2014. december elején lényegében egész erdőségeket tett tönkre az ónos eső, amely leginkább a 400 méter feletti területeken, főként a középkorú (40-50 éves) lombos fák „körében” pusztított. Ennek oka nagy koronaátmérőjük, illetve ehhez viszonyítva vékonyabb törzsük volt, amely nem bírta el az odafagyott csapadék hatalmas súlyát. Szakemberek szerint ilyen méretű pusztítás csak 100-200 évenként fordul elő, de ez ne vigasztaljon bennünket, mert kisebb méretekben minden keményebb és csapadékos télen előfordulhat. Sajnos akár ezen a télen is.
Viszont mondhatnánk, a fagykárok mellett azért pozitív hatásai is vannak a brutális hidegnek, mert ilyenkor elpusztulnak a kártevők is. Sajnos ez nem, vagy nem teljes mértékben igaz. Mínusz 15 fokig a kifejlett bogarak nem pusztulnak el, de azon felül sem feltétlenül, mert védettebb helyekre bújnak. Petéik pedig akár mínusz 50 fokot is kibírnak. „Minden állat igyekszik elbújni télire. Amelyek pedig nem az embereknél telelnek, a talajba vonulnak. Bizonyos mélység alatt ugyanis már egyáltalán nincs fagy a talajban, és mindig marad annyi állat, hogy az egész populáció újraéledjen a következő évben”- vázolta a helyzetet a Magyar Természettudományi Múzeum szakértője.
Mindezek fényében nyilvánvaló, hogy önmagában a hidegben bízni nem lehet. Továbbra is szükség van a fák védelmére, bár jó lenne, ha ez nem csak a gyakori permetezésből állna. A védelem ennél sokkal több és összetettebb. Ez egészséges (vírus-, sérülés- és fagymentes) csemete vásárlásával kezdődik, és elfelejtett, vagy „korszerűtlennek” tartott módokkal folytatódik. Például azzal, hogy megsemmisítjük a fertőzött részeket, bemeszeljük a fák törzsét (ez a fagy ellen is hatásos), csapdákat állítunk, emberre, állatra veszélytelen permetezőszereket használunk, vagy egyszerűen hajnalban lerázzuk a dermedt kártevőket.
Számos olyan természetes házi praktika ismert, amivel helyettesíthetjük a drága vegyszereket, kozmetikumokat. Ezzel nem csak a környezeti szennyezést, de az ökológiai lábnyomunkat is csökkenthetjük. Erre világít rá a WWF Ausztrália Just nevet viselő kampánya is.
A WWF (a világ legnagyobb környezetvédelmi szervezete) 2014-es Living Planet kutatási jelenése szerint az emberiség fogyasztása már 50%-kal meghaladja a megújuló erőforrások mértékét, a Föld pedig nem tudja ilyen iramban kitermelni az utánpótlást. Ausztráliában az átlagosnál is nagyobb mértékű a pazarlás. Ha mindenki így élne bolygónkon, mint az ott lakók, akkor mintegy 3,6 Földnyi fenntartható kapacitásra lenne szükség a természetes regenerációhoz.
A felmérés lehangoló eredménye sarkallta arra az ausztrál szervezetet, hogy elindítsák kampányukat, melyben praktikus, könnyen megvalósítható házi praktikákat javasoltak a környezettudatos gondolkodás ösztönzésére. Bíznak abban, hogy a pozitív példákkal a háztartásokban is nőhet az odafigyelés, és a családok talán ennek köszönhetően megvizsgálják majd mindennapi döntéseik környezeti hatását.
Tudta, hogy az uborka enyhíti az égési sérüléseket?
És, hogy a méz is?
Hitte volna, hogy a citrom kiválóan alkalmas ablakmosásra?
És, hogy a cipőjét banánhéjjal is kifényezheti?
Ha van a közelünkben olyan vegyszert/kozmetikumot helyettesítő, és jól teljesítő csodaszer, mint az ecet, a szódabikarbóna, vagy a fahéj, bátran használhatjuk őket. Ehhez elég egy olyan praktikus útmutató, mint a kampány honlapján található videógyüjtemény, melyben igazi angol humorral fűszerezett, jó tanácsokat kaphatunk.
