Környezetvédő karikatúrák

Billy Grausin, a Párizsban élő autodidakta művész elhatározta, hogy október minden napjára készít egy-egy popos karikatúrát a környezetrombolásról. Képein ismert Walt Disney figurák jelennek meg a pusztítás kellős közepén. Karikatúráit nagyon sokan megnézik, és sokan szeretik, bár néhányan a kommentek között kiegészítéseket tesznek és ellenvéleményeket is megfogalmaznak. Kedvcsinálónak bemutatunk néhányat, de a többit is megnézhetik, ha a poszt alján levő linkre kattintanak.

Hófehérke és a rovarirtószeres almaA rajzokat Billy Grausin az Inktoberre készítette. Ebben a művészeti „versenyben” a résztvevőknek október minden egyes napján készíteniük kell egy rajzot, lefényképezni és feltölteni #inktober hashtaggel valamelyik közösségi oldalra. A művekkel kapcsolatban gyakorlatilag semmilyen megkötés – technika, méret, stílus – nincs, csak egy hívószó, amihez kapcsolódik, vagy ami megihleti a művészt.

Bambi és az erdőirtás

Micimackó és a méhek kipusztulása

Ariel, a kis hableány a szennyezett óceánban
Elza jégkirálynő és a globális felmelegedés
Macskaarisztokraták szemétben

Forrás:
https://www.boredpanda.com/drawing-pop-culture-ecological-disasters-baptiste-drausin/?utm_source=google&utm_medium=organic&utm_campaign=organic

 

A Pál utcai fiúk egy londoni tűzfalon

A Pál utcai fiúk egy londoni tűzfalon

Honlapunkon már többször is foglalkoztunk a városszínesítőkkel, azaz a szürke, „elhagyatott” felületekre vidám freskókat varázsoló csoportokkal. Közülük most a Színes város alkotóközösséget emeljük ki, annak apropóján, hogy Budapest és néhány magyar város után Berlinben, Moszkvában és legújabban Londonban is letették kézjegyüket. Most ezeket mutatjuk be néhány fotó erejéig. Akiket a csoport összes munkája érdekel, erre a linkre kattintva megnézheti. http://www.szinesvaros.hu/hu/

A londoni Old Gloucester Street játszóterén Csónakos, Boka és Nemecsek

Forrás: Kelemen László/Színes város

 Bakos Zsuzsi bor tematikájú műve a berlini Tasdorfer utcát színesíti

Forrás: Farkas András/Színes város

Sárkányölő Szent György Moszkvában

Fotó: Farkas András/Színes város

Honlapjukon ezt írják magukról az alkotók. A Színes Város Csoport Magyarország első tűzfal- és köztérszínesítő szervezete. A civil alapokon nyugvó projekt már a kezdetekkor mozgalommá alakult, ugyanis a köztérszínesítés legális formában ismeretlen volt hazánkban 2008 előtt, amikor útjára bocsátottuk az akkor még Színes Város Projektnek elnevezett kezdeményezést. Az alapgondolat Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely) 1983-ban megjelent Színes Város koncepciójára épül, melynek lényege, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, a közterekre, és az emberek ne csak a galériákban találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal. Eddig 40.000 négyzetméter falfelületnél is több színesedett ki általunk, de a várost színesítő mozgalom hatására mostanra 60.000 négyzetméternél is több azon felületek száma, amelyek tőlünk függetlenül, kezdeményezésünk nyomán kiszínesedtek.

 

Szemetet gyűjtenek a varjak, helyettünk

Új-zélandi tudósok vizsgálata szerint a varjak olyan intelligensek, mint a kisgyerekek. Képesek a kukacot egy gallydarabbal kipiszkálni a fából (eszközhasználat!), autók kerekei alá helyezve, vagy magasról a földre ejtve összetörni a diót, a víz szintjét megemelni (térfogatszemlélet!), ha az élelemhez való hozzáférésnek csak ez a lehetséges módja.

