Kolozsvari Farkas bejegyzései

Barroso és az Európai Bizottság sem elég zöld

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kemény kritikát fogalmazott meg július elején tíz nagyobb zöldszervezet az Európai Bizottsággal és José Manuel Barrosoval szemben. Nem elég zöldek! – szól az ítélet.

A Green10 a világ magát legnagyobb zöldszervezetének tartó társaság közös platformja, amely elsősorban monitorozással, helyzetértékeléssel és lobbizással foglalkozik. Tagjai között van a Greenpeace, a Föld Barátai szervezet, a BirdLife és a WWF is. Elnevezésük, gondolom, a G8-ak elnevezéstől igyekszik erőt és hatalmat kölcsönözni. Rendszeresen készít vagy készíttet értékelő jelentéseket a környezettudatos politika hatékonyságáról, eredményességéről. Híresen sajtótudatosak, nem meglepő módon.

A mostani, brüsszeli jelentésüket is nem kevés feltűnést keltő performance-al mutatták be.

 Az EB biztosainak álarcát viselve jelentek meg és tornagyakorlatokat csináltak, bemelegítettek. Majd szó szerint megbuktatták az Európai Bizottság szinte minden egyes biztosát. A román iskolarendszerben is honos, 10-ig terjedő osztályozási skálát használták. És szinte mindenkinek 4-est, azaz ’megbukott’ vagy 4-esnél kisebb osztályzatot adtak. Janez Potocnik környezetvédelmi biztost 4-es, míg Dacian Cioloş mezőgazdasági biztost például 3,5-ös osztályzattal sújtották. Fő kritikai megállapításuk az volt, hogy a biztosok megengedték, hogy a tagállamok ’felvizezzék’ a 2020-as stratégiákat.

 Az energiaügyi biztost Günther Oettingert kiszámíthatatlannak és engedményeket adónak minősítették, annak ellenére, hogy a biztos keményen fellépett a megújuló energiák kapcsán a tagállamok lobbizási kísérleteivel szemben. Ő épp csak, hogy nem bukott meg: 4,5-öst kapott az értékelt két és féléves időszakban végzett munkájára.

 Az egyetlen, akivel kapcsolatosan valamennyire elismerő megállapítások is elhangzottak, az Connie Hedegaard klímavédelmi biztos, aki 5,5-ös osztályzatával lett osztályelső a Barroso csapatban.

 A nagy-zöldek vezetői szerint azzal, hogy csak rövid távú megoldásokat keresnek, és ha nem változtatnak radikálisan az EU politikáján, akkor „évente ezermilliárd eurós kárt okoznak Európának a talaj-, a víz- és a légszennyezés, valamint a károsanyag-kibocsátás útján”.

Engem személy szerint meglepett az, hogy ennyire alacsony osztályzást kaptak a biztosok, és ilyen mérhetetlenül magas, összegszerű károk okozásával vádolja őket a Green10. Azt gondolom, hogy teljesítményük nem kiváló, de belepillantgatva a stratégiai célszámok és eredmények összesítőjébe, közepest azért érdemelnének néhányan.  Ráadásul a tagállamok a legkisebb számban igyekeznek a drasztikus környezetvédelmi politikát elősegíteni, valamennyien a kisebb lépések hívei közismert gazdaságpolitikai megfontolások miatt.

Egyszóval, a Green10-ek szerint az Európai Bizottságunk és biztosaink gyengék, megalkuvók, kapkodnak tehát maximum zöldfülűek, de nem zöldek. E kritikájukra jelentős reflexiót, elmélyült válaszokat a biztosok részéről nem találtam, de keresem.

 

————————————————————————————

A Green10-ről tájékozódhatnak a http://www.green10.org/ oldalain. A jelentésüket pedig teljes terjedelemben itt olvashatják: www.green10.org/docs/2012commissionreview.pdf

Speciális halászhálóval indult a ‘Hulladékmentes Dunáért’ (WFD) kezdeményezés

Közzétéve Szerző:
Válasz

A WFO azaz, a ‘waste free oceans’ programot az Európai Műanyagfeldolgozók Szövetsége (EuPC) kezdeményezte és ötletük egyből támogatásra talált az Európai Bizottságban. A cél az európai tengerek és óceánpartok megtisztítása a hulladéktól, szeméttől. Az európai uniós projekt 2011-ben Franciaországban indult, ahol a speciális hulladék-halászó hálót és szerkezetet kifejlesztették. Belgium és Spanyolország után, 2012 tavaszán csatlakozott Portugália, majd júniusban Dánia és Törökország. Várható a ciprusi és a görög csatlakozás is.[1]

Logikus folytatás volt, hogy a tengerek, óceánok vize után a folyóknak is hasonló figyelmet szenteljenek. A konkrét kezdeményezés első jelentős folyami projektje az ún. WFD (Waste Free Danube), azaz ‘hulladékmentes Dunát’ projekt lett és Bécsben indult.

Magyarországon három hazai cég, a Tatai Környezetvédelmi Zrt., a tatabányai Mikrolin Kft. és a sárvári központú HUKE Csoport közös szervezésében és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közreműködésével valósítják meg a projektet. A közzétett tervek szerint a WFD-projekt keretében júliustól októberig havonta megszervezik a hulladék-lehalászást. Ez év végén összefoglalják a tapasztalataikat, készítenek egy tanulmányt, és ez adhatja az alapot a magyarországi folyók hasonló, vízfelületen folyó tisztitásához.

