Megesszük a jövő nemzedék kenyerét

Év eleji listakészítés a tennivalókról – így foglalható össze Szabó Marcellal, a jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettessel folytatott beszélgetésünk. Szóba került Paks felújítása, a Szigetköz megmentése, a talaj kizsigerelése. Mit tesz a hosszú titulusú jogvédő azért, hogy ne együk meg a jövő nemzedék kenyerét.

Blogunk vitába szállt korábbi kijelentésével, miszerint a gazdasági válság egyik legnagyobb vesztese a környezetvédelem. Álláspontunk szerint a pénzhiány innovatív, energiatakarékos megoldásokra sarkall mindenkit.
– Valóban van a válságnak egyfajta pozitív hatása, ám ez inkább abban nyilvánul meg, hogy nem valósulnak meg olyan környezetkárosító beruházások, amelyek máskülönben felépülnének. Abban is van igazság, amit mondanak, hiszen az emberek, a döntéshozók a krízis hatására fogékonyabbak olyan kérdésekre, amelyek korábban kevésbé mozgatták meg őket, így például az energiatakarékos házak építése egyre többeket érdekel. Ma ez még nagyon költséges és az emberek többsége meg sem engedheti magának, de már az egyszerű hőszigetelés is nagyon sokat segítene a jelenlegi környezetterhelésen. Ezzel párhuzamosan kezd egyre köztudottabbá válni, milyen rossz irányba halad a világ. Nem biztos, hogy a mindennapi életben ezt mindenki pontosan meg tudja fogalmazni, de azt sokan tudják, hogy mind a biodiverzitás-, mind a klíma-védelem zsákutcába jutott. A gazdasági válság egyértelmű negatív hatása, és a korábbi állításomban is erre utaltam, hogy miközben az államoknak direkt és indirekt módon egyre több pénzt kellene költeniük a környezet védelmére, a jelenlegi globális krízisben erre egyszerűen nincs mód. Nem feltétlenül konkrét dolgokra akarok rámutatni, de a jövő nemzedékek iránti méltányosság értelmében bizonyos pénzeket meg tudnánk spórolni magunkon, a saját generációnkon, de nem spórolhatunk meg a gyerekeinken és unokáinkon.
Ön nem említ konkrétumokat, majd megtesszük mi. Miközben Európa éppen elfordulni látszik az atomenergiától, Magyarországon Paks fejlesztése van napirenden.
– Muszáj ennek kapcsán arról beszélnem, hogy mi az én feladatom és mi nem. Az a kötelességem, hogy az olyan lépések megtétele ellen tiltakozzam, amelyek a jövő nemzedékek alkotmányos jogait érintik. Ami nem az én hivatalom feladata, hogy alternatív környezetpolitikát készítsünk. Atom-energia ügyben az a dolgunk – amit az elődöm is nagyon jól csinált –, hogy mindenkiben tudatosítsuk: mi a döntés tétje. Ehhez pedig minden információt a döntéshozók és a polgárok rendelkezésére kell bocsátanunk. Paks fenntartása a legakutabb és legizgalmasabb kérdés. Mind az atomenergiával, mind a szén alapú energiatermeléssel kapcsolatban nagyon komoly aggályaink lehetnek, mivel mindkettő jelentősen terheli a környezetet. Az előbbi jelentős kockázatával, a hulladékkezelés megoldatlan kérdéseivel, utóbbi pedig a légkör szennyezésével és az energiaforrások kimerülésével okoz nehézséget. Személyes meggyőződésem, hogy a megújuló energiaforrások használata célszerűbb lenne. Azonban ha a továbbhasznosítás mellett születik döntés, akkor arra kell törekedni, hogy a legjobb technológiákat használják a felújítás, élettartam-növelés során.
