Erre a kérdésre általában gondolkodás nélkül a „Nem, mert nagyon drága!” válasz érkezik. De kezdjük az elejéről, mi is az a napelem?
A napelem vagy fotovillamos elem, olyan szilárdtest eszköz, amely az elektromágneses sugárzást (fotonbefogást) közvetlenül villamos energiává alakítja. Az energiaátalakítás alapja, hogy a sugárzás elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, amelyeket az eszközben az elektrokémiai potenciálok, illetve az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít, vagyis elektromos áram jön létre. Ez a jelenség bármilyen megfelelő fényspektrummal rendelkező fényforrás esetén lezajlik, nem szükséges kizárólagosan napfény.” – olvashatjuk a Wikipédián.
Egy laikusnak ettől még nem jön meg a kedve, hogy holnaptól napelemmel borítsa be a házát, hiszen vagy nem érti, hogy micsoda és amúgy is drága. De ez tévedés! A mai modern technikának (is) köszönhetően az embernek nem kell milliárdosnak lennie ahhoz, hogy alkalmazhassa ezt a technológiát. A napelemek élettartama 20-40 év, az ára magánszemélyeknek 10 éven belül megtérülhet, és onnantól kezdve már csak nyerhetünk a beruházásunkon.
Leghatékonyabb megtérülést akkor érhetünk el, ha pont annyi energiát termelünk, amennyit fogyasztunk, derül ki egy interjúból, amely Szanati Marcellal, a Goodwill Energy Kft. ügyvezető igazgatójával készült. Állítása szerint könnyen kiszámolható, hogy egy épületnek mekkora az energiafelhasználása, és hány százalékban kell azt lefedni napelemes rendszerrel úgy, hogy a megtérülés a leghatékonyabb legyen.
Miért mondom, hogy nem kell milliomosnak lennünk a napelemhez?
Más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is lehet pályázati úton támogatást nyerni napelem rendszerek kiépítéséhez. A támogatások állami vagy uniós forrásokból finanszírozott pályázatok lehetnek és a napelemrendszer kiépítése után, a pályázat függvényében a teljes költség egy részét visszakapjuk. A pályázás módja természetesen függ attól, hogy magánszemélyként, vállalkozásként vagy önkormányzatként igényeljük a támogatást. A Sajnos a napelemes pályázatokat egyelőre „felfüggesztették”, a várható újranyitásukról a SOLanimus Kft-nél érdeklődtünk, de ők sem tudnak pontos dátumot, csupán annyit mondtak, hogy érdemes figyelni a pályázati kiírásokat.
A napelem, mint szinte minden az előnyei mellett veszélyeket is hordoz. A két legfontosabb talán a használt napelemekből keletkezett hulladék, illetve az, hogy a madarak könnyen megégethetik magukat.
Egy biztos, manapság már érdemes komolyan elgondolkozni a napelem-rendszerek kiépítésén, hiszen az ár már nem lehet kizáró ok.
Összeszámolta már valaki, hogy egy évben hány olyan napot tartunk, amelynek célja a környezet védelme? Szorosabban véve legalább hét ilyen alkalom van: a föld, a víz, a hulladékgyűjtő, a klímaváltozási, az energiatakarékossági, a sivatagosodás elleni és a környezetvédelmi nap, de ezeken kívül, részlegesen még másokat is ide sorolhatunk (pl. óceánok, biodiverzitás, ózon stb.) A világnapok célja, széles körben felhívni a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, elősegíteni az együttgondolkodást és a közös cselekvést, terjeszteni a fenntartható fejlődés eszméjét.
Lehet, vannak, akik sokallják ezen alkalmak számát, de jó, ha tudják, hogy a pozitív változást, szemléletben és cselekvésben is, csak hosszabb ideig tartó, gyakran ismétlődő, következetes munkával lehet elérni. Már csak azért is, mert a pozitív hozzáállás ellenére tény, hogy a gyakorlat még messze áll az ideálistól. Például 90 százalékos arányban állítjuk magunkról, hogy szelektíven gyűjtjük otthon a szemetet, a valóságban azonban ez az arány legfeljebb 45-50 százalék. A klímavédelmet és az energiatakarékosságot ugyancsak fontosnak tartjuk, ám közel kétharmados arányban használunk – lakásban, munkahelyen, autóban – klímát, noha tudjuk, hogy falja az energiát, és az egészségre is ártalmas. A fogyasztók csaknem 90%-a szempontnak tartja a pozitív környezetvédelmi tulajdonságokat egy-egy árucikk vásárlása esetén, mégis, alig több mint felük lenne hajlandó többet is fizetni az ökológiailag megfelelő termékekért.
