Ökológiai katasztrófa Ukrajnában

Ukrajna_1

Előbb leomlott, majd égni kezdett az a hatalmas hulladéktelep, amely az ukrajnai Lemberg városához közel, még a szovjet időkben épült. Az ukrán elnök ígéri, hogy a szemetet el fogják takarítani, de ez, mondanunk sem kell, egyáltalán nem nyugtatta meg a környezetvédőket. Már csak azért sem, mert a 26 hektáron elterülő, helyenként 60 méter magasságú szeméttárolóba kifejezetten veszélyes anyagok is kerültek. Például a transzformátorolaj feldolgozása során keletkező savas kátrányok, amelyeknek 85 százalékos a kénsavtartalma. A vegyület összegyűjtése és elszállítása szinte lehetetlen, mert a sav tönkretesz minden berendezést vagy munkagépet, amellyel érintkezik. Egyes szakértők szerint ennek a hulladéknak a veszélyessége a radioaktív anyagokéval vetekszik.Ukrajna_3

A helyzet komolyságát mutatja, hogy helyszíni jelentések alapján a környező kistelepüléseket sűrű fehér toxikus felhő borította be, amely egészségkárosító, köztük rákkeltő anyagokat tartalmaz. A helyi hatóságok az ott élők kitelepítésére készülnek, a katasztrófavédelem szakértői szerint ugyanis a hulladék még hónapokig parázslani és füstölögni fog.Ukrajna_4

Reméljük, a tüzet sikerül gyorsan eloltani, és a maradványokat az elnök mielőbb eltakarítani, mert egy ilyen hosszasan égő, füstölgő szeméttelep komoly fenyegetést jelent a mi légterükre is.

Két tenger vagy zöld erdő?

zold-kek-07Michigan State University kutatói által végzett kutatás megállapította, hogy a mentális egészség szempontjából a kék tenger sokkal hasznosabb, mint a zöld erdő.  Ám ez csak akkor igaz, ha elég közel lakunk vízhez, és ha gyakran van lehetőségünk a nagy kék felületre nézni. A tenger „előnye” mindazonáltal relatív, mert a fák is csodákra képesek. Egy másik vizsgálat szerint már egy egyszerű séta a fákkal szegélyezett úton is jelentősen csökkenti a stressz-szintet. Ráadásul minél több a fa, annál jobban. Ez a dózis-válasz elmélete, amelyet most sikerült igazolni az Illinoisi és a Hong Kong-i Egyetem kutatóinak.

zold-kek-02

A kutatók önkéntes résztvevőket toboroztak, akiket különböző stressz-hatásoknak tettek ki: öt perces rögtönzött beszédet kellett tartaniuk, illetve matematikai feladatot kellett megoldaniuk kérdezőbiztosok és kamerák előtt. Amikor stressz-szintjük elérte a maximumot, 3D-s videofelvételeket nézettek meg velük különböző fakorona borítottságú (0-70 százalékos) helyszínekről. Az adatok összesítése után kiderült, hogy a fák sűrűsége, mennyisége és a stressz-szint között erős az összefüggés. Minél több a fa, annál gyorsabb, erőteljesebb a stressztől való szabadulás. Ami még meglepő, hogy a dózis-válasz nem csak az erdőségek, hanem a városi parkok, út menti fák esetében is igaz. Ékes bizonyítéka annak, hogy a városi fák is mennyire fontosak egészségünk védelmében.

zold-kek-06

Guberáló gólyák

golya_1

A szeméttelepek, halastavak valóságos élelmiszer raktárak, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a gólyák egy része lerövidíti vonulási útvonalát, ha ilyen kerül az útjába – állítja egy friss tanulmány.

