3000 lájk

A mai napig ennyi látogatónk jelezte a legnépszerűbb közösségi oldalon, hogy kedveli blogunkat. Köszönet érte! Ez a kerek szám alkalmat ad a visszatekintésre, a számvetésre, a sikerekre való emlékezésre. Nyilván voltak kudarcok is, de erre most nem emlékezünk!

2012 januárjában indultunk, a Manipuláló környezetvédők című poszttal. A témaválasztás nem volt véletlen, mert, ahogy azt hitvallásunkban megfogalmaztuk, a környezetvédelem területén sem fogadjuk el a csúsztatásokat, a manipulációt, a hazug hatásvadászatot, szolgáljon az bármilyen jó célt is. Hittük, hisszük, hogy van létjogosultsága a mérsékeltebb hangvételű, nem a félelemkeltésen és riogatáson alapuló környezetvédelmi aktivitásnak.

3

Szelídzöld szemléletünk alapja a belátás, a tolerancia, és nem az önmagáért való szembenállás, vagy a merev környezetvédelmi doktrína. Nem szeretnénk kiönteni a gyereket a fürdővízzel együtt. Nem fogjuk támadni a civilizációs vívmányokat csak azért, mert ez divat. Már csak azért sem, mert a civilizációs vívmányok használatával mi magunk is megrendelői vagyunk a környezet szennyezésének! Mi is termelünk szemetet; mi is igényeljük, használjuk az energiát: fűtünk, világítunk, járművel utazunk; tárgyakat vásárolunk, bár őszintén reméljük, mindezt körültekintőn, tudatosan, környezetbarát módon tesszük. És erre biztatjuk olvasóinkat is.

Szerzőink laikusok a környezetvédelem terén, valódi civil álláspontot képviselnek. Azt figyeljük, arról írunk, ami tényleg bosszantja az embereket, és persze arról is, ami jó, követendő, értékes. Eddig, beleértve magunkat is, 11 posztoló „munkatársunk” volt. Megérdemlik, hogy név szerint is említsük őket: Bors Mária, Drugics, Ginko Biloba, Green Danny, Gretna Green, Kolozsvári Farkas, Oblonga Cydonia, Suhajda, Uz Bence, Zöld Henrik, Wald Green.

Large group of pigeons on power line

Eddig 184 bejegyzésünk volt (ez a 185.), közülük a blogon a legnépszerűbbek az alábbiak voltak. Ezekből következtetni tudunk olvasóink érdeklődésére, igényeire is.

A madarak védelmében: 454 lájk
Zöld karácsony: 357 lájk
Moslékháború: 281 lájk
Platán az év fája: 272 lájk
El a kezekkel az elefántoktól: 252 lájk
Függőleges erdő épül: 203 lájk
Bubi (Közösségi biciklikölcsönző): 164 lájk
Mérd meg az ökológiai lábnyomod: 153 lájk
Megesszük a jövő nemzedék kenyerét: 144 lájk
Tudatos vagy környezettudatos vásárlók: 131 lájk
Az elektromos autók elterjedése várható a következő években: 116 lájk
A gesztenyefákat kivágják, ugye? 108 lájk
TeSzedd– önkéntesek a tiszta Európáért 105 lájk
Szupervihar: már a tőzsde is leállt 104 lájk

Minden bejegyzésünket megosztottuk Facebook-oldalunkon is. Tettük ezt azért, hogy minél több emberhez eljusson az a civil álláspont, amit képviselünk. Felelősséggel tartozunk környezetünkért, s abban hiszünk, hogy akkor teszünk jót, ha nem állunk be a méregzöld hisztériakeltők táborába, hanem a lehető legtöbb szempontot figyelembe véve, mérlegelve írjuk meg bejegyzéseinket. Ahogy ezt önmeghatározásunkban is írjuk: „blogunk kifejezetten a tényszerűségre és a szempontok mérlegelésére irányul. Nem adunk és nem adhatunk teret a szélsőséges nézeteknek! Helye van azonban az egyéni szemléletnek, a kreatív felvetéseknek.

4

Ha már a Facebooknál tartunk… nem ritka, hogy bejegyzéseink 40-50 ezer ember üzenőfalára jutnak el. Megfigyeltük, hogy sokszor a könnyedebb témák váltanak ki nagyobb aktivitást követőinkből. Persze az sem ritka, hogy 1-2 nagyobb horderejű, keményebb hangnemet megütő írás alatt valóságos kommentháború alakul ki. Igyekszünk itt is tartani magunkat elveinkhez. Nem gyakran ugyan, de szükség van a hozzászólások moderálására. Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy vannak olyanok, akik rendszeresen megosztják posztjainkat.

