Kommunikációnk meggyőző erejét, hatásosságát jelentősen növelhetjük, ha a mondanivalónk igazságtartalmát elismert szakemberekkel, intézményekkel hitelesítjük. Különösen így van ez a nyilvánosság előtt zajló szakmai viták esetében, hiszen a laikus közvéleménynek nincs, nem is lehet elegendő információja az adott szakmai témáról, támpontokra, fogódzókra van tehát szüksége. És különösen így van ez, amikor álláspontunk gyenge lábakon áll, amikor érveinkhez támasztékokat kell találnunk.
A Greenpeace almásfüzitői szappanoperájában is tetten érhető ez a hitelesítési kényszer. A probléma röviden. A Greenpeace egy évvel a vörösiszap tragédia után „kiderítette”, hogy az almásfüzitői tározók is veszélyt jelentenek a környezetre. A kolontárinál is nagyobb veszélyt, hiszen a tározók egyik falát a Duna gátja adja, így gátszakadás, szivárgás esetén elszennyeződhet az egész folyó. Szerintük a helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a rekultivációt végző cég a vörösiszapot hulladékból készített ipari komposzttal takarja be.
Állításaikat a megtámadott vállalat meggyőzően cáfolta, ezért külső segítség után néztek. Először egy osztrák szakértők kértek fel, majd laboratóriumban vizsgáltatták be a tározó közeli partszakaszból vett mintájukat. Mindkét hitelesítési kísérlet kudarccal végződött. Karl E. Lorber professzorról kiderült, hogy korábban a konkurenciának (Saubermacher) dolgozott, így hitelessége, finoman szólva is, vitatható. A tározó szivárgását igazolandó vizsgálatuk – ahogyan ezt Suhajda kolléga meggyőzően bebizonyította – pedig ott bukott meg, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló mintákat szabálytalanul és szakszerűtlenül, nem akkreditált módon vették, így a nyert eredmény elfogadhatatlan, hiteltelen.
De a Greenpeace nem adta fel, túl sok pénzt, energiát fektetett már ebbe a projektbe, hogy presztízsveszteség nélkül kiszálljon belőle. Kapóra jött nekik az MTA gondozásában megjelent tanulmánykötet egyik dolgozata, amely az almásfüzitői tározókkal kapcsolatban kritikai élű megjegyzéseket is tett. A tanulmány egyes megállapításait a Greenpeace felturbózva, szövegkörnyezetéből kiragadva, szándékait, értelmét meghamisítva, akadémiai állásfoglalásként mutatta be. Ez az eljárás annyira felháborította az Akadémia elnökségét, hogy sajtóközleményben tiltakozott a tudományos intézményt saját célokra felhasználni kívánó manipuláció ellen. Nézzük meg szó szerint, mit is írt az eset kapcsán az MTA.
„A Magyar Tudományos Akadémia a Greenpeace Magyarországot és valamennyi civil szervezetet arra kér, hogy az MTA szakmai kiadványaiban szereplő megállapításokat ne használják fel túlzó állításaik alátámasztására. A Greenpeace Magyarország 2012. május 8-i közleményében pontatlanul, a szövegkörnyezetből kiemelve, annak az eredetitől eltérő értelmezést tulajdonítva adta közre a könyvben szereplő állításokat.
A Magyar Tudományos Akadémia felhívja a figyelmet arra, hogy az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet gondozásában 2011-ben megjelent Schweitzer Ferenc által szerkesztett Katasztrófák tanulságai című kötetben a szerzők az almásfüzitői vörösiszap-tározó gátjait nem nevezik megbízhatatlannak, és nem írnak súlyos veszélyről. A könyv a veszélyes hulladékot tároló létesítményekben rejlő mindenkori veszélyekre hívja fel a szakemberek figyelmét, rávilágít a földtudományi és különösen a természetföldrajzi kutatások stratégiai szerepére a katasztrófák megelőzésében és a keletkező károk mérséklésében. A Magyar Tudományos Akadémia hírközlő szerveket arra kéri, hogy az MTA és intézményei kiadványaiban megjelenő állításokat pontosan idézzék.”
A Greenpeace-nek ezek után nem maradt más, mint a kármentés, azt bizonyítandó, hogy az akadémiai elhatárolódás ellenére nekik is van némi igazuk. Például olyan abszurd érveléssel, hogy az MTA voltaképpen nem is cáfolta megállapításaikat, és „egy szava sem volt, hogy az almásfüzitői cég az Intézet tudományos eredményeit Greenpeace-szájába adva, hazugság vádjával próbálta hitelteleníteni.”
Persze az utóvédharcban a GP most is számíthat a lojális média tűzerejére, ami valóban nagy segítség, de elvesztett hitelességük visszaszerzéséhez már ez is kevés.