Az elmélet és a gyakorlat tehát elválik, már csak ezért is szükség van az összefüggések megvilágítására, és a helyes cselekvésre való buzdításra. Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgárok, civilek – a környezetvédelmi világnap célkitűzései között is megfogalmazott – értékek védelméért, az elméletben már elfogadott normák megvalósításáért? Amelyek ellen – valljuk be – hat a kényelem, a megszokás, és nem egyszer a környezetbarát megoldások plusz költsége is. Ezért most kedvcsinálónak bemutatunk 11 egyszerű, könnyen megvalósítható, pénztárcánkat is óvó ötletet azoknak, akikben megvan a kedv és az akarat tenni valamit környezetükért. Ennél persze sokkal több lehetőséget mutatnak be a környezetvédő szervezetek, például itt vagyitt.
Ha lakásunkat energiatakarékos fűtési, világítási, vízhasználati eszközökkel szereljük fel, sok energiát spórolunk meg, egyben csökkentjük a szén-dioxid kibocsátást és még kevesebbet is fizetünk érte.
Takarékoskodhatunk a sütéssel, főzéssel is. Csak akkor gyújtsunk alá az ételnek, amikor már nekiláttunk az étel készítéséhez; főzés közben fedjük le az edényeket; a gázláng ne érjen túl az edény szélén; a forráspont elérése után álljunk át takarékra.
A hűtőszekrény leghatékonyabban akkor működik, ha a belső hőmérsékletet + 7°C-ra állítjuk (+5°C-nál már 15%-kal nő a fogyasztása), a fagyasztóládában pedig -18 °C elegendő a tárolásra!
A rendkívül nagy fogyasztású légkondicionáló beépítése helyett használjunk árnyékolókat, redőnyöket, függönyöket. Ha mégis a légkondi mellett döntünk, vigyázzunk annak beállítására, karbantartására, tisztítására.
Szigeteljük a nyílászárókat, mert az ajtókon, ablakokon még a dupla üvegezés esetén is megszökhet a szobába vezetett hő egynegyede.
Inkább zuhanyozzunk fürdés helyett! Míg egy 4-5 perces tusolással 30-80 liter vizet használunk el, addig egy fürdéssel akár 150-200 liter is elfolyik.
Ha tehetjük, inkább mosogatógéppel mosogassunk. Több étkezés koszos edényeinek megtisztításához a gép mindössze 15 liter vizet használ. A kézi mosogatásnál viszont ennek a mennyiségnek akár 2-3-szorosa is elfogy.
Vásároljunk tudatosan. Részesítsük előnyben a tartós termékeket (ha, még van ilyen!), ne előrecsomagolt termékeket vegyünk, vigyünk magunkkal bevásárlótáskát, kosarat.
Használjuk a szelektív gyűjtőket. Alapanyagot adunk az újrahasznosított termékeknek, plusz kevesebb lesz a háztartási szemetünk is.
Az autózás költségeit jelentősen csökkenti az időben váltás, az egyenletes (és nem túl gyors) tempóban haladás, a megfelelő guminyomás beállítása.
Még az elektromos eszközök – használaton kívüli – áramtalanításával is spórolhatunk éves szinten 15 ezer forintot. Ami ugyan nem túl sok, de ahogy a közmondás tartja: „sok kicsi, sokra megy”.
A föld mélye hatalmas palagáz mezőket rejt, amelyek kitermelése eddig nem volt gazdaságos. Egy texasi mérnök technológiájának köszönhetően azonban már elfogadható áron is hozzá lehet férni. Különösen ott, ahol kedvezőbbek a talajviszonyok. De mennyi ez az elfogadható ár? A korábbi kitermelésnél olcsóbb, de a „hagyományos” gáznál még mindig két-háromszor drágább. Különösen akkor, ha a tengerentúlról, tankerekben, cseppfolyós halmazállapotban kell szállítani.
A cseppfolyósított gáz árát a szállításon, cseppfolyósításon és visszagázosítás költségein túl még a gáz fűtőértéke, szennyezőanyag-tartalma is befolyásolja. Ehhez még hozzátehetjük a cégek által áthárított externális költségeket (természeti környezet károsodása, a környéken lakók egészségi helyzetének romlása, lakóházaik elértéktelenedése stb.), persze ezeket más energiaforrások során sem nagyon számolják fel. A lengyel és ukrán mezők feltárásával biztosan elfogadhatóbb lesz az ár is, de erre még várnunk kell.
De mi is ez a palagáz, amiről oly sokat írnak a lapok? A talaj alatti geológiai pala-alakzatok apró üregeiben megrekedt gázt nevezik így, amelyet a pala nagy keménységű, nem vízáteresztő, zárt pórusú csapdáiból rétegrepesztéssel, (fracking) tudnak kiszabadítani. A művelethez nagy mennyiségű, homokot, vizet és vegyi adalékokat (rákkeltő hatású benzolt és formaldehidet) kell bepumpálni a földbe, majd visszaszivattyúzni. Ez az, ami a környezetvédőknek nem tetszik, mert a vegyszerek a föld alatt természetesen előforduló veszélyes anyagokkal keveredve elszennyezik a talaj alatti vizeket.
