Féktelen pazarlás

Többször írtunk már róla (itt és itt), mennyire visszatetsző és disszonáns, hogy míg sokan éheznek hazánkban – egyes fejletlenebb régiókról, mint például Afrika nem is beszélve – addig tonnaszámra dobjuk kukába az élelmiszert.

Meglátásunk szerint alapvetően két aspektusa van a kérdésnek: környezeti és etikai. Mivel nem erkölcstani blog vagyunk, így utóbbi kifejtésétől megkímélem kedves olvasóinkat, de azért jelzem: ahelyett, hogy a szemetesbe dobnák a fölöslegessé vált ételeket, odaadhatnák a környezetünkben élő rászorulóknak. És mint tudjuk, jobb adni, mint kapni.

A probléma környezeti nézőpontja összetett, több szinten mutatkozik meg. Az első az élelmiszeripar szintje. Egyébként is sok rosszat hallani az ágazatról, de ez különösen fájó pont, legalábbis szerintünk. Elég egy sérült csomagolás, egy – némi túlzással – nem szabályos alakú termék, és máris megy a kukába az étel, jóllehet a gyár dolgozói között is akadnak olyanok, akiknek jól jönne az, nem is beszélve az árvaházakról, hajléktalanszállókról, szociális intézményekről.

pazarlas

A második szint: a kereskedelem. A nagy áruházakban tonnaszámra marad olyan étel, amit ahelyett, hogy eljuttatnának a rászorulókhoz, különböző anyagokkal összekeverve emberi fogyasztásra alkalmatlanná tesznek. Hallhatunk ezzel kapcsolatban pozitív kezdeményezésekről is, most például Franciaországból. A francia parlament arra kötelezné a nagyobb áruházakat, hogy az eladatlan, de még emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszereket adományozzák el. Az új törvény egyértelműen megtiltja, hogy a megmaradt élelmiszereket egyéb eladatlan termékekkel összekeverve tegyék ehetetlenné. Ráadásul a 400 négyzetméternél nagyobb áruházak jövő év júliusáig kötelesek hivatalos szerződést kötni néhány jótékonysági szervezettel. Amennyiben nem így tesznek, vezetőik 75 ezer eurós (azaz majdnem 25 millió forintos) bírságra, vagy akár két év börtönre számíthatnak. Ahogy Guillaume Garot egykori élelmiszeripari miniszter fogalmaz: „felháborító azt látni, ahogy a fehérítőt a még fogyasztható élelmiszerekkel együtt öntik a szupermarketek szemeteseibe.”

Hazánkban egyelőre hasonló törvény nincs, azonban az örömteli, hogy az Élelmiszerbank révén egyre több termék jut el a rászorulókhoz, ahelyett, hogy hulladékként végezné. Nemrégiben találtam az információt, hogy a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, megalakulása óta összesen több mint 34,4 ezer tonnányi élelmiszert osztott szét az országban, a szállítmányok értéke összességében meghaladta a 14,4 milliárd forintot.

pazarlas_2

A harmadik és egyben legfájóbb szint: a háztartások. A Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint Magyarországon egy család átlagban évente 100 kg élelmiszert dob a kukába. Az iparra és a nagykereskedelemre vajmi kevés ráhatásunk van, azonban otthon, családunkban komoly a felelősségünk. Feladatunk és kötelességünk, hogy gyermekeinket, mintaadással, példamutatással tereljük a tudatosság irányába. Ha azt látják utódaink, hogy „divat” kidobni az ételt, vagy megvenni egy csomó felesleges holmit, akkor tőlük sem várhatjuk el, hogy másképpen cselekedjenek. Ha mindenki így élne, így viselkedne, akkor hamarosan lakhatatlanná tennénk már így is megviselt bolygónkat. A dolgunk nem nehéz: csak annyi ételt készítsünk, annyit vásároljunk, amit értelmesen fel tudunk használni.

