Víz, kincs

Március 22-én volt a Víz világnapja, de nem késtünk le semmiről, a téma egész évben aktuális marad: felhívni a figyelmet a víz fontos szerepére, óvni, védeni a Föld vízkészletét. Mert, hogy van víz, azt a világ fejlettebb régióiban természetesnek tartjuk, és eszünkbe sem jut, hogy ez másképpen is lehetne. Nem is óvjuk, védjük úgy, ahogy kellene. (Ahogyan azt a képen, az öntözőcsőből az ültetvény helyett az útra ömlő pénzérmék szimbolizálják.) Felelőtlenségünkkel, kényelmünkkel saját jövőnket sodorjuk veszélybe. Nem is olyan régen volt a tiszai ciánszennyezés, a kolontári vörösiszap-áradat, amely – szerencsére csak időlegesen – tönkretette folyó- és talajvizeinket, de itt van az újabb vész, a palagáz kitermelés. Egy-egy kút egyszeri rétegrepesztéséhez 15 millió (!) liter – mérgező anyagokkal kevert – vizet használnak fel. Ezt csak be kell szorozni a kutak és a repesztések számával (naponta nyolccal, tízzel), és máris megkapjuk annak az irdatlan víznek a mennyiségét, amit ilyen célra felhasználnak. Igaz, ennek egy jelentős része tisztítás után ismét használható, de akkor is sok elpazarolt víz marad a számlán. Lehet, hogy az olcsónak kikiáltott palagáz végül nagyon sokba fog kerülni nekünk?

1

Persze könnyű lenne minden problémát a termelők nyakába varrni, és egy pillanatig sem gondolni arra, mi, hogy lakosok is felelősök vagyunk a vízkincs pazarlásáért. Ez pedig a bőség miatti oda nem figyelés, vagy még inkább habitus kérdése. Egy amerikai programfilm szerint a vízzel kapcsolatos beállítódásunkat ugyanolyan hibás beidegződések alakítják, mint a fenékvakarást, a villával való fésülködést, az ebédlőasztalon való ücsörgést, vagy a bankkártya csókolgatást.

Rossz szokásokat, attitűdöket viszont nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. De azért nem reménytelen. A Víz Világnapján néhány helyen a mozifilmek előtt mutattak be egy sokkoló videót, amely arról szólt, hogy vannak helyek a világban, ahol még a gyerekek sem tudnak hozzájutni a tiszta, egészséges vízhez. A hatást azzal kívánták fokozni, hogy olyan ásványvizes palackokat osztottak ki a nézőseregnek, amit nem lehetett kinyitni. Ott volt a kezükben a víz, de nem tudtak belőle inni. Közben viszont nézték a drámai képeket. Így egészen biztos frenetikus hatása volt, de kérdés, meddig? Hiszen tudjuk, ami nem érint bennünket közvetlenül, az nem is fáj annyira. Legfeljebb egy ideig. De legalább addig odafigyelünk, és talán teszünk is valamit. Másokért, magunkért.


 

2

Karácsonykor is legyünk környezettudatosak

A karácsony is lehet zöld! Ma sokan úgy tartják, hogy a karácsony már nem a szeretet, hanem a fogyasztás ünnepe. Sajnos nekünk is vannak negatív tapasztalatink a vásárlási lázról (írtunk is róla itt), az értékek relativizálódásáról. Abban hiszünk, hogy a zöldebb ünnep meghittséget, valamiféle lassan feledésbe merülő bensőségességet csempész az együttlétbe. A következő tanácsokkal, ötletekkel kívánunk békés, meghitt karácsonyt minden kedves Olvasónknak!

14927071_s

Puritán, ízléses, zöld

Ne autózzon feleslegesen!

Nem is gondolná, mennyi időt, valamint üzemanyagot takaríthat meg, ha nem kampányszerűen vásárol, hanem a decemberi hónapban folyamatosan szerzi be az ajándékokat. Ha erről már lemaradt, akkor is érdemes „tömbösíteni” a bevásárlást. Ne induljon el külön egy-egy ajándékért, hanem lehetőleg egyszerre vásárolja meg az összeset!