A Trial Exhibits, Inc. animációja eredetiben itt tekinthető meg. A magyar fordítást a Fracktivisták: Erdély a palagáz-kitermelés ellen önkéntesei készítették
Akinek nincs ideje a 7 perces videót megnézni, itt egy ábra is a kitermelés menetéről:
Forrás: mtvsz.hu
A vízszennyezésen kívül számlájára írható környezeti kockázat még a földrengés, a fáklyázásból és a vegyi anyag szivárgásából adódó légszennyezés, valamint a szállítás miatt bekövetkező tengeri katasztrófák. Ez utóbbiakkal kapcsolatos hír, hogy vízre bocsátották a világ eddigi legnagyobb, 488 méter hosszú tankerét (Prelude), amely cseppfolyós gáz szállítására is alkalmas. Szakértők állítják, hogy a tankerek biztonságosak, de, hát tudjuk, a Titanicról is ezt mondták. A tartályok belső falai minőségi acélból készülnek, hőszigetelő anyag burkolja őket, kívül pedig beton- vagy acélhéj védi a környezetet. A tankhajók hűtésre is képesek. Talán ezeknek a szuperbiztonsági megoldásoknak is köszönhető, hogy ez idáig komoly baleset nem történt a tengereken.
Forrás: AFP/Getty Images
A földrengésre viszont bizonyítékot találtak Ohióban. 2014. március 4. és 14. között 77 a Richter-skála szerinti 1-3-as erősségű földrengést észleltek. „Ez volt az egyik legnagyobb erejű földmozgás, amelyet a gáz- és olajkitermelés új módszerével összefüggésbe hoztak az Egyesült Államokban. Az állami hatóságok két nappal a rengések után bezáratták az üzemet. (…) A kitermelést végző társaságnak nem volt szerencséje, mert rejtett törésvonal húzódott meg a forrás alatt”.- írja a pestisracok.hu
A Természetvédők Szövetsége idézi az EU Flash Eurobarometer 2012 végi reprezentatív felmérését, amely szerint (Magyarországról 1003 főt kérdeztek meg) a hazai lakosság 16%-át nagyon aggasztaná, 36%-át eléggé aggasztaná, ha a közelében palagáz projektet indítanának. A következő 30 évre vonatkozóan pedig a magyarok 74%-a a megújuló energiaforrásokat tette meg prioritásnak, 21%-uk az energiahatékonyságot, 12%-uk a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat és 12% az atomenergiát, és csak 6%-uk a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokat (palagáz, stb).
A kutatás eredményeivel kapcsolatban két ellenérvet is fel lehet hozni. Az egyik (és ezt a saját tapasztalataim is megerősítik), az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs a palagázról, tehát olyasmiről alkotnak véleményt, amiről nem is tudnak, vagy nem tudnak eleget. Igaza volt Bourdieunak, a neves francia szociológusnak, amikor azt mondta: „a közvélemény-kutatásnak az az egyik legalattomosabb veszélye, hogy kényszerhelyzetbe hozza az embereket: azok olyan kérdésekre kénytelenek válaszolni, amelyeket még soha nem tettek fel maguknak; vagy egészen másra válaszolnak, mint amit kérdeztek tőlük.”
Francia tüntetők a palagáz ellen
De van itt még más is. Egy másik kutatásból éppen az derül ki, hogy a megújuló energiaforrások népszerűsége pusztán elvi szintű, mivel „a lakosság jelentős többsége, 69 százaléka meghatározó szempontként említette az energia árát. A lakosság nagyobb része nem lenne hajlandó többet fizetni az energiáért, ha azt drágább energiaforrásokból állítanák elő – még ha az megújuló is.”
Márpedig a megújuló energia ára, nemhogy csökkenne, ellenkezőleg, nő. Az energiahivatal adatai szerint a nap- és szélerőművekben termelt áram kötelező átvételi ára 2008-ban 26 forint 46 fillér volt kilowattóránként, 2015. január 1-étől viszont már 34,39 forint lesz. Összehasonlításképpen: az atomerőművünkben 2014-ben 12,7 forintért állítottak elő áramot.
Összességében tehát azt rakhatjuk össze a különböző híradásokból, hogy a palagáznak vitathatatlan előnyei, de komoly hátrányai is vannak. Megoldás lehet az áremelkedés megfékezésére, növelheti az ellátás biztonságát, csökkentheti a kiszolgáltatottságot, hosszú távra képes megoldani energiaszükségletünket. Hátránya viszont, hogy nagy a vízigénye, földrengést, éghajlatváltozást, talaj- és víz- és levegőszennyezést okozhat, és nem zárhatjuk ki a tengeri szállítás következtében előálló baleseteket sem. Az egyértelmű állásfoglaláshoz azonban kevés a laikus tudása, ehhez hiteles szakemberek, elfogulatlan elemzése szükséges.
