenek, azoknak sincs elvi kifogásuk ellene, csak a konténerek távolsága és a keletkezett hulladék mennyisége akadályozza őket ebben.

Az elkötelezett környezetvédők azt mondják a szelektív gyűjtés nem igazán jó megoldás, helyette inkább a hulladékképződés megelőzését ajánlják. (Zéró hulladék.)  Ennek számos technikája ismert, amit elég jól, és elég gyakran használnak a Sopron környéki települések lakói. Nagyon sokan nem dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak (81,3%); vásárlásaikhoz papírból, szövetből készített táskát, a kosarat (65,8%), vagy otthoni műanyag szatyrot (32,8%) visznek; meghibásodott tárgyaikat, háztartási eszközeiket sem dobják ki, inkább megjavíttatják (42,5%); és előnyben részesítik a tartós termékeket (46,5%). Ugyancsak sokan állítják, bár ezeket némi fenntartással kell fogadnunk, hogy inkább környezetbarát (43,3%) vagy újrahasznosított anyagból készült termékeket, például újrapapírt vásárolnak (34,7%). Nagyon kevesen jelzik viszont postaládájukon, hogy nem kérek hirdetési újságokat, szórólapokat (10,5%).

Kevesen, alig több mint egyharmaduk állítja, hogy szokott komposztálni. A többiek nem, köztük szép számmal olyanok is, akiknek erre egyébként lenne módja, mert kertes, kertkapcsolatos házban laknak. Komposztálás helyett sokan inkább elássák, elégetik a „zöld javakat”, vagy nemes egyszerűséggel belerakják a kukába.

A veszélyes hulladékoknak is csak egy része kerül megfelelő helyre. A gyógyszerek 45,7 százaléka a gyógyszertárakba, a festékek 9,5 százaléka, az elektronikai hulladékok 23,5 százaléka a hulladékudvarokba, a háztartási sütőolajok 12,3 százaléka az átvevőhelyekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok háztartásban valóban nem keletkezik ilyen hulladék, mert nem szednek gyógyszert, a festők elviszi a megmaradt anyagokat, a sütőolajat feletetik az állatokkal stb.

Veszélyes hulladékok veszélyes elhelyezése

 

Kiönti (kukába, lefolyóba, csatornába

Elássa, elégeti

Nem képződik ilyen hulladék

gyógyszer

16,7%

1,2%

29,7

festékek, hígítók

14,2%

1,3%

46,7

háztartási sütőolaj

38,5%

20,3%

1,5

elektronikai hulladék

13,8%

0,3%

6,0

A szelektív gyűjtésben való részvétellel és a tudatos vásárlói magatartás arányaival akár elégedettek lehetünk, bár van még hova fejlődni, de a komposztálási hajlandósággal és a veszélyes hulladékok elhelyezésével egyáltalán nem. Az mindenesetre ígéretes, hogy az új, házhoz menő és a zöld hulladékokat is külön kezelő rendszer bevezetése után az eddigieknél is többen lesznek hajlandók szelektíven gyűjteni, komposztálni és a veszélyes hulladékot megfelelően elhelyezni. Bízunk benne, hogy valóban így lesz!