Szerintünk akkor járunk el helyesen, ha a rendelkezésünkre álló véges erőforrást okosan, pazarlás nélkül használjuk a magunk és környezetünk boldogulására, ugyanakkor arra is tekintettel vagyunk, hogy ezeknek a javaknak az előállítása rendkívül komplex módon ugyan, de jelentős terhet ró környezetünkre. Azt gondoljuk, hogy az élelmiszerek kidobása, a morális problémákon túl, ugyanolyan visszaélés erőforrásainkkal, mintha cél nélkül folyatnánk a vizet, vagy éppen a trópusira fűtött lakásunkat szellőztetnénk télen, hogy elviselhető legyen a hőség.

Csak azt tudjuk Önöktől kérni, hogy ne dobjanak ki semmilyen ételt! Csak annyit vásároljanak, készítsenek el, ami elfogy. Ismerik a régi szlogent, miszerint a mérték, az érték. Ha mégis maradna valami, akkor pedig egyszerű a dolgunk: adjuk oda annak, aki rászorul, és örül is egy kis segítségnek.

Filmpályázat a környezettudatosságért

OHU_filmpalyazat_uj_hatarido_1

 

Mint arról az OHÜ (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség) hírt adott honlapján, 2014 augusztusában második alkalommal hirdették meg filmpályázatukat, melynek tárgya a környezettudatos gondolkodás népszerűsítése, a társadalmi szemléletformálás elősegítése volt. Jelentkezhetett bárki, korosztályos megkötés nem volt, azonban a pályaműveknek a fiatalokhoz kellett szólniuk.

Két kategóriában lehetett nevezni, az egyik OMG – Ezdedurva! illetve a LOL – Sírva nevettess!. A zsűri tagjai ugyanazok voltak, mint tavaly: Novák Péter, Pokornyi Lia, Vadon János és Dr. Wégner Krisztina az OHÜ ügyvezetője vizsgálta meg a beküldött pályaműveket. A zsűri mindkét kategóriában a legjobb három alkotást jutalmazta – közel 2 millió forint összértékben (első helyezett: 500.000 Ft, második helyezett: 250.000 Ft, harmadik helyezett 100.000 Ft) illetve egy különdíjat is odaítéltek (50.000 Ft), amely nem is filmes eszközeivel, hanem eredeti megoldásával érdemelte ki a zsűri figyelmét.

Érkeztek alkotások az ország minden pontjáról, de érkezett egy Londonból, és érkezett egy az erdélyi Szilágycseh településről is. Volt olyan alkotópáros is, aki nem egy, hanem négy kisfilmmel is pályázott. A legfiatalabb pályázó 12, a legidősebb pedig 48 éves volt. Pályáztak egyéni alkotók és filmműhelyek is. Összesen 83 alkotás érkezett be idén, ami jelentősen felülmúlja az első évi 18 kisfilmet. A 83 alkotás egy előzsűrizésen esett át, és végül nyolc-nyolc pályamű juthatott tovább a döntőbe, valamint még egy a YouTube videók nézettségi mutatója alapján.

Na, de jöjjenek a pályaművek!

Az OMG – Ezdedurva! kategória díjazottjai:

1. helyezett: Amíg lebomlik… Készítette: Filkor Gábor (Budapest)

 

2. helyezett: Palackposta. Készítette: Fonth Eszter (Páty)

 

3. helyezett: Farost. Készítette: Varga Máté (Debrecen)

 

A LOL – Sírvanevettess! kategória díjazottjai:

1. helyezett: Illegál. Készítette: Horváth Tímea (Budapest)

2. helyezett: A futás. Készítette: Kovács Zoltán Frigyes, Balla Gábor, Erlauer Balázs, Préda-Kovács Zsolt, Kapás Zsolt Zsombor, Pap Róbert, Jeddi Ágost (Szeged)


 

3. helyezett: sZEMÉT. Készítette: Futó László, Omódi Marianna (Pécs)

 

…és a különdíjas: Kukában a szemét. Készítette: Molnár Kristóf (Miskolc)

A végére pedig egy olyan mű, mely nem részesült díjazásban, de alapötlete és kivitelezése nagyon szellemes.

Szelektív gyűjtés: legyünk kreatívabbak!