Állandó téma az energiatakarékosság. Egy kommunikációs hírekkel foglalkozó oldalon találkoztunk a német Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium kicsit rendhagyó kampányával, amelyben zombitámadással és szexelő szülőkkel próbálják az ügy mellé állítani a fiatalokat. A #Ziek kampány, novemberben indult és 1,5 millió euróba került, a reakciók azonban elég vegyesek. A kampány során három videó készült, amelyek alapvető dolgokra hívják fel a figyelmet. Kapcsoljuk le a lámpát, hiszen ha 5%-kal kevesebb áramot fogyasztanának a német háztartások, egy szénerőmű már feleslegessé válna, hangzik el a videó végén. Az elektromos energiával való spórolás mellett az autók mellőzését és a nyílászárók helyes „kezelését” dolgozták fel a kampányban. Utóbbi ügyben talán az is egy lépés lenne a tudatosság felé, ha a társasházakban, irodákban nem helyiségenkénti szabályozás nélkül menne a fűtés, hiszen akkor nem csak a „felesleges” szellőztetés lenne a megoldás.
Az összes közül a legnagyobb sikert a szexelő szülők és a rájuk nyitó kamaszlány aratták. A „kapcsold le a lámpát – Néhány dolgot nem akarsz látni” szlogennel végződő szpotot eddig több mint 2 millióan nézték meg a legnagyobb videómegosztó portálon.
A Facebook és Twitter kommentelők vegyes jelzőkkel minősítették a kampányt: „isteni”, „meglepően menő”, „eredeti”, „bátor”, „kínos”, „beteg”. Volt, aki azt is megjegyezte, hogy a #Ziek hollandul beteget jelent. A minisztérium erre frappáns választ adott: „nem biztos, hogy a legjobb rövidítés, de valójában a klíma elég beteg.”
Néhány felhasználó annak adott hangot, hogy a biciklis videó szexista.
Először csak a kampány weboldalán voltak láthatóak a kisfilmek, később aztán a német mozikban is találkozhattak velük a nézők. A többség szerint azonban a filmek elérték a céljukat és sikeresen szólították meg a célcsoportot, azaz a fiatalokat. Kevesen gondolnák, hogy egy ilyen hangvételű kampány hátterében egy minisztérium áll. Ráadásul a németek 80%-nak eddig ismeretlen Barbara Hendricks miniszter asszony is nagyobb ismertséget szerzett. A három kisfilmet eddig összesen közel 3 millióan nézték meg, de a legnagyobb kérdés, hogy vajon meg is fogadják-e a videókban látottakat?
Érdemes egy kicsit azon is elgondolkoznunk, hogy itthon találkoztunk-e már hasonlóan ötletes, társadalmi párbeszédet generáló kezdeményezéssel? Sajnos, ahogy korábban már megírtuk, a mi látókörünkbe nem igen került ilyen. (Természetesen, ha Önöknek van tudomásuk ilyesféléről, akkor jelezzék nekünk- a szerk.) A magyarországi, állami szintű klímavédelemmel kapcsolatos intézkedésekről ezen az oldalon olvashatnak. Mit mondjak, utóbbitól nem támadt kedvem takarékoskodni…
Mindannyian ismerjük az érzést, amikor egy hidegebb, sötétebb téli hónap után aggódva várjuk a postást, hogy vajon milyen összegek szerepelnek majd az energiaszámlákon. Nem megnyugtató számunkra, ugyanakkor tény, hogy világszerte hasonló problémákkal küzd a lakosság. Összehasonlításképpen: míg Magyarországon, egy átlagos háztartás jövedelme 20 százalékát költi rezsire, addig Nyugat-Európában ez az arány 6-12%. Kirívó adat, hogy az Egyesült Államokban ez mindössze 3%. Sajnálatos tény az is, hogy hazánkban 380 ezer háztartás él az energiaszegénységi küszöb környékén, ami azt jelenti, hogy ők bevételeik kb. egyharmadát energiára költik. (A The European fuel Poverty and Energy Efficiency adatai alapján; forrás)
Ezeket az adatokat böngészve még inkább fontos, hogy figyeljünk az energiatakarékosságra.
Nincs ez másképpen Nagy-Britanniában sem. A londoni központú Citizens Advice, egy független lakossági tanácsadói szervezet, országos energiatakarékossági hetet hirdetett október végére. Olyan gyakorlati tanácsokkal látják el a lakosokat, amelyek abban segítenek, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat, illetve csökkentsék kiadásaikat. A kampányt beharangozó videó:
A financiális kérdéseket fókuszba helyező kezdeményezés mégsem ezért érdekes számunkra. Természetesen mi sem akarunk sokat fizetni az energiáért, azonban hívei vagyunk annak, hogy lehetőség szerint minél kevesebbet fogyasszunk véges erőforrásainkból, ezzel is szavatolva egy, a jelenleginél fenntarthatóbb jövőt. (Megjegyzés: Nem is gondolnánk, hogy milyen mértékben meghatározza a magunk után ökológiai lábnyom méretét az, ahogyan élünk. Elsősorban új olvasóink figyelmébe ajánlom nyári öbolábnyom tesztünket, amelynek 4. és 5. kérdéssora pontosan erre vonatkozik. Nem mindegy, hogy energiatakarékos izzókat használunk-e, hogy mennyi a hőmérséklet és természetesen az sem, hogy lekapcsolom-e magam után a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen nincs arra szükség.)