Megtudhatjuk, hogy nem muszáj a rossz leheletre szájöblögető szert venni, elég, ha 5 fahéj rudat 5-10 percig forralunk, hagyjuk kihűlni, majd öblögetünk. Ha pedig fémeket szeretnénk tisztítani, arra kiváló a liszt, az ecet és a só keverékével bedörzsölni a felületet, majd áttörölni száraz ronggyal.
A kampány érdekessége még, hogy a WWF Sydneyben egész áprilisra társadalmi pénzváltókat helyezett el. Az egyes kijelölt fővárosi helyeken Föld-barát csomagolásban osztanak szét természetes összetevőkből álló vegyszer-, és illatszer helyettesítő csomagokat, mindezért cserébe „csak”saját tapasztalatokat kell megosztani #JustNatural hashtaggel a közösségi médiumokban.
Ma már szinte általánossá vált környezetünk kisebb-nagyobb mértékű szennyezése. Bizonyítékot nem is kell bemutatnunk, elég kilépnünk az utcára, ahol szétszórt papírdarabokat, sörösdobozokat, nem egyszer elhasznált eszközöket, telefirkált falakat, kapukat láthatunk. Különösen a nagyvárosok lepusztult, slumos részein vált tragikussá a helyzet. Mit lehet az ilyen, tömegessé vált normasértés ellen tenni? Hogyan lehet védekezni ellene, hiszen a környezet óvása leginkább attitűd kérdése, ami bizony nehezen változtatható. Szisztematikus, kitartó, kreatív munkával is csak hosszabb távon számíthatunk eredményre. Már csak emiatt is érdemes körülnéznünk a világban, mások mit és hogyan csinálnak? Van egy angol szervezet, amelyik színvonalas kampányokkal hívja fel a figyelmet mindennapos környezetszennyezéseinkre, és veszi rá az embereket a helyes viselkedésre. Helyi közösségeket, akciókat szerveznek, oktatási programokat indítanak, keresik az együttműködési lehetőségeket az önkormányzatok, vállalkozók és a lakosság között. Csupa olyasmit tesznek, amit környezetvédő szervezetek nálunk is. A különbség nem is ebben, hanem szervezettségükben, következetességükben, és egyik-másik kampányuk ötletességében, látványosságában van. Nézzünk ez utóbbira három példát.
Ne hagyd ott a kutyagumit!
A briteknél is probléma a parkokban, járdán hagyott kutyapiszok. A kutatások szerint a kutyasétáltatók többnyire az éjszaka leple alatt „vétkeznek”, amikor úgy vélik, senki sem látja őket. Innen jött az ötlet, hogy olyan plakátsorozatot helyezzenek el, mely nappal töltődik és éjszaka világít „Figyelünk téged!” felirattal. A kutyasétáltatók a kutatás szerint ugyanis sokkal felelősségteljesebbek, ha azt hiszik, látják őket. A kísérlet állítólag sikeres, ugyanis néhány hónap alatt 46%-kal csökkentette az otthagyott kutyagumi mennyiségét.
Ne dobd el a cigarettacsikket!
Kevesen tudják a cigarettacsikkről, hogy viszonylag hosszú a lebomlási ideje, és azt, hogy több olyan veszélyes anyagot is tartalmaz (kadmiumot, arzént, és ólmot), amelyek a füstszűrővel együtt a természetbe, majd onnan a táplálékláncba is bekerülhetnek. A dohányzás visszaszorítása ellenére is hatalmas mennyiségről van szó. Egyes becslések szerint a világban évente 4,5 trillió cigarettacsikk keletkezik. ”A természetben vagy az utcán eldobott csikk bemosódik a csatornákba, és onnan eljuthat az élővizekbe – folyókba, tavakba, óceánokba. A kimosódó mérgező anyagok komoly veszélyt jelentenek a vízi ökoszisztémákra. Rengeteg olyan beteg teknőst és madarat fognak be a vízpartokon, amelyeknek gyomrába cigarettacsikket találtak.” (forrás)
A Keep Britain Tidy az alábbi kisfilmmel küzd ez ellen. Ahhoz, hogy érzékelhessük a probléma nagyságát, súlyosságát, megváltoztatták az arányokat: mindent elborító, hatalmas csikkek között botorkálnak, botladoznak az emberek. Egyértelmű és látványos az üzenet: az otthagyott, és nem ártalmatlanított csikkek mindannyiunkat – dohányosokat és nemdohányzókat – veszélybe sodornak.