Az utóbbi években sokszor hallottuk hulladékgazdálkodással, környezeti szemléletformálással foglalkozó barátainktól, hogy nem könnyű rávenni az embereket a szelektív hulladékgyűjtésre hazánkban (feltehetően máshol sem). Nehézkes, sokáig tartó folyamat, amíg a „jól” kialakult szokások, attitűdök artikulálódnak: ha valaki hozzászokott, hogy mindent egy helyre gyűjt, akkor sajnos ezen nem lesz könnyű változtatnunk.

Pedig nincs sok időnk! Magyarország ugyanis kötelezettséget vállalt az Európai Unió felé, hogy a többnyire EU-s támogatásokból megvalósuló új gyűjtési rendszereknek köszönhetően, a szelektív hulladékgyűjtés aránya egyes régiókban 2020-ra megközelíti majd az 50%-ot.

Ez egy olyan ügy, ami mindenkit érint: az újrahasznosítható hulladék arányának csökkentésében felelőssége van az egyéneknek, a háztartásoknak, az önkormányzatoknak, az iparnak, a mezőgazdaságnak egyaránt. Ez tehát nem egy szűken vett szakmai, környezetvédelmi kérdés, hanem olyan feladat, amelyben mindenki tehet valamit. Tettekkel, odafigyeléssel, véleményezéssel, információk továbbadásával. Ez azonban csak akkor várható el, akkor válhat követendő mintává, ha mindenki megértette a saját szerepét a folyamatban.

8957460_s

Nem tudni, hogy az emberek nemtörődömsége, vagy a nem jól megfogalmazott üzenetek hatása, de nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Érdekes lenne kipróbálni, hogy a következő kreatív ötletek mennyire működnének nálunk?

Vannak külföldi példák, amelyeknek alapötletét felhasználhatnánk. Néhány hónapja írtunk már egy berlini akcióról, amelyben a Füchse Berlin kéziseit kérték fel a szemléletformálásban való részvételre. Ezt itthon is el tudnám képzelni: vízilabdázókból és kézisekből mi sem állunk rosszul.:)

2

Azt gondolom, hogy mégis jobban beválnának hazánkban az olyan módszerek, amelyek valamilyen jutalommal is járnak. Régi igazság, hogy a közép-európai átlagpolgár az átlagosnál jobban vonzódik olyan kezdeményezésekhez, amelyek nem terhelik pénztárcáját, sőt esetleg valami premizálással is járnak. Most akadtam rá egy kommunikációs hírlevélben egy videóra (ide kattintva, jobb oldalon legalul), amelynek lényege, hogy az egyik tunéziai strand látogatóit úgy vették rá a part tisztán tartására, hogy a kukába dobott hulladék súlyával párhuzamosan növelték az ingyenesen használható vezeték nélküli internet jelerősségét. (Most persze arról ne nyissunk vitát, hogy mennyire szerencsés egy strandon az okostelefonba mélyedve gubbasztani.)

Itt egy újabb ötlet: Pekingben műanyagnyelő állomásokat üzemeltetnek. Lényege, hogy a bedobott hulladék értékét meghatározza az állomás, majd ennek fejében metrójegyet, vagy telefonfeltöltő kupont ad ki. Annyira jól működik a rendszer, hogy 2012 óta 10-ről 34-re bővült a hulladékgyűjtő-beváltó automaták száma, sőt a kínai példán okulva, most Sydneyben is azt tervezik, hogy beindítanak egy hasonló struktúrát. Az ausztrál metropoliszban felállított Envirobank (működéséről itt) a kidobott szemétért cserébe a közösségi közlekedésen és guruló büfékben érvényes kuponokat ad.

3Nekem tetszenek ezek az ötletek. Nem lehet, hogy mindannyian profitálnánk az efféle találékonyságból? Egy próbát mindenképpen megérne!

TeSzedd– önkéntesek a tiszta Európáért

A múlt hétvégén ismét önkéntesek ezrei jelentek meg az ország különböző pontjain, hogy tegyenek tiszta környezetünkért. A szemetelés visszatérő, sőt sajnos állandó probléma. Hányszor bosszankodunk kedvenc folyóparti fürdő-, vagy horgászhelyünkön, hányszor fordul elő, hogy a minket megelőző autóból egyszerűen csak kihajítják a szemetet az út szélére? A szervezők azt remélik, hogy a példamutatás szemléletformáló hatással lehet a notórius környezetszennyezőkre.