A múlt héten bejelentették a projekt magyarországi indulását és bemutatót tartottak Neszmélynél. A híradások, cikkek szerint a neszmélyi kikötőben felállított palackgyűjtő háló körülbelül 1 köbméter hulladékot, többségében műanyag palackot fogott fel néhány óra alatt. Nem rossz fogás! Szerintem a horgászok és a környező települések is örvendtek neki.

Sokakat meglephet, hogy én kedvelem a radió vízállás-jelentéseit, nem kapcsolok el vezetés közben sem, amikor hallom “… tetőz…és…hajóvonták találkozása tilos!”. Valahogy úgy érzem, magam is hajózom ilyenkor. És hajózni nagyon jó, gondolom horgászni is! Nos, akkor szerényen arra tennék javaslatot, hogy a dunai, illetve remélhetőleg többi magyarországi folyón is fokozatosan megvalósuló ‘hulladék-halászatról’ is készüljön ezentúl jelentés, akár a rádióhallgatók figyelmébe is. Én örömmel hallanám: “… Neszmélynél az októberi hulladékfogás elérte a 100 köbmétert. Szegednél e hónapban csak 26 köbmétert fogást mértek. A többségében műanyagpalackokat tartalmazó fogásokat az X vagy Y központú műanyagújrahasznosító üzembe szállították. (…)” Ja, és ne feledjék: hajóvonták találkozása tilos!

 

Nézzük a Dunát!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kicsit szégyellem, de lemaradtam a Duna nap megünnepléséről, mint ahogy azt sem tudtam, hogy van Duna Ismerettár[1] ráadásul online! Igaz nem vagyok középiskolás, sem osztályfőnök vagy biosz-tanár. Viszont egyre jobban szeretem a Dunát és rendszeresen szörfölök a vízi oldalakon.

Június 29-én rendezték meg az európai Duna napot.[2]  A folyó teljes vízgyűjtő területén, a Duna medence 19 országában, kilencedik éve igyekszenek felhívni a figyelmet a folyó és a vízgyűjtője, mellékfolyói értékeire. Gyerekek ezrei indultak a legtöbb országban a Duna Ismerettár versenyén, hogy összemérjék tudásukat a Dunáról, mint Duna-ország lakói.

Két főváros: egyikben kánikula, másikban forró hangulat uralkodott a Duna napján.

Pest és Buda nap mint nap átrohan a Dunán, és túlzás nélkül állíthatom, hogy sajnos észre sem veszi a folyót. Pedig ha öröme vagy bánata van, mindenki szívesen lemegy a Dunához és megosztja vele. A magyar főváros lakói közül azért volt, aki ezen a június végi napon megünnepelte a Dunát. Remek képes összefoglalót láthatnak ezen a linken: http://danubeflow.eu/?q=duna-nap-2012-beszamolo

Aki lemaradt erről a kellemes délutánról, estről, az pótolhatja: szeptember 1-én, Budapesten első alkalommal megrendezik a Duna-átúszást, a Szabadság híd pesti hídfője és a Műszaki Egyetem budai főépülete között. Ez körülbelül 800 méter. „Bárki, aki biztosnak érzi karjait és lábait, a jól megszokott távot úszva is megteheti!” – bátorít a részvételre a honlapjuk. Az eseményt a MOME line-design műhely szervezi és Czene Attila olimpikon lesz a fővédnöke.

A román fővárosban igazi nagy ünnep volt, napokon keresztül. Bukarestben második alkalommal rendeztek Duna és Delta nemzetközi vásárt: ’Mizujs a piacon?’ (ce a mai nou prin targ?) mottóval. A három napos esemény gasztronómiai finomságai voltak a legnépszerűbbek.

A román fővárosba költözött a Delta világa: kiállításokkal, vásárral, koncertekkel.[3] Június 29-én „Okos városok és okos régió” címmel tartottak egész napos szakmai és közönség-rendezvényeket. A ’smart cities and smart region’ mozgalom Európa szerte népszerű a környezettudatos városlakók körében. Véleményem szerint nagyon jó húzás volt a bukarestiek részéről, hogy összekötötték a folyó ünnepével a koncepció szakmai bemutatását és népszerűsítését. A román politikusok, döntéshozók pedig – talán felüdülésként a napokban folyó politikai csatározástól – nemzetközi projekt-megbeszéléseket tartottak nagy nyilvánosság előtt, valamint bejelentették újra betiltják a vadászatot a Deltában. Üdvözlendő!

———————————————-

[1] http://www.danubebox.org/flash/DanubeBox_hu/DanubeBox.swfEz egy sokrétű média és oktatási eszköz, kifejezetten általános iskolák felső tagozata és középiskolások számára. A kifejlesztésében részt vett a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottsága (ICPDR) és a Coca-Cola Company. Ausztriában indult, majd öt Duna-menti országban is hozzáférhetővé tették.  Van letölthető tanári kézikönyv, CD, térkép és játék. Szóval lehet Duna-rajongóvá válni már a suliban!

