Útszéli szemetek

A környezetszennyezés egyik legbosszantóbb formája a szemetelés. Amikor a gyerek elejti a csokoládéspapírt, és a vele levő szülő nem szól rá, amikor az autókból műanyag palackot dobnak ki, amikor erdőkbe, árkokba, parkoló autók közé rakják le a háztartási hulladékot. Amit aztán az állatok marcangolnak, mi pedig napokig „élvezhetjük” a szétszóródott hulladék látványát, szagát. Az elhagyatottabb helyeken az illegálisan lerakott szeméthalmaz gyorsan nő, egyre többen gondolják úgy, szabad a gazda, ide bármit le lehet rakni, hiszen már valaki ezt előttük is megtette.

szemét_03

Így kezdődik.

szemét_02Ilyen, vagy még ennél is nagyobb lesz.

Azért különösen bosszantók ezek az esetek, mert van megoldás, ha nem is tökéletes, de a hulladék gyűjtése és szállítása nálunk elég jól szervezett rendszerben történik. Vannak utcai szemétgyűjtők (ha éppen nem törték le, nem gyújtották fel vandálok), a lakás elől elviszik a kukákba gyűjtött szemetet, vannak szelektív konténerek, hulladékudvarok, speciális hulladékot gyűjtő akciók, lomtalanítás stb. Sokan mégsem ezeket választják, mert ehhez erőfeszítést kellene tenni. Sajnos a szemetelés kockázata kicsi, én még nem hallottam, hogy valakit ezért megbüntettek volna. Nem úgy, mint az észak-amerikai országokban, vagy Angliában, ahol már a parkokban, vagy az autóból kidobott papírdarab miatt is szigorúan büntetnek.

Újabban az illegális lerakás helyszínei közé a szelektív konténerek is felsorakoztak. Egyesek nemes egyszerűséggel helyezik a gyűjtők mellé háztartási hulladékukat, különböző göngyölegeket, veszélyes anyagokat, bútorokat (!), bármit, ami otthon feleslegessé vált.

szemét_01Rövidesen ez a halmaz is gyarapodni fog.

Jóérzésű emberek tesznek ez ellen, időnként eltakarítják mások szemetét, figyelmeztető táblákat helyeznek el, mint Nagymaroson az egyik szelektív gyűjtőnél. Érdemes ennek szövegét megörökíteni az utókor számára, mert – ahogy ez korábban minden esetben megtörtént – ezt a táblát is le fogják tépni. A szégyenkező szemetelők, már, ha vannak ilyenek.

Tisztelt Hölgyek/Urak!

Ez itt egy szelektív hulladékgyűjtő, nem pedig kommunális konténer.

A konyhai és egyéb szemetet a saját, vagy az arra kijelölt szeméttárolóba szíveskedjenek elhelyezni. Szégyen, hogy Magyarország egyik legszebb helye úgy néz ki, mint egy szeméttelep. Önök mit szólnának, ha saját házuk mellett egy ilyen „látványosság” éktelenkedne.

Ha Ön szelektív hulladékot hozott, kérjük, válogassa is szét és ne tegye zacskóstul valamelyik tároló tetejére. Megértésüket és segítségüket köszönjük: a környék lakói

Kacsaetető

Fénykép0097 (2)Vízpartjainkon egyre több helyen lehet látni dizájnos automatákat, amelyekből 100 forintért egy maroknyi eledelt vásárolhatunk a vízben úszkáló kacsáknak. Vannak olyan balatoni üdülőhelyek, ahol maguk a környezetvédők, állatbarátok szorgalmazzák az ilyen automaták beszerzését, amelytől a kenyérrel történő etetés visszaszorítását remélik. Tiltás helyett alternatívát kínálnak. Milyet? 

1. Az automata kifejezetten kacsák számára kifejlesztett tápot adagol (az emberi fogyasztásra szánt kenyér az állat begyében felpuffad, amely az állat pusztulásához is vezethet)
2. A minimálisra csökkentett fehérjetartalmú táp a vizet nem károsítja, algásodást nem okoz, a tápot közvetlenül a tenyérbe adagolja, így szemetet nem termel.
3. Eltűnik a vízben úszkáló, foszladozó kenyérdarabok látványa. Helyette sok apró, granulátum formátumú szemet lehet dobni a kacsáknak.
4. Az etetés élménye megmarad a partra látogató turistáknak, kisgyermekes családoknak. Kétség kívül szabályozottabban, de kevesebb szeméttel és károkozással.

3_Fénykép0101

Persze vannak, akik az automaták működtetésében is „brutális” haszonszerzést látnak. Amit abból okoskodtak ki, hogy az automatákat – rendőrségre bekötött – riasztókkal látták el. Úgy tesznek, mintha Magyarországon az esténként elhagyott vízpartokon, a perselyes szerkezetek olyan nagy biztonságban lennének, mintha jövedelemszerző képességüktől függetlenül nem lennének kitéve vandáloknak és fosztogatóknak. Én úgy gondolom, ezekből a százforintos tételekből senki sem fog meggazdagodni, (már csak azért sem, mert tudom, hogy sok helyen, önköltséges alapon, társadalmi munkában működtetik), de, még ha így is lenne, akkor sem rökönyödnék meg, mert jó célokat szolgálnak. Inkább attól tartok, hogy sokan – figyelmetlenségből, spórolásból vagy tudatlanságból – továbbra is kenyérdarabokat szórnak a vízbe, cseppet sem törődve az állatok egészségével és közös környezetünkkel.