A TeSzedd!Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció, ma hazánk legnagyobb, önkéntességi alapon szerveződő mozgalma. A „tavaszi nagytakarítás” során az ország különböző pontjait tisztították meg a vállalkozó szellemű civilek. A program célja kettős: egyrészt sokunk igényét fejezi ki az élhető környezetre, másrészt remélhetőleg minél többen ráéreznek az önkéntesség önzetlen szépségére.

Abból a szempontból is unikális volt a május 9. és 11. között zajló akció, hogy idén, először csatlakozott hazánk az európai „Let’s clean up Europe!” mozgalomhoz. Május 10-én összesen 28 országban zajlottak hasonló akciók. Örülünk neki!

ECUD_EN_HD

Általános szabály, hogy nem lehet összeszedni bármilyen hulladékot, csak olyat, amit kesztyűben, biztonságosan bele lehet helyezni a zsákokba. Az építési törmelék, az autóalkatrészek, az olajos edények, az elektronikai készülékek nem tartoznak ebbe a kategóriába. Annyit azért szomorúan meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen módon kollektált hulladék nem kerülhet bele a szelektív rendszerbe szennyezettsége miatt.

Véletlen tudtuk meg, hogy bizonyos régiókban cégek is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Tati Környezetvédelmi Zrt. Tatán az Öreg-tó környékét takarította ki, ráadásul más megyei cégekhez eljuttatott felhívásuknak köszönhetően egész sokan melléjük álltak. Külön érdekessége a dolognak, hogy az Esőemberekét Alapítvány autista fiataljait is bevonták.

kep1

Tatabányán a Gallavit munkatársai a Turul-emlékmű környékét tisztították meg. Én speciel eddig mindig csak elrohantam mellette az autópályán, talán most már meg is állok, ha már így eszembe juttatták. Oroszlányban a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. a Dobai-tó partját szabadította meg a mocsoktól, míg Szigetszentmiklóson a Terra-Logosok a Bucka-tónál dolgoztak. Balatonfűzfőn az Envisio és a Fűzfői Hulladékégető „szemétkommandója” erőteljes támogatást kapott a helyi Irinyi János Általános Iskolától, 44 diák és 2 tanár személyében. Vasárnapra sem fogyott el a lendület, Esztergomban a Polplast a Prímás-szigetet takarította ki, így újra eldobált csokis papírok, sörösdobozok nélkül sétálhatunk a Dunánál.

kep2

Nem túlértékelve a cégek szerepvállalását, követendő példának tartom önkéntes munkájukat. A következő akció előtt bíztassuk arra főnökünket, kollégáinkat, hogy keressük meg a legközelebbi pontot és csatlakozzunk! Csapatépítőnek sem utolsó, ráadásul jót is teszünk. Ahogy a mondás tartja: „kellemest a hasznossal”.

 

Üvegek

Az utóbbi időben gyakran tapasztalom, hogy a szelektív szigeteken az üveges konténerek gyorsan megtelnek, annak ellenére, hogy a hajléktalanok kiválogatják közülük a visszaválthatókat, jobb esetben kipecázzák, rosszabb estben felborítják, felfeszítik a gyűjtőt, vagy már bedobás előtt elkunyerálják, követelik a tulajdonostól.

 

Mi lehet a gyors telítődés oka? Ritkán ürítik a konténereket, vagy alkalmanként megugrik a fogyasztás, esetleg túl sok féle, visszaválthatatlan üveg van forgalomban? Mindegyik lehetséges. Egyes ünnepek után különösen sok üveg kerül a konténerek mellé, amit csak később szállítanak el, de a placcra kirakott üvegek összetételéből látható, hogy rengeteg, különböző formájú, színű, űrméretű, eredetű flaska van köztük, olyanok, amiket sehol sem váltanak vissza. Az egykor jól működő betétdíjas rendszer mára leépült. Különösen nagy a visszaesés az ásványvizes, üdítős, pezsgős és tejesüvegek vonatkozásában. Egyedül a sör „tartja magát”, de, ha a trend nem változik, a fémdobozos kiszerelés előbb-utóbb ennél a terméknél is drasztikus változásokat hoz.

