A pipacs gabonagyom. Vannak, akik teljesen ártalmatlannak, és vannak, akik ugyan csak enyhén, de mégiscsak mérgezőnek, egészségügyi szempontból kockázatosnak tartják. Mi az igazság? A kertészek, agrárszakemberek szerint a pipacs valamennyi része, de elsősorban a levele és az éretlen toktermés rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Ezek az anyagok főként a fiatal, legelő állatokra veszélyesek. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezett tejitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek, tompultak, elesettek lesznek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak  – ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak. Emberekre nem veszélyes, legfeljebb a gyerekeket kell eltiltani a friss pipacshajtások rágcsálásától, mert mérgezési tüneteket okozhat. (forrás)

fotó: Bodonyi Anikó

De lássuk a másik oldalt is. A pipacs magvait sütemények és saláták ízesítésére, leveleit (a virágbimbók kifejlődése előtt) salátának, virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régebben bort is színeztek vele. Teája felső légúti panaszok enyhítésére, köhögés, torokfájás csillapítására alkalmas, de vannak, akik ezen kívül még nyugtató hatást is tulajdonítanak neki.

Most, hogy így mérleget vontunk, feltehetjük a kérdést, kell-e félnünk a pipacstól? Félni ugyan nem kell, de nem árt az óvatosság. Használjuk úgy és arra, amire való, és ne hagyjuk gyermekeinknek, hogy szájukba vegyék a virágot! Inkább gyönyörködjünk benne, hagyjuk, hogy a látvány hasson!

„Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak –
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.”
/Mátyás Ferenc/