Múlt heti bejegyzésünkben írt arról Zöld Henrik (itt olvashatja), hogy milyen szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodnia annak, aki sertéstenyésztésre adja a fejét Európában. A Facebook oldalunkon (itt lájkolhatja) az egyik hozzászóló meg is említi, hogy míg az uniós tenyésztőknek szinte teljesíthetetlen feltételeket állítanak, addig Kínából, illetve a világ más pontjairól ömlik Európába az ellenőrizhetetlen eredetű hús.
A fentieket tekintve is megdöbbentő David Shukman (a BBC szerkesztője) riportja Kínából (itt), amiben a sertésklónozás ipari méretűvé válásáról számol be.
A dél-kínai Shenzen városában egy cipőgyár helyén hozta létre a BGI a világ legnagyobb klónozó és génmódosító üzemét. Csak viszonyításképpen: míg Európában, a legjelentősebb angliai üzemben 30 génmódosító gép működik, addig itt Kínában 156. A nap 24 órájában életet „állítanak elő”.
Az alkalmazott technológia nem új, viszont ennek tömeges alkalmazása igen: évente legalább 500 sertést „hoznak itt létre”. A drága gépek használata mellett „emberivé” tették a gyártási folyamatot, hiszen mind több és több humán erőforrást vonnak be. A telep egyik vezetője azzal büszkélkedik, hogy már egy hagyományos „gyárként” működnek, mintegy kézműves foglalkozássá alakítva a klónozást. Az egész olyan, mint egy rosszul sikerült sci-fi.
A stáb legnagyobb meglepetésére beengedik őket a laboratóriumokba is, hogy végigkövethessék a folyamatot. A műtőasztalon fekvő koca mélyaltatásban van, körmein kék zsák, a légzése stabil, pofáján oxigénmaszk. Többszöri, szondával végzett teszt után a méhébe ültetik a laboratóriumban előállított, kezdeti stádiumban lévő embriót. A beszámoló szerint a műtő nem légkondicionált, de koszosnak sem mondható. Ugyanakkor legyek röpködnek az állat körül. A legijesztőbb az, hogy az egész csak rutineljárásnak tűnik. Napi 2 beültetés, 70-80%-os sikerességgel.
A cég kantinja egyben a tesztelés terepe is. Igyekeznek minél több, a génmódosítóból kikerülő terméket felszolgálni ebédre.
A BGI hivatalos célja gyógyszerek tesztelése. A sertések emberekhez hasonló génállományuk miatt alkalmasak a „nemes feladatra”. Egyik esetben a növekedésbe avatkoznak bele, máskor azt vizsgálják, hogy genetikusan mi tesz egy élőlényt fogékonnyá az Alzheimer-kórra.
A célt megértjük, mégis riasztónak tartjuk a jelenséget. Életet gyártunk, életet adunk, veszünk el. Vajon van-e ehhez jogunk? Szerintünk nincs. Arról nem is beszélve, hogy ezek után már csak idő kérdése, hogy mikor kerül az asztalunkra is klónozott sertés. Egyenesen Kínából.
(A bejegyzésbe illesztett fotók a bbc.co.uk oldalról származnak.)