Persze a fogyasztók környezettudatosnak egyáltalán nem nevezhető magatartása is hozzájárul a pazarláshoz, sokan a visszaváltható üveget is inkább kidobják, mert ez így egyszerűbb, kényelmesebb számukra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-egy üveggel valóban nem éri meg az átvevő helyekre menni, esetleg azt kockáztatni, hogy potyára megyünk, mert éppen azt a darabot nem veszik át tőlünk.

A gyártók, forgalmazók marketingszempontjait értem, a csomagolással is ki szeretnének tűnni az áruözönből, különösebb érdekük nem fűződik ahhoz, hogy betétdíjas üvegekkel bajlódjanak. Azzal érvelhetnek, hogy a szelektíven gyűjtött üvegeket újra fel lehet dolgozni, kevesebb költséggel, adminisztrációval jár. Kisebb az energia- és vízfelhasználási igénye, nem kell az üvegeket mosogatni, ami a környezetet ugyancsak megterheli. A mosáshoz ugyanis lúgot és más tisztítószereket használnak, az így keletkezett szennyvizet pedig meg kell tisztítani.  Az érvelés tetszetős, de nem igaz. A különböző alternatívák összevetéséből ugyanis az derült ki, hogy a legnagyobb környezeti terhelést az egyszer használatos üveg okozza, a legkisebbet a 40-60-szor újratöltött. A környezetvédelem mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az újrahasználat technológiája munkahelyeket teremt.

Szerencsére még vannak jó megoldások, biztató kezdeményezések. A borászok többsége például azonos típusú palackokat, rekeszeket használ, visszaveszik és újratöltik egymás üvegeit. Jó lenne, ha ez a gyakorlat megmaradna, megmaradhatna, sőt mintát adna más termelőknek, forgalmazóknak is. Franciaországban tapasztaltam, hogy munkanélküliek egy kis furgonnal naponta körbejárták a területet és begyűjtötték a visszaváltható üvegeket. Miért nem lehetne ez nálunk is megvalósítani?

 

Hulladékhappening

Vannak alkotói csoportok, akik a szemét megfelelő elhelyezésére hívják fel a figyelmet mulatságos produkciókkal. Villogó számlálóval ellátott, kamu üveggyűjtő „bankot” tesznek ki egy üvegvisszaváltó hely közelébe; feneketlenkút hanghatást keltő szemétgyűjtőt készítenek; flashmobot szerveznek. A produkciók valóban meghökkentők, látványosak, de vajon elérik-e környezetvédelmi céljukat?  Alkalmasak-e a figyelem felkeltésére, illetve – ahogy azt az alkotók szeretnék – az attitűdök megváltoztatására? Úgy tűnik, a figyelmet sikerült felkelteniük, az akciókról készült videók milliós nézettséget értek el. A lentebb is megnézhető Üvegbankot (Bottle Bank Arcade) eddig közel két és félmillióan, a világ legmélyebb kukájáról szólót (The world’s deepest bin) több mint 4 millióan, a szemétkerülgető flashmobot (Recycling a bottle, flashmob style) 1millió kétszázezren látták csak a csak a Youtube-on

Milliós nézettség tehát elérhető, de az attitűdváltással kicsit más a helyzet, azok nem mozdíthatók ilyen könnyen. Nem, mert hosszú évek során, a nevelés, a tapasztalás, az értékrend hatására alakulnak ki, beépülnek a személyiségbe, viszonylag stabilak, mert alkalmazkodási, eligazodási, én-védő funkciókkal is bírnak. Az attitűdformálás a szemetelés vonatkozásában is bonyolultabb, összetettebb feladat, amihez az ilyen alkotások ugyan hozzájárulhatnak, de önmagukban nem elégségesek. Több mindennek kell még történni ahhoz, hogy a kívánt magatartás belsővé váljon, hogy az emberek a hulladékokat mindig megfelelően módon, megfelelő helyre tegyék, és ez természetes szükségletük legyen. De ne legyünk telhetetlenek, kezdetnek azért nem rosszak ezek a kisfilmek. Még akkor is, ha csak szórakoztatnak bennünket.