Nagyon politikus választ adott. Talán ezért nem szeretik annyira bizonyos zöld csoportok.
– Kire gondol?
Például a Reális Zöldekre. Bős-Nagymaros kapcsán kemény kritikákat kapott.
– A Reális Zöldeknek, azon kívül, hogy a nagymarosi vízlépcső felépítését szorgalmazzák, nem látom, hogy milyen más, környezetvédelmi kérdést képviselnek. Mintha olyan speciális környezetvédelmi csoport lennének, amelynek a fő célja egy erőmű-beruházás megvalósulása. Szokatlan kombináció. Az ember életében vannak nagy szerelmek, nekem a Duna-ügy ilyen. Abban reménykedem, hogy ez a szerelem makulátlan marad. Egyetemista korom óta azt szeretném elérni, hogy a Dunát visszatereljük az eredeti mederbe. Látom a rengeteg megoldatlan környezeti problémát a Szigetközben, amelynek egy részét a Duna visszaszerzése megoldaná, más részéhez egyéb intézkedésekre lenne szükség. Azt szeretném, ha megvalósulna az, amit az országgyűlés 1991-ben elhatározott és létrejönne egy osztrák-szlovák-magyar nemzeti park a Szigetközben.
Jövőképnek szép, de milyen konkrét, rövid távú céljai vannak?
– A jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettesi tisztség legfontosabb feladata az Alaptörvény P cikke szerint bevezetett „nemzet közös öröksége” fogalmával kapcsolatos. Ez az örökség az erdőkre, a természetes vizekre, a földekre, a biológiai sokféleségre, különösen a hazai állat és növényfajtákra mondja ki, hogy e természeti erőforrásokat a jövő nemzedékek számára alkotmányos kötelezettség legalább olyan jó állapotban örökül hagyni, mint ahogy most vannak. Ebből a legkonkrétabb cselekvési kötelezettségem most a készülő erdő-törvénnyel kapcsolatos. Az Országos Természetvédelmi Tanács már tárgyalta a törvény új tervezetét, amely aggodalmakra ad okot. Miután még egy formálódóban lévő tervezet, nem mennék bele a részletekbe, de amennyire lehet, az együttműködő alkotmányosság híve vagyok, ezért minél előbb jelezzük az aggályainkat, annál több esélyünk van a tényleges javításra. Nem az a fő célom, hogy sokat szerepeljek a sajtóban, inkább hasznos szeretnék lenni. Úgy látom, hogy a javaslat visszalépést jelent a környezetvédelem jelenlegi szintjéhez képest, az erdészeti-gazdasági érdekeket előtérbe helyezi a környezetvédelemmel szemben. A másik, szintén akkut probléma a termőfölddel kapcsolatos. A mezőgazdasági termőterületek tulajdonviszonyai fontos kérdést jelentenek, hiszen minél inkább segíti a törvény a kisebb tulajdonosokat, annál nagyobb az esély arra, hogy nem vállalkozásszerűen fogják a földet használni, hanem egy több nemzedékre szóló, családi erőforrásként, amelynek megőrzéséért a kisközösség mindent el fog követni. A latifundiumokat el kell kerülni. A talaj kimerülésével kapcsolatban sokkal kevesebb szót hallunk, mint a tulajdonviszonyokról, pedig azt mondják a szakértők, hogy jelenleg is túlhasználjuk a mezőgazdasági termőföldet, kizsigereljük. Mint a jövő nemzedékért felelős ombudsman-helyettes mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne együk meg a jövő nemzedékek kenyerét.