Az állatok „kukázó” magatartása persze már régóta ismert tény, gondoljunk csak a kiválóan alkalmazkodó madarakra: galambokra, varjakra, szarkákra; az egyébként óvatos rókákra, sőt medvékre, de a költöző madarak megváltozott viselkedésére csak nemrég derült fény. Egyre inkább úgy tűnik, az állatok alkalmazkodnak a környezethez, urbanizálódnak. A jelenséget részben az élőhelyek csökkenésével, az élelemforrások beszűkülésével, részben a város kínálta előnyökkel, a szemétben is előforduló élelemmel és a télen is melegebb városi mikroklímával magyarázzák.

A gólyáknál azonban másról van szó. Megfigyelték, hogy a gólyák egy része még a télen zordabb éghajlatú országokban (pl. Üzbegisztán) is szívesen maradnak, ha táplálkozásukat biztosítottnak látják. A viselkedés megváltozása mögött egy egyszerű, de logikus „számítás” áll: a maradással, vagy az út megszakításával energiát tudnak megspórolni, könnyebben átvészelik a telet, így aztán életben maradásukra is több esély marad. A rövidtávú előnyök mellett azonban hosszú távon rizikóval kell számolni. A hulladékok között ugyanis sok veszélyes, fertőző anyag is lehet, amely betegséget, elhullást okozhat.

golya_2

„A szemétben turkáló állatok ráadásul különböző kórokozókat szedhetnek össze például a rothadó ételmaradékokból, amelyeket szőrükre, lábukra tapadva a városba vihetnek, vagy terjeszthetnek a városon belül. Az egyes fajok egymástól kapott fertőzésének is nagyobb a kockázata, mivel a szemétkupacok nagy sűrűségben vonzzák az állatokat, ezáltal a zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek) terjesztésének lehetősége is megnő.

Mit lehet ez ellen tenni? A megoldás csak a hulladék gondosabb kezelése, megfelelő tárolása, az utánpótlás, benne elsősorban a fedetlen szeméttelepek felszámolása.  Az „élelemkínálat” megszüntetése rendkívül fontos az állomány épsége, megmaradása érdekében is, nehogy éppen a kukázás miatt veszítsék el azt a képességüket, hogy a természetben szerezzenek maguknak táplálékot.

Az év versenyének győztesei

Különös versengés kezdődik minden évben néhány lelkes természetvédő, szakmai szervezet jóvoltából. Mi emberek szavazással eldönthetjük, melyik legyen az év fája, madara, hala, gombája? Most, hogy néhány verseny véget ért, külön-külön is bemutatjuk a győzteseket.

Az év rovara győztese a mezei tücsöktucsok

A versengésre a Magyar Rovartani Társaság három rovart nevezett: a harcias és mókásan repülő nagy szarvasbogarat, a gyönyörűen zenélő mezei tücsköt és a szépséges kisasszony szitakötőt. A szavazás eredménye: első a mezei tücsök (45%), második a nagy szarvasbogár (35,2%) és harmadik a kisasszony szitakötő (19,8 %). Mit érdemes tudni a győztesről? A mezei tücsök egy apró, zömök, mindössze 20-26 milliméter nagyságú, ám ehhez képest meglehetősen nagyhangú rovar. Ciripelését nem a szájszervével (amely  csak ásásra és táplálkozásra alkalmas), hanem a szárnyain levő fésűs barázdák összedörzsölésével adja. Főként este, éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Zenéjüket májustól augusztus elejéig hallhatjuk.

Az év hala verseny győztese a compó

compo

A Magyar Haltani Társaság a márnát, a selymes durbincsot és a compót nevezte be a 2016-os versenybe. Közülük a compó került ki győztesen, mégpedig óriási fölénnyel (58%). Érthető, mert a compó minden vonatkozásban szerethető hal.

A compó zömök, mérsékelten magas és oldalról enyhén lapított testét apró pikkelyek fedik. Feje aránylag nagy, orra hosszú, szeme viszont kicsi. Csúcsba nyíló száj, húsos ajak és a szájszegletben található két bajusz jellemzi. Színezete változatos, az irizáló zöldtől az óaranyon át a majdnem feketéig változó, úszói nagyok, lekerekítettek. Testét síkos nyálkaréteg borítja, ami a népi hiedelem szerint gyógyító hatású. A sérült halak sebei állítólag gyorsabban gyógyulnak, ha hozzádörgölődznek, emiatt ragadt rá a “haldoktor” elnevezés. Húsa kissé szálkás, de kitűnő ízű.