01varjForrás: https://www.livescience.com/63320-crows-pick-up-trash-theme-park.htm

A varjak képesek megkülönböztetni az élelmet a szeméttől, sokszor percekig kotorásznak a kukákban, félredobálva a számukra használhatatlan hulladékokat. Így aztán nem meglepő, hogy egy történelmi témájú vidámparkban éppen őket választották figyelemfelkeltő környezetvédelmi, szemétgyűjtő akciójuk végrehajtóinak. A parkban ugyanis, mint oly sok turisták által látogatott helyen, sok a szemét, csikkek, csomagolóanyagok, ételmaradványok stb., termelődnek nap, mint nap, a gondos takarítás és a figyelmeztető táblák, kérések ellenére is. A park vezetői „besokalltak”, új megoldást kerestek és Christophe Gaborit nevű solymász segítségével találtak is. Gaborit már korábban is foglalkozott varjakkal, így nem okozott neki nehézséget szemétgyűjtésre való kiképzésük. Észrevette, hogy a madarak, némi jutalomért cserében, hajlandók szortírozni, majd helyére vinni a hulladékot, sőt élelemhez jutásuk érdekében – mily emberi – még trükközni is tudnak. A következőképpen. A solymász egy tárolóban két nyílást vágott, amelynek egyikébe a madárnak be kellett dobni a szemetet. Ennek fejében kapott élelmet a másik nyílásból, ám ők gyorsan rájöttek, hogy fadarabokkal is lehet helyettesíteni a szemetet, akkor is megkapják a jutalomfalatot!

02varj

Konklúzió. Bár a szárnyas tisztító személyzet nem feltétlenül a leghatékonyabb módja a takarításnak, a szemétszedegető varjak látványa remélhetőleg arra fogja tanítani a látogatókat, hogy jobban odafigyeljenek a környezet tisztaságára. Most ez szenzáció, erről írnak a lapok, ám várjuk ki a végét, mi lesz egy-két hónap múlva, amikor elmúlik az újdonság varázsa?

03varjForrás: https://www.livescience.com/63320-crows-pick-up-trash-theme-park.html

04varj

05varj

Óceántisztítók

tenger3

A Csendes óceánon hosszú évek során, a körkörös áramlatok terelő hatásának következtében óriási műanyaghulladék szigetek jöttek létre, amelyek utánpótlása ráadásul folyamatosan biztosított, hiszen becslések szerint évente 8 millió tonna új szemét kerül bele. Már a felszínen látható hatalmas kiterjedése (Magyarország 27-szer elférne rajta!), és exponenciális növekedési üteme is rémülettel töltheti el az embert, ám a baj ennél sokkal nagyobb, ugyanis a felszín alatt, a sós víz, a hullámzás és az UV sugarak miatt, összetöredezett, apró darabok milliárdjai úszkálnak, megmérgezve az életet adó vizeket. A tengerek, óceánok lehalászásával már eddig is kísérleteztek, ám ezek nem igazán hatásosak, viszont meglehetősen drágák voltak. De most jött egy holland tinédzser, a The Ocean Cleanup nevű projektjével, amelyhez nem szükséges őrült mennyiségű erőforrás (pénz, energia, idő), sőt, akár jövedelmező is lehet. Slat egy V-alakú, sajátos „csapdát” állított fel, amely az óceán körkörös, terelő mozgását használja fel. Azokon a helyeken állítaná fel őket, ahová a víz sodorja a szemetet. A szerkezet állítólag nem veszélyes a tenger lakóira. A halak és más élőlények ugyanis nem tudnak beakadni a hálóba, mivel az ő útvonaluk és a mélyebb áramlatok fölött helyezkednek el. (Hihetjük?)

tenger2

„Az egyszerűségében zseniális tengertisztító berendezés összesen 3+1 komponensből áll: egy hatalmas csőből, egy geotextília függönyből, egy lebegő horgonyból, és egy hajóból.