Az energiatakarékos hét magányszemélyek és cégek számára is nyitott volt (az alábbi térképen jól látszik, hogy valóban országos méretű kampányról volt szó). A Citizens Advice ugyan az üzleti szempontokat helyezi előtérbe, azonban egyértelműen támogatható tevékenysége, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy jobban sáfárkodjunk az –egyelőre- természetesen rendelkezésünkre állónak tűnő javakkal. Nem véletlen, hogy a Brit Kormány és más környezetvédelmi szervezetek is csatlakoztak projektjükhöz (a partnerek teljes listája ide kattintva érhető el).
Talán ez is egy lényeges különbség köztünk, világoszöldek és a radikális környezetvédők között: nem utasítunk el egyetlen olyan aktivitást sem, amely a fenntarthatóság felé mutat, csak azért, mert pénzügyi szempontokra is figyelnek (a háttérben). A kezdeményezés igenis hasznos, mind a családok, mind a társadalom szempontjából.
Itthon is szükség lenne hasonló programokra. Munkánk során nem egyszer tapasztaltuk már, hogy sokan nem azért nem támogatják közös céljainkat, mert nem akarnak tenni környezetünkért. Egyszerűen csak informálni, tanítani kellene őket. Formálni szemléletüket, megváltoztatni azokat a rossz beidegződéseket, amelyek alapján rossz döntéseket, vagy semmilyet nem hoznak a környezetvédelmi kérdésekben. Szóval bőven mindannyiunknak van feladata bőven!
De mi köze van a lopásnak, és az abból származó kárnak a környezetvédelemhez? Nem költői kérdésnek szántam, mert első látásra valóban erőltetettnek tűnhet az összekapcsolás. Pedig van kapcsolat. A lopás során a kifolyó, csöpögő olaj talajszennyezést; a rosszul szigetelt, szakszerűtlenül bevezetett gáz- és villanyvezetés tűzet és légszennyezést okozhat. Előfordult, hogy egy ikerház egyik felében megcsapolták a vezetéket és az így keletkezett tűzben leégett mindkét lakrész.
A lopásnak ezeken kívül van még két, kevésbé nyilvánvaló vetülete is, forrásokat von el a környezetvédelemtől és energiapazarlásra ösztönöz. Az ellopott energia árát, vagy annak legalább egy részét környezet- és természetvédelemre (pl. madárvédő szigetelésekre, erdős, fás területeken burkolt vezetékekre) is lehetne fordítani. Erre nem érv, hogy a 9 százalékos, garantált hálózati veszteségben amúgy is elismerik a kieső milliárdokat, mert akárhova könyveljük, a veszteség mindenképpen veszteség marad.
Mit lehet ez ellen tenni, egyáltalán mit tehetnénk mi, környezetvédők ennek visszaszorításáért? Nem sokat, de annyit mindenképpen, hogy az összefüggésekre rámutatunk, és szerény eszközeinkkel munkálkodunk annak az attitűdnek a megváltoztatásán, amely most még szolidáris a tolvajokkal, a környezetet ilyen módon is károsítókkal szemben, amely elismeri vagányságukat, „bátorságukat”, bármilyen sokba is kerül ez nekünk.
Valószínű hidegzuhanyként érte az atomenergia ellen küzdőket a német energiafordulat hatásairól szóló friss beszámoló. Ismeretes, hogy a német kormány azt a célt tűzte ki, hogy a nyolc legrégebbi, a biztonsági vizsgálatok miatt szünetelő atomerőművet azonnali hatállyal, a fennmaradó kilencet pedig 2022-i határidővel leállítja, a kieső energiát pedig megújuló forrásokból fogja fedezni. Sokan gondolhatták, hogy az átállással lesznek – elsősorban ellátási, kereskedelmi – problémák, de azt talán mégsem, hogy az eredmény az eredeti szándékkal éppen ellentétes lesz. Azt, hogy nő a környezetkárosító széntüzelésű erőművek, és csökken a szén-dioxidot egyáltalán nem kibocsátó energiaforrások részaránya. Ennek alapvetően az ár az oka: a szén olcsóbb, mint a gáz, az alternatív energiára pedig – annak drágasága miatt – nincs kereslet. Nincs, még abban a Németországban sem, ahol a lakosság környezettudatossági színvonala és anyagi helyzete kiemelkedően jó. Annak ellenére sem, hogy háromnegyedük tavaly még támogatta az energiafordulatot, 91 százalékuk pedig számolt az energiaárak növekedésével is. De talán ennyivel nem. Egy átlagos, négytagú német háztartásnak ugyanis 47 százalékkal, kilowattóránként 3,6 eurocentről 5,3-ra, évi viszonylatban 250 euróval emeli meg az áramszámláját. Ennek egy közvélemény-kutatás szerint az lett az eredménye, hogy a németek 77%-a most már jobban aggódik a villamosenergia-árak emelkedése, mint az atomerőművek léte miatt!