Mindenképpen ki kell emelnünk a nyáron végzett ökológiai lábnyom „kutatásunkat is”: 1 hónap alatt, elsősorban a Facebook által teremtett nyilvánosságnak köszönhetően, több, mint 1200-an mérték meg, hogy milyen nyomot hagynak az utókornak. Olvasóink értékei hál’ Istennek alacsonyabbak az európai átlagnál.

Szintén nyáron fotópályázatot hirdettünk, ahova több tucat lájkolónk küldte be fotóját. A háromtagú szakmai zsűri döntése alapján legjobbakat ajándékkal jutalmaztuk. Ennek kapcsán azt is meg kell említenünk, hogy bár anyagi lehetőségeink igencsak végesek, azonban igyekszünk apró ajándékokkal, figyelmességgel jutalmazni hűséges olvasóinkat.

Rácz Norbert- Bükkös0

A fentiek arra sarkallnak minket, hogy a jövőben is vonjuk be Önöket blogunk működésébe. Szerkesztőségünk nyitott olyan anyagokra, amelyek tükrözik megfogalmazott értékrendünket, valamint érdekes, aktuális témákra referálnak. Annyi műhelytitkot talán elárulhatunk Önöknek, hogy nagyon változatos szerkesztőségünk összetétele: humán és reál irányultságú szerzőink egyaránt megtalálják a közös hangot. A közös hangot a bloggal, a közös hangot olvasóinkkal.

Mit kívánunk a jövőre nézve? Magunknak azt, hogy legyen erőnk, akaratunk ahhoz, hogy írjunk, gondolkozzunk, kritizáljunk és állást foglaljunk! Önöknek pedig azt, hogy továbbra is találjanak olyan bejegyzéseket nálunk, amelyek szórakoztatják, biztatják, megerősítik, elgondolkodtatják!

(Az illusztrációk forrása: korábbi, népszerű bejegyzéseink.)

Tűzfalfestők 2.

1

Budapest nem ekkora. A Színes Város csoport munkája a Kazinczy utca 45. szám alatt

„Valószínűleg epilepsziás rohamok kiváltására is alkalmas a VII. kerületben megjelenő falfestmények némelyike. Pedig lehet ezt ízlésesen is csinálni. Ha ilyen a Színes Város, akkor már jobb az üres tűzfal….. nem tartom normálisnak, hogy Petykák és Forkok azt pingálnak egy műemléki védettségű terület falfelületeire, amit jónak látnak. Joguk van a művészi önkifejezéshez, de Budapest egyik legértékesebb városrésze nem megfelelő fórum ennek bemutatására… Nem a művekkel van bajom, hanem a hellyel és a móddal. – Írja Laky Zoltán a Heti Válasz portálján.

Nézzük, igaza van-e a szerzőnek? Ahhoz, hogy ezt megítélhessük, szemügyre kell vennünk magát a művet és azt a szűkebb, vagy tágabb környezetet, ahová elhelyezték. És azt is jó lenne tudni, hogy ezek a freskók minek a helyére kerültek; de ezt nagyjából tudhatjuk: omladozó, szürke, koszos falakra. Hogy jobb lett volna ezeket így hagyni? Nem hiszem. Bár abban igaza van Lakynak, hogy ez önmagában még nem lehet indok arra, hogy bármit rá lehessen festeni.

A munkák vegyes színvonalúak, vannak közöttük szebbek és csúnyábbak is. A csúfakat most hagyjuk, akinek van szeme hozzá, maga is megítélheti. Maradjunk inkább a szebbeknél: pontosabban a szebb kivitelezésűeknél. Nekem kifejezetten tetszik a Neopaint csoport két alkotása. Mondanivalójuk és formaviláguk egyaránt igényes, és ami a lényeg, minden megvan bennük, amit ettől a műfajtól elvárni lehet. Szép a Gozsdu-udvar egyik falára festett lányportré, amely az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának felkérésére készült. A kedvencem mégis inkább a Dob utcában levő életkép, amely jól kihasználja a hely adottságait, élethű karaktereivel tökéletesen illeszkedik a környezetbe. A környéken lakók is elfogadják, szeretik. Sikerük titka a szakmabeli tudás mellett az, hogy a munka megkezdése előtt egyeztettek az önkormányzattal, a műemlékvédelemmel, és a lakókkal is.