A víz felszínén lebegő, újrahasznosított műanyagból készült cső fogja meg a felszínen lévő műanyagokat. A csőből lefele lóg egy vízáteresztő geotextíliából készült függöny, miután kiderült, hogy nemcsak a felszínen, hanem kicsivel a felszín alatt is rengeteg műanyag van, amiket nem tudna a felszíni szennyeződést összeseprő cső megfogni. A horgonyra azért van szükség, mert azt is kiszámolták, hogy a fixen rögzített cső igazából nem túl hatékony, mert sok szemét átbújik alatta, átlökik az áramlások a kisebb darabokat. Mivel egyre mélyebben egyre lassabbak az áramlások, ezért ki tudták számolni, hogy egy nagyjából 600 méter mélyen elhelyezett, lebegő horgony pont annyira lassítja le az egész szerkezetet a felszínhez képest, hogy az még együtt tud mozogni az áramlattal, és nem is csúszik át rajta semmilyen műanyagdarab. A hajó értelemszerűen azért kell, hogy az összegyűlt szemetet felpakolják rá, amit aztán elszállít. A rendszer teljesen autonóm, műszerek vizsgálják azt, hogy mikor pontosan milyen mélyen kell lennie a horgonynak ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a sepregetés, zéró energiát használ fel, hiszen a működéséhez szükséges áramot napelemekkel termeli meg, kb. bármekkora méretben bevethető”.

tenger

Megoldást jelenthet ez a problémára? Szerintünk nem. Az évente újratermelődő szemét utánpótlás mennyisége miatt, még ez a zseniális találmány sem elegendő. Csak akkor lehetne igazi megoldást találni, ha el tudnánk vágni a műanyag szemét utánpótlásának útját, ha radikálisan lecsökkenthetnénk a műanyag csomagolóanyagok használatát. Ehhez viszont nem elég egy-egy sikeres projekt, ehhez a világ országai többségének összefogása kellene. A miénk is, hiszen folyó vizeink szállítják a bedobált, besodort műanyag palackokat, ládákat, kupakokat a tenger felé.

Az év madara 2019

A Magyar Madártani Egyesület minden évben megrendezi ezt a versenyt abból a célból, hogy felhívják a figyelmet egyes a természetvédelmi problémákkal érintett, esetleg veszélyeztetett fajokra, madárcsoportokra. A szavazás a megelőző év közepén történik, azért, hogy a döntést követően legyen idő előkészíteni a nyomtatott és egyéb anyagokat január 1-jei eredményhirdetésre. 2018-ban a győztes a vándorsólyom lett, kérdés, hogy 2019-ben melyik „szurka-piszka madár”, a gólyatöcs, a gulipán, vagy a nagy póling követi a trónon? Mivel csak ezekre a madarakra lehet szavazni, az MME ismertetőjét felhasználva, bemutatjuk a „versenyre” nevezetteket. Akinek valamelyik madár megnyerte a tetszését, itt, a lap alján tud rá szavazni. http://www.mme.hu/lakossagi-szavazas-2019-ev-madararol-dontson-on

golyatocs

Fotó: Shah Jahan; forrás: https://bit.ly/2Kx2TID

Gólyatöcs, vagy szép, régies népi nevén széki gólya

Gólyára emlékeztető, fekete-fehér színezetű, hosszú lábú, egyenes csőrű parti madár. Főleg szikeseken, nedves réteken, elöntéseken, belvizeken lehet megfigyelni. Öt alfaja a világ szinte összes kontinensén megtalálható. Vonuló madár. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén, korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

gulipán

Fotó: Davidvraju; forrás: https://bit.ly/2KEl5j5

Gulipán

Felfelé hajló csőrével kitűnik a parti madarak sorából. Eurázsiában és Észak-Afrikában a tengerpartok és a kontinentális sós tavak mentén költ. Telepesen, rendszerint a vízhez közel, alacsony növényborítottságú területen, szigetszerű kiemelkedéseken, a talajon fészkel. Vonuló. Tavasszal márciusban érkezik vissza, a telet a mediterrán térségben és Afrikában töltik. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

