Zöld túlzások – 1.

A túlzó környezetvédőket én két nagyobb csoportba sorolom: az egyikbe a túlbiztosítókat, a másikba – stílszerűen szólva – a kákán is csomót keresőket. Mindkettő magatartása bosszantó, mert többnyire sokba kerül nekünk, pénzt, energiát emészt fel fölöslegesen, és még árthat is a környezetvédelem ügyének. A túlbiztosítókat még csak-csak megértem, mert ők végső soron jót akarnak. Legfeljebb rosszul teszik, de a hivatásos ellentmondókat, a mindenbe belekötő tudálékosokat nem, mert ők igazából nem a környezetet védik, csak ennek ürügyén a maguk fontosságát hangsúlyozzák.

Németh László írt hasonló jelenségről, a „bajszociológusokról”, akik ott is valamilyen probléma: szenvedés, nyomor, konfliktus után szimatolnak, ahol ilyen nincs.

Mindkét típusra találtam példát, méghozzá egyazon projekt keretében, a Nabucco gázvezeték – még el sem kezdett – építésének kapcsán. Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség határozatában azt olvasom, hogy „a kétéltűek védelme érdekében a vezeték elhelyezésére kialakított árok falát legalább az egyik oldalon rézsűsen kell kialakítani, vagy 50 méterenként 3-5 méter szélességben rézsűt kialakítani, ahol a beeső állatok el tudják hagyni az árkot. A nyitott árkot kétnaponta (aszályos időszakban naponta), illetve a betemetés előtt természetvédelmi szakemberrel át kell vizsgáltatni és az esetlegesen bent maradt állatokat ki kell menteni.”

Tudom, hazánkban kiemelt védelmet élveznek a kétéltűek, a felügyelőséget törvények kötelezik, és ez így van jól. De az talán túlzás, hogy rézsűt vagy rámpát kell építeni, plusz az időjárás függvényében kétnaponta, naponta a terepet is át kell vizsgálni. (Csak mellékesen, a magyarországi szakasz hossza 383, 4 km.) Nem lenne elég az egyik? Mondjuk egy kesztyűs, vödrös ember, aki időnként végigsétál az árkokban, és kimenti a beesett állatokat?

A másik eset ennél ellentmondásosabb. A Fenntarthatóság Felé Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Közép-Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat (van, aki e szervezetet ne ismerné?) közreműködésével készült, projektet kritizáló tájékoztatóban a repülőgépes ellenőrzés vélt, és meglehetősen felnagyított káros hatásait ugyan sorra veszik, de ennek környezetvédelmi előnyeiről mélyen hallgatnak.

A modern távfelügyeleti technológia használata ellenére kéthetente repülőgépes bejárást terveznek a vezeték teljes szakaszán. Így elmondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel a vezeték fenntartása során végzett repülőgépes megfigyelés, különösen a Natura 2000-es területek esetén, igen komoly károkat okoz majd, elsősorban a madárpopuláció, a károsanyag-kibocsátások és a zajhatások tekintetében. (…) de a lakott területek mentén, vagy akár a gazdálkodásra használt területek környékén is.”

Kezdjük azzal, hogy a repülőgépes megfigyelésre mindannyiunk biztonsága, és a környezet fokozott védelme miatt van szükség. Más szénhidrogén vezetékeknél szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a szivárgási helyek 80%-át a levegőből derítik fel. A kutak és csővezetékek, szennyeződések ellenőrzésén kívül ez a módszer lehetőséget nyújt a közvetlen környezet megfigyelésére: a veszélyes hulladék, az illegális lerakás helyének meghatározására, a légszennyezés, a folyók szennyezettségének felmérésére, más nyomvonalas létesítmények (pl. légvezetékek) ellenőrzésére.

Egyáltalán nem hiszem, hogy ezektől a kis gépektől kellene félteni az útvonal menti települések lakosságát, földterületeit, vagy akár a Natura 2000 élővilágát. Ha a fenti szervezeteknek igaza lenne, akár be is tilthatnánk a légi közlekedést, utazzon mindenki úgy, ahogy tud, még inkább, ahogy ezt a túlzó környezetvédők szeretnék, gyalogosan, vitorlással, biciklivel. Azt azért elvárnám, hogy először ők induljanak, mondjuk egy tengerentúli útra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

tizenegy + 8 =