Agresszió és érdek: összefonódás?

HA INGE, VEGYE FEL!

Február 13-i blogbejegyzésemben írtam arról, milyen ellenérzéseket vált ki bennem – és szerintem sokakban, az agresszív, félelemkeltő kampány. Környezetvédők és állatvédők gyakran folyamodnak az ijesztegetésnél extrémebb megoldásokhoz is. Így sajnos nem véletlen, hogy rájuk aggatták a terrorista jelzőt.

Egy példa: az észak amerikai Állat Szabadítók Szövetsége sajtóközleményei és sajtóinformációs on-line oldalain (2012 februárjában is) rendszeresen feltűnik az a szóhasználat, hogy „nem növényi magokat, hanem bombákat kell vetni”, hogy a „legalkalmasabb eszköz, még mindig a gyors szabadító akció és a bombariadó, a kellő félelem és fenyegetés érzésének megteremtése”. Mi ez, ha nem extrémizmus, szélsőségesség?

Ez az ő ingük, így vegyék csak magukra. És, köszönöm, nem kérek a zöld veszedelemből! Sem a terrorizmus eszközeit gátlástalanul használó állatvédelemből.

MÉGIS, KINEK AZ ÉRDEKE?

A magyarországi Négy Mancs Alapítvány az Állatvédelemért gazdálkodását vizsgálják a hatóságok – áll többek között az mti forrásra hivatkozó Magyar Nemzet Online (mno.hu) 2012. február 16-i cikkében. Emlékezetes volt az a harcos és kíméletlen hozzáállás, ahogyan ők vádolták a hazai libatenyésztőket kegyetlenséggel.

A magyarországi baromfi-ágazati szereplőknél már tavaly év végén „betelt a pohár a Négy Mancs jelentős gazdasági károkat okozó, szakmaiatlan működése miatt, amely teljes mértékben ellentétes alapítványi minősítésével is” – hangsúlyozta a terméktanács. Ők kifejezetten azt kezdeményezték, folytassanak le egy európai uniós szintű versenyfelügyeleti eljárást – a bécsi központú alapítvánnyal szemben, mert úgy vélik: „Bár a Négy Mancs névlegesen állatvédelmi-állatjóléti célok megvalósítására törekszik, valójában lobbista-lejárató kampányokat folytat” – írták beadványukban.

A Baromfi Termék Tanács nevesítette az állatvédő alapítvány gazdasági érdekeit, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy céljuk a magyar termelők ellehetetlenítése. A Négy Mancs kampánya következtében ugyanis nemcsak presztízsveszteséget könyvelhetnek el a jó és minőségi magyar baromfitermékeket előállítók, hanem a kereslet visszaesésével valódi veszteség éri őket.

Az elszámoltatási kormánybiztos 2011 augusztus vége óta vizsgálja a Négy Mancs Alapítvány az Állatvédelemért működését a szerinte „közvetlenül a magyar libatenyésztők ellen folytatott lejárató kampányával” összefüggésben.

A cikkben egyértelmű utalások történnek arra, hogy az alapítvány tevékenységét nem csak feltétlenül állatvédelmi elhivatottság vezérli, hiszen különböző gazdasági, pénzügyi és üzleti kapcsolatai révén van, aki előnyhöz, van, aki pedig piacvesztéshez „jut”.

Felvetődik a kérdés: mégis, kinek az érdeke húzódik a harcos állatvédelmi kampány mögött?