A Csendes óceánon hosszú évek során, a körkörös áramlatok terelő hatásának következtében óriási műanyaghulladék szigetek jöttek létre, amelyek utánpótlása ráadásul folyamatosan biztosított, hiszen becslések szerint évente 8 millió tonna új szemét kerül bele. Már a felszínen látható hatalmas kiterjedése (Magyarország 27-szer elférne rajta!), és exponenciális növekedési üteme is rémülettel töltheti el az embert, ám a baj ennél sokkal nagyobb, ugyanis a felszín alatt, a sós víz, a hullámzás és az UV sugarak miatt, összetöredezett, apró darabok milliárdjai úszkálnak, megmérgezve az életet adó vizeket. A tengerek, óceánok lehalászásával már eddig is kísérleteztek, ám ezek nem igazán hatásosak, viszont meglehetősen drágák voltak. De most jött egy holland tinédzser, a The Ocean Cleanup nevű projektjével, amelyhez nem szükséges őrült mennyiségű erőforrás (pénz, energia, idő), sőt, akár jövedelmező is lehet. Slat egy V-alakú, sajátos „csapdát” állított fel, amely az óceán körkörös, terelő mozgását használja fel. Azokon a helyeken állítaná fel őket, ahová a víz sodorja a szemetet. A szerkezet állítólag nem veszélyes a tenger lakóira. A halak és más élőlények ugyanis nem tudnak beakadni a hálóba, mivel az ő útvonaluk és a mélyebb áramlatok fölött helyezkednek el. (Hihetjük?)
„Az egyszerűségében zseniális tengertisztító berendezés összesen 3+1 komponensből áll: egy hatalmas csőből, egy geotextília függönyből, egy lebegő horgonyból, és egy hajóból.
A víz felszínén lebegő, újrahasznosított műanyagból készült cső fogja meg a felszínen lévő műanyagokat. A csőből lefele lóg egy vízáteresztő geotextíliából készült függöny, miután kiderült, hogy nemcsak a felszínen, hanem kicsivel a felszín alatt is rengeteg műanyag van, amiket nem tudna a felszíni szennyeződést összeseprő cső megfogni. A horgonyra azért van szükség, mert azt is kiszámolták, hogy a fixen rögzített cső igazából nem túl hatékony, mert sok szemét átbújik alatta, átlökik az áramlások a kisebb darabokat. Mivel egyre mélyebben egyre lassabbak az áramlások, ezért ki tudták számolni, hogy egy nagyjából 600 méter mélyen elhelyezett, lebegő horgony pont annyira lassítja le az egész szerkezetet a felszínhez képest, hogy az még együtt tud mozogni az áramlattal, és nem is csúszik át rajta semmilyen műanyagdarab. A hajó értelemszerűen azért kell, hogy az összegyűlt szemetet felpakolják rá, amit aztán elszállít. A rendszer teljesen autonóm, műszerek vizsgálják azt, hogy mikor pontosan milyen mélyen kell lennie a horgonynak ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a sepregetés, zéró energiát használ fel, hiszen a működéséhez szükséges áramot napelemekkel termeli meg, kb. bármekkora méretben bevethető”.
Megoldást jelenthet ez a problémára? Szerintünk nem. Az évente újratermelődő szemét utánpótlás mennyisége miatt, még ez a zseniális találmány sem elegendő. Csak akkor lehetne igazi megoldást találni, ha el tudnánk vágni a műanyag szemét utánpótlásának útját, ha radikálisan lecsökkenthetnénk a műanyag csomagolóanyagok használatát. Ehhez viszont nem elég egy-egy sikeres projekt, ehhez a világ országai többségének összefogása kellene. A miénk is, hiszen folyó vizeink szállítják a bedobált, besodort műanyag palackokat, ládákat, kupakokat a tenger felé.