Üvegbank

Mire gondolhattak a film nézői? Kinevették a „bankhoz” látogató lúzereket, esetleg elgondolkodtak a film üzenetén is?

 

 

A világ legmélyebb kukája

Egy furcsa hanghatás kétség kívül figyelemfelkeltő, de vajon meddig marad meg az élmény?

 

 

Flashmob

Elvárható-e, hogy mások által eldobott szemetet felvegyünk és a kukába dobjuk?

 

 

Környezetvédelmi design pályázatot írt ki a tatai Talentum Iskola – Nem csak tataiaknak!

A PET-ékszer Megyeri Zita alkotása

A tatai Talentum iskola design pályázatot írt ki környezetvédelmi témában. A pályázat témája a hulladék és az újrahasznosítás. Pályázni lehet hulladékból készített vagy funkciójában az eredetitől eltérő, újraértelmezett tárgyakkal (táska, pénztárca, cipő, kalap, használati- vagy éppen ajándéktárgy). Fontos, hogy az elkészített mű hulladékból készüljön! Pályázni 7-19 éves korig lehet. A pályázat részletei a Talentum Iskola honlapján, itt találhatók. A pályaműveket június végén, a Víz-Zene-Virág Fesztiválon lehet megtekinteni, itt kerül sor az ünnepélyes díjátadásra is.

Örömömre szolgál, hogy egyre gyakrabban találkozom általános- és középiskolások részére kiírt környezetvédelmi témájú pályázattal. Azért tartom nagyon fontosnak, mert tényleg a gyerekek, a fiatalok azok, akik megváltoztathatják a jövőt. Nyitottak az újra, a jóra. Emlékszem, amikor 16 éves koromban (nem ma volt, éppen 23 éve :-)) eldobtam egy papírzsebkendőt az utcán, a barátom, akivel akkoriban jártam, nem jutott szóhoz. Gondoljak bele, magyarázta, vajon mi lenne, ha mindenki eldobná az utcán a szemetet! Sokat beszélgettünk erről, nagyon szégyelltem magam, azt hiszem, hogy azon a napon indultam el a „környezettudatos, környezetvédő” utamon.

Ma már egészen más a helyzet. A gyerekeim az óvodában megünneplik a környezetvédelmi jeles napokat (Föld Napja, Víz Világnapja, Madarak Világnapja stb.) Madáretetőt készítenek Tetra Pak-ból, gyűjtik a műanyag kupakokat, ellátogatnak a szelektív gyűjtőszigetekre…

Az én gyerekeimnek már természetes, hogy otthon különválasztjuk a szemetet, hogy az üveget elvisszük a hulladékgyűjtő szigetre (mert nincs erre külön edény a lépcsőházban), hogy szomorúak vagyunk, mert nincs kertünk, ahol komposztálhatnánk, hogy vigyázunk az ivóvízre és a környezetre. Ők ebben nőnek fel, nem tudom elképzelni, hogy a lányom 16 éves korában szemeteljen az utcán.

Ezért tartom nagyon fontosnak az gyerekek szemléletformálását.

Az eldobható pelenka környezetszennyező hatásai

Kép forrása: http://olcsoajandekok.boltaneten.hu

A napokban egy tévéreklám hallatán megütötte a fülemet egy megdöbbentő szám, mégpedig, hogy egy átlagos gyermeket születésétől fogva a szobatisztaság kialakulásáig körülbelül 4500 alkalommal teszünk tisztába. Nem is olyan régen én is részese voltam ennek a gyakorlatnak. Persze a szám hallatán gyorsan utána számoltam, valóban lehetséges, hogy az elmúlt hét év során 9000!!! pelenkával növeltem az ökológiai lábnyomunkat? Igen, sajnos a szám reális. Megdöbbentett a tény, először az, hogy 9000 alkalommal csináltam (na jó, ha hozzáveszem a „segítő kezeket”, hétezerszer, aztán jött a felismerés, hogy én is részese voltam ennek a környezetvédelmi szempontból nem elhanyagolható problémának. Bevallom, többször próbálkoztam a mosható pelenkával (sokkal modernebb, mint korábban), illetve az ÖKO (részben lebomló) eldobható pelenkával, de sajnos egyik sem vált be annyira, hogy megmaradtam volna mellette.  Ennek kapcsán kicsit utána olvastam, hogy mi is történik a pelenkákkal miután küldetésüket teljesítették.

