Vannak alkotói csoportok, akik a szemét megfelelő elhelyezésére hívják fel a figyelmet mulatságos produkciókkal. Villogó számlálóval ellátott, kamu üveggyűjtő „bankot” tesznek ki egy üvegvisszaváltó hely közelébe; feneketlenkút hanghatást keltő szemétgyűjtőt készítenek; flashmobot szerveznek. A produkciók valóban meghökkentők, látványosak, de vajon elérik-e környezetvédelmi céljukat? Alkalmasak-e a figyelem felkeltésére, illetve – ahogy azt az alkotók szeretnék – az attitűdök megváltoztatására? Úgy tűnik, a figyelmet sikerült felkelteniük, az akciókról készült videók milliós nézettséget értek el. A lentebb is megnézhető Üvegbankot (Bottle Bank Arcade) eddig közel két és félmillióan, a világ legmélyebb kukájáról szólót (The world’s deepest bin) több mint 4 millióan, a szemétkerülgető flashmobot (Recycling a bottle, flashmob style) 1millió kétszázezren látták csak a csak a Youtube-on
Milliós nézettség tehát elérhető, de az attitűdváltással kicsit más a helyzet, azok nem mozdíthatók ilyen könnyen. Nem, mert hosszú évek során, a nevelés, a tapasztalás, az értékrend hatására alakulnak ki, beépülnek a személyiségbe, viszonylag stabilak, mert alkalmazkodási, eligazodási, én-védő funkciókkal is bírnak. Az attitűdformálás a szemetelés vonatkozásában is bonyolultabb, összetettebb feladat, amihez az ilyen alkotások ugyan hozzájárulhatnak, de önmagukban nem elégségesek. Több mindennek kell még történni ahhoz, hogy a kívánt magatartás belsővé váljon, hogy az emberek a hulladékokat mindig megfelelően módon, megfelelő helyre tegyék, és ez természetes szükségletük legyen. De ne legyünk telhetetlenek, kezdetnek azért nem rosszak ezek a kisfilmek. Még akkor is, ha csak szórakoztatnak bennünket.
Üvegbank
Mire gondolhattak a film nézői? Kinevették a „bankhoz” látogató lúzereket, esetleg elgondolkodtak a film üzenetén is?
A világ legmélyebb kukája
Egy furcsa hanghatás kétség kívül figyelemfelkeltő, de vajon meddig marad meg az élmény?
Flashmob
Elvárható-e, hogy mások által eldobott szemetet felvegyünk és a kukába dobjuk?