Az év madara verseny győztesen a haris

haris_5

Magyar Madártani Egyesület kiírásában három „láthatatlan tyúk”, a fürj, a haris és az ugartyúk közül lehetett választani. Közülük tette első helyre a harist a szavazók 37 százaléka, mindössze egy csőrhosszal megelőzve a fürjet (31%) és az ugartyúkot (32%). Ha már így döntöttek, ismerkedjünk meg mi is ezzel a recsegő hangú, fürge, rejtőzködő madárral.

A haris testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter és testtömege 135–200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft.

Kíváncsian várjuk még az év emlőse versenyt is, de ezt még meg sem hirdették, tehát szavazni sem tudunk rájuk. (A gombák versenyében a lilatönkű pereszke, az év fája versenyben pedig a mezei szil lett a győztes, róluk majd legközelebb.)

A tél kerti virágai – szavazzon a legszebbre!

Az alábbiakban bemutatunk néhány télen is virágzó növényt. Aki játszani akar velünk, a Facebook oldalunkon tud szavazni a képekre! A szavazók között 6 db karácsonyi termoszt sorsolunk ki.

  1. Közönséges csarab (Calluna vulgaris)

Télálló törpecserje, gyógynövény, Norvégia nemzeti virága. Virágbimbói már késő ősszel is megjelennek, enyhe teleken pedig akár halottak napja körül is virágoznak.

teli_virag_csarab

  1. Havasi erika (Erica carnea)

Hosszan virágzik, általában az újév elején, januártól kezdve, egészen áprilisig. Alpesi hangának is hívják.

teli_virag_havasi

  1. Rózsás bangita (Viburnum farreri)

Virágai fehérek, rózsaszín színezettel, illatosak, január végétől kora tavaszig nyílnak.

teli_virag_rozsas

  1. Kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense)

Enyhe teleken januártól márciusig virágzik. Illatos, fürtökben álló virága bimbóban sötét rózsaszín, kinyílva világos rózsaszínű.

teli_virag_kikeleti_bangita

  1. Téli jázmin (Jasminum nudiflorum)

Kínából származó, igénytelen kúszónövény. Csillag alakú élénk, üde sárga virágai sokszor már decemberben is nyílnak.

teli_virag_jazmin

  1. Ezüst akácia (Acacia dealbata)

Az Ausztráliából származó, örökzöld fa, Magyarországon mimóza néven ismert. Gazdagon termő virágai aprók, illatosak, élénksárga színűek. Januártól márciusig virágzik.

teli_virag_ezust

  1.  Fekete hunyor (Helleborus niger)

Neve megtévesztő, nem a virága, hanem a szára fekete színű. Van, ahol már decemberben virágzik, talán emiatt hívják karácsonyi rózsának is. Fejét magasan tartja, így jól látszanak aranysárga porzói.

teli_virag_fekete_hunyor

  1. Téltemető (Eranthis hyemalis)

Időjárástól függően már február végén is virágzik, emiatt télikének is nevezik. Magassága 10-15 cm. Virágai élénksárgák, 2-3 cm-esek, amelyek borús időben, és alkonyatkor becsukódnak. Védett növény.

teli_virag_teltemeto

Az év rovara

A Magyar Rovartani Társaság a 2016-os évre is meghirdette az ÉV Rovara „versenyt”. Ezzel a hatodik alkalommal indított kampánnyal az a célja, hogy felhívja a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ami, valljuk be, ránk is fér, mert ugyan látjuk, halljuk őket, de igazából keveset tudunk ezekről a kis élőlényekről. Jövőre három „versenyző” küzd a megtisztelő címért: a nagy szarvasbogár, a mezei tücsök és a kisasszony szitakötő. Lássuk, röviden mit érdemes tudni róluk a rovartanban nem járatos hétköznapi embereknek.