Zöld karácsony

A karácsony jelenti az összes ünnepünk közül a legnagyobb terhelést a környezetre – elég a fenyőfák kivágására, a mérhetetlen fogyasztásra és az ezzel járó megnövekedett hulladéktermelésre gondolni. Mindezek ellenére a karácsony gyönyörű – hogy kicsit zöldebb is legyen, adunk néhány tippet.

Bármennyire furcsa is, de közgazdaságilag kárt okoz az, aki nem megfelelő ajándékot vásárol szeretteinek. A részletekbe nem mennénk most komolyan bele, legyen elég annyi: a kereslet-kínálat ideális találkozása borul fel, amikor olyan terméket veszünk, amelyért a megajándékozott bizonyosan nem adott volna ki akkora összeget, mint mi tettük. Ezért – bár a meglepetés ereje is fontos – mindenképpen hasznos kívánság-listát beszerezni azoktól, akik remélnek tőlünk meglepetést a fa alatt. (Ezzel nem utolsó sorban időt és energiát is megtakarítunk, ami – bár elvont összefüggésnek tűnhet – egészen konkrétan lefordítható az ökológiai lábnyomunk méretére.)

Az utóbbi évek népszerű meglepetése az élmény-ajándék. Ez ma már túlmegy a színházjegyen, extrém sportélményt vagy üdülést is könnyen a karácsonyfa alá tehetünk. A felesleges vásárláson túl ezzel még a csomagoláson is spórolhatunk, ami egy-egy családi összejövetel után több szemeteszsákot tölt meg. A meglepetés erejétől senkit nem kell megfosztani, de számtalan környezetvédő megoldás kínálkozik. Gyártanak nagyon szép, újrafelhasznált papírból készült csomagolópapírt, de akár a csomagolás is lehet az ajándék része: egy sálba, vagy szép díszdobozba csomagolunk, a megajándékozott duplán örülhet. Készíthetünk újrafelhasználható bevásárlótáskát – akár kötött, akár batikolt, akár saját kézzel varrt – később is lehet majd használni.

Természetesen a leginkább környezet-terhelőbbnek magát a karácsonyfát tartjuk – azt kevesen tudják, hogy a műanyag fák elkészítése jelentősen nagyobb környezeti terhelést jelent, mint a direkt erre a célra ültetett, majd kivágott fenyő. Nem tisztünk senkit rábeszélni az élő fa vásárlására – bár ez a leginkább környezet-tudatos megoldás. (Ha bárki ezen gondolkozik, készüljön fel arra, hogy a gyökeres fenyőfák legfeljebb egy hétig tarthatóak a lakásban, ennél hosszabb idő után végérvényesen tönkremennek, nem lehet később kiültetni ezeket.) Ha a megfelelő helyen adjuk le az elszáradt fát ünnepek után, azok a környezetet sem fogják feleslegesen terhelni. A megfelelő hely nem azt jelenti, hogy kidobjuk őket az utcára: a Fővárosi Közterület-fenntartó mindig megnevezi azokat a gyűjtőhelyeket, ahová elvihetjük ünnepek után a kiszolgált karácsonyfákat.

Platán az év fája

Az év fája címet idén az egri termálfürdő területén élő keleti platánfa nyerte 7115 szavazattal, második lett a kajárpéci Hatos-tölgy, harmadik pedig egy szentesi kocsányos tölgy. Hős fa különdíjat kapott a dévaványai „makkfa”, az Országos Erdészeti Egyesület különdíját a budafoki ősök fájának ítélte a zsűri.


Az Év Fája Verseny 2012-es díjátadóján több fát is megajándékozott az Ökotárs Alapítvány pénteken, a budapesti Erzsébet téren. A döntős fák mellett ugyanis az egyik Erzsébet téri fa is jelképes ajándékot kapott: télire színes fonalakból kötött ruhába öltöztették a gerillakötők.
Az idei megmérettetésen 60 fa vett részt, közülük 13 jutott a döntőbe, a november 2-án zárult közönségszavazáson minden eddiginél több, összesen 25 ezer voks érkezett. Az alapítvány Az év fája versennyel a közvetlen környezetünkben és általában az épített környezetben élő fák fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére akarja felhívni a figyelmet.
Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító utalványt kapott, a Hős Fa jutalma egy állapotfelmérő szakmai vizsgálat és kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa facsemeték vásárlására fordítható utalványt kapott. A fák ápolását az Ökotárs Alapítvány a Magyar Faápolók Egyesületével közösen biztosítja.
Az idei győztes egri platán Magyarország képviseletében részt vesz a 2013. elején megrendezendő Európai Év Fája Versenyen is. A nemzetközi megmérettetést tavaly a magyarországi verseny győztese, a felsőmocsoládi öreg hárs nyerte.
Az Ökotárs Alapítvány harmadik éve szervezi meg Az év fája versenyt, amelybe közösségek, családok és magánszemélyek jelölhetik a számukra fontos fákat egy történet kíséretében. A három év alatt így több mint 250 olyan fát ismerhetett meg a közönség, amelyekre a körülöttük élő emberek különös figyelmet fordítanak, védik őket, gondoskodnak róluk. A versenybe jelölt fák közül a zsűri 12-13 döntőst választ, amelyek közül a közönség szavazza meg a nyertest.

Sztárok a környezetvédelemben

Cameron Diaz, Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Colin Firth, Paul McCartney, Robert Redford és Pedro Almodóvar – csak néhány igazán ismert ember, akik népszerűségüket, „sztárságukat” a környezetvédelem fontosságának hangsúlyozására is felhasználják.