A vállalatok is tartanak a változástól, elsősorban ennek ellátás-biztonsági kockázatai miatt. A német kereskedelmi kamara (DIHK) 2300 vállalat bevonásával végzett adatfelvételének eredményei szerint a felmérésben résztvevők átlagosan mínusz 12,6 pontra értékelték az energiafordulat vállalatokra gyakorolt hatását.(A nagyon rossznak megfelelő minősítést mínusz száz ponttól, a nagyon jónak megfelelőt plusz száz pontig terjedő skálán lehetett értékelni.)
Vajon milyen eredményeket hozna Magyarországon egy ilyen energiafordulat? Hogyan fogadná a köztudottan árérzékeny lakosság, és a hasonlóképpen költségérzékeny vállalati szféra az áramtermelés 40 százalékát biztosító paksi atomerőmű kiváltása miatti árnövekedést? Mennyien lennének hajlandók megfizetni a pluszköltségeket, és milyen ellátás-biztonsági kockázatokat kellene ezért elviselnünk? Fukusima után sokunkat aggodalommal tölthetnek el az atomerőművek meghibásodásának lehetőségei, de mivel pótolnánk az erőmű esetleges felszámolása miatt kieső energiát? Persze amit meg tudnánk és meg is akarnánk fizetni! Azon a Magyarországon, ahol az áramfogyasztók 5,3 százaléka, a gázfogyasztók 9,2 százaléka és a távhőfogyasztók 14,7 százaléka van tetemes fizetési hátralékban. Azon a Magyarországon, ahol az árnak kiemelt szerepe van a vásárlói döntésekben (Nielesen, Gfk). Szerintem általában is kevesen fizetnék meg a zöld energia felárát, ezekben a válságos időkben pedig nagyon kevesen. A fogyasztók, már csak ilyenek, ha tehetik, azonnal az olcsóbb szolgáltatók, az olcsóbb termékek felé mozdulnak. „Magyarországon nem létezik olyan, hogy fogyasztói lojalitás. Azzal senki sem törődik, hogy kevesebb kilowattórát fogyasszon, de ha 10 fillérrel olcsóbban tudja megszerezni azt az energiamennyiséget, egy pillanatnyi gondolkodás nélkül szolgáltatót vált.”
Ezt alátámasztják a közvélemény-kutatások is. A TNS Hoffmann 2011-es felvételéből például kiderül, hogy a megújuló energiaforrások népszerűsége pusztán elvi szintű, mivel csak a válaszadók 31 százaléka lenne hajlandó „kicsit többet” fizetni a megújuló, de drágább energiáért, „a jelenlegi többszörösét” viszont legfeljebb három százalékuk vállalná. Gyanítom, egy németországihoz hasonló áremelkedés még ezt a kevés támogatót is elvinné.
A madárvédelem aktualitásához nem férhet kétség, a madárpusztulás ugyanis Európa-szerte és Magyarországon is drámai méreteket öltött. Ennek az elszomorító folyamatnak több oka is van. Ezek közül első helyre a felelőtlen embereket tenném. Azokat, akik szántóikon, kertjeikben – sokszor tiltott, forgalomból kivont – ártalmas növényvédő, permetező szereket használnak, akik ünnepeiken petárdákat durrogtatnak, megunt macskáikat szabadon eresztik, akik kedvtelésből, vagy kereskedelmi céllal fognak be, ölnek meg madarakat. A másodikra a civilizáció nem szándékolt következményeit: a közúti és légi közlekedést, a villamosenergia-szállító hálózatot, általában a környezetterhelő ipart, köztük – talán némileg meglepő módon – még a környezetkímélő célzattal létrehozott szélerőmű-parkokat is.
