Olvasok egy vízügyi jelentést, amely az unió országait veti össze vízügyi-környezetvédelmi szempontból. Azt vizsgálja, hogy a tagállamokban mennyire tartják be a Víz Keretirányelv (VKI) előírásait, ezen belül kiemelten a szennyvízkezelésre, a természetes vizekre, az ivóvíz minőségére vonatkozókat. Az összesítésben Magyarország a negyedik legrosszabb helyre került, csak Románia, Bulgária és Spanyolország előz meg bennünket. A jelentés egy korábbi bizottsági anyagra hivatkozva azt is megállapítja, hogy Magyarország vizeinek mindössze 16 százaléka sorolható jó, illetve kiváló kategóriába; a többi viszont legfeljebb elfogadható (37 százalék) vagy éppenséggel szennyezett (47%). A probléma csak az, hogy ez egy 2003-as adat!
Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások miatt a vízügyi szakemberek – stílszerűen szólva – felkapták a vizet, szakszerűtlenséggel, módszertani tisztázatlansággal vádolták meg a szerzőt, Victor Bostinaru román EP-képviselőt. Aki veszi a fáradtságot és fellapozza a jelentést, maga is meggyőződhet erről. Többnyire rejtve marad, milyen forrásból származnak az adatok, nem tudjuk, és a települések nevének puszta felsorolásából sem derül ki, egyáltalán mi a probléma, mennyire súlyos, mély, kiterjedt, azt pedig végképp nem, hogy mi a trend (javuló, romló stb.) Mert azt egy román képviselőnek is tudni kell, milyen alapról indultak el a volt szocialista országok, milyen hatalmas erőfeszítéseket kellett tenniük azért, hogy hatalmas hátrányukat legalább részben ledolgozzák.
Még nagyobb probléma, hogy Magyarország hiányosságait (non-compliance in Hungary) egy balatoni képeslappal illusztrálja a szerző, ezáltal azt a képzetet kelti, mintha azok a tóra, vagy arra is, vonatkoznának. Ez pedig igazán érzékeny kérdés, pláne most, a turisztikai idény kezdete előtt. Méltánytalan is, mert, ha valahol, éppen a Balatonnál történt a legtöbb pozitív változás. A tó vize most kifejezetten tiszta, köszönhetően a csapadékbőségnek és több, nagyszabású környezetvédelmi beavatkozásnak. A parti településeken lényegében teljes körűvé vált a csatornázottság, a szennyvizek tisztítása, és megkezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének kivitelezése is. Megszüntették a nagy húsfeldolgozókat, korlátozták az intenzív mezőgazdasági termelést. A víz nem algásodik, az elektromos vezetőképességet mutató érték azt jelzi, hogy kevés a foszfor, vagyis hígult a Balaton. Januártól mostanáig ráadásul csurig telt, főleg jó minőségű esővízzel.
Forrás: The Case for Investment
Inkább már attól kell félni, hogy nem lesz a vízben elég tápanyag, és így a halak kevesebb táplálékhoz jutnak majd.
Nem állíthatjuk, hogy ne lennének vízügyi-környezetvédelmi problémáink szerte az országban és a Balatonnál. De ennek megállapítását hiteles adatokhoz kellene kötni, különben – akár jó, akár rossz szándékból – hatalmas károkat lehet vele okozni. Csak remélni tudom, hogy a jelentés készítőjének tollát nem a konkurencia vezérelte akkor, amikor a legnépszerűbb turisztikai célpontunkat is belekeverte ebbe az ügybe.