Állattartó telepek, szennyvíztisztítók, hulladéklerakók, vegyipari létesítmények, mezőgazdasági üzemek, gondozatlan állóvizek, és persze másokkal nem törődő emberek is okozhatnak – eufémisztikus hatósági kifejezéssel élve – a „lakosságot nagymértékben zavaró kellemetlen szaghatásokat”. Magam is tapasztaltam, hogy egyes településeken helybéliek égetnek gumit, kábeleket, olajos rongyokat és mindenféle egyéb veszélyes anyagokat. Ezek azonban többnyire csak alkalomszerűek, szemben az ipari, mezőgazdasági forrásokkal, amelyek folyamatosan, de legalábbis gyakran ontják a bűzt. Körülnéztem a neten, és kiválasztottam három esetet, mindegyik rendkívül tanulságos. Leginkább abból a szempontból, hogy, ha utánajárunk, hallatjuk a hangunkat, nagyobb az esélyünk a sikerre, mintha a jó sorsra és a szennyezők belátására bíznánk magunkat.
Kiszórt trágyalé
Az állattartók szomszédságában élőknek napi „élmény” a bűz. Különösen a disznótelepek környékén válik gyakran elviselhetetlenné a trágyaszag, pláne akkor, ha gazdálkodók még rá is tesznek egy lapáttal, ahogyan ezt a nagymacsi telep tulajdonosa, munkatársai tették (bővebben az esetről itt olvashat). A tárolókban gyűjtött hígtrágyát ugyanis meghatározott időpontokban öntözésszerűen rakták ki a földekre, de mivel nem dolgozták be azonnal, orrfacsaró bűz keletkezett. Teljesen ellehetetlenítették a környéken élők életét, nem tudtak ablakot nyitni, az udvarra ruhát teregetni, mert mindent áthatott a trágyaszag. Ez az áldatlan állapot évek óta tart, de most talán történik az ügyben valami, mert feljelentésük alapján a környezetvédelmi hatóság kiszállt a helyszínre, és a tapasztalt bűzhatás miatt megtiltotta a trágyázásnak ezt a módját. De, hogy véglegesen, vagy csak átmenetileg, nem tudhatjuk.
Elhanyagolt tórendszer
Az egyik ingatlankezelő, a főváros XI. kerületében, nem messze a könnyen megközelíthető Újbuda városközponthoz, kellemes, tiszta környezetben, jó levegőjű, élhető környezetben lévő lakásokat kínál. Ezzel szemben a valóság az, hogy jó levegő nincs, legalábbis a lakók egy része szerint, akik éppen a terjengő rossz szagok miatt pereskednek a kezelővel és az önkormányzattal. A szag forrása az a mesterséges tórendszer, amelyet a Hosszúréti patak duzzasztásával alakítottak ki, de amely az idők során -a megfelelő kezelés elmulasztása miatt- elmocsarasodott, elszennyeződött, veszélyes anyagokkal telítődött és bűzt áraszt. Olyan tömény csatornaszagot, amely lehetetlenné teszi a szellőztetést, az erkélyen való tartózkodást. A lakók a perrel azt szeretnék kikényszeríteni, hogy a tórendszert tegye rendbe a kezelő, folyamatosan tartsa karban, kotorja ki a medreket, dinamizálja a vízátfolyást, hogy több oxigénhez jusson az élővilág. Bízunk benne, hogy erőfeszítésüket siker koronázza.
Büdös gombaüzem
Vannak, akik nemes egyszerűséggel csak Büdösfalvának nevezi Kerecsendet, az ott működő gombaüzem és komposztáló által kibocsátott szag miatt. A probléma ugyanaz, mint a fenti esetekben, a bűz elviselhetetlenné teszi a mindennapokat, nem lehet szellőztetni, szabadban tartózkodni. Arról nem beszélve, hogy ez a „kellemetlen szaghatás” az ingatlanok árát is csökkenti. Ráadásul a falu az iparűzési adóból nem kap semmit (mert a szomszéd település területén, de az ő határukban van a telep), viszont az összes kellemetlenséget, a bűzt, a szállítással járó zajokat, az életminőség romlását nekik kell elviselniük.