A hulladék káros hatásai

  • A fent említett mennyiség gyermekenként 1 tonna hulladékot jelent.
  • A pelenkák lebomlási ideje a becslések szerint közel 100 év
  • Elégetésük a bennük lévő műanyag miatt környezetkárosító
  • A lerakókban bomló pelenka metánt termel (a széndioxidnál is károsabb gáz)

A gyártás

A pelenka felépítése: egy nedvszívó vattaréteg, valamint egy víz- és levegőzáró polietilén külső borítóból áll. A nedvszívó réteget adó vattaszerű anyagot fából nyerik, mivel a gyártáshoz a legmegfelelőbb a puhafa, ezért hatalmas erdőket irtanak ki, hogy helyükre puhafa erdőket telepítsenek, ezeket műtrágyával és növényvédő szerekkel kezelik. A gyártás során rengeteg vizet használnak fel, melyet erősen szennyezve juttatnak vissza. Mindezek, az ökológia egyensúly megbomlásához vezetnek.

A reklámok állításával ellentétben, nem biztos, hogy valóban bőrbarát

Az orvosoknak komoly egészségügyi ellenvetései vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire bőrbarátok valójában az eldobható pelenkák. A kisbaba alsóteste órákon keresztül van teljesen légmentesen lezárva (dunsztolva), minek következtében egyre gyakoribbak a különböző gombás és bakteriális fertőzések. A vizeletben lévő baktériumok, három óra elteltével ammónia tartalmú vegyületeket kezdenek termelni, melyek maró hatásúak. Ezért 3 óránként kellene kicserélni a pelenkát (még több szemét!), de ezt a szülők kényelmi, illetve anyagi szempontból nem teszik meg. Az olcsóbb, ezért egyre népszerűbb pelenkákból gyakran kerül a baba bőrére nedvszívásra használt szilikon, ez a zselé a kicsi bőrén irritációt okozhat, felszívódva mérgező hatású.

Jó hír, hogy egyre több környezettudatos szülő választja újra a textilpelenkát

Környezetvédelmi, egészségügyi vagy takarékossági szempontból egyre többen választják újra a textilpelenka korszerűbb változatát. Ezek a nadrágpelenkák sokkal jobban tartják a nedvességet korábbi társaiknál, könnyen moshatók, és hamar megszáradnak. A pelenkák egy nagy nedvszívó képességű belső réteget tartalmaznak, így a gyermek bőre nem ázik fel, ugyanakkor a bőrével érintkező textil biztosít annyi nedvességérzetet, ami korábbi szobatisztává váláshoz vezethet. A baba lábai között lévő textil terpesztartást biztosít, ami segíti az egészséges csípőízület kialakulását. Három – négy hónapra elegendő eldobható pelenka árából megvásárolható az a mennyiség, ami a baba szobatisztává válásáig elegendő lehet.

Környezetvédelmi vállalat Európa legjobbjai között

A múlt héten Európa tíz legjobb vállalkozása közé sorolták a Biofilter Környezetvédelmi Zrt.-t. Úgy gondolom, hogy büszkeségre ad okot, hogy a rangos megmérettetésben előkelő helyezettet ért el egy magyar cég, de még nagyobb öröm ez, ha arra gondolok, hogy ez a cég a környezetvédelem területén tevékenykedik.

Az European Bussiness Awards (EBA) 2007 óta kerül megrendezésre, a szakmai zsűri a kiemelkedő vállalati eredményeket, az új ötleteket, az innovációt díjazza. Idén, „Az Év Vállalkozója” kategóriában, 600 cég indult Európa 29 országából, a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. tulajdonos vezérigazgatóját, Deák Györgyöt az első tíz legjobb közé választották. „Különösen büszkék vagyunk arra, hogy környezetvédelmi társadalmi vállalatként működünk” – emelte ki Deák György, a társaság vezérigazgatója.

