Nyilakkal buldózerek ellen

Az ipar és a környezetvédelem állandó csatában áll egymással, és általában az előbbi kerül ki győztesen az összetűzésekből. Épp ezért „fegyverkeznek” a zöld mozgalmak, használják a legmodernebb technikákat és technológiákat. Brazíliában most az a kérdés: nyilak és kőbalták legyőzhetik-e a vízerőműveket.

A legnagyobb, egyelőre épülőfélben lévő vízerőmű komplexum a Belo Monte nevet viseli: három völgyzáró gát mögött két hatalmas víztározója lesz, vízgyűjtője Magyarország területének négy és félszeresén terül el. El lehet hát képzelni, hogy mekkora beavatkozásra van szükség az Amazonas környékén elterülő esőerdő szívében egy ilyen gigász létrehozására.
E beavatkozásokat próbálják megakadályozni az őserdő őslakosai. Nemrégiben sikerült leállítaniuk az építkezést az egyik helyszínen, amikor körülbelül száz bennszülött összefogott a több hete a helyszínen tiltakozó félszáz halásszal, és íjakkal meg egyéb, hagyományos harci eszközökkel felfegyverkezve elfoglalták a munkagépeket, elkergették a mintegy kilencszáz munkást. A mostani támadás nem az első a komplexum építésének történetében. Legutóbb a nyár folyamán háromszáz indián foglalta el 21 napra a gátat – tárgyalásra akarták kényszeríteni a kivitelezőt, nem sok sikerrel. Aztán visszavonultak – mostanáig. Más lehetőségük nem igazán van, mivel a brazil elnök is nagy rajongója a Belo Monténak, s eddig a bennszülöttek minden jogi lépése hiábavalónak bizonyult.
Érthető és talán jogos is a bennszülöttek tiltakozása. Minden valószínűség szerint a víztározó tönkreteszi a Xingu folyó élővilágát, ami végzetes lehet a területen élők számára. Ráadásul a kormány tervei szerint 16 000 embert fognak elköltöztetni a Juruna és az Arara törzsek lakóhelyéről – a civil szervezetek szerint azonban kétszer ennyi lesz a kitelepítettek száma, mire az építkezések befejeződnek.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) témával kapcsolatos tanulmánya szerint a vízerőmű üzembe helyezése után jelentősen csökkenni fog a Xingu folyó vízhozama, amely kihatással lesz az erőmű hatékonyságára is, ezáltal – véleményük szerint – kidobott pénz a beruházás. A klímaváltozás következtében csökkenő csapadékot és a vízhozamot figyelembe véve, a legrosszabb esetben a bevétel 2050-re akár 90 százalékkal is csökkenhet.

Ahogy a WWF brazil természetvédelmi igazgatója, Carlos M. Scaramuzza már tavaly rámutatott, az Amazonas-medencében az elmúlt tíz évben két jelentős aszály is volt, amely – ahogy fogalmazott – a vízerőművel szemben inkább az olyan megújuló energiahordozók, mint a a biomassza-felhasználás, valamint a szél- és napenergia irányába mutatna.

Emellett a beruházás ellen tiltakozók szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a Xingu folyó 100 km-es elterelése, és a már említett aszály következtében hajózhatatlanná válik, illetve a mellékfolyók kiszáradása miatt az itt élő őslakosok megélhetése is veszélyeztetett.

Az építkezés ellen tiltakozó Belo Xingu Folyó Ellenmozgalom időpontot kért a Kongresszustól annak megtárgyalására, hogy milyen környezeti hatásokkal kell szembenézniük, ám megkeresésük még nem talált meghallgatásra. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy a törzsi hierarchiában magasabb szinten álló Nemzeti Indián Alapítvány, a Funai már áldását adta a vízierőműre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × három =