„Nem elég, ha hangos és látványos akciókat hirdetünk, ha mi a magunk életében nem vagyunk környezettudatosak” – mondta nemrégiben Leonardo DiCaprio, aki hibrid meghajtású autóval jár, és otthonában napelemekkel biztosítja a környezetbarát energiát.
Hozzá hasonlóan gondolkodik és él Cameron Diaz, a Keresd a nőt! című kasszasiker sztárja, aki Toyota Priust vezet, és társszerzőként jegyez egy könyvet, amely a hétköznapi zöld praktikákat szedte sorba. Brad Pitt az általa létrehozott alapítványon keresztül a Katrina hurrikán által letarolt New Orleansban százötven olyan házat építtetett, amelyben zöld technológiát és anyagokat használtak fel. Pitt akkor Obama elnökkel is tárgyalt, egy olyan állami projekt létrehozását sürgetve, amely Amerika-szerte segítené a zöld technológiájú épületek létrehozását.
Hollywood sztárjai között az utóbbi években örömtelien új divat hódít. A különféle díjátadó ünnepségeken a filmcsillagok úgynevezett környezettudatos ruhákban jelennek meg. Meryl Streep például az idei Oscar-gálán egy ahimsa (jelentése szanszkritül: „nem kárt okozni semmiben”) selyemből készült ruhába bújt.
Colin Firth biopamutból szőtt Tom Ford-öltönyben jelent meg a kifutón, ráadásul ez egy igazi újrahasznosított darab, hiszen a színész ezt viselte akkor is, amikor 2011-ben A király beszéde című filmben nyújtott alakításáért átvehette az Oscar-szobrocskát. Felesége, Livia Firth egy rendkívül sokoldalúan hasznosítható, műanyag palackokból készült ruhában lépegetett ura mellett.

Nyilakkal buldózerek ellen

Az ipar és a környezetvédelem állandó csatában áll egymással, és általában az előbbi kerül ki győztesen az összetűzésekből. Épp ezért „fegyverkeznek” a zöld mozgalmak, használják a legmodernebb technikákat és technológiákat. Brazíliában most az a kérdés: nyilak és kőbalták legyőzhetik-e a vízerőműveket.

A legnagyobb, egyelőre épülőfélben lévő vízerőmű komplexum a Belo Monte nevet viseli: három völgyzáró gát mögött két hatalmas víztározója lesz, vízgyűjtője Magyarország területének négy és félszeresén terül el. El lehet hát képzelni, hogy mekkora beavatkozásra van szükség az Amazonas környékén elterülő esőerdő szívében egy ilyen gigász létrehozására.
E beavatkozásokat próbálják megakadályozni az őserdő őslakosai. Nemrégiben sikerült leállítaniuk az építkezést az egyik helyszínen, amikor körülbelül száz bennszülött összefogott a több hete a helyszínen tiltakozó félszáz halásszal, és íjakkal meg egyéb, hagyományos harci eszközökkel felfegyverkezve elfoglalták a munkagépeket, elkergették a mintegy kilencszáz munkást. A mostani támadás nem az első a komplexum építésének történetében. Legutóbb a nyár folyamán háromszáz indián foglalta el 21 napra a gátat – tárgyalásra akarták kényszeríteni a kivitelezőt, nem sok sikerrel. Aztán visszavonultak – mostanáig. Más lehetőségük nem igazán van, mivel a brazil elnök is nagy rajongója a Belo Monténak, s eddig a bennszülöttek minden jogi lépése hiábavalónak bizonyult.
Érthető és talán jogos is a bennszülöttek tiltakozása. Minden valószínűség szerint a víztározó tönkreteszi a Xingu folyó élővilágát, ami végzetes lehet a területen élők számára. Ráadásul a kormány tervei szerint 16 000 embert fognak elköltöztetni a Juruna és az Arara törzsek lakóhelyéről – a civil szervezetek szerint azonban kétszer ennyi lesz a kitelepítettek száma, mire az építkezések befejeződnek.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) témával kapcsolatos tanulmánya szerint a vízerőmű üzembe helyezése után jelentősen csökkenni fog a Xingu folyó vízhozama, amely kihatással lesz az erőmű hatékonyságára is, ezáltal – véleményük szerint – kidobott pénz a beruházás. A klímaváltozás következtében csökkenő csapadékot és a vízhozamot figyelembe véve, a legrosszabb esetben a bevétel 2050-re akár 90 százalékkal is csökkenhet.