2

2b

A NeopaintWorks munkái: a Dob utca 48. szám alatt és a Gozsdu-udvarban

És akkor itt van a másik kifogás, a környezet. A már idézett posztban azt írja a szerző, hogy Budapest egyik legértékesebb városrésze nem megfelelő fórum a grafittis önkifejezésre. Egyet is értenék, ha teljesen kontrollálhatatlanul, bárki bármit kenhetne a szépen rendbe hozott házakra, műemléképületekre. De ez a „legértékesebb, műemléki városrész” tűzfalai nem éppen a legszebb arcukat mutatják, ha közelebb lépünk hozzájuk. Számunkra is nyilvánvalóvá válik, hogy ez a helyenként lepusztult környezet olyan sokkal többet nem is érdemelne. Omladozó, összefirkált kerítések, kapuk, színesre festett ócska léckerítés, jellegtelen házak, foghíjas utcasorok úgyis lerontanák az összhatást, bármit is tennének oda. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ronda keretbe csak ronda képet lehetne tenni!) Nézzünk néhány idevágó példát.

3

Buda és Pest. Void, Petyka, Transone és Fork munkája (Színes Város csoport) a Kazinczy utca 37. szám alatt

4

Nagyváros vagy természet? Obie Platon munkája (Színes Város csoport) a Kazinczy utca 35. szám alatt

A túlzó, vagy éppen jogos kritikák ellenére nekem tetszik a tűzfal-rehabilitáció ötlete. Persze a nyilvánvaló hibákat ki kellene küszöbölni, például úgy, hogy a munkákat felfestés előtt szakmai zsűrinek, műemlékvédelmi szakembereknek kellene bemutatni, és a környezetet is rendbe kellene hozni. Legalább annyira, hogy a környező falfelületek és kerítések ne rombolhassák az összhatást.  Úgy, ahogyan ezt a legtöbb köztéri alkotás esetében teszik.

Díszítik vagy csúfítják a várost?

Európa nagyvárosaiban az elmúlt években egyre több látványos, olykor provokatív városi installáció próbálja megszólítani az utca emberét. A sokszor furcsa, nem mindig ízléses, de mindenképpen feltűnő alkotások szerepe a meghökkentés, elgondolkodtatás, nem ritkán a járókelők szórakoztatása. Ilyen szobor most Budapesten a Gresham-palota előtt a föld mélyéből előbukkanó gigantikus, vasöklű munkásra emlékeztető figura, mellyel Hervé Lóránth Ervin az október 12-én véget ért  Art Market Budapest nemzetközi képzőművészeti vásártól búcsúzik. A 7,5 méteres, hungarocellből készült szoboralkotásról a  művész a helyszínen elmondta, hogy a címmel és a szoborral arra szeretett volna reflektálni, hogy a kortárs művészet igenis megjelenhet az utcákon.

1

Nem új keletű dolog ez, szó sincs róla! Gondoljunk csak a ’92 júniusán Citadella emlékműre húzott lepelre! Akkor a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel takarták le, így a szobor néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve. Vagy még korábban, a ’20-as évek Oroszországában, amikor avantgárd művészek politikai propaganda gyanánt készítettek gipszből utcai szobrokat. Így láthatták a járókelők Marxot és Engelst egy fürdőkádban (el is nevezték az alkotást szakállas fürdőzőknek), vagy egy anarchista vezér egész alakos szobrát, persze bedeszkázva.

De akadnak ettől őrültebb, igazi polgárpukkasztó ötletek is a nagyvilágban. Ilyenek a 41 éves amerikai Mark Jenkins alkotásai, aki a világ különböző helyein barangolva mutatja be provokatív műveit. Malmőben pl. tavasszal, egy arccal a vízben fekvő férfi, máshol az utca kövén mozdulatlanul ülő, felsőtestüket szemeteszsákba gyömöszölt emberek látványa zaklatta fel az arra járókat. A művész célja az ijesztő alkotásokkal, hogy a mai ember végre felkapja fejét a telefonjából és odafigyeljen a külvilágra.

biker

A kép forrása: http://www.xmarkjenkinsx.com

„Jenkins úgy gyakorolja az utcai művészetet, hogy az utcát színpadként használja, ahol a szobrok kölcsönhatásba lépnek a környezettel, beleértve a járókelőket, akik tudtukon kívül válnak szereplőkké. Az installációk gyakran felhívják rá a rendőrség figyelmét. Munkájára leggyakrabban használt jelzők: furcsa, hátborzongató és sokkoló.” – írja a kalandozómagyarok cafeblog.

Budapesten, a Szent István Bazilika előtt is nagy felháborodást keltett még 2006-ban a jégkrém alakú ferde tehén, melynek hátsójából egy pálcika állt ki, miközben arca félig ráolvadt a kövezetre. A furcsa jószág egy ideig a farát mutatta a Bazilika felé, majd ismeretlenek megfordították.

Kérdéses azonban, hogy mire utal az alkotó a sárga elefánttal Budapesten a Gárdonyi téren? Az orrát vidáman magasba emelő citromsárga állatról azon túl, hogy mókás, sajnos nem derül ki semmi az interneten.