Mit lehet tenni? Az emberi felelőtlenséget szigorú szabályozással, szankciókkal, vagy éppen speciális támogatásokkal, ha teljes mértékben nem is, de vissza lehet szorítani, és – az érintett ipari, mezőgazdasági, közlekedési szereplők közreműködésével – a civilizációs ártalmakat is lehet csökkenteni. Nézzünk néhány pozitív példát. Az elmúlt években – remélem még most is – olyan agrártámogatásokhoz is hozzá lehetett jutni, amelyek odúk, költőládák kihelyezésével a madarak védelmét szolgálta. Kár, hogy a támogatásra csak az agrár-környezetgazdálkodási programokban részt vevők, illetve a Natura 2000 területek földhasználói jogosultak. Az autópályák mentén olyan védőfalakat emelnek, amelyek a madarak röppályáját emelik az út fölé, aminek köszönhetően a madarak elkerülik a járművekkel való ütközést. A repülőtér közelében költő madarakat veszélytelenebb területekre (Hortobágyra) telepítik át, illetve betanított vándorsólyommal, vagy egy-egy madárfaj saját, veszélyre figyelmeztető hangjával tartják távol őket.
Az ütközés és áramütés elkerülésére az E.ON többféle védelmi megoldást is alkalmazott saját vezetékrendszerén, és azt is vállalta, hogy 2020-ig a teljes hálózatot madárbaráttá alakítja. Így például a szabadvezetékeket földkábelre cserélte a Hortobágyi és Körös-Maros Nemzeti Parkok mintegy 100 kilométeres szakaszán. Burkolt vagy szigetelt szabadvezetéket alkalmazott; az oszlopok fejszerkezeteinek madárvédelmi szempontból alakította át, gólyafészek-tartókat helyezett ki; az ütközés szempontjából veszélyes szakaszok vezetéksodronyait a madarak figyelmét felhívó „madáreltérítőkkel” látta el; kiülőket létesített, költőládákat helyezett ki.
Meglehet, lesznek, akik fanyalognak, kevésnek tartják a vállalatok hozzájárulását, védelmi megoldásainak kiterjesztését. Még azt is mondhatják, a cégek ezt saját érdekükben teszik, óvják vagyonukat, biztonságukat, ily módon is javítani kívánják elismertségüket. Lehet, de én úgy vagyok ezzel, hogy minden segítő szándéknak, minden egyes megmentett madárnak tudok örülni. Mint az a bibliai gyermek, aki a vihar által kisodort kagylókat dobálta vissza, jóllehet tudta, hogy ezzel a cselekedetével csak néhányat tud megmenteni. De azoknak ez számít!
Még négyet kell aludni és kezdődik a várva várt olimpia. Arról ugyan nincs sok hír, hogy a nyári sportkavalkád első felvonásában, a lengyel-ukrán közös rendezésű fociebén vezető szempont lett volna a környezetvédelem, azonban ha Schmitt Pál ígéretéhez híven az ötkarikás játékok és a zöld gondolat összefüggéséről írja PhD-jét, érdemes lesz sokat jegyzetelnie Angliában.
Bár az eredeti elképzelés – minden idők legzöldebb olimpiája – úgy tűnik, nem valósul meg, apró ötleteket mégis érdemes ellesnie akár a 2016-as rendezés jogát elnyerő Rio de Janerionak, akár a 2020-as kandidálóknak (Tokió, Isztambul és Madrid izgulhat). Személyes kedvencem – talán vízilabdás múltam vagy a kezdeményesés felett érzett értetlenségem okán – a medencés sportok körül kialakított víz-blokád. A szervezők szerint ugyanis az úszók, műugrók, vízilabdázók és szinkronúszók – bocs, ha valakit kihagytam – testéről annyi és olyan vegyszer, krém, kitudjami jut a vízbe, hogy a nagy sportolásban kiloccsanó habokat külön elvezető-rendszerbe kell felfogni, majd az így nyert folyadékot kizárólag vécék öblítésére használják fel.
Persze wc lesz bőven, hiszen csak az olimpiai falu 45 hektárt foglal el. Az épületek energiaellátására természetesen szélerőműveket építenek, amelyek később 1200 környékbeli lakást szolgálnak ki. A legfrappánsabb energiaszerzési mód mégiscsak az emberi erőkifejtésen alapul – méltón a három hétnyi tömény sportoláshoz. Az olimpiai stadiont és a nemrégiben megnyitott Westfield Stratford City bevásárlóközpontot különleges járda köti össze, amely a lépések keltette mozgási energiát képes átalakítani elektromossággá, majd akár 3 napig tárolni is azt. Az újrahasznosított gumi felületű járólapok – a tervezők szerint – lépésenként egy led izzó fél perces világításának megfelelő áramot „állítanak elő”. Érdemes lenne elgondolkozni rajta, hogy 2016-ban már a rekortán alá is beépíthető lenne. És ha már LED, természetesen a legtöbb turista látványosság megvilágítását is ilyen, energiahatékony izzókra cserélték.
A rendezőkben akadt még energia, hogy a tarajos gőtéket és varangyokat időlegesen deportálják az olimpiai falu helyszínéről, de gyorsan megnyugtatjuk az állatvédőket, az utolsó döntő után (reméljük Magyarország érintett lesz abban is) azonnal vissza is telepítik őket. A versenyekre kilátogatók pedig ingyen használhatják érvényes belépőjegyükkel a helyi tömegközlekedést, amelybe új, gázüzemű buszokat állítottak szolgálatba.
