Zöld korrupció

Néhány „zöld” szervezetnél ez a fajta magatartás fizetés-kiegészítésként funkcionál. Vannak olyan cégek, akik jelentős összegeket terveznek be egy projekt előkészítési költségvetésbe, hogy ezen szervezeteket „munkához” juttathassák. Mert akkor nem kell számítani ellenállásukkal. Vannak olyanok, akik végighaknizzák az országot, hogy hol lehet belekötni valamibe. Ezen szervezetek és személyek komoly kárt okoznak a ténylegesen tenni akaró természetvédőknek is, mert az emberek hajlamosak összemosni őket. Amennyiben beigazolódik bűnösségük, akkor példás büntetéssel kell szolgálni, mert egyszer és mindenkorra véget kéne vetni e káros magatartásnak. (piszkavas kommentje a nol.hu-n)

Környezetvédő társaságokban, blogokon régóta beszédtéma, hogy egyes zöld szervezetek hagyják magukat lekenyerezni, sőt akadnak olyanok is, akik maguk követelik (zsarolják) ki hallgatásuk árát. Még csak megbecsülni sem tudjuk, hogy hányan jártak, járhattak közülük sikerrel, hiszen a dolog természetéből adódóan, egyik félnek sem érdeke az ügylet nyilvánosságra kerülése. Erre legfeljebb akkor van esély, ha egy-egy főszereplőnek – akár személyes motivációk miatt is – elege lesz a hallgatásból, vagy ha a kiszemelt cég ellenáll, és feljelenti a zsarolót. A közelmúltban két ilyen esetről is olvashattunk a sajtóban. Az egyik az IKEA-val, a másik a „magyar” AUDI-val kapcsolatos.

A svéd multi egykori menedzsere arról számol be könyvében, hogy az IKEA gyakorlatilag lefizette a Greenpeace-t. A két szervezet képviselői először közös „tanulmányúton” vettek részt Oroszországban, Európa egyetlen megmaradt őserdőjében, majd a program után a Greenpeace költséges kampányt indított, amelyben az IKEA konkurenciáját, a finn Stora Enso-t támadta meg. Amikor pedig néhány hónappal később egyértelműen bebizonyosodott, hogy az IKEA az egyik fő felelőse a Borneó szigetén található esőerdő fakitermelésének, a Greenpeace nemcsak, hogy nem támadta meg őket, hanem egyértelműen melléjük állt.

A Greenpeace hasonló módon járt el Magyarországon is, amikor a hulladékfeldolgozás-, hasznosítás ügyében az egyik vállalatot (TKV Zrt.) hevesen támadta, a másikat (Saubermacher) viszont nem, jóllehet alkalmazott technológiájuk lényegében megegyezik. A kettős mérce használata mögött az állhat, hogy a Greenpeace alkalmi szakértője, Karl E. Lorber, annak az osztrák leobeni egyetemnek tanára, amely egyetemet a Tatai Zrt. itthon legnagyobbnak tekinthető konkurense, az osztrák Saubermacher cég több ezer euróval támogat minden évben. (Szabó Gábor, HVG)

Kisebb kaliberű, de legalább annyira tanulságos a „magyar AUDI” esete. A Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) bíróságon támadta meg az autógyár új beruházásának környezethasználati engedélyét, de később visszavonta a peres eljárást. Az AUDI feljelentette a szervezet vezetőjét, Zsák Ferencet, és a NNI vesztegetés gyanúja miatt büntetőeljárást indított ellene.

Az eset nagy port vert fel, a természetvédő szervezetek közül többen is kiálltak a TTT vezetője mellett és a multik mindent elsöprő akciójának minősítették az esetet. Pedig hát még környezetvédő berkekből is hallani, hogy itt bizony olyasmiről van szó, ami távolról sem nevezhető törvényesnek.

„Két verzió lehetséges, mindkettőt hangoztatják az egymásnak ellentétes oldalakról. Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy Zsák leült az audis közvetítőkkel, és kért valamit. A kérdés az, mit és hogyan. Egyes természetvédő szervezetek szerint fatális félreértésről van szó. Mindössze annyi történt, hogy a TTT elnöke – a munkálatok megkezdését látva s tudatában annak, hogy elvesztette a csatát – az Auditól „kompenzációképpen” más természetvédelmi területek fejlesztését kérte. Ezt értelmezhették vesztegetési kísérletnek a gyár képviselői. A másik elmélet sokkal komolyabb problémát vet fel. E szerint Zsák különböző lobbista csoportokkal, illetve a TTT számára jutalékot biztosító szervezetekkel könnyen ki tud egyezni. A hosszú és költséghalmozó eljárások helyett a betámadott cégek inkább a „kompenzációt” választják, ezért felajánlanak egy bizonyos összeget a TTT-nek, hogy az álljon el a háborútól.”

Nem tudom, ki hogy van vele, de az, hogy előbb megtámadom a beruházó céget, majd az elállásért, hallgatásért cserébe kérek valamit – nevezzék azt kompenzációnak, kárpótlásnak, bárminek – nekem egyet jelent, korrupciót. Amely – piszkavas kommentelővel egyetértve – súlyos károkat okoz a magyarországi zöld mozgalomnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc − négy =