[2] ICPDR tevékenysége a Duna-vízgyűjtő vízminőség-javítása és árvízvédelem témaköreihez kapcsolódik

Zöldkártyát! avagy + új ország besorolást

Közzétéve Szerző:
Válasz

Sok jó és kevésbé jó focit néztünk a napokban. S előkerültek a sárgalapok meg a piroslapok. Legtöbbször megérdemelten. Néhányan elhagyták a pályát, kispadra kényszerültek. Nem örültek neki.

Kapjanak-e az országok új osztályzást a környezetvédelmi, környezettudatos teljesítményüknek megfelelően? Zöldkártyát, zöldlapot minden országnak? ’Végre egy igazi kérdés!’ – kommentált a BBC a Rió+ világtalálkozó kapcsán.

Valójában léteznek környezeti teljesítményértékelő (KTÉ) besorolások hiszen a CO2 kibocsátást meghatározott mutatók szerint mérik és az erdőirtást, erdő-kitermelést úgyszintén. Néhányan a világ vezető környezeti szakértői közül – közöttük Dr. Matt Prescott, volt oxfordi egyetemi tanár, aki néhány évvel ezelőtt maga kezdeményezte az „energiatakarékos nap” megtartását – azonban felvetették, legyen egy minden szempontot egyesítő minősítés. Eszerint lenne egy környezeti pontozókártyája, scorecard-ja minden országnak. Ez egyértelmű és közérthető lenne. Zöldkártyát a világ környezeti pályáján játszó országoknak! Valamennyiünknek!

Az új minősítés minden környezeti szempontot megjelenít: így az üvegházhatásra gyakorolt gáz-kibocsátást, a természetvédelmi területek arányát az ország területén, az erdőtelepítések és erdőkitermelés nettó arányát, a levegő minőségét, a védett fajok jelenléte és fennmaradása szempontját és még sorolhatnám.

Dr. Prescott komoly előkészítést végzett és jól időzítette javaslatát: egyszerre a Rio+ Föld-csúcsra és a G20-ak találkozójára Mexikóban. Az új környezeti pontozókártya – nevezzük zöldkártyának – egyelőre a G20-akat, pontosabban annak 19 országát minősíti az Environmental Rating Agency (az ERA, a Környezeti Minősítési Ügynökség) szakmai keretei között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Minden ország gazdasága beleépül az ország környezetébe, és az ország új mutatója, rendszeres környezeti besorolása egyértelműen hasznos információ lenne azoknak a befektetőknek, akik arra törekszenek, hogy mind rövid, mind pedig hosszú távon minimalizálják a befektetési kockázatot.” – állítja Dr. Prescott.

A környezetvédelmi szempontok már most befolyásolják a befektetők döntéseit. Milyen hatással lenne az országokra, befektetőikre, ha valóban bevezetnék a rendszeres zöldkártya-osztást, az Overall National Environmental Performance Rating, ONEPR-minősítést? Hallhatnánk-e a hírekben például azt a hírt, hogy “az Egyesült Királyság zöldkártyája további romló tendenciát mutat, és a tavalyi A+ból A mínuszra csúszott vissza, amint a brit kormány a megújuló energiára fordított támogatásokat visszafogta…”? És ha ez lenne a BBC egyik vezető híre, akkor mi történne? Milyen igazi fejlemények lennének? Mi lenne kívánatos? Lehetne ez hatással a hosszú távú gazdasági befektetésekre? Egyáltalán kellene-e, hogy hatással legyen? – feszegeti a kérdést a BBC.[1]

Az igazi hatás a hírnévre, az ország nemzetközi megítélésére kifejtett hatása lehetne. Dél Koreára például az utóbbi időben úgy tekintenek, mint ‘zöld ország’-ra. Holott – amint az ERA elemzéséből egyértelműen kiderül (lásd az ERA ábrát fent) csak BBB-minősítést érdemel az ez évi zöldkártyáján. Nem meglepő, hogy az első 19 zöldkártya kiosztásnál a listavezető minősítést (egyelőre csak egy A+), azaz a legkisebb szabálytalanságot elkövetőnek járó zöldkártyát Németország kapta. A G20-ak sereghajtója ezúttal egy B- besorolással Szaud-Arábia és India. Mindkét ország alulteljesít a levegő tisztasága, a víz környezettudatos kitermelése és az ún. tengeri védett területek[2] (MPA) fenntartása tekintetében. India ráadásul csapnivalóan teljesít a széndioxid-kibocsátás csökkentés kötelezettsége terén.

Egyetlen ország sem kapott AAA minősítést de AA minősítést sem. De a most minősített 19 ország közül egyik sem került a ‘kidobandó, elvetendő’ (junk status) osztályba. Pedig a rettegett C minősítés itt is azt jelentené, hogy megfontolt befektető rájuk sem nézhetne.

A zöldkártya minősítés azonban egyelőre csak egy javaslat. Sok kérdéssel.

[2] Marine protected areas (MPA) kifejezés a tengerek, óceánok védett területeit, felületét jelöli.  Érdekes összeállítást olvashat a következő linken ezekről: http://ocean.nationalgeographic.com/ocean/take-action/marine-protected-areas/

 

Gyenge másolat: Rio+20

Közzétéve Szerző:
Válasz

Sántít az egyezmény, kavics került a szandáljába, homokszem került a gépezetbe… Ilyen és hasonló idézetek sokaságával tudósított a nemzetközi sajtó, és nem csak a bulvár, hanem olyan tekintélyes konzervatív hetilapok, mint a The Economist is – a hétvégi Rio+20 Föld-csúcsról. A hasonlatok egyértelműen arra utalnak, hogy valami nem működött, nem az történt, amit a sajtó, a közvélemény a Rio+20 eseménytől és legfőképpen eredményként elvárt.