Mindebből vajmi keveset fogunk látni a tévé előtt, de sebaj. Drukkoljunk felszabadultan és ne aggódjunk a tarajos gőtékért!
Gretna Green
Az ördög a részletekben rejlik. Ez jutott eszembe, amikor a kormány környezetpolitikai teljesítményének félidei civil értékelését olvastam. A cél világos, támogatandó, fontos. A civilek tartsák szemüket a mindenkori kormányon, kérjék számon ígéreteit, értékeljék teljesítményét, és húzzák rá a vizes lepedőt, ha megérdemli. Az azonban elvárható, hogy az értékelés objektív, részrehajlástól, politikától mentes legyen, és az is, hogy az értékelő – számunkra ezt jelenti az ördögöt – módszertana támadhatatlan legyen.
Tudnunk kell, hogy pontosan mit és hogyan értékeltek, különben nem ér semmit az egész, politikai célzatú, hiteltelen irománnyá válik.
Nézzük először a metódust. A dokumentum bevezetőjében azt olvashatjuk, hogy „az értékelés kialakításában kilenc civil szervezet több mint harminc szakértője vett részt, a megfogalmazottakkal kapcsolatban összesen 42 civil szervezet jelezte egyetértését”. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy egy-két szakértő megfogalmazta az adott problémát, a többiek pedig egy ötös skálán osztályozták abból a szempontból, hogy kormányzati intézkedések hatására javult-e avagy romlott a környezet állapota, illetve a környezet biztonsága. Az osztályzatok jelentése:
1 – nagyon gyenge környezetpolitikai teljesítmény
2 – gyenge környezetpolitikai teljesítmény
3 – közepes környezetpolitikai teljesítmény
4 – jó környezetpolitikai teljesítmény
5 – kiváló környezetpolitikai teljesítmény
Most tekintsünk el attól az egyszerű ténytől, hogy a környezet állapota, illetve a környezet biztonsága nem kizárólag kormányzati intézkedések hatására romlik, vagy javul, abban bizony más dolgok is közrejátszanak (nemzetközi hatások, gazdasági tevékenység, a társadalom beállítódása, aktivitása stb.), így, akik csak a végeredményt nézik, könnyen téves következtetést vonhatnak le. (Ha rosszabbnak érzik a környezeti állapotokat a korábbinál, akkor ezt nyilván gyenge kormányzati teljesítménynek fogják értékelni.) Ezt tehát hagyjuk, de azt mindenképpen tudnunk kellene, hogy voltaképpen mit értékeltek? Ha azt, ami az egyes témák kapcsán a dokumentumban szerepel, az súlyos módszertani hiba. Azért, mert állást foglal, sugalmaz, befolyásol.
Nézzünk két példát. Azért ezeket, mert korábban már foglalkoztunk velük, így van róluk némi ismeretünk. (Vastaggal jelöltem a befolyásoló részeket.)
„A kormány töretlenül továbbvitte a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítását a fukusimai atomkatasztrófa ellenére is. A felelős NFM miniszter többször propagandabeszédet is mondott a stressz tesztek első fázisaiban, előre kihirdetve Paks „biztonságosságát”. A biztonsági és társadalmi kérdéseket fokozottan háttérbe szorították a paksi érdekek érvényesítése érdekében. Már a Paks jövőjét tervező dokumentumok is értékes milliárdokat vonnak el közpénzekből az olyan valóban gazdaságélénkítő, tiszta, biztonságos és környezetbarát megoldások elől, mint az energiahatékonyság és a megújulók.”
Nos, erre mit lehet válaszolni? Azt biztosan nem, hogy jó, vagy kiváló környezetpolitikai teljesítmény.
„Az almásfüzitői vörösiszap-tározók környékén a talajvíz vörös iszap eredetű szennyezettsége a határértékek többszázszorosa. Az MTA FKI megállapította:„A megfelelő műszaki védelem nélkül épült lerakókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába.” A cég ennek ellenére évi 412 ezer tonna hulladékból – amelyből 132 ezer tonna, toxikus fémeket tartalmazó veszélyes hulladék – készülő „komposzt” lerakására kapott engedélyt. A zöldek figyelemfelhívása ellenére a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok nem léptek fel a kockázatos tevékenység ellen.”
Ez a passzus még az előzőnél is tendenciózusabb, mivel csak az álláspontját erősítő tekintélyre hivatkozik (MTA FKI), de azokra nem, akik ennek ellentmondanak (ELTE, MTA elnök, MTA Talajtani Kutatóintézet). A határértéket többszázszoros túllépéséről is kiderült, hogy hibás mérés eredménye.
Ilyen felvezetés után nem marad más választási lehetősége a tájékozatlan természetvédőnek, mint a – bolddal jelölt- részletekben megbúvó ördög útját követni.
