Aluljárók- tájkép csata után

Ismeretes, hogy egy-két éve, hajléktalan ügyben ádáz háború dúlt a főváros és a hajléktalanokat védő szervezetek között. A főváros, köztisztasági, idegenforgalmi indokokra hivatkozva kitiltotta a frekventált helyekről a hajléktalanokat, a jogvédők ezt embertelennek, méltatlannak tartották, egyben kényelemszerető, kényes úri népnek azokat, akik rendeltetésszerűen szeretnék használni az aluljárókat. Semmiképpen sem szeretnék ebbe az ütközetbe beavatkozni, de a környezeti, környezetvédelmi vonatkozásairól nekem is van véleményem.

Tudom az aluljárók nem csak nálunk, hanem szerte a világban gondot okoznak, mert a többnyire lepusztult, sötét, koszos építmények remek helyei a hajléktalanoknak, drogosoknak, mindenféle alvilági szereplőnek, akik megjelenése automatikusan magával vonja a tárgyi világ pusztulását is. A falak, lépcsők elkoszolódnak, omladoznak; szépnek, ízlésesnek egyáltalán nem nevezhető grafittik „díszítik”; szemét mindenhol, és tömény húgyszag. Jóérzésű ember, ha teheti, elkerüli az ilyen helyeket.

Persze, mondják, ezeket a büdös, mocskos helyeket napközben ki is lehetne takarítani, időnként át is lehetne festeni, de tapasztalatból tudjuk, ezek csak ideig-óráig oldják meg a problémát.

1

Életkép 2013 januárjában

Saját tapasztalatom is van erről. Úgy két évvel ezelőtt a Katona József Színházba mentem, de ehhez előbb át kellett verekednem magam, az egykor szebb napokat látott, a Ferenciek téri aluljárón. Aki annak idején járt arra, tapasztalhatta az ott levő áldatlan állapotokat. Hajléktalanok feküdtek rongyaikba burkoltan, szemét, kosz, átható bűz mindenütt. Miután átevickéltem a túlsó oldalra, „megpróbáltatásaim” nem értek véget, ugyanis a felszínen folytatódott az aluljárólét, az árkádok előtt itt is szerencsétlen sorsú emberek feküdtek a járdán, akik fölött, mellett lépkedve lehetett csak tovább haladni. Akkor megfogadtam, bár az akadálytalan közlekedéshez nekem is jogom lenne, soha többé nem megyek arra. Kiszorítottak. Ezt a fogadalmamat a mai napig meg is álltam, de a kíváncsiságom győzött, meg akartam nézni az újjáépített teret.  Megmondom őszintén, elámultam. Tisztaság, barátságos fények, kicsit még új szag. (bővebben)

Koldusok itt-ott továbbra is vannak, de sehol sem láthatók a hajléktalanok rongyai, papírágyai. Kérdés, a hideg beálltával mi lesz, kezdődik minden elölről? A szépen felújított, dizájnos aluljáró és környéke ismét lepusztul? Amire az építmény kiképzése miatt van sansz, legalábbis néhány kritikus szerint.

„A kettős pillérek közötti vízszintes felületek nyilvánvalóan azonnal átalakulnak a téren egyébként hagyományosan nagy számban élő hajléktalanok fekhelyévé, amint megszűnik az állandó, szigorú felügyelet. Az aluljárót a tervek szerint éjszakára lezárnák, mivel a Kossuth Lajos utcán a felszínen is át lehet kelni, vagyis csak a metró üzemidejében van rá szükség. Ez természetesen segíthet megelőzni az aluljáró lepusztulását, de nem változtat azon, hogy a falfelületek kényesek, nehezen tisztíthatók.” (forrás)

3Veszélyes felületek a Ferenciek tere aluljáróban

Nagyon remélem, ez a jóslat most nem válik valóra, ismét használni tudjuk aluljáróinkat. Mert jó, ha tudjuk, a város a miénk is!

4

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

három × 5 =