Több mint 100 állam- és kormányfő igyekezett megegyezésre jutni az ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferenciáján Rio de Janeiróban a múlt héten. Pontosan húsz évvel a riói Környezet és Fejlődés Világkonferencia (1992) után tartott Föld-csúcson egy igen terjedelmes, 283 pontból álló egyezményt terveztek elfogadni a résztvevő országok. A tervezetet 130 ország szakemberei, küldöttsége készítette, tárgyalta, szövegezte. Címe a ’The Future We Want’, azaz A jövő, amit mi akarunk – volt.

 

Az ENSZ dokumentumok nem a jóváhagyás pillanatában születnek, hanem a valódi munka azt megelőzően, hosszú egyeztetési folyamatban zajlik. Döntő jelentősége van a fogalmaknak, a választott szavaknak. Nem mindegy például, hogy egy egyezmény szövege ’erős elkötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettségvállalást” használ. A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) szerint az egyik korábbi Rio+20 egyezménytervezet szövege 50 alkalommal használta a „bátorítja/bátorítjuk” és „szorgalmazza/szorgalmazzuk” (encourage) kifejezést. Ezzel szemben mindössze 5 helyen a „mi fogjuk/tesszük” (we will) kifejezést. A „támogatja/támogatjuk” 99 helyen szerepelt a dokumentumban, és jellemző, hogy a „szükséges/kötelezően alkalmazandó” (must) mindössze 3 mondatban fordult elő.

Nos, a bátorítás, szorgalmazás és a támogatás egészen messze áll annak jelentőségétől, hogy valaki – ebben az esetben a világ több mint 190 országa – kötelezően alkalmazandónak ítél, fogad el valamit, amit aztán meg is fog tenni.

Valami tehát nem stimmelt, már az előkészítő, szövegező szakaszban sem. Az Európai Unió klímaváltozás biztosa Connie Hedegaard, június 19-én, a tervezet elkészültekor egyszerűen gyengének nevezte azt, és mindenfajta gátlás nélkül a Twitter-es online felületen a következőket írta: „Önmagáért beszél a tény, hogy senki sem volt boldog a teremben, amikor elfogadtuk a tervezet szövegét (…). Olyannyira gyenge.”

A The Economist keresetlenül és egyértelműen fogalmaz, amikor „gyáva, kitérő és kompromisszumokkal teli” szövegnek ítéli a mostani egyezményt a 20 évvel ezelőttihez képest. Elemzésük szerint azt a néhány használható ötletet is „felhígították” az elfogadott változatban, amely a tervezetben még valami reményre adott okot. Ilyen használható ötlet volt például, hogy új, környezetbarát mutatókat dolgozzanak ki a világgazdasági fejlődési mutatók helyett[1] illetve az, hogy a 2015-ben amúgy is érvényét vesztő célszámokat megváltoztassák olyan kulcs fejlesztési területeken, mint az élelmiszer-biztonság és a megújuló energia. De ezek is csak megfontolandók maradtak. Azt a javaslatot pedig, hogy a világ óceánjait együtt „kezelje” a világ, egyszerűen elhalasztották 3 évre.[2]

Érthetetlen számomra, hogy miért nem halasztották el magát a csúcstalálkozót. A Rio+20 eredménytelen verziója lett elődjének. Egyértelműen nem az „A jövő, amit mi akarunk”.

Csak egy gyenge másolat.

 

[1] Kiváló ismertetést írt erről az ún. IWI mérőszámról vagy új GDP pluszról az origo, cikkének 3., A természet kizsákmányolása fejezetében. A teljes origo elemzés ezen a linken olvasható: http://www.origo.hu/idojaras/20120619-vert-helyzetbol-indul-a-rioi-foldcsucs-ensz-konferencia-a-fenntarthato.html

 

Elemek

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy belga cég, az UMICORE valósította meg a világon elsőként az újratölthető, hosszú-életű Li-ion és a NiMH[1] elemek újrahasznosítását. Az eljárás, amely a környezetre gyakorolt hatást minimalizálva teszi lehetővé fém kinyerését a használt elemekből, elnyerte a European Business Awards for the Environment 2012 (EBAE), a 2012-es Európai Üzleti Díjak A Környezetvédelemért [2] döntőjének első díját, a környezetkímélő eljárások, folyamatok kategóriában.

Kobalt, nikkel, réz és egyéb ún. ritka és értékes fémek visszanyerése igen bonyolult eljárás. A folyamatban számos olyan anyag kerül a környezetbe, szabadul fel, amely – ha igen kis mértékben is – de környezetkárosító hatású.

Az UMICORE cég[3] eljárása több szempontból is újat hozott. Újrahasznosíthatóvá teszi a Lithium-ion, Lithium-polymer és NiMH (nickel metal hydride) újratölthető elemeket és akkumulátorokat, értékes és ritka fémeket nyer vissza. Ráadásul az újrahasznosítási folyamatot ún. zárt körben (closed loop recycling) valósítja meg. A zárt körben megvalósuló folyamatok nagyon magas pontszámot kapnak a környezetkímélő újrahasznosítási eljárások ranglistáján. Az új eljárás eredményeként kinyert kobalt és nikkel, a folyamathoz kapcsolódó gyártó lépésekben, új elemekbe kerül. A folyamat teljes kört ír le.