Nagy szarvasbogár

Mókás és harcias élőlény. Aki már látott (hím) szarvasbogarat repülni, egyetért velem, hogy nagyon mulatságos. Nőstényt keresve, esténként szinte teljesen függőleges testhelyzetben repül, kész csoda, ha a madarak nem kapják el. Szarva, amely csak a hímnek van, elérheti a test méretének a felét is, de zsákmányszerzésre nem, csak harcra, védekezésre alkalmas. Ha ugyanis egy nőstényre több hím is ráakad, látványos küzdelemre kerül sor közöttük, melynek célja, hogy a fogóként használt szarvakkal megragadják, és a hátára fordítsák az ellenfelet – vagy ledobják egy faágról. A vesztes fél ezután pár perc múlva életét is veszíti.

rovar_1Mezei tücsök

A mezei tücsök egy apró, zömök, mindössze 20-26 milliméter nagyságú, ám ehhez képest meglehetősen nagyhangú rovar. Ciripelő hangját nem a szájszervével (amely  csak ásásra és táplálkozásra alkalmas), hanem a szárnyain levő fésűs barázdák összedörzsölésével adja. Főként este, éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Zenéjüket májustól augusztus elejéig hallhatjuk.

rovar_2Kisasszony szitakötő

Ez a rovar egyáltalán nem kisasszonyos. Először is ragadozó, másodszor pedig nem csak a barnás árnyalatú nőstényeket, hanem a fémes kék színű hímeket is így nevezik. Lárváik az oxigénben gazdag, gyorsan áramló vizet kedvelik, a víz alatti kövek alatt, a parti zóna vízinövényei között vagy a fennakadt gallyak és vízbe hullott falevelek között vadásznak kisebb gerinctelenekre. A kifejlett példányok olykor messzebbre is elrepülnek a patakoktól, de nem kedvelik a zárt erdőségeket. Inkább az utak, tisztások napsütötte helyein láthatók. Szintén ragadozók, repülő rovarokat fognak.

rovar_3Bővebb információk és szavazás itt!

Szemétszállítás: néhány rossz megoldás és egy biztató

1. Konténeres gyűjtés. A Budapesti Műegyetem egyik kijárata mellett, az utcán helyeztek el négy konténert, ahová az egyetemen képződött hulladékokat szállítják. Sajnos a szabadon hagyott konténereket az élelmesebb lakók is észrevették, és minden felesleges holmijuktól, veszélyes hulladékaiktól (autógumitól, megmaradt festéktől stb.) itt szabadulnak meg. Addig, amíg van hely, a gyűjtőtérbe, amikor pedig már nincs, egyszerűen mellé teszik. A szeméthegy pedig egyre növekszik, egészen addig, amíg a kukások – hetente egyszer – el nem viszik. Felfoghatatlan, hogy az egyetem gondnokai miért ezt a „szabad préda” megoldást választottak, és miért nem zárt helyre teszik a konténereket?

rossz_szemet_1

 

2. Zsákos gyűjtés. Ez a megoldás elsősorban az üdülőhelyeken válik problémássá, ott, ahol a tulajdonosok csak időszakosan tartózkodnak. Akik a felgyülemlett szemetet ugyan távozáskor kiteszik a ház elé, de a szállítók esetleg csak napok múltán jönnek érte. Addig az állatok szétmarcangolják, a maradványt pedig széthordja a szél. Ezt megakadályozandó a zsákokat magasabb helyekre, kerítésekre, fákra, tűzcsapra és bokrokra teszik, elcsúfítva ezzel olyan települések látképét is, mint Tihany, vagy Nagymaros.