A lakosság emiatt évek óta, hol félpályás útlezárással, hol aláírásgyűjtéssel tiltakozik. Végül talán siker koronázza erőfeszítéseiket, a cég ugyanis ígéri, hogy megoldja a gondokat: egy korszerű, külföldről beszerzett gép segítségével, kilencven százalékkal csökkenteni fogja a kibocsátott szagot. Reménykedjünk, hogy így lesz.
Mit lehet a bűz ellen tenni?
Mindenekelőtt érdemes a vonatkozó jogszabályokat áttekinteni, és ezek alapján feljelentést tenni a zöldhatóságoknál, mert a bűzhatást is el lehet kerülni. Nem árt a környezetvédelmi hatósági eljárást is figyelemmel kísérni, mert ott is történnek néha furcsaságok. És – ha ügyfelek vagyunk – panaszt lehet emelni akár az engedélyezés ellen is. Ez esetben – a jogszabályok mellett – nem árt megismerkedni néhány fogalommal, és a jogszabályokban rögzített lehetőségekkel.
Ügyfélként vehet részt mindenki az eljárásban, aki olyan üzemek, gyárak közelében él, amely a környezetére hátrányos fizikai hatást gyakorol. Hatásterületnek azt a területet kell érteni, amelyre a létesítmény vagy tevékenység normális üzemmód mellet – például zaj keltésével, bűz okozásával, füst kibocsátásával vagy egyéb módon – folyamatosan vagy rendszeresen káros vagy zavaró hatást gyakorol. A hatásterület nem szükségképpen a létesítmény tőszomszédságánál kezdődik: egy magas gyárkéményből kibocsátott szennyező anyagok például többnyire a kéménytől távolabb kerülnek közel a talajhoz. Azt, hogy hol húzódik a hatásterület határa, csak egyedileg, a domborzati viszonyok az uralkodó széljárás és más tényezők figyelembevételével, az anyagi jogszabályokban esetleg megszabott határértékek alapján lehet megállapítani.
Jogszabályok
A 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 14. paragrafusa így rendelkezik: bűzzel járó tevékenység során az elérhető legjobb technika alkalmazásával meg kell akadályozni, hogy a lakosságot zavaró bűz kerüljön a környezetbe. Az elérhető legjobb technika alkalmazását, az egyedi határértéket, illetőleg a lakosságot zavaró bűzzel járó tevékenység korlátozását vagy betiltását a közegészségügyi hatóság állásfoglalása alapján a környezetvédelmi hatóság hatósági határozatban írja elő.
23. § (2) e). A hatóság a helyhez kötött légszennyező forrás üzemeltetőjét a légszennyezés és a lakosságot zavaró bűzzel való terhelés megszüntetése érdekében a technológia korszerűsítésére, légszennyezést csökkentő berendezés létesítésére, intézkedési terv készítésére, annak megvalósítására, illetve egyéb műszaki intézkedésre kötelezhet.
Mindezeken túl a Polgári Törvénykönyvre hivatkozással birtokvédelmet is lehet kérni a jegyzőtől. A birtokvédelem a bejelentőt és minden érintett szomszédot megilleti, aki a szag miatt sérelmet szenved. Ha a jegyző a kérelemnek nem ad helyt, a helyi bíróság előtt keresetet kell indítani a szennyezés okozója, felelőse ellen, a zavarás megszüntetését kérve. Ahogyan ezt a kőérberki Tóváros lakói tették a közelükben levő, elhanyagolt tórendszer bűze miatt.
Állhatatosnak is kell lennünk, mert vannak zavaró tényezők, rések a jogszabályokban. A bűz megítéléséhez nincs objektív segítség, nincs határérték, a szagérzet szubjektív, egyénenként változó. Ráadásul a szag terjedését, intenzitását időjárás, széljárás is befolyásolhatja. Ki dönt tehát, és mi alapján arról, hogy zavaró, vagy nem zavaró egy bizonyos szag? Az önkormányzatoktól sem várhatunk sok segítséget, rendeleteik gyakran még minimális védelmet sem adnak. Pláne, ha a légszennyező cég ügyesen elhallgattatja a település vezetőit: sportpályához, óvoda-, út-, járdaépítéshez ad pénzadományokat. Mindezek ellenére érdemes a dolognak utánajárni, eljárásokat kezdeményezni, mert ha nem teszünk semmit, garantáltan nem fog történni semmi!