A Greenpeace szentesíti az eszközt

Eszünkben sincs elvenni Drugics kolléga kenyerét, avagy legutóbbi írása farvizén (ha egyáltalán létezik ilyesmi) evickélni, sem autótologatásban kifáradt jegesmedvékbe rugdosni, mégsem hagyhatjuk szó nélkül a Greenpeace legújabb akcióját. A radikális zöldek ezúttal – ugyancsak az északi-sarki élővilágért aggódva – sátortáborrá változtatták a Gasprom egyik építés alatt álló olajfúró platformját.

„Amikor aktivista társaimmal felmásztam erre a rozsdás olajfúró toronyra, az Északi-sarkvidék megmentéséért küzdő mozgalomhoz két hónap alatt csatlakozott egymillió ember.. Az ő nevükben vagyunk itt.” – nyilatkozta Kumi Naidoo, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója, miután társaival felmászott és a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkedett a Gazprom északi-sarki, még épülő platformján, a Prirazolmnaján. Biztosított mindenkit, hogy elegendő élelmet vittek magukkal a hívatlan vendégségbe, így napokig kitartanak. Majd megjegyezte: „Az egyetlen lehetőség ennek az érzékeny természeti környezetnek a megvédésre az olajfúrások betiltása”.
Nem lehet ritkaságnak nevezni azokat a pillanatokat, amikor teljes szívvel vagyunk hajlamosak támogatni a GP céljait. Az Északi-sarkot, csak úgy, mint a Délit és úgy általában a világ összes sarkát, szélét, közepét és oldalát védeni kell, megvédeni az „érzékeny természeti környezetet”. Bár a célok közösek, az alapelv mégsem – furcsa helyzet. Azzal ugyanis – bármennyire népszerű és jogos is az elérni kívánt helyzet – nem tudunk egyet érteni, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Senki nem szeretne egy napon arra ébredni, hogy ismeretlenek sátortáborrá változtatták a nappaliját, mert nem vitte el a veszélyeshulladék-lerakóba az AA-s elemét. Ahogy arra sem, miként idegenek ülnek az autójában – lehetetlenné téve a vezetést -, mert fogmosás közben folyatta a csapot.
Magánszemélyek a globális környezetkárosítás mérséklésére épp ilyeneket tehetnek: takarékoskodnak a vízzel, szelektíven gyűjtik a hulladékot. Aki ezt elmulasztja, sőt, szabotálja, saját lehetőségeinek maximumát adva rongálja a bolygót. Mégis túlzásnak éreznénk ezekért a bűnökért a magántulajdonhoz és a magánélet sérthetetlenségéhez kapcsolódó jogaink ily mértékű csorbítását. Mi talán igen, a GP azonban nem.
Újra: nem kérdőjelezzük meg az Északi-sark megmentésének fontosságát! Miként az állampolgárok biztonsághoz és nyugalomhoz való jogát sem. Mégis felháborodott a világ, amikor szembesül azzal, hogy az utóbbi célokra hivatkozva bírósági tárgyalás és konkrét vádak nélkül vetnek embereket börtönbe bőrszínük vagy nyelvük miatt; korlátozás és felhatalmazás nélkül hallgatják le bárki telefonját és elektronikus levelezését, és ha „rossz” szót használ, könnyen rács mögött találhatja magát. Mindezt nemes cél elérése és a veszélyes ellenség legyőzése érdekében, emberek százmillióinak elvi támogatásával. Azonban a civilizált emberiség-rész mégis nemet mondott erre, a világ vezető hatalmának fel kellett számolnia Guantánamót, az USA meghátrált.
Úgy tűnik a zsidó-keresztény etika és a római jog adta fundamentum is kevés a Greenpeace megfékezéséhez. Nem létezik, mert nem létezhet egyetlen – még oly nemes – cél sem, amelynek eléréséhez nemtelen, jogsértő lépések vezetnek. Ahol mégis, azt diktatúrának hívják, legyen az fekete, barna, vörös vagy zöld színű.

P.S.: Az olajkitermelés globális leállása után furcsa világ köszöntene ránk. A benzint és társaikat talán felváltaná az elektromos áram (bár a sötétzöldek az atomenergiát is betiltanák), a közlekedéssel sok gond nem lenne, bár nagyon megdrágulna. De egy csak egy pillanatra képzeljük el az életünket műanyag nélkül. Nem csak a bevásárlószatyrok tűnnének el, de a számítógépek, a ruháink jelentős része, mindennapi eszközeink, orvosi műszereink sokasága. Gyűlölködni lehet, de nem ártana néha gondolkodni is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 + 11 =