A tetőkertekről a földi halandók keveset tudnak. Az utcáról nemigen látni őket, jószerével csak akkor találkoznak velük, ha netán van ilyen kerttulajdonos ismerősük, esetleg egy magasabban levő lakásból rálát egy ilyen kertre. És persze akkor, ha kertépítő albumokat, honlapokat böngészget (itt).
Talán furcsa hóbortnak is gondolhatja, hogy egyes szerencsések a város fölé építenek – egyébként nagy odafigyelést, szakértelmet, és anyagi ráfordítást igényelő – kerteket. Nem igazán gondol bele, hogy ezek a kertek a városlakó közösség számára is hasznot hoznak, növelik a zöldfelületeket, amelyeknek ugyancsak híján vagyunk. „Mérésekkel bizonyították, hogy a zöldfelületek felett nedvesebb és tisztább a levegő. A növényzet a párologtatással csökkenti a hőmérsékletet, az asszimilációs folyamat során széndioxidot nyel el és oxigént termel. A zöldtető megköti a port és a szennyeződéseket. Emellett jelentős mennyiségű csapadékvizet tárol, amelynek egy részét a párologtatás során visszajuttatja a természetes körforgásba, így tehermentesíti a városi csatornahálózatot.” (forrás)
Nem véletlen, hogy egyre több nagyvárosban, nem egyszer különös, figyelemfelkeltő happeningekkel serkentik a tetőkertek építését. A holland vízügyi társaság például Amszterdamban, önkéntes, férfi „donoroktól”, utcai mobil piszoárokban gyűjtött vizeletet. Az akció célja nem egészségügyi, vagy köztisztasági, hanem környezetvédelmi volt, mert a begyűjtött „anyagot” egy hektár városi tetőkert tápanyaggal való ellátásához kívánják felhasználni. Az emberi vizeletben ugyanis magas a nitrogén-, kálium- és foszfortartalom, amely fő összetevői a modern műtrágyáknak (erről már olvashattunk korábban egy hírlevélben).
Bukarest belvárosában 50 fiatal bevonásával készítenek tetőkert beépítési terveket: kiválasztják a megfelelő épületeket; beszerzik az engedélyeket; felkutatják, megszerzik a szükséges forrásokat; beszerzik a szükséges anyagokat, és nem utolsó sorban kommunikációs eseményeket: médiakampányt, flashmobokat, workshopokat szerveznek azért, hogy követőkre találjanak (erről itt olvashat bővebben). A központi üzenet a nem megfelelő bukaresti várostervezés köré épül: nincs elegendő zöldterület, nagy a forgalom, a főváros szinte élhetetlen. Aktivizálni akarják a polgárokat, különös tekintettel a fiatalokra.
Katmanduban a város kampányt indított 500 alkalmas, de még beépítetlen tetőn, kert létrehozásáért. A város nem csak beszél, hanem konkrét segítséget is ad az erre vállalkozó háztartásoknak: 5000 nepáli rúpiát (mai árfolyamon 11 ezer forint), szerszámokat (csákány, ásó) és tároló eszközöket (kaspók, kosarakat).
Folytathatnám a sort, Londontól New Yorkon át egészen Torontóig, de inkább azt emelem ki, egyre több városban ismerik fel a tetőkertek jelentőségét. Jó lenne nekünk is követni őket, az aktivitást serkenteni, az erre vállalkozókat minél több eszközzel segíteni.