A belga eljárás nem bontja részekre az elemet, nem szedi szét őket, így szerkezetük nem sérül, nem kerül por, szennyeződés vagy egyéb organikus részecske a légkörbe. Ugyanilyen jelentőségű az a tény, hogy mivel nem alkalmaznak mechanikus beavatkozást, az újrahasznosítási eljárás után, a folyamat legvégén az elemek maradéka hulladék-lerakatba vagy feltöltőmedencékbe kerül – így a maradék-elem mérhetően kisebb kockázattal járó veszélyesnek minősülő hulladékanyag a korábbi eljárásokhoz képest.

Az elemek újrahasznosítása nem újdonság, de mindeddig korlátozott volt és kizárólag csak alapelemeket, ólom-sav elemeket, akkumulátorokat és a NiCd elemek újrahasznosítását engedélyezték a hatóságok. Az újgenerációs elemeknek és akkumulátoroknak, mint például a Li-ion és a NiMH elemeknek nem volt saját újrahasznosítási technológiája. Pedig az elsősorban hordozható elektronikus eszközökben és hibrid járművekben használatos NiHM elemek igen elterjedtek. Az újrahasznosítás mindeddig az alumíniumra és a műanyagra korlátozódott. A legértékesebb alkotóelemeik, mint amilyenek a nemesfémek, a kobalt és a nikkel – egyszerűen kárba vesztek.

Az UMICORE lehetővé teszi, hogy a mára megnövekedett mennyiségű ilyen típusú elemekből visszanyerjék az értékes fémeket és környezetkímélő módon tegyék mindezt.[4]

A legjózanabb értékelés szerint is ez az eljárás lehetőséget teremt arra, hogy Európában és világszerte teljesen megváltozzon az elemek újrahasznosításának helyzete. Egyszóval, bátran töltsék újra elemeiket!

 ——————————————————————————————————————-

[1] Lithium-ion, Lithium-polymer és NiMH (nickel metal hydride) újratölthető elemek és akkumulátorok.

[2] http://ec.europa.eu/environment/awards/whats_new.html

Hullám-lovasok

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy osztrák és egy német cég termékei voltak még versenyben az angliai Aquamarine Power cég Oyster nevű alternatív, megújuló energia-termelő terméke, vagy pontosabban tiszta elektromosságot előállító szerkezete mellett az Európai Üzleti Díjak A Környezetvédelemért 2012 (1)döntőjében. A döntősök valamennyien taroltak a hatékonyságnövelés területén. Az osztrák cég kiemelkedően növelte energiafelhasználási hatékonyságát egy amúgy is kiváló termékének, a németek otthon működtetendő erőművek területén újítottak jelentőset. A nyertes azonban az angliai alternatív energiaforrások kiemelkedő fejlesztője lett az Oyster (Az Osztriga) nevű hullám-energia technológiát „halászó” szerkezetével.

A szél-erőművekről sokat hallottunk, a hullám-erőművekről már jóval kevesebbet. Bevallom, engem teljesen meglepett a hír, hogy ez hamarosan egy multi-milliárdos piac és maga a technológia és a szóban forgó szerkezet pillanatok alatt megnyert magának. Az ember a fejéhez kap, és azt mondja „hát persze …” a hullámzó tengerek, az óceánok energiáját lehalászhatjuk és felhasználjuk, mint alternatív energiaforrást, ha lesz, ha van rá megfelelően sűrű halászhálónk, hullám-energia csapdánk! Nos, szó szerint így van.

A skóciai központú Aquamarine Power cégről világszerte a hullám-energia felhasználás úttörőjeként írnak. Ennek az alternatív energiaforrásnak a piacán egyelőre mindössze két vagy három cég van, aki jelentős fejlesztést tudott bemutatni és működtetni. Az egyik az Aqamarine Power part közeli szerkezete, amely szó szerint befogja a hullámok erejét, energiáját és azt tiszta villamos energiává alakítja. Az Osytert sokan egy nyíló fedelű úszó bójához hasonlítják, amely a partközeli hullámokon ringatózik, együttmozog a hullámokkal. A szerkezetet a tengerfenéken rögzítik és a nyíló, csapkodó fedele, vagy csapóajtója, szinte teljesen a víz szintje, a hullámok alá merül, azok előre és hátra csapják, mozgatják. Ez az oda-vissza mozgás két hidraulikus dugattyút tart működésben, amelyek igen magas nyomású vizet pumpálnak a partra egy tengeralatti csővezetéken keresztül. Ez az erős vízáradat, vízsugár hajtja a hagyományos vízenergia-turbinát.

Mint minden igazán zseniális szerkezet, voltaképpen egyszerű és könnyen telepíthető a végtelen hosszú tengerpartok, óceánpartok mentén. Alternatív használata is lehetséges az alternatív energiaforrás szerkezetnek. A tengervíz sótalanítás eljárásához szolgáltat nagyon alacsony befektetéssel előállítható és helyben azonnal hasznosítható energia-forrást.