nagy póling

Fotó: Andreas Trepte; forrás: https://bit.ly/2KzQ9RT

Nagy póling

A legnagyobb termetű hazai parti madár, feltűnően hosszú, lefelé hajló csőrrel. Jellegzetes „pó-li, pó-li” hangját sokszor hallatja, innen ered népi neve – a szélkiáltó. Eurázsia mérsékelt és hideg övi tőzeglápjain és turjánosain fészkel. Vonuló. Jelentős, a hazai fészkelő állományt messze meghaladó számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. A telet Európa déli területein, Afrikában és Ázsia déli részén tölti. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

A növényeket se bántsd!

ikea-noveny

Sokan gondolják úgy, hogy a növényeknek igenis lelke van, érdemes rájuk odafigyelni, szeretettel gondoskodni róluk, beszélni hozzájuk, sőt, vannak feltételezések, melyek szerint a növények fejlődésére a komolyzene „hallgatása” pozitív hatással van. Ezt persze még nem tudták egzaktan igazolni, ám vannak, akik hisznek benne. Például az IKEA kreatív csapata. Az áruház a kínálatában megtalálható növényekből két egyforma jó állapotút telepítettek egy, az Egyesült Arab Emírségekben található iskolába, és arra kérték a diákokat, hogy rögzítsék a virágoknak szóló dicsérő, illetve destruktív, bántalmazó szavaikat. 30 napon keresztül a két növényt teljesen azonos körülmények között nevelték (víz, napfény, tápoldat) egy különbséggel: az egyiknek pozitív üzeneteket, a másiknak negatívokat játszottak le folyamatosan. A fotónkon látható eredmény magáért beszél: balra a “lelkileg bántalmazott”, jobbra a “jutalmazott” növény látható. Érdemes a kampányvideót is végignézni, hogy ezt a kis kísérletet milyen gondossággal tervezték, szervezték meg. (Forrás: Stscope)

Fémdobozok

kuka1

A jelenleg a lerakókra kerülő alumínium italdobozok újrahasznosításával akár egy Gödöllő nagyságú, 30 ezer fős kisváros éves áramfogyasztásának költsége lenne megtakarítható, derül ki a Returcom Nonprofit Kft. tanulmányából. A Forbes magazinban közzétett dokumentumból az is kiderül, pazarlóan bánunk ezzel az értékes nyersanyaggal. Magyarországon minden évben 15000 tonna alumíniumot használnak üdítők és sörök töltéséhez, vagyis mintegy 1 milliárd darab alumínium italdobozt használunk el. Ennek a mennyiségnek azonban csak a 41 százaléka kerül szelektíven begyűjtésre és újrahasznosításra, 50 százaléka (körülbelül 7500 tonna) a hulladéklerakókban, 9 százaléka hulladékégetőben végzi. Nagy kár érte. Ugyanis ez az az anyag, amely – minőségromlás nélkül – végtelenszer újrahasznosítható, ráadásul olcsón, energiatakarékosan! A Returcom szerint a hulladékká vált alumínium italdobozok újrahasznosítása egyszerre gazdasági és környezetvédelmi érdek, 95 százalékos energia-megtakarítás érhető el az elsődleges nyersanyagból (bauxitból elektrolízissel) gyártott fémhez képest.