rossz_szemet_3

3. Avargyűjtés. Nagyvárosok zöldövezeteiben – önkormányzati segítséggel! – elterjedt egy nagyon rossz szokás, műanyag zsákokba gyűjteni a kerti hulladékot. Pedig komposztálni is lehetne, amivel ráadásul még jól is járnának a lakók, mert ingyen kerti tápanyaghoz jutnának, nem kellene virágföldet, talajjavító szereket boltban vásárolni. Az önkormányzatoknak is jobban megérné komposztálásra buzdítani, és erre alkalmas eszközöket adni, mert így mentesülnének a zöld hulladékok begyűjtésének, szállításának, kezelésének rájuk háruló feladatairól, nem utolsó sorban költségeitől.

rossz_szemet_3_1

4. Szelektív szigetek. Ezekkel ugyan az a probléma, mint az utcai szemetes konténerekkel, ha megtelnek a tárolók, a lakosok kénytelenek azok mellé helyezni az odavitt hulladékot. Ami aztán egészen addig ott is marad, amíg a kukások érte nem jönnek. Szerencsére a szigeteket megszüntetik, házhoz menő szelektív rendszerrel váltják fel, de az üvegbegyűjtés nincs megoldva. Sokan ezért továbbra is a szelektív szigetek hűlt helyére hordják, vagy nemes egyszerűséggel a kukába dobják az újrahasznosításra alkalmas üvegeket.

rossz_szemet_4

5. Élelmiszerhulladék. Az egyik legnagyobb hulladékos probléma a fel nem használt élelmiszerek, ételmaradékok elhelyezése. Nem tévedünk nagyot, ha arra tippelünk, hogy a feleslegessé vált élelmiszerek túlnyomó hányada a kukába kerül. Pedig a kukába kiöntött élelmiszer a pazarláson túl még a háztartási hulladék mennyiségét is növeli. Amit el lehetne kerülni, ha kicsit tudatosabban vásárolnánk, odafigyelnénk az elkészítendő ételek mennyiségére, nagyobb gondot fordítanánk a megfelelő étel kiválasztására, ha egyáltalán értéknek tekintenénk az élelmiszert. A pazarlás megakadályozására érdekes megoldást találtak Dél-Koreában, Szöul egyik városrészében. Az ételhulladékot egy személyazonosító kártyával nyitható okoskukában, előre meghatározott mennyiségben lehet csak elhelyezni. Aki túllépi a kvótát, büntetést kap.

A rossz megoldások mellett tehát akadnak követésre méltó, jó kezdeményezések. Amíg azonban az okoskukák ideje el nem jön nálunk is, maradnak jóérzésű, környezetüket óvó emberek, és az évente egy-két alkalommal mások szemetét összegyűjtő önkéntes akciók. Meg az „okosvarjak”, akik, ki tudja miért, besegítenek nekünk az utcai szemét begyűjtésbe.

Halak

Manapság már minden valamirevaló település rendez valamilyen fesztivált, amelyeknek vagy van hagyománya az adott közösségben, vagy nincs. A Tatai Öreg-tavi Nagy Halászat az első kategória elitjéhez tartozik, ugyanis itt a lehalászást az 1900-as évek elejétől végzik. A hálóvetés idővel társasági eseménnyé, népünnepéllyé vált. A Tatai Mezőgazdasági Zrt. erre építve indította el azt a rendezvénysorozatot 2001-ben, amely ma már sokakat vonz, és nem csak a városból és annak szűkebb környékéről. Az esemény fő attrakciója a 400 méteres húzóhálóval történő bekerítés, de a látványos lehalászás mellett kirakodó és halvásár, halétel-bemutató várja az érdeklődőket, és számtalan egyéb program, különböző zenekarok fellépése, hagyományőrző néptáncegyüttesek, gyerekprogramok színesítik a három napos rendezvényt.