Helyben 190 000 otthon ellátására alkalmas a 250MW kapacitású új Oyster hullám-farm, azaz energia-farm, ahol ez az egyelőre mindössze hatvan munkatársat alkalmazó kis világ-cég a partra tereli a hullámok energiáját. Valamennyien igazi „hullám-lovasok”- vallják.

A tengerparti országoknak ez több mint esély. A piaci előrejelzések és a terméket, a szerkezetet egymás után díjazó, nemzetközi szervezetek szerint, gyakorlati megoldás. Jelenleg a már telepített kapacitás megközelíti a 64GW (gigawatt) kapacitást. Ha itthon nem is, de a legközelebbi és legtávolabbi tengerpartokon mi is élvezhetjük majd ennek a tiszta és megújuló energiaforrásnak előnyeit.

(1) Május 24-én, az EU céges, pontosabban üzleti vállalkozások kategóriában hirdetett nyerteseket a környezetvédelmi pályázatán, a European Business Awards for the Environment pályázaton. Korábbi bejegyzésem a menedzsment kategória győztesét, ez a bejegyzésem a termék/szerkezet kategória győztesét mutatja be.

Klímacsúcs, itthon a negyedik

Közzétéve Szerző:
Válasz

Negyedik alkalommal rendezi meg a Klíma Klub non-profit szervezet a Magyarországi Klímacsúcs elnevezésű konferenciát, amely tudományos, gazdasági, ipari és civil szervezetek közös, évente megrendezett fóruma. A fórumok feldolgozzák a globális klímaváltozások előidézte helyzeteket és problémaköröket. Igyekeznek gazdasági, vállalati, társadalmi, politikai (vagy, ahogy ők fogalmaznak döntéshozói), tudományos és környezeti aspektusokat egyeztetni annak érdekében, hogy az általuk legégetőbb problémákra minél támogatottabb megoldások szülessenek.

Tavaly, a III. konferencia konkrét hat pontban megfogalmazott ajánlások ismertetésével zárult.

  • „Legyen a kormánynak cselekvési dokumentuma, mely figyelembe veszi az EU felé vállalt kötelezettségeinket és a zöld gazdaság elvét
  • Jogszabályi intézkedések meghozatala: megújított energiastratégia, vízügyi stratégia, klímatörvény, nemzeti fenntartható fejlődési stratégia kidolgozása
  • A megelőzés elvének érvényesítése, hiszen a megelőzés olcsóbb, mint a kárelhárítás
  • A szakszolgálatok megerősítése, technikailag, minőségileg és létszámban is, a Klíma Klub támogatja a szakmai klaszterek létrehozását
  • Tudatformálás, egyéni szerepvállalás és öngondoskodás erősítése
  • A tudományos kutatás és innováció erősítése”

Számos területen történt előrelépés a tavalyi konferencia óta, ez vitathatatlan. Ha kritikus szemmel egyelőre csak a döntéshozói oldal néhány, a közös ajánlásokban szereplő területét néztem, akkor meg kell állapítanom, hogy maradt teendő. Az előző ciklusban elnapolt klímatörvény tervezetének sorsát például nem ismerjük. Erős és meghatározó volt a szakmai vélemény, hogy az ipar és a gazdaság szereplőinek bevonása nélkül nem is lehet majd megfelelő törvénytervezetet alkotni.[1]

2011 októberében elfogadták viszont a 2030-ig szóló energiastratégiát és a kormányzat ez év tavaszára vállalta a cselekvési terv elkészítését.[2] A stratégia prioritásait pont a megújuló energia besorolásának szempontjából vitatja ellenzéki parlamenti párt és számos szakmai szervezet. Érdekes lenne a Klímacsúcs vitáját, értékelését meghallgatni például erről a jelentős, a következő 20 esztendőt meghatározó stratégiáról, hiszen mielőbbi elkészítését ők is szorgalmazták.

A tavalyi esemény az ’alkalmazkodás’ képességének és a ’védekezés’ hatékonyságának javítását hangsúlyozta. A mostani csúcs sokat vállal: megújuló energiák, energetika, vállalati szerepvállalás és fenntartható fejlődés – a kulcs tematikái. A résztvevők listáját és az előadások témáját olvasva megállapítom, nem hagy sok kifogásolni valót a IV. konferencia. Bizonyos, hogy lesz visszhangja és hatása.

Ugyanakkor, nem tagadva rendezvény és a szakemberek eddigi munkájának fontosságát, reményeim szerint több hangsúlyt kap majd az, hogy áttekintik az eddigi ajánlásokat, vállalásokat és kialakítanak valamilyen nyomonkövető, monitorozó vagy kiértékelő gyakorlatot. Sokat adna az egyeztetés, közös gondolkodás értékéhez.

A Magyarországi Klímacsúcs véleményem szerint a megfelelő megközelítést alkalmazza: közös platformra hívja az érintetteket és eredmény-orientált vitában alakítja, alakíttatja ki a közös álláspontot. Csak így képzelhető el, hogy az ajánlások előbb utóbb vállalásokká és teljesített gyakorlattá válnak – mindegyik érintett körben, a politikusok, bürokraták, a gazdaság szereplői, a tudományos és a civil szervezetek, a társadalom legátlagosabb, egyéni tagjai körében is.

Egymásra mutogatás helyett.

