Élet a vörösiszapáradás után

Az ajkai vörösiszapömlés – az emberáldozatok és az ingatlanokban keletkezett károk mellett – súlyos ökológiai pusztítást is végzett. Patakok, folyók élővilága semmisült meg, földek váltak lényegében használhatatlanná. Sokan akkor több évtizedre becsülték azt az időt, amíg a vizeket meg lehet tisztítani, a földeket pedig ismét alkalmassá lehet tenni növénytermesztésre. Szerencsére nem így történt. A Torna-patak és a Marcal folyó növény- és állatvilága regenerálódott, a víz minősége javult, helyreállt a talajélet, a termőföldeken ismét lehet aratni. Igaz, „csak” kísérleti jelleggel, 14 vörösiszaptól megtisztított hektáron, energianövényeket. Lehet erre mondani, hogy másra ez a talaj nem is jó, és azt is, hogy az iparinövény-lobbi megint jól dolgozott, mivel itt is azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget energianövény termesztésére.  És lehet azt is mondani, hogy a termőföldek nem erre valók. Még a vörösiszappal szennyezett devecseri földek sem, pláne azután, hogy a talajélet regenerálása  megtörtént, így immár korlátozás nélkül lehetne rajtuk bármit termeszteni.

Köszönhetően a gyors beavatkozásnak: a szennyezett talaj lefejtésnek, elszállításának és 10 ezer liter baktériumtrágyával való feltöltésnek, amit adományként kaptak a gyártóktól.

Az energianövények idetelepítésének vannak előnyei és hátrányai. Előnyei közé sorolható, hogy ismét lesz bevételük a helyi gazdáknak, fosszilis energiát vált ki és még munkaalkalmat is teremt. A tervek szerint az itt learatott növényeket az ajkai erőműben égetnék el, és az önkormányzati intézmények fűtését is az energianövényekből előállított biomasszával oldanák meg. A biomassza előállításához pedig jelentős képzetlen munkaerőt alkalmaznának. Hátránya lehet viszont, hogy termőföldeket von ki az élelmiszer-termelésből, hosszabb távon megváltoztatja a talaj minőségét (élővilágát, összetételét), és a keresztbeporzás révén megváltoztathatja a környék vadon élő növényvilágát is. De ha mindezek a kétségek cáfolódnak is, pusztán az, hogy egy újabb monokultúrában termesztett növényt vezetünk be, – az elfoglalt (vagy művelés alá újonnan bevont) terület miatt – nagy terhet jelent az élővilág számára.” 

Az, hogy az előnyök és hátrányok mérlegének mi lesz a végeredménye, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy a két évvel ezelőtti holdbéli, sivár tájon újra sarjadt az élet. Szerintem most ez a legfontosabb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

18 − 13 =