Ne szemetelj az utcán!
Saját szememmel láttam, ahogy egy gyermek csokoládét majszolt a bolt előtti padon, majd a csokoládé papírját nemes egyszerűséggel kiejtette a kezéből és ott is hagyta. Mellette ülő apja csak nézte, de nem szólt rá, nem érdekelte az ügy. Figyelmeztettem, de ő csak rám mordult, mi közöm hozzá, ha nem tetszik, szedjem össze én. Hogy ilyesmi nem csak nálunk fordul elő, bizonyíték az angol mozikban vetített kisfilm. A megoldás bizarr, de feltehetően hatékony. A főszereplő domina nem szexuális játékra, hanem saját szemetének felszedésére kényszeríti alkalmi partnerét.
Meggyőzéssel, vagy kényszerítéssel- tettük fel a kérdést a poszt címében. Mi a szelídebb megoldások mellett tettük le a garast, annak ellenére, hogy elismerjük, a szigornak is lenne helye a nemkívánatos jelenségek visszaszorításában. Mondjuk úgy, ahogyan ezt Rudy Giuliani tette anno New Yorkban, amikor zéró toleranciát hirdetett a kisebbnek tartott szabálysértések, a szemetelés, a graffitizés, a koldulás vagy az utcai vizeléssel szemben is. Talán túlzásnak tűnik, de nem az, ha elfogadjuk a „betört ablak elméletét” (James Q. Wilson-George L. Kelling), amely szerint, ha egy ilyen ablak kijavítatlanul marad, sokan gondolhatják, senki nem törődik a házzal, szabad a préda. Előbb-utóbb újabb ablakokat törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed. Ugyanez történik az illegális szemétlerakókkal, először csak egy-két zsákot tesznek ki, amit az utánuk jövők már lerakóhelynek vélnek, és tovább gyarapítják a „gyűjteményt”. Pontosan úgy, ahogyan az egyik, korábbi posztunkban megírtuk. Jó lenne ennek most már véget vetni! Figyelemfelhívással, meggyőzéssel és büntetéssel.
Európa nagyvárosaiban az elmúlt években egyre több látványos, olykor provokatív városi installáció próbálja megszólítani az utca emberét. A sokszor furcsa, nem mindig ízléses, de mindenképpen feltűnő alkotások szerepe a meghökkentés, elgondolkodtatás, nem ritkán a járókelők szórakoztatása. Ilyen szobor most Budapesten a Gresham-palota előtt a föld mélyéből előbukkanó gigantikus, vasöklű munkásra emlékeztető figura, mellyel Hervé Lóránth Ervin az október 12-én véget ért Art Market Budapest nemzetközi képzőművészeti vásártól búcsúzik. A 7,5 méteres, hungarocellből készült szoboralkotásról a művész a helyszínen elmondta, hogy a címmel és a szoborral arra szeretett volna reflektálni, hogy a kortárs művészet igenis megjelenhet az utcákon.
Nem új keletű dolog ez, szó sincs róla! Gondoljunk csak a ’92 júniusán Citadella emlékműre húzott lepelre! Akkor a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel takarták le, így a szobor néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve. Vagy még korábban, a ’20-as évek Oroszországában, amikor avantgárd művészek politikai propaganda gyanánt készítettek gipszből utcai szobrokat. Így láthatták a járókelők Marxot és Engelst egy fürdőkádban (el is nevezték az alkotást szakállas fürdőzőknek), vagy egy anarchista vezér egész alakos szobrát, persze bedeszkázva.
De akadnak ettől őrültebb, igazi polgárpukkasztó ötletek is a nagyvilágban. Ilyenek a 41 éves amerikai Mark Jenkins alkotásai, aki a világ különböző helyein barangolva mutatja be provokatív műveit. Malmőben pl. tavasszal, egy arccal a vízben fekvő férfi, máshol az utca kövén mozdulatlanul ülő, felsőtestüket szemeteszsákba gyömöszölt emberek látványa zaklatta fel az arra járókat. A művész célja az ijesztő alkotásokkal, hogy a mai ember végre felkapja fejét a telefonjából és odafigyeljen a külvilágra.