[1] Az EU-ban csak Angliának (2008) és Skóciának (2009) van ún. klímatörvénye.

[2] http://www.piacesprofit.hu/klimablog/energiajovo_igy_kepzeli_a_kormany.html

A konferencia-program: http://klimaklub.hu/webgalamb/files/download/73/klimacsucs_2012_program.pdf

 

1. menedzsment kategória: és az EBAE díjat nyerte …

Közzétéve Szerző:
Válasz

Május 24-én, az EU céges, pontosabban üzleti vállalkozások kategóriában hirdetett nyerteseket a környezetvédelmi pályázatán, a European Business Awards for the Environment pályázaton. Korábbi blog-bejegyzésben beszámoltam a díj történetéről, amely 1990-ben került első alkalommal kiosztására, azóta pedig kétévente ítélik oda.[1] Idén kilenc tagállamból választottak 14 finalistát és közülük szavazták meg az 5 kategória nyertesét. 2012 Európai Üzleti Díj a Környezetvédelemért kiválóságai az angliai Marks and Spencer (menedzsment/vállalatirányítás díj), az angliai Aquamarine Power (termék kategória/technológia díj), a belgiumi UMICORE (eljárás, alkalmazott folyamatok díj), a német INESUS GmbH (fenntartható fejlődés témájában folytatott nemzetközi együttműködés díj) és a szlovákiai Slovenské elektrárne (üzlet és biodiverzitás díj).

Az idei díjazott országok köre igen meghatározó és egyben sokatmondó: az angolok három jelöltet juttattak a 9 tagállamos döntőbe és kettő nyert is, a németeknek két finalistája volt, egyikük befutott. Két hely maradt mindössze a másik 7 tagállamnak, végül egy-egy belga és szlovák cég nyert.

A nyertesek és pályázataik megérdemlik, hogy több figyelmet szenteljek nekik, mint egyszerű felsorolást. Kezdem az angolokkal!

„.. mert B Terv nincs!”

Az angliai Marks and Spencer Magyarországon is ismert, elsők között teremtette meg a divatosabb, szélesebb irodai munkaruha, kosztüm-választékot, egyelőre Budapesten és 3 vidéki nagyvárosban. A magyar és a közép-kelet európai piacon közép-magasan pozícionált ruhakereskedés, ruházati lánc saját márkájával az M&S-sel, és márkáján belül bővülő, a legkülönbözőbb divatokat és korosztályokat megcélzó brand-ekkel (így pl. a Per Una-val) lett népszerű. Angliai hálózata (600 üzletből álló lánca és nyugat-európai üzletei) viszont kereskedőházzá, kvázi bevásárló-központtá növekedtek, így a bútortól és lakás-, konyha-felszerelésektől kezdve a fogyasztásra kész élelmiszereken át, a minőségi friss élelmiszerek széles választékát kínálják. Világszerte 40 országban vannak jelen. Örök újítók, mert létezik ilyen üzleti kategória! 1930-ban nyitja első nagyáruházát (London, Marble Arch) és márkázott kávézókat is bevezet a piacra. 1934-től kutató-laboratóriumot működtetnek, hogy a cég munkáját és textil alapanyagai fejlesztését támogassák. 1948-tól már önkiszolgáló részleggel várja a vásárlókat – elsőként és óriási sikerrel.

A Marks and Spencer menedzsment kategóriában nyert. A M&S ‘Plan A’ (az ún. Á Terv) programja nem kevesebbet vállal, mint hogy az egész vállalati struktúrán keresztül érvényesíti a fenntartható fejlődés stratégiáját. 2007-ben indították és 180 konkrét elkötelezettséget vállaltak: a zöld-beszerzés területén, a fair-trade irányában, a hulladékgazdálkodásuk alakításában, a biodiverzitás megőrzése érdekében, a CSR területén, és számokhoz kötötték a széndioxid kibocsátás csökkentését és energia-felhasználásuk hatékonyságának növelését.

A program profitorientált. A ’Plan A’ az Á Terv 2010/2011-es üzleti eredménye nettó 7 millió angol font. A terv része, hogy közvetlenül megszólítják több mint 21 millió állandó vásárlójukat is, akik heti rendszerességgel vásárolnak náluk. 2020-ra minden egyes termékük megfelel, minimum egy ún. Á Terv kategóriának, azaz fair trade termék, vagy organikus termék vagy ún. free-range termék lesz. Európa szerte teret nyernek a fair trade, méltányos kereskedelem szabályait követő vállalkozások, amelyek minimanizálják a környezetre esetleg kifejtett negatív hatásukat és elvetik, tiltják a kizsákmányoló munka minden formáját. Az organikus termékek, illetve a szabad tartású vagy kifutótartású (free-range) tenyésztésekből származó hústermékek pedig már Magyarországon is külön jelzést kapnak.

Mindez már közvetlenül befolyásolja nemcsak a vásárlók választási szokásait, hanem az M&S termékeket gyártók, a legkülönbözőbb beszállítók és a beszállítók nyersanyag-előállítóinak üzleti stratégiáját is. A hatás, ha csak a jelenlegi termékszámokat vesszük figyelembe, ami meghaladja a 2,7 milliárd darabszámot – is kiemelkedően jelentős.

