A szeméttelepek, halastavak valóságos élelmiszer raktárak, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a gólyák egy része lerövidíti vonulási útvonalát, ha ilyen kerül az útjába – állítja egy friss tanulmány.
Az állatok „kukázó” magatartása persze már régóta ismert tény, gondoljunk csak a kiválóan alkalmazkodó madarakra: galambokra, varjakra, szarkákra; az egyébként óvatos rókákra, sőt medvékre, de a költöző madarak megváltozott viselkedésére csak nemrég derült fény. Egyre inkább úgy tűnik, az állatok alkalmazkodnak a környezethez, urbanizálódnak. A jelenséget részben az élőhelyek csökkenésével, az élelemforrások beszűkülésével, részben a város kínálta előnyökkel, a szemétben is előforduló élelemmel és a télen is melegebb városi mikroklímával magyarázzák.
A gólyáknál azonban másról van szó. Megfigyelték, hogy a gólyák egy része még a télen zordabb éghajlatú országokban (pl. Üzbegisztán) is szívesen maradnak, ha táplálkozásukat biztosítottnak látják. A viselkedés megváltozása mögött egy egyszerű, de logikus „számítás” áll: a maradással, vagy az út megszakításával energiát tudnak megspórolni, könnyebben átvészelik a telet, így aztán életben maradásukra is több esély marad. A rövidtávú előnyök mellett azonban hosszú távon rizikóval kell számolni. A hulladékok között ugyanis sok veszélyes, fertőző anyag is lehet, amely betegséget, elhullást okozhat.
„A szemétben turkáló állatok ráadásul különböző kórokozókat szedhetnek össze például a rothadó ételmaradékokból, amelyeket szőrükre, lábukra tapadva a városba vihetnek, vagy terjeszthetnek a városon belül. Az egyes fajok egymástól kapott fertőzésének is nagyobb a kockázata, mivel a szemétkupacok nagy sűrűségben vonzzák az állatokat, ezáltal a zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek) terjesztésének lehetősége is megnő.
Mit lehet ez ellen tenni? A megoldás csak a hulladék gondosabb kezelése, megfelelő tárolása, az utánpótlás, benne elsősorban a fedetlen szeméttelepek felszámolása. Az „élelemkínálat” megszüntetése rendkívül fontos az állomány épsége, megmaradása érdekében is, nehogy éppen a kukázás miatt veszítsék el azt a képességüket, hogy a természetben szerezzenek maguknak táplálékot.
