„A helyszínen tapasztaltuk: hatalmas hegyekben állnak a fákról levágott gallyak, a padot ottfelejtett ócska ruhadarabok, borospalackok, dobozok, a fűben fecskendő. Több lakó is elmesélte: rendszeresen ők szedik össze a tűket, lapátolják a kutyaszart, és igyekeznek olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerekük, unokájuk biztonságosan játszhasson.”
Az ország számtalan pontjáról, többek között Debrecenből, Szegedről, Miskolcról és természetesen Budapestről érkeznek ilyen vészjelzések a játszóterek tönkretételéről.
Legtöbben a szemétre, a kutyapiszokra, a szétvert bútorokra, játékokra, az otthagyott csikkekre, italos üvegekre panaszkodnak, és többnyire a felelősöket is megnevezik: gördeszkákkal ugráló, száguldozó fiatalok, hajléktalanok, kutyasétáltatók, felelőtlen emberek. Akik nem is sejtik, milyen veszélyeknek teszik ki gyerekeket. Baleseteket, sérüléseket, fertőzéseket okozhatnak, és még rossz mintát is adnak. A gyerekek, főként a játék hevében, nem figyelnek, nem észlelik a veszélyt. Helyettük a szülőknek kell vigyázniuk, de az mégsem állapot, hogy a játék megkezdése előtt ők tegyék tisztába a teret, szedjék össze a szemetet, a fecskendőket (!), kutyagumit. Persze a „támadások” tömegessé válása után némi fáziskéséssel megkezdődött a szervezett védekezés is: kerítésekkel, kapukkal zárták le a teret, térfigyelő kamerákat, figyelmeztető feliratokat tettek ki. Már ez is hozott eredményt, de játszótér-körjáratom alkalmával azt tapasztaltam, hogy bizony még így is maradt probléma elég. A helyenként alacsony kerítések nem jelentenek akadályt, a figyelmeztető táblákat összefirkálják, a szemetet kerítésen belülre dobják, nyitvatartási idő alatt betelepülnek. Ha nem ürítik ki még este a szemeteseket, az állatok éjszaka szétszedik.
Nyitott játszótér a Gellért-hegyen
Mit lehetne, mit kellene még tenni? Mindenekelőtt a szabályokat be kellene tartatni. Keményen büntetni kellene a játszótérre szemetet hordókat, az eszközöket, padokat összefirkálókat, az ott dohányzókat, iszogatókat. Gondolom, remélem, még a Város mindenkié mozgalom sem tiltakozna az ellen, ha a játszóterekről kitiltanák a hajléktalanokat, nyitvatartási idő alatt a játszótéri padokon heverőket. A játszótér ugyanis kizárólag a gyerekeké, nem mindenkié! Fontos továbbá, hogy a játszóterek jól nézzenek ki, és mindig tisztán legyenek tartva.
A szép, rendezett, tiszta terek ugyanis távol tartják; a csúf, lepusztult helyek viszont vonzzák a bajt. Zöld Henrik kolléga a múlt héten hívta fel a figyelmet a betört ablak elvre, amely lényege erre az esetre is érvényes. „Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. Az ilyen, a betört ablakokhoz hasonló kisebb problémák, mint a szemetes utcák, a graffiti, egy negatív spirált indítanak el.” (Forrás: Wikipédia)
Szerencsére az utóbbi időben nőtt a kifejezetten esztétikus helyek száma, és a takarítás is rendben van. Különösen a jó környéken levő, tematikus játszóterek felelhetnek meg a mai követelményeknek. Bízzunk benne, és ha lehet, tegyünk is érte, hogy a jövőben minden játszótér ilyen, vagy ehhez hasonló legyen.
Pom Pom játszótér (Bp. I. kerület)
Kőcsikós játszótér (Gellért-hegy)
Vuk játszótér (Bp. I. kerület)