Az Á Terv egyik szlogenje mindent elárul: „.. mert B Terv nincs!” Azaz, nincs választási lehetőség, ezt a tervet végig kell csinálni, meghatározott időn belül a felelős környezeti magatartást kell gyakorolni és gyakoroltatni, cégen belül és cégen kívül, minden kapcsolati és függő rendszerben, céges és egyéni, személyes vonatkozásban egyaránt.[2]

 

[1] http://azoldszine.stscope.com/2012/05/17/europai-uzleti-dijak-a-kornyezetvedelemert/

[2] Megjegyzés: következő blog-bejegyzésemben az Aquamarine Power skóciai céget, a termék kategória nyertesét mutatom be, majd sorban mind az 5 kategória nyertesét.

Nem bizonyított, hogy kockázatos a genetikailag módosított (GM) összetevőket tartalmazó élelmek fogyasztása

Közzétéve Szerző:
Válasz

Év elején az Európai Bizottság egy skóciai mikrobiológust, Anne Glovert nevezte ki a Biztottság szenior tudományos tanácsadójának. A főtanácsos asszony az Aberdeeni Egyetem Molekuláris és Sejtbiológia Tanszékének vezető professzora, a Rowett Kutatóintézet és a Macaulay Intézet tiszteletbeli tagja, az Edinburgh-i Királyi Akadémia választott tagja, valamint a Natural Environment Research Council és az Amerikai Mikrobiológiai Akadémia tagjai közé is tartozik.

Újdonság a pozíció és a tanácsadó felelősségi köre is. Jelentős, mert a Bizottság elnökének kérésére elemzést és véleményt nyújt a biztosi testület elé terjesztett főbb szakpolitikai javaslatokról, amennyiben azok tudományos, technikai vagy innovációs kérdéseket érintenek; a tudományos főtanácsadó mértékadó iránymutatást nyújt a tudományos bizonyítékok értelmezéséhez bizonytalanság esetén, továbbá részt vesz a stratégiai szempontú vészhelyzeti tervezésben, illetve fő kapcsolattartó olyan kulcs szervezetekkel is, mint Európai Gyógyszerügynökség, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Vegyianyag-ügynökség, és még sorolhatnám. Ha jól értem, egyszerűen az a dolga, hogy lehetőleg a Bizottság minden sarkalatos európai szakpolitikai döntése tudományosan megalapozottlegyen. Feladata, hogy fokozza a közbizalmat a tudomány és a technika iránt és a lehető legszélesebb körben népszerűsítse az európai tudományos és technikai kultúrát. Gyakran és szívesen beszél a genetikailag módosított (GM) takarmány és állattenyésztés kérdéséről, a genetikailag módosított élelmiszerről[1]. Rámutat, a legtöbb európai polgár mértéktelenül tart mindkettőtől és az európai politikusok elzárkóznak a kiegyensúlyozott vitától. Fájlalja, hogy a GM területén csak és kifejezetten az érzelmek dúlnak.

„Kutatási karrierem során folyamatosan használtam a GM kifejlesztette technológiát, mert kifejezetten előbbre vitte azt, ahogyan ma a bilológiai és ökológiai rendszerek működését értelmezni tudjuk. Így ismerem az erősségeit, és tudom, hogy a GM alkalmazásának szabályrendszere mennyire kötött, ésszerű és megfelelő.” – vallja. Véleménye szerint GM eredményként az egészségvédelem és a kór-feltárás forradalmasodott, soha nem tapasztalt mértékben lendítette előre az ismereteink bővítését, ami önmagában is fantasztikus. De Európában az emberek egyszerűen tartanak tőle. A főtanácsost viszont ez a hozzáállás aggasztja, mert nem látja a bizonyítási alapját annak, hogy jelentős kockázat társulna a GM takarmány-, növény-vagy állattenyésztés elterjedéséhez. Rámutat, hogy az amerikai, több mint 15 éven át folyó monitoring és a GM-termékek fogyasztásának hatását mérő, értékelő adatok sem bizonyítják ezt a kockázatot és nem indokolják azt a fajta, azt a mértékű korlátozást, amelyet a-GM-termékek és termesztés elszenved – legalább is egyelőre – Európában.

„Jó lenne, ha egy komoly és alapos vita alakulna ki a GM körül, amely tényekre és adatokra támaszkodik és nem érzelmekre. Azt szeretném, ha végre az előnyökkel mérnénk össze a kockázatot. Ráadásul, ha a globális klímaváltozás és az élelmiszerbiztonság problámájával foglalkozunk, vagy ha azzal, hogy élelmeznünk kell a világ népességét, akkor nagyon komolyan és tényszerűen kell a GM-takarmány ügyével foglalkoznunk.”

A főtanácsos asszony ismeri és tudatában van annak, hogy milyen félelmek, előítéletek és fenntartások élnek európai célközönségében. De úgy tűnik elszánt, és tenni fog annak érdekében, hogy ésszerű és tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott döntések szülessenek európai szinten és, hogy oldódjon az elutasítás a genetikailag módosított termékekkel és termesztéssel szemben.[2]

[1] A genetikailag módosított ételek olyan növényi, vagy állati összetevőt tartalmaznak, melyek génjeit valamilyen eljárás során megváltoztatják. Általában GM Foods-ként vitatkoznak róluk.

[2] Dean Carrol összefoglaló írása 2012. május 2-án jelent meg és itt olvasható teljes terjedelemben.