Mindent összevetve felmerül a kérdés: hogyan értelmezhetjük ezeket a műveket? Mi ez? Művészet? Polgárpukkasztás? Figyelemfelkeltő marketing? Önök szerint szépítik, elcsúfítják, színesítik vagy éppen lehangolják a város összképét?

Téglát a tartályba!

Világszerte folyamatosan fennálló probléma az ivóvíz hiánya. Talán kevés olyan kérdés van a fenntartható fejlődés kapcsán, amiben ilyen nagy az egyetértés a különböző érdekcsoportok között. Most egy kommunikációs hírlevélben bukkantunk egy kicsit pr-motivált, ám érdekes kezdeményezésre.

Röviden összefoglalva: ha a WC-tartályba teszünk egy speciálisan kifejlesztett téglát, akkor minden öblítésnél spórolhatunk fél liter vizet, így megőrizve a legértékesebb, leginkább veszélyeztetett természeti erőforrásunkat.

Október elsején indult el Kaliforniában az a víztakarékossági kampány (videó, 1:00), amely szerint, ha elegendő ember alkalmazná ezt a megoldást, akkor naponta több százmillió liter ivóvizet spórolhatna meg a nyugati parti állam. Kaliforniában nagyjából 203 millió liter ivóvizet húznak le a WC-n minden egyes nap.

Felmerül persze a kérdés, ami véleményem szerint a következő évtized egyik legnagyobb fenntarthatósági témája lesz majd, hogy miért nem arra költenek inkább az államok, hogy kiépüljön egy kettős vízvezetékrendszer a háztartásokban? Egyáltalán miért kell ivóvízzel öblítenünk a WC-t? Miért van az, hogy a szerencsés helyzetben lévő régiókban sokan ivóvízzel locsolják kerti növényeiket? Ezen változtatnunk kell! A szemléletformálás persze mindig nehéz: megváltoztatni egy ember attitűdjét, beidegződéseit, a legnehezebb feladat. Pedig szükségünk lenne rá!

1Az illusztráció forrása: https://www.indiegogo.com

A kampányt egyébként az idei rekordszárazság és vízhiány hívta életre: voltak olyan városok Kaliforniában, ahol szinte teljesen elfogyott a víz. A kezdeményezés szakmai stábja szerint egy négytagú család akár 50 liter vizet spórolhatna meg egy héten. Ezt más célra (akár mosásra vagy fürdésre) is használhatnák, spórolva így az értékes és egyre fogyó vízkészlettel.

A gyakorlati eljárásról annyit kell tudnunk, hogy a speciális téglákat, amik puhák és hajlékonyak – így megfelelnek a különböző formájú és méretű WC tartályoknak- egyszerűen csak a tartályba kell helyezni, csökkentve ezzel az azt feltöltő víz térfogatát.

Természetesen anyagi megfontolás is van a kampány mögött, amit az is jelez, hogy különböző csomagokban lehet igényelni a téglákat: kapható akár 1, nagyobb cégek esetében akár 1000 darabos kiszerelés is. A befolyó összeget szerencsére társadalmilag hasznos célra fordítják: az első 80 000 dollárt a vízügyileg kritikus állapotban lévő kaliforniai városokra fordítják, majd sorban segítenének a többin is. Még 22 nap van hátra a tervezett kampányból, azonban eddig csak 13 213 dollár gyűlt össze.

2Az illusztráció forrása: https://www.indiegogo.com

Több pozitív visszajelzés és hozzászólás érkezett az október elsején indult kampányhoz. Sokan az eddigi legokosabb tömegmozgósító kampánynak tartják. Ragyogó, vidám és hasznos. Ilyen, és ehhez hasonló jelzőkkel illeték az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kampányt. De ha jobban belegondolunk, tényleg annyira okos ez a megoldás? Nem csak jól lovagolták meg az ötletgazdák, hogy miből lehet divatot teremteni? Manapság úgyis trendi környezetet védeni, de nézzük mi is itt a „baj”:

1. Egy csomó környezeti terheléssel állítják elő a téglákat.
2. Régen vannak már víztakarékos öblítőszelepek, miért nem használnak olyanokat?
3. Ha már ilyen megoldást akarnak használni, egy vízzel teli PET palackot is lehetne a tartályba tenni! 0 Ft, 0 energia, 100% újrahasznosítás!

De persze ebben mi az új, és mi a divatos? Ki tenne egy vízzel teli PET palackot a WC-be, ráadásul ki fizetne érte? A tégla sokkal trendibb. Persze ezt döntse el mindenki maga. A lényeg, hogy az adatok alapján úgy néz ki, hogy észbe kaptak a kaliforniaiak és sorban „dobják” a téglákat a tartályba.

A kampányról ezen az oldalon lehet tájékozódni: folyamatosan frissülő adatokkal gyarapszik és az eddig összegyűjtött dollárok számát is nyomon követhetjük.