Ahogy a WWF brazil természetvédelmi igazgatója, Carlos M. Scaramuzza már tavaly rámutatott, az Amazonas-medencében az elmúlt tíz évben két jelentős aszály is volt, amely – ahogy fogalmazott – a vízerőművel szemben inkább az olyan megújuló energiahordozók, mint a a biomassza-felhasználás, valamint a szél- és napenergia irányába mutatna.

Emellett a beruházás ellen tiltakozók szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a Xingu folyó 100 km-es elterelése, és a már említett aszály következtében hajózhatatlanná válik, illetve a mellékfolyók kiszáradása miatt az itt élő őslakosok megélhetése is veszélyeztetett.

Az építkezés ellen tiltakozó Belo Xingu Folyó Ellenmozgalom időpontot kért a Kongresszustól annak megtárgyalására, hogy milyen környezeti hatásokkal kell szembenézniük, ám megkeresésük még nem talált meghallgatásra. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy a törzsi hierarchiában magasabb szinten álló Nemzeti Indián Alapítvány, a Funai már áldását adta a vízierőműre.

Kevesebb szemetet!

Idén Magyarországi is csatlakozott a hulladékcsökkentés európai hetéhez. Az akció hivatalosan november 17. és 25. között zajlik, azonban a feleslegesen megtermelt szemetünk mérséklését az év minden napján megtehetjük.
A csatlakozó munkahelyi és iskolai közösségeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak, civil szervezeteknek egyszerű, a mindennapokban folyamatosan megvalósítható hulladékcsökkentési vállalást kell tenniük.

Az OHÜ tájékoztatása szerint az idei akció középpontjában az újrahasználat áll, vagyis olyan megoldások bemutatása, népszerűsítése, amelyekkel úgy előzhető meg a hulladék keletkezése, hogy az adott termék az eredeti funkciója szerint tovább használható vagy más formában hasznosul. Vállalást tehet például egy munkahelyi közösség arra, hogy kimutathatóan kevesebbet nyomtat.

Vállalás lehet az is, hogy összegyűjtik az olyan lapokat, amelyeknek csak az egyik oldalára nyomtattak, és ezeket felajánlják óvodáknak, iskoláknak, hogy a gyerekek rajzolhassanak ezekre. Iskolai osztályok gyűjthetnek olyan, az eredeti funkciójára nem, vagy csak alig használható ruhaféléket, amelyekből rongyszőnyegeket készítenek, és azokat helyben használják vagy jótékonysági célra ajánlhatják fel.

A témához kapcsolódó legkülönbözőbb ötleteket várják, de az érdeklődők példákat is találhatnak a hulladékgazdálkozási ügynökség, illetve a hulladékcsökkentési hét honlapján (www.ohukft.hu/europai-hulladekcsokkentesi-het). A csatlakozni kívánók a hulladékgazdálkodási ügynökségnél regisztrálhattak, illetve regisztrálhatnak.

Az akcióhét magyarországi szervezőjeként az OHÜ összefogja és segíti a jelentkezőket, a résztvevők és vállalásaik felkerülnek a hulladékcsökkentési hét honlapjára. Az Európai Hulladékcsökkentési Hetet (EWWR) 2009-ben rendezték meg először. Idén húsz ország kapcsolódott be az akcióba.

A program főtámogatója az Európai Bizottság. Az ÖHÜ tájékoztatása szerint az EWWR-hez a kelet-közép-európai régióból elsőként Magyarország csatlakozott. A magyarországi jelentkezőkkel tovább növekedhet az eddigi, 14 ezret meghaladó aktív európai hulladékcsökkentő közösségek száma.

A válság hatásai: többet használ, mint árt?

A környezetvédelem a válság vesztese – jelentette ki nemrég Szabó Marcel, akit röviden zöld vagy környezetvédelmi ombudsmannak szokás nevezni. (Nem véletlen, ki tudná megjegyezni hivatalos titulusát: az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős új helyettese.) Állítása egyrészt nyilvánvaló igazság, ám más szempontok is érvényesíthetők talán.