Ha ennyire nyilvánvalók az előnyei, mi az akadálya a gyűjtésének? Első helyen említhetjük az oda nem figyelést, a kényelmet, az ismerethiányt, és a lustaság önigazolását, vagyis azt a széles körben terjedő városi legendát, amely szerint azért nem érdemes szelektíven gyűjteni, mert „átverés az egész, úgyis összeöntik a szemetet”. Rákérdezés után persze kiderül, nem is ő látta, hanem hallotta valakitől, valamikor évekkel ezelőtt, valahol. Pedig a rendszer szinte minden magyar lakos számára hozzáférhető, például házhoz menő visszagyűjtés és hulladékudvarok formájában, amelyet kiegészít az ország mintegy kétszáz kiskereskedelmi áruházában elérhető aludoboz-visszaváltó automaták hálózata.

kuka2

A kételkedők meggyőzésére jó alkalom kínálkozik május 11-12-én a Hulladékkezelők Nyílt Napján (KUKAkulTÚRA). Országosan közel 50 hulladékkezelő és hulladékhasznosító üzembe látogathatnak el az érdeklődők, akik a www.szelektalok.hu/kukakulturahonlapon ki is választhatják saját túraútjukat. Itt megismerkedhetnek a legújabb technikai és technológiai eljárásokkal, betekintést nyerhetnek a hulladék kezelésével kapcsolatos innovációs folyamatokba. Aki csak teheti, menjen el, saját szemével győződjön meg arról, hogyan is történik a hulladékok hasznosításának előkészítése.

Nárciszünnep

A Huszti járás területén található a Nárciszok völgye az egyik legnagyobb olyan terület Kárpátalján, ahol a Kárpátok egyedi növényeit és állatait őrzik. Az itt megtalálható vadon élő hegyi nárciszok máshol Európában nem nagyon maradtak fenn. Fenséges látvány, amikor az egész völgy virágdíszbe öltözik. De a londoni Hyde park is ilyenkor pompázik igazán. A több mint 350 éves parkban minden tavasszal a 250.000-nél is több különböző sárga virág, többségében nárcisz, gyönyörködteti az arra sétálókat. Kaposváron pedig külön tavasznyitó ünnepet szentelnek a virágnak.

narcisz3

Mit érdemes tudnunk erről a növényről? A nárcisz a spárgavirágúak rendjébe, az amarilliszfélék családjába tartozó növénynemzetség. Nagyobbrészt trópusi vagy szubtrópusi, ritkán északi mérsékelt övi elterjedésű, hagymás vagy néha rizómás, sokszor tőlevélrózsás növények tartoznak ide. Több mint tízezer nárciszfajta létezik a világon. Fajtától függően március és május között virágzik. A kertekben leggyakrabban nevelt nárciszok virágszíne fehér, sárga vagy sárga-fehér. De léteznek más színű fajták is, amelyekben inkább a rózsaszín, a narancs vagy a piros szín dominál. Nevét Narkisszosz mitológiai alakról, esetleg narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta.

narcisz1

Fotó: Палайда Сергій /Wikipedia

Nekünk a néveredetek közül Narkisszosz máig ható, tanulságos legendája tetszik a legjobban. A mitológia szerint Narkisszosz egy nimfa szépséges fia volt, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította. Egy vadászat alkalmával viszont megpillantotta saját tükörképét a folyóban, és nyomban beleszeretett önnön magába. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. (Ezért nem illik nárciszt vinni vendégségbe.)

narcisz2

Nicolas-Bernard Lépicié festménye (1771)

Út menti kegyelet

Furcsa, talán morbidnak is nevezhető magyar szokássá vált az utak mentén, a balesetben elhunyt hozzátartozókra való megemlékezés. Azért tartom morbidnak, mert képzeljük el, mi lenne, ha tragikus hirtelenséggel eltávozott hozzátartozóinknak ott állítanánk emléket, ahol meghaltak. Ám nem is ezzel van a bajom, hiszen többnyire nem zavarnak senkit, sőt még figyelmeztetésül is szolgálnak az arra közlekedőknek: vigyázz, nehogy te is így járj! Problémát csak akkor okoznak, ha túl közel helyezik el, vagy területet vesznek el másoktól, még inkább, ha az emlékhelyről elfeledkeznek, amely így, lepusztult állapotban rontja a városképet. Mire gondolok? Lássunk néhány példát.