A bioenergetikai szektorban tevékenykedő vállalat 1990-ben alakult, országos hálózatot hozott létre hulladék anyagok, elsősorban a használt sütőolaj begyűjtésére, melyből energia termelhető. A használt sütőolaj begyűjtése, feldolgozása és a tisztított növényi olajok importja biztosítja a magyarországi és a környező országok biodízel üzemek alapanyag ellátását. A cégcsoport a Magyarországon képződő szerves hulladékok 100%-át, a nem szerves, illetve veszélyes hulladékok 90%-át kezelni tudja, komplex hulladék feldolgozási szolgáltatást nyújtva partnereinek. Tevékenységei közé tartozik továbbá a zsírok takarmányozási célra történő értékesítése, valamint tisztított növényi olajok és zsírok nagykereskedelme.

A Biofilter Környezetvédelmi Zrt. 23 éve, egyszemélyes vállalkozásként indult, ma már a cég közel kétszáz embernek ad munkát. Az első évben 36, mára 4 ezer tonna használt sütőzsiradék környezetszennyező hatásától óvja meg a természetet. A vállalat országos begyűjtő hálózattal, két magyarországi feldolgozó üzemmel, négy telephellyel rendelkezik, illetve franchise hálózatot működtet Görögországban és Romániában.

Az EBA szakmai zsűrije 2013 áprilisában választja ki a legjobbat a tíz vállalat közül. Drukkoljunk a Biofilternek!

Kevesebb szemetet!

Idén Magyarországi is csatlakozott a hulladékcsökkentés európai hetéhez. Az akció hivatalosan november 17. és 25. között zajlik, azonban a feleslegesen megtermelt szemetünk mérséklését az év minden napján megtehetjük.
A csatlakozó munkahelyi és iskolai közösségeknek, intézményeknek, vállalkozásoknak, civil szervezeteknek egyszerű, a mindennapokban folyamatosan megvalósítható hulladékcsökkentési vállalást kell tenniük.

Az OHÜ tájékoztatása szerint az idei akció középpontjában az újrahasználat áll, vagyis olyan megoldások bemutatása, népszerűsítése, amelyekkel úgy előzhető meg a hulladék keletkezése, hogy az adott termék az eredeti funkciója szerint tovább használható vagy más formában hasznosul. Vállalást tehet például egy munkahelyi közösség arra, hogy kimutathatóan kevesebbet nyomtat.

Vállalás lehet az is, hogy összegyűjtik az olyan lapokat, amelyeknek csak az egyik oldalára nyomtattak, és ezeket felajánlják óvodáknak, iskoláknak, hogy a gyerekek rajzolhassanak ezekre. Iskolai osztályok gyűjthetnek olyan, az eredeti funkciójára nem, vagy csak alig használható ruhaféléket, amelyekből rongyszőnyegeket készítenek, és azokat helyben használják vagy jótékonysági célra ajánlhatják fel.

A témához kapcsolódó legkülönbözőbb ötleteket várják, de az érdeklődők példákat is találhatnak a hulladékgazdálkozási ügynökség, illetve a hulladékcsökkentési hét honlapján (www.ohukft.hu/europai-hulladekcsokkentesi-het). A csatlakozni kívánók a hulladékgazdálkodási ügynökségnél regisztrálhattak, illetve regisztrálhatnak.

Az akcióhét magyarországi szervezőjeként az OHÜ összefogja és segíti a jelentkezőket, a résztvevők és vállalásaik felkerülnek a hulladékcsökkentési hét honlapjára. Az Európai Hulladékcsökkentési Hetet (EWWR) 2009-ben rendezték meg először. Idén húsz ország kapcsolódott be az akcióba.

A program főtámogatója az Európai Bizottság. Az ÖHÜ tájékoztatása szerint az EWWR-hez a kelet-közép-európai régióból elsőként Magyarország csatlakozott. A magyarországi jelentkezőkkel tovább növekedhet az eddigi, 14 ezret meghaladó aktív európai hulladékcsökkentő közösségek száma.