Fűtés termálvízzel – beleizzadsz

Magyarország a gyógy- és termálvizek országa – erre a szlogenre építettünk már több kormányzati programot és országimázs-kampányt is. Egyik se jött be igazán: a német társadalombiztosítás már csak nyomokban támogatja nyugdíjasai magyarországi lábadozását, az apró településeken nyakra-főre épített termálstrandokat pedig a helyiek képtelenek fenntartani. A víz azonban itt maradt, kérdés: mire használjuk?

Energiaválság, kifogyó szénhidrogén tartalékok, globális klímaváltozás, fenntartható fejlődés – és még hosszan lehetne sorolni a legnépszerűbb és leginkább közszájon forgó ideákat a hatékony energiagazdálkodás megokolására. Ennek szellemében mi sem tűnik logikusabbnak, minthogy váltsuk ki a költséges és energiapazarló távfűtést, helyébe állítva a természet adta meleg vizet. Akárha az arab öbölben az olaj, hazánkban – kis túlzással – bárhol ásunk egy elég mély kutat, onnan 30 foknál melegebb víz tör fel. Nosza, kössük vezetékre, be vele a radiátorba és örülünk. Már ha minden ilyen egyszerű lenne.
Félre ne értsétek, nem a sajtban találtuk fel a lukat. Itthon már legalább 20 – azaz húsz – település használ ilyen vagy olyan mértékben középületek, sőt, Szentesen lakóházak fűtésére termálvizet. A szakági szövetség szerint az ország összes energia-szükségletének 0,4 százalékát állítjuk már így elő, és 2020-ra, a Nemzeti Fejlesztési Terv előirányzatai szerint ezt a számot 1,1 százalékra kell feltornásznunk. Ehhez mindössze – tavalyi adatok alapján – 100 milliárd forintnyi állami támogatásra lenne szükség. Nem őrjítő összeg nyolc évre lebontva. Persze gazdasági válságban minden fillér előkotrása komoly feladat, de a legnagyobb – és eddig lehetetlen vállalkozásnak tűnő – feladat a bürokrácia legyőzése.
Erre pedig jobb nem is gondolni. Ugyanis amit elveszel – szól a jogszabály –, vissza is kell rakni oda, ahonnan kinyerted. Ez magyarán annyit jelent, hogy a földből kinyert termálvizet a fűtés – vagy egyéb felhasználási mód – után vissza kell sajtolni a talajba. Az elv rendben is lenne, hisz a víz sem kifogyhatatlan energiahordozó. Azonban… De előbb egy kis épületgépészet kezdőknek. A termálvíz ásványi anyagokban és gázokban gazdag, ami a reumának ugyan jót tesz, a csöveknek azonban nem. Így felhasználás előtt szűrni, „tisztítani” kell. Általában a vízből kinyert gázok hordozzák a hőenergiát, de a visszamaradó folyadék is alkalmas lehet fűtésre. Fürdőzésre, termál-típusú felhasználásra azonban már nem. Ennek ellenére jelentős anyagi áldozatokat kell hoznia annak, aki ehhez a módszerhez ragaszkodva kutat ás a kert végében – a törvény szerint mindjárt kettőt is.
Az adminisztratív szigor miatt bőséggel ráfizetéses a termálvíz fűtési rendszerek kiszolgálása. Míg a legmodernebb technológiák felhasználásával épülő passzív házak megtérülési ideje 10-15 év, addig a termál-vizes társaiknál ennek sokszorosa, sőt, könnyedén meghaladhatja az épület tervezett élethosszát is.
A képlet tehát egyszerű: alapanyag van, technológia bőséggel áll rendelkezésre, azonban a törvényhozó jobbnak látta elrettenteni mindazokat, akik ökotudatos építkezésbe vágnának. Lubickoljunk csak a termálstrandon, ne otthon az olcsó melegben!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

három + egy =