anna

1. Anna emlékhelye. Nem tudni, ki állította, de az biztos, nagy fájdalma lehet, ami évek óta nem múlik. Kisebb sírkertet alakított ki a Ménesi úton, táblával, virágtartóval, pihenő paddal. Korábban még fel is szólította az autósokat, hogy ne parkoljanak Anna emlékhelye mellé. Azóta a táblát eltávolította (helyesen), és a padon is megpihenhet bárki, aki arra jár. Így már rendben van a dolog, Anna emléke megfér a gyalogosok és autósok igényeivel.

gyuri

2. Csuti György motorosfutár emlékhelye. A 15 éve balesetet szenvedett baráttól így emlékeztek meg Budapest egyik forgalmas csomópontján. Sokáig láttam, jeles napokon friss virágot helyeztek el a kerítésre akasztott zöld műanyagvázába, ám az utóbbi években már nem, sőt – ahogyan az a képen is jól látható – az emléktábla is tönkrement. Így már nem az emlékezés, hanem a környezet elcsúfítása az uralkodó érzete az erre járóknak. Vagy rendbe kellene hozni, vagy el kellene távolítani!

karoly

3. Reppman Károly tűzoltó emlékhelye. A fiatal tűzoltó két társával együtt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pincéjében lévő lőtéren keletkezett tűz oltása közben vesztette életét. Az emlékére állított kopjafa és tábla senkit sem zavar, mert az úttól bentebb, de azért még jól látható helyre tette a XI. kerületi Tűzoltóparancsnokság.

Igazi mérges madarak

02

Forrás: Ossi Saarinen

Akik láttak már közelről madarakat, felfigyelhettek arra, hogy tekintetük – legalábbis számunkra – különböző érzelmeket: riadtságot, dühöt, vagy éppen közömbösséget fejeznek ki. Persze ez valójában nincs így, ők olyanok, amilyenek, csak mi, emberek képzeljük azt, hogy ilyen érzelmeik vannak. Ez adhatta az alapját egy finn játékokat készítő vállalatnak (Rovio Mobile), hogy elkészítse az Angry Birds nevű videojátékát, amelynek az a lényege, hogy a felhasználónak egy csúzli segítségével kell a különböző színű és formájú önfeláldozó madarakat különböző építményekre kilőni, azzal a szándékkal, hogy az ott tartózkodó disznókat elpusztítsa.

angry-birds játékban természetesen rajzolt madarak szerepelnek. Egy finn fotós, Ossi Saarinen most viszont valódi, és tényleg mérgesnek látszó madárkákról készített képeket, amelyekhez rövid kommentárokat is fűzött. Ilyeneket: „A mérges madár jógázik”, „Túl kövér vagyok az úszáshoz, de meg tudom mutatni”, „Kapj el, ha tudsz”.

A humorosnak látszó madarak (és más állatok) bemutatásának természetesen nem csak a szórakoztatás a célja. Sőt elsősorban nem az, hanem az emberek ösztönzése arra, hogy jobban ápolják a természetet, illetve figyeljenek a természet csodáira. És természetesen az sem mellékes, ha az állatokról, a tájról készült képek boldog pillanatokat okoznak nekünk.

03

Forrás: Ossi Saarinen

04

Forrás: Ossi Saarinen

Ben4kyUl-BX-png__880

Forrás: Ossi Saarinen

Ossi Saarinen szeret a természetben lenni. Órákat tölt az erdőben, még télen is, amikor a hőmérséklet akár -20 Celsius fok alá is süllyedhet. Türelmesen várja az állatokat, hogy a közelébe kerüljenek és lefotózhassa őket. A madarakon kívül más imádnivaló kisállatokat: rókákat, kacsákat, mókusokat, mosómedvéket stb. is lencsevégre kap.

Forrás:
Ossi Saarinen
https://www.facebook.com/ossisaarinenwildlifephotography/
https://www.instagram.com/soosseli/