halak_1

Igazi foglalkozásnépszerűsítő és gasztronómiai fesztivál ez, amelynek még egészségügyi missziója is van: érzéki élvezetek révén segít a halfogyasztás pozitív hatásainak megismertetésében. Ösztönzi a látogatókat: építsék be napi étrendjükbe valamilyen formában a halat. Amire a tények szerint bizony nagy szükségünk lenne. Mi magyarok ugyanis, annak ellenére, hogy országunk vízrajzi és klimatikus adottságai kedveznek az édesvízi haltermelésnek és halászatnak, alig eszünk halat. Az uniós országok átlagának alig több mint a tizedét. Amíg mi 2,8 kilogramm halat fogyasztunk fejenként évente, az uniós országokban 22 kilót. Pedig a halak húsában kevés a koleszterin, viszont sok a vitamin (A, D, B2, B6 és B12), az omega-3 zsírsav és számtalan fontos ásványi anyagot (foszfor, jód, fluor, szelén, vas, kálium és kalcium) is tartalmaznak. Ezt persze sokan tudják is, ám arról már kevesebbeknek van ismerete, hogy gyakori fogyasztásuk segít megelőzni a stroke-ot, a különböző szembetegségeket, és még a reumára, az idegekre is jótékony hatást gyakorol. A nagy halfogyasztó országokban kevesebb a mellrákban szenvedők és a szívbetegek száma is. Aki tehát teheti, látogasson el október 16-18. között Tatára, és érzékei útján hagyja magát meggyőzni a halfogyasztás nagyszerűségéről.

halak_2

És ide kívánkozik egy másik halas hír, az év hala versenyének meghirdetése, amelynek keretében három halfajra szavazhatunk. A Magyar Haltani Társaság 2016-ra (előzetes közönségszavazás alapján) a márnát, a compót és a selymes durbincsot jelölte. A Társaság honlapján ezt írják róluk. „Az óarany színű compó kis oxigénigényű halunk, amelynek egykor igen népes állományai éltek nagy kiterjedésű mocsarainkban. Újabban a Tisza-tóban talál kedvező létfeltételekre, ahol szaporodóban van. A márna a folyók sóderes medrű, aránylag gyors folyású szakaszait kedveli. Kitűnő horgászhal, amely túlnyomórészt kisebb-nagyobb gerinctelen állatokból álló táplálékát a fenéken keresi. Az oldalán három hosszanti csíkkal díszített selymes durbincs bennszülött halunk. Olyan természeti érték, amely gyakorlatilag csak a Dunában és mellékfolyói vízrendszerében él. Védettségét szűk elterjedési területe és fogyatkozóban lévő állományai indokolják.” A versenyben álló halak fotói és a szavazás itt találhatók.

Európai Mobilitási Hét

1998 óta minden évben, szeptemberben tarják az Európai autómentes napot. A közlekedési-környezetvédelmi naphoz szorosan kapcsolódnak az Európai Mobilitási Hét (szeptember 16-22.) rendezvényei, köztük családi programok, koncertek, ügyességi játékok, ismeretterjesztő előadások és a csúcspont, a gyalogosok, biciklisek és görkorcsolyások egynapos „útfoglalása”.

A rendezvénysorozat átfogó célja a társadalom környezettudatosságának erősítése; a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémáira, a közlekedési mód felelősségteljes megválasztására, a fenntartható, környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeire, a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére való figyelemfelhívás.

Kérdés, milyen sikerrel kecsegtet ez a rendezvény, milyen eredményeket tud elérni? Néhány nap, vajon elegendő-e ahhoz, hogy rávegye az autósokat, megfontoltabban, ritkábban használják járműveiket, és gyakrabban közlekedjenek biciklivel, tömegközlekedési eszközzel? Ha csak a statisztikát nézzük, ellentmondásos kép rajzolódik elénk. A gépkocsik eladási rátája ugyanis folyamatosan nő, a kerékpároké viszont csökken. 2015 első nyolc hónapjában az újonnan forgalomba helyezett gépkocsik száma 11,7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, miközben a kerékpárokból egyre kevesebbet tudnak eladni. 2013-ban például 31 százalékkal kevesebbet, mint 5 évvel korábban. (Forrás: mkksz.org)  Ám ezek csak eszközök, használatukról kevesebb megbízható információnk van. Nem tudjuk, hogy a 3 milliós személygépkocsi állomány tulajdonosai milyen gyakorisággal ülnek a volán mögé, így azt sem, hogy a használat növekvő, vagy csökkenő tendenciát mutat, de azt igen, hogy a kerékpárral közlekedők száma rohamosan emelkedik, különösen a nagyobb városokban. Olyannyira, hogy az elmúlt két évtizedben csak a fővárosban tizenegyszeresére nőtt a számuk. Az Eurobarométer adatai szerint Magyarország előkelő helyen áll a rendszeres kerékpározás tekintetében, az európai rangsorban csak Hollandia, Dánia és Finnország előzi meg.