„Jenkins úgy gyakorolja az utcai művészetet, hogy az utcát színpadként használja, ahol a szobrok kölcsönhatásba lépnek a környezettel, beleértve a járókelőket, akik tudtukon kívül válnak szereplőkké. Az installációk gyakran felhívják rá a rendőrség figyelmét. Munkájára leggyakrabban használt jelzők: furcsa, hátborzongató és sokkoló.” – írja a kalandozómagyarok cafeblog.
Budapesten, a Szent István Bazilika előtt is nagy felháborodást keltett még 2006-ban a jégkrém alakú ferde tehén, melynek hátsójából egy pálcika állt ki, miközben arca félig ráolvadt a kövezetre. A furcsa jószág egy ideig a farát mutatta a Bazilika felé, majd ismeretlenek megfordították.
Kérdéses azonban, hogy mire utal az alkotó a sárga elefánttal Budapesten a Gárdonyi téren? Az orrát vidáman magasba emelő citromsárga állatról azon túl, hogy mókás, sajnos nem derül ki semmi az interneten.
Mindent összevetve felmerül a kérdés: hogyan értelmezhetjük ezeket a műveket? Mi ez? Művészet? Polgárpukkasztás? Figyelemfelkeltő marketing? Önök szerint szépítik, elcsúfítják, színesítik vagy éppen lehangolják a város összképét?
A márkanév kicsit megtévesztő, a fogalmak mintha összemosódnának. A Biohair honlap bemutatkozójában ugyanis elhangzik, hogy „kizárólag természetes hatóanyagokkal, natúrkozmetikumokkal dolgozunk.”
Na de a natúrkozmetikum mégsem ugyanaz a fogalom, mint a bio! Vajon mi lehet a különbség? „A natúr termékek olyan arc- és testápolási készítmények, melyek előállításához kizárólag természetes eredetű alapanyagokat használnak és szintetikus kémiai anyagoktól mentesek. A természetes összetevőket azonban nem biztos, hogy bio előírások szerint termesztették. Így egy natúrkozmetikumban például előfordulhat növényvédőszer-maradék vagy állati eredetű összetevőknél gyógyszermaradvány” – írja a Tudatos Vásárló magazin.
Akárhogy is van, a márkanév telitalálat, hiszen a vevőket mágnesként vonzza az öko, bio, organikus, természetes és natúr szavakkal illetett termék, na meg talán az a nem elhanyagolható szempont is, hogy olcsón, bejelentkezés és sorban állás nélkül, percek alatt, akár a késői órákban is elkészül az új frizura. Egy hajvágás mindössze 1.300.- forint, a hűséges vendégeknek minden negyedik alkalommal fejmasszázs jár.
A 2011-ben indult fodrászati lánc gomba módra szaporodik Magyarországon, pedig jócskán vannak elégedetlenkedők. Egy fórumon valaki megjegyzi: „Ez egy üzletlánc, multisok, tehát futószalagon kezelik az embert, nem érdekli őket az eredmény vagy hogy a vendég elégedett lesz-e. Az ott dolgozókról azt mondják, amatőrök, kezdők, profi fodrászt nem fogsz ott találni.”
A sok negatív visszhang ellenére mégis úgy tűnik, hogy az üzletlánc bevált, a magyar Facebook-oldal kedvelőinek száma már közel jár a 26 ezerhez, míg a YouTube bemutatkozót több, mint 29 ezren látták. „Én már hatszor voltam rövid női frizurát vágatni a budaörsi szalonjukban, idáig mindig meg voltam elégedve! (6 alkalommal, 4 fodrásznál)” – írja Gyöngyvirág16.
Elgondolkodtató, vajon miből származik az a meggyőződésünk, hogy a természetes kozmetikumok jobbak, mint a többi. Miért hisszük el, hogy a bio és natúrkozmetikum varázsszer, szuper egészséges és csak jót tehet velünk? A természetes, vegyszermentes összetevők valóban jobb hatásúak-e? A természetes fogalma manapság kezd összenőni a jóval, pedig rengeteg vegyszer alapú gyógyszer gyógyít, sőt életet is ment, nem beszélve egyes növényekről, melyekre akár allergiásak lehetünk. Az igazság valahol a kettő között lehet…
