Ökológiai katasztrófa Ukrajnában

Ukrajna_1

Előbb leomlott, majd égni kezdett az a hatalmas hulladéktelep, amely az ukrajnai Lemberg városához közel, még a szovjet időkben épült. Az ukrán elnök ígéri, hogy a szemetet el fogják takarítani, de ez, mondanunk sem kell, egyáltalán nem nyugtatta meg a környezetvédőket. Már csak azért sem, mert a 26 hektáron elterülő, helyenként 60 méter magasságú szeméttárolóba kifejezetten veszélyes anyagok is kerültek. Például a transzformátorolaj feldolgozása során keletkező savas kátrányok, amelyeknek 85 százalékos a kénsavtartalma. A vegyület összegyűjtése és elszállítása szinte lehetetlen, mert a sav tönkretesz minden berendezést vagy munkagépet, amellyel érintkezik. Egyes szakértők szerint ennek a hulladéknak a veszélyessége a radioaktív anyagokéval vetekszik.Ukrajna_3

A helyzet komolyságát mutatja, hogy helyszíni jelentések alapján a környező kistelepüléseket sűrű fehér toxikus felhő borította be, amely egészségkárosító, köztük rákkeltő anyagokat tartalmaz. A helyi hatóságok az ott élők kitelepítésére készülnek, a katasztrófavédelem szakértői szerint ugyanis a hulladék még hónapokig parázslani és füstölögni fog.Ukrajna_4

Reméljük, a tüzet sikerül gyorsan eloltani, és a maradványokat az elnök mielőbb eltakarítani, mert egy ilyen hosszasan égő, füstölgő szeméttelep komoly fenyegetést jelent a mi légterükre is.

Guberáló gólyák

golya_1

A szeméttelepek, halastavak valóságos élelmiszer raktárak, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a gólyák egy része lerövidíti vonulási útvonalát, ha ilyen kerül az útjába – állítja egy friss tanulmány.

Az állatok „kukázó” magatartása persze már régóta ismert tény, gondoljunk csak a kiválóan alkalmazkodó madarakra: galambokra, varjakra, szarkákra; az egyébként óvatos rókákra, sőt medvékre, de a költöző madarak megváltozott viselkedésére csak nemrég derült fény. Egyre inkább úgy tűnik, az állatok alkalmazkodnak a környezethez, urbanizálódnak. A jelenséget részben az élőhelyek csökkenésével, az élelemforrások beszűkülésével, részben a város kínálta előnyökkel, a szemétben is előforduló élelemmel és a télen is melegebb városi mikroklímával magyarázzák.

A gólyáknál azonban másról van szó. Megfigyelték, hogy a gólyák egy része még a télen zordabb éghajlatú országokban (pl. Üzbegisztán) is szívesen maradnak, ha táplálkozásukat biztosítottnak látják. A viselkedés megváltozása mögött egy egyszerű, de logikus „számítás” áll: a maradással, vagy az út megszakításával energiát tudnak megspórolni, könnyebben átvészelik a telet, így aztán életben maradásukra is több esély marad. A rövidtávú előnyök mellett azonban hosszú távon rizikóval kell számolni. A hulladékok között ugyanis sok veszélyes, fertőző anyag is lehet, amely betegséget, elhullást okozhat.

golya_2

„A szemétben turkáló állatok ráadásul különböző kórokozókat szedhetnek össze például a rothadó ételmaradékokból, amelyeket szőrükre, lábukra tapadva a városba vihetnek, vagy terjeszthetnek a városon belül. Az egyes fajok egymástól kapott fertőzésének is nagyobb a kockázata, mivel a szemétkupacok nagy sűrűségben vonzzák az állatokat, ezáltal a zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek) terjesztésének lehetősége is megnő.

Mit lehet ez ellen tenni? A megoldás csak a hulladék gondosabb kezelése, megfelelő tárolása, az utánpótlás, benne elsősorban a fedetlen szeméttelepek felszámolása.  Az „élelemkínálat” megszüntetése rendkívül fontos az állomány épsége, megmaradása érdekében is, nehogy éppen a kukázás miatt veszítsék el azt a képességüket, hogy a természetben szerezzenek maguknak táplálékot.