Az online rendelés, a postai kiszállítás is jó megoldás– a postás sosem egy csomagot szállít egyszerre. Így mindenki jól jár: a környezet és Ön is. Az ünnepek alatt szervezzék meg előre a rokonlátogatást! Ne menjenek több autóval a nagymamához, hiszen egy autóban is elférnek négyen-öten!

Ajándékot okosan és olcsón

A jó és környezettudatos ajándék titka az odafigyelés és a felkészülés. Hallja meg év közben rokonai, barátai elejtett megjegyzéseit, hogy mire vágynak, minek örülnének, és írja föl magának! Egy fogyasztói kutatás szerint az ajándékba kapott dolgok 1%-át használja az ember fél évvel az után, hogy megkapja. Gondoljon a 99%-ra! Mennyi energiát emészt fel ezek gyártása, tárolása, szállítása, majd hulladékként való kezelése.

Közhelyes ugyan, de igaz: nem mindig a pénz számít! Sokan jobban örülnek egy praktikus, kézzel készített figyelmességnek (egy finom süteménynek, egy Ön által készített különleges lekvárnak, vagy éppen a téli kertből származó tulipánpaprikának), mint a tucatajándéknak. Ha szóba sem jön, hogy maga készítsen ajándékot, akkor érdemes körülnéznie a környék karácsonyi vásáraiban. Ott ugyanis többnyire olyan kézműves dolgokat találhat, amelyek nemcsak ízlésesek, de a közelből származnak.

23215270_s

Csomagoljon környezetbarát anyagokkal!

Csomagoljak vagy sem? Ha nem csomagolok, részben nem lesz meglepetés az ajándék, részben azt gondolja majd a megajándékozott, hogy csak úgy „odalöktem” neki. Viszont a csomagolóanyag drága és a legkevésbé sem környezettudatos. Jó hír, hogy ez is megoldható!

Válasszon otthonról csomagolóanyagot! Vágjon ki üdvözlőkártyákat, készítsen masnit, hópelyhet, vagy csillagot. Teheti az ajándékokat feldíszített oldalú cipős dobozba, vagy kifestett befőttesüvegbe. Nagyobb dolgokat csomagoljon régi, megsárgult újságpapírba, ami a padláson vagy a garázsban kallódik évek óta.

Ma már itthon is többen hódolnak egy külföldön elterjedtebb szokásnak: egy szépen megvarrott, dekoratív textilzsákba helyezik a karácsonyi ajándékot (pl. Wiener Weihnachtssack). Ez környezetbarát és újrahasznosítható.

Ha végképp nincs más ötlete, akkor olyan csomagolópapírt válasszon, ami újrahasznosított, biológiailag lebomló anyagból készült (nincs fényes, műanyag bevonata).

Fényt és meleget, környezettudatosan!

Rengeteg energiát takaríthat meg, ha LED izzókat használ, mert ezek kb. tizedannyit fogyasztanak, mint hagyományos társaik. Szépen feldíszített házának sem kell egész nap fényárban úsznia: elég, ha esténként kapcsolja fel 1-2 órára, hogy barátai, szomszédjai megcsodálhassák.

Fűtsön okosan! Nem kell vacognia, de ezen is takarékoskodhat! Az egész napi sütés-főzés idejére tekerje alacsonyabb fokozatra a fűtőtesteket! Intenzíven, kereszthuzattal frissítse fel lakása levegőjét, ne hagyja a résnyire nyitott ablakon egész nap „szökni” a meleget!

16919410_s

A rossz példa

A karácsonyfa is számít!

Ha van tere és lehetősége arra, hogy az ünnepek után is gondozza, akkor a cserepes fenyő a legjobb választás. Ha mégis a vágott fenyő mellett dönt, akkor olyan helyre vigye majd vissza, ahol megfelelően kezelik azt, például ledarálva komposztálják!

Jusson eszébe, mit és hogyan csináltak elődeink, akik