Szabó Marcell szerint a válság miatt szűkülnek a környezetvédelemre fordítható források, miközben számos fejlett államban, köztük a Magyarországon is alkotmányos elvek rögzítik, hogy a jogvédelem már elért szintjéről visszalépni nem lehet. Kormányzati feladat és felelősség megoldani, hogy az eddiginél hatékonyabban, kevesebb pénzből is megfelelő szinten ellássa az állam ezeket a feladatokat. A szakember hozzátette: nemzetközi szinten is fontos az erőteljes fellépés, hiszen például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását korlátozó kiotói jegyzőkönyv vállalásai csak 2012 végéig szólnak, és a megújításukban az eredetileg részt vevő államok egy része nem érdekelt, ezért a folyamat jövője az Európai Unió erőfeszítései ellenére meglehetősen bizonytalan. Az Egyesült Államok nyugati partjai és a Hawaii-szigetek közötti csendes-óceáni területeken az áramlatok becslések szerint két Egyesült Államok méretű hulladékszigetet hordtak össze, ami súlyosan károsítja az élővilágot, és még csak megbecsülni sem lehet, milyen műszaki megoldásokkal, mekkora anyagi ráfordításokkal lehet megtisztítani az óceánt. Magyarország számára azért is fontos a nemzetközi együttműködés, mert egyre több érv szól amellett, hogy a globális felmelegedés által leginkább érintett országok közé tartozik.
Az ombudsman-helyettes jó és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, és letagadhatatlan: amikor az embereknek és államoknak egyaránt kenyérgondjaik vannak, addig kevés figyelem és még kevesebb forrás fordítható a környezetvédelemre. Tiszta logika, nehéz belekötni. A valóság azonban eltér az általános vélekedéstől.
Egy egyszerű, kicsit öncélú megoldással igyekszünk illusztrálni, mire is gondolunk. A költséghatékonyság és a környezetvédelem jegyében született, nem éppen világrengető, de bájos és innovatív ötletről számolunk be. Reklám-szóróanyagok helyett az egyik világcég a kávézókat támadta meg legújabb kampányával, de papír felhasználása nélkül. Kampányanyagát internetes oldalára töltötte fel, a kávét fogyasztók pedig QR kódos süteményt kaptak a csésze fekete mellé. A finomságra ehető rizspapírral került a kód, így fogyasztás közben okostelefonnal leolvasható volt az üzenet.
Természetesen nem ez az apróság váltja meg a világot és teszi helyre a globális klímaváltozást. De az szemmel látható, hogy a válság, a pénzszűke új, kreatív innovációkra sarkallja a vállalatokat és az országokat is. Ez igenis kedvez a környezetvédelemnek, a zöld gondolat és technológiák elterjedésének. És épp az amerikai elnökválasztás mutatta meg, mennyire nem hagyható figyelmen kívül a gazdasági válság közepén sem a környezetvédelem. Obama elnök újraválasztásában talán minimális, de nem elhanyagolható szerepet játszott az is, hogy New York vezetése végül, feladva semlegességét, a demokrata jelölt mellé állt, éppen az elnök környezetvédelmi elkötelezettségére hivatkozva.
A válság innovációra sarkall, a környezetvédelem pedig van olyan jó és hosszú távú üzlet, hogy a leleményes cégek jól jöjjenek ki belőle. Ez pedig nekünk és az egész bolygónak jó üzlet lesz.

Pénz kérdés (is)

Ahonnan a legkevésbé vártuk: Kína soha nem látott méretű környezetvédelmi kísérletbe kezd. Persze ehhez szükséges az ország mérhetetlen gazdagsága és nélkülözhetetlen a diktatúra, amely városokat teremt a semmi közepén, parancsszóra.