Forrás: kerékpárosklub.hu

Forrás: kerékpárosklub.hu

Ezekben az eredményekben biztos szerepet játszik a divat, manapság trendi városi környezetben is biciklizni, futni, gyalogolni, de az olyan figyelemfelkeltő kampányok is, mint az autómentes napok, persze, ha jól csinálják. Látványosan, megértéssel, okos érvekkel az autósok lelkületére és pénztárcájára apellálva, ugyanis köztük is sok környezetvédelmi beállítottságú ember van, és ők is figyelembe veszik az egészségi szempontokat, valamint a költségtényezőket. A velük szembeni agresszió viszont kontraproduktív, csak a biciklisek, környezetvédők iránti ellenszenvet táplálja. A türelem azért is indokolt, mert az autómentes nap generálta közlekedési dugók egyébként is megviselik az idegeket.

mobilitas_2

Mit lehet az autósoknak ajánlani, amivel ők is jól járnak és a környezetet is kímélik? Például azt, hogy nem kell mindenhová (ahogy mondani szokás a WC-re is) autóval járni, nem kell a járművet esernyőként használni. A kisebb távolságokra levő célpontokhoz kerékpárral, vagy gyalog is el tudunk jutni, és nem szükséges a túlzsúfolt utakon üzemanyagot pöfögtetnünk, parkolásra időt, pénzt pazarolnunk. Felmérések igazolják, hogy a nagyvárosokban a „személygépkocsis bevásárlás” időráfordításának meglepően magas, akár 50 százalékot is meghaladó aránya a parkolóhely keresésével telik el. Sok benzint megtakaríthatnunk azzal is, ha előre megtervezzük az útvonalat és egyenletes (és nem túl gyors) tempóban haladunk. Sokat számít a megfelelő vezetési technika (időben váltás, motorfék használata stb.) és műszaki beállítás. Tudom, ezek a javaslatok ismertek, mégis az a tapasztalat, hogy a nagyvárosi rohanásban hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Erről szól az Európai Mobilitási Hét.

Az év madara a haris

A rejtőzködő tyúkok versenyéből (amelyek közül igazából csak a fürj tyúk alakú) a haris került ki győztesen, ez a szárnyas lett 2016 madara. Azért kellett a szavazást már most, 2015 nyarán megrendezni, hogy elegendő idő legyen a kampányanyagok januári elkészítéséig. A haris egyébként 1524 szavazattal nyert, nem sokkal, de megelőzte az ugartyúkot (1291) és a fürjet (1251).

Mit kell tudni a győztes harisról? Testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, és testtömege 135–200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft.

haris_1

Mit kell tudni erről a különös „versenyről”? Az MME 1979-ben indította az Év madara programját, amelynek deklarált célja olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe lehet. A 2016 év madara lakossági szavazásra ajánlott három madárfajjal hazánk legértékesebb nyílt, elsősorban sík vidéki élőhelyei védelmének fontosságára akarták a figyelmet felkelteni.

Talán nem érdektelen, ha felidézzük a korábbi évek győztes madarait is.

2015. Búbos banka (Upupa epops)

haris_2

2014. Túzok  (Otis tarda)

haris_3

2013. Gyurgyalag (Merops apiaster)

haris_4