Előző bejegyzésemben (itt olvashatja) lettországi édenkertről írtam, ahol a lenyűgöző környezetbe illesztett összkomfortos lakóházak csak természetes anyagból készülhetnek, nincsenek aszfaltozott utak, kerítések, távvezetékek, szabadon élnek a környező erdők állatai. Amatciems méltán érdemelte ki a csodafalu jelzőt, még akkor is, ha ide azért – a piszkos anyagiak miatt – jószerével csak a felső középosztály tagjai költözhetnek.
De vajon milyenek a magyarországi csodafalvak, illetve milyen településekre használjuk ezt a jelzőt? Hasonlítanak-e bármilyen szempontból a lettországi csodára? Ha nem is teljes mértékben, de környezeti vonatkozását tekintve mindenképpen.
Ökofalu Zalában
Mint oly sok magyarországi kistelepülés, Nagypáli legfőbb gondja is a fogyó, öregedő népesség volt. A település vezetői azonban gondoltak egy merészet, 110 lakásból álló lakóparkot építettek, és az élhető és jól működő ökofalu ígéretével, sikeresen csábítottak ide letelepedni vágyókat. Öt éve működésbe helyeztek egy bioszolár fűtőművet, de vannak napkollektoraik és napelem-telepeik is és tervezik egy szélgenerátor üzembe helyezését is. „A terv az, hogy az egész falut megújuló energiával lássák el, és ne csak hőt, hanem áramot is tápláljanak a rendszerbe, ezzel harmadára csökkentve a rezsiköltségeket. Sokat adnak a település hírnevére, küllemére, a jó levegő megőrzésére. Ápolják a kerteket, tisztaságot, rendet tartanak, megtiltják a tűzgyújtást. De terveznek élményparkot medencével, pajtaszínházat és egészségmegőrző centrumot is.” (forrás)
A kép forrása: nagypali.eu
A falu lélekszámának növekedése, összetételének változása azonban újabb, meglehetősen nehéznek tűnő feladatot rótt a település vezetőire: az új lakók – akiknek mintegy fele Zala megyei, de jöttek Ausztriából és Szlovákiából is – és a régiek összekovácsolása. Jól lehet itt élni? Minden bizonnyal, de az a jövő nagy kérdése mégiscsak az, hogy a település alvófalu, vagy mindennapjaiban is dolgos, élő, élhető település marad.
Falu, ahol nincs kocsma és nincs munkanélküliség
A Szombathelytől 8, az osztrák határtól 2 km-re fekvő Dozmaton, az idelátogatók véleménye szerint (itt) csend, nyugalom és béke honol. Kocsma nincs a faluban, kevés a vita, az ütközés, nagy a biztonság, az emberek dolgosak, nincs egyetlen munkanélküli sem. A település gazdag hagyatékból két szellemi örökség is maradt, amelyek országos és Európa hírűvé avatják a falut. Innen való a dozmati kódex, amely Aegidius Romanus De regimine principum című jogtudományi munkájának egyetlen, Magyarországon fellelt példánya és a legrégebbi regösének. Egyöntetű a vélemény: Dozmaton jó élni. A környék gyönyörű, az éghajlat egészséges, enyhe, kellemes, és a társadalmi klíma is barátságos.
A kép forrása: dozmat.hu
A két település közös jellemzője a csend, a nyugalom, a táj szépsége, a kitűnő természeti és társadalmi klíma. Ezekkel a paraméterrel persze számtalan település leírható, kár, hogy a nem ismerjük fel, nem becsüljük meg mindig őket. Arra kérnék tehát minden olvasónkat, ha ilyennel találkozik, írja meg nekünk, és folytassuk együtt a „csodás sorozatunkat”.