Peking ma – fotó: flickr.com

A hír önmagában is lenyűgöző: Kína délnyugati részén, a 17 milliós metropolisz, Csengdu közelében kijelölték azt a 7,2 millió négyzetméteres területet, ahol a világ egyik legizgalmasabb környezetvédelmi projektje indul nemsokára. Egy 80 ezres várost húznak fel, ahol nem lesz szükség autókra, az energiatermelést megújuló erőforrások fedezik, a szemét feldolgozására pedig a legmodernebb módszereket vetik be. A tervek szerint egy hasonló méretű átlagos városhoz képest az energiafogyasztás 48 százalékkal, a vízfogyasztás 58, a szeméttermelés pedig 89 százalékkal lesz alacsonyabb. A városból nem lesznek kitiltva az autók, de az egész rendszert úgy tervezik, hogy ne legyen szükség rájuk. Az úthálózat felét a nem motorizált forgalom használja majd, a másik felén elektromos meghajtású kisbuszok szolgáltatják a tömegközlekedést. Rengeteg zöld területet terveznek a mintavárosba, az elvárás az, hogy bármelyik lakóépülettől legfeljebb két perces gyaloglással el lehessen érni egy parkot.
A város energiaellátását szélerőművekre alapozzák (a meteorológiai viszonyok miatt a napenergia nem jöhet számításba), illetve a város szemetét feldolgozó és újrahasznosító üzem is erőműként dolgozik majd. A tervezést a chicagói központú Adrian Smith + Gordon Gill Architecture építész iroda végzi, a hivatalos közleményük szerint a kínai kormány teljes körű támogatását élvezik.

Szupervihar: már a tőzsde is leállt

Isten büntetése, szokatlan időjárás vagy a globális klímaváltozás szülte anomália – ki-ki kedve szerint magyarázhatja a New York felé közeledő hurrikánt, miként az ősz közepén hazánkban meglepő havazást. Eddigi szokásainktól eltérően a blogot folyamatosan frissítjük, beszámolva a legfrissebb amerikai eseményekről.

Fotó: flickr.com

Az El Nino hírekbe robbanásával vette kezdetét a vita és az elnevezési harc: a globális felmelegedést ettől kezdve egyre gyakrabban váltotta fel a klímaváltozás fogalma. A pontosítás nem véletlen: aki emlékszik az elmúlt tíz nyárra, az nem szívesen igazolná vissza a felmelegedési teóriát. A klímaváltozás már más tészta. Az ezzel járó, egyre gyakoribb időjárási anomáliák létét ha az emlékezet nem is mindig igazolja vissza, a biztosítók statisztikái mindenképp. És hogy mennyire hat a klímaváltozás a gazdaságra, csak egy friss hír: a közeledő vihar miatt már a világ vezető, new yorki tőzsdéi is felfüggesztették a működésüket.
Nem tudjuk, mi okozza a változást – de a jelenség letagadhatatlan. Magyarázatokkal – mint arról korábban is írtunk – tele van a padlás. Lehet az üvegház-hatású gázok túlzó kibocsátása, de egy mini jégkorszakból kivezető periódus is, miként a lassú pólusváltást is behozzák egyesek a képbe. A rengeteg teória lehetőséget biztosít olyan nagyhatalmaknak, mint az USA vagy éppen Kína, hogy ha csendben is, de kihúzzák magukat a bolygó megvédését célul kitűző nemzetközi megállapodások hatálya alól. (Praktikusan a kiotói egyezményre gondolunk.)
Teszik ezt annak ellenére, hogy a klímaváltozás dollármilliárdokban, sőt ezermilliárdokban mérhető. Mint említettük: a biztosító társaságok már Magyarországon is kimutatták a káresemények drasztikus növekedését. Az eddig nem tapasztalt erősségű szélviharok, a nyári, mindent elsöprő jégesők hatalmas károkat okoznak ingatlanokban, kocsikban egyaránt. Az ok: sem a társadalmunk, sem az építkezési szokásaink nem készültek fel a megváltozott klímára.
Az USA-t eddig sem kímélte az időjárás, de a készülő – talán – szupervihar komoly figyelmeztetés lehet mindenki számára. A világ fővárosának tartott Nagy Alma felé egy trópusi hurrikán közeledik, amely elképzelhető, hogy egyesül az Északról érkező fronttal, így kialakulhat a filmekből már jól ismert szupervihar vagy szupercella. Az amerikaiak nem veszik félvállról a fenyegetést: eddig közel félmillió embert telepítettek-menekítettek ki a leginkább veszélyeztetett zónából. A hurrikán útjába több, mint egy tucat kisebb atomerőmű is esik, így milliók maradhatnak majd áram nélkül, amikor ezeket a biztonság érdekében lekapcsolják. Várhatóan a tömegközlekedés is leáll, az szinte bizonyos, hogy a metró-hálózatot lezárják.
Az őszinte együttérzésen túl, sokat nem tehetünk a New Yorkban rekedtekért, de azt reméljük, hogy végül minimális károkat szenved csupán a város. Miként abban is bízunk, hogy a döntéshozók, miután saját bőrükön is megtapasztalják a természet megzavarodott erejét, elgondolkodnak a szükséges tennivalókon. Az időjárás nem változik meg, ha mi nem fogunk.

Hova kerülnek a karbonforintok?

Bár az egyik a globális környezetvédelem egyik legabszurdabb vadhajtásának tartjuk a szén-dioxid kvóták kereskedelmét, csak támogatni lehet a legújabb francia kezdeményezést: az értékesítésből származó bevételt a kormány kizárólag lakások energetikai felújítására költi. A magyar felhasználás módjára még várnunk kell.

Fotó: flickr.com

Nemrég Francois Hollande, Franciaország elnöke bejelentette, hogy a szén-dioxid kvóták árveréséből származó bevételeket teljes egészében a francia lakások energetikai felújítására fogják fordítani. A francia elnök szerint a cél az, hogy évente 1 millió otthon, azaz a teljes állomány majd 4 százalékát újítsák fel a várt évi 170 milliárd forintnak megfelelő francia állami kvótabevételből. A kispénzű családok felújítási terveit segíti az, hogy a támogatás részben vissza nem térítendő, részben pedig kedvezményes hitel. A lakosságnak szánt hitelek kezelésére létrehoznak egy állami zöld bankot. A hiányzó önerő pótlására lakossági szintű ESCO-programot hoznak létre: a kivitelező viseli a kezdeti költségeket, amit a tulajdonos a megtakarításokból fizet vissza. Emellett adókedvezményekkel is támogatják a komplex energetikai felújításokat.
Magyarország 2012 és 2020 között évente kb. 35 milliárd forintra számíthat az EU széndioxid kibocsátás-kereskedelmi rendszerében lefolytatott kvóta-árverésekből. Ezen források legalább felét jogszabály szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos célokra kell költeni. A Magyar Energiahatékonysági Intézet szerint a karbonforintok elköltésének legcélszerűbb módja, ha azokat a hazai épületek energiahatékonyságának fejlesztésébe fektetjük be. Ez egyszerre segíti a gazdasági fellendülést, munkahelyeket teremt, és jelentős mértékben csökkenti a rezsiköltséget is.
Álláspontjuk alapján ezt a forrást a meglevő Zöld Beruházási Rendszerben kéne felhasználni, a már beadott lakossági felújítási pályázatok finanszírozására. 2014-től pedig egy ún. Nemzeti Felújítási Alapba kerülnének a karbonforintok, amely felújításokat finanszírozna EU-s források és banki hitelek bevonásával. Az Alap által fedezett beruházások nemcsak a rezsit csökkenthetnék, de kb. 20 ezer új munkahelyet is teremtenének és évi közel 30 ezer lakás felújítását tennék lehetővé.
Bár a karbonforintok már 2012 folyamán rendelkezésre állnak, a Kormány eddig még nem nyilatkozott arról, hogy mire kívánja azokat felhasználni. Pedig a lakossági felújítások támogatására nagy szükség lenne, hiszen a magyar háztartások rezsiköltségei egyre nagyobbak. Az EU-s források azonban ilyen célokra nem használhatók 2014 előtt, és a 2013-as költségvetés mindösszesen 1 milliárd forintot biztosít lakossági felújításokra, amiből kb. 1000 lakás támogatható. Egyúttal ez a forrás mentőövként szolgálhatna a küszködő magyar építőipar és az abból megélni próbáló emberek számára, hiszen rövidtávon újraindíthatná a beruházásokat. A karbonforintokra vállalt többéves állami kötelezettség-vállalással pedig tervezhetővé, kiszámíthatóvá válnának az építőipari megbízások, ami már építőanyag-gyárak építését is lehetővé tenné.
Mintegy másfél éve több hazai cég nem jut hozzá az általa megtermelt, sőt, már előre el is adott szén-dioxid kvótáihoz. Emiatt az állam sem kapja meg az ügyletből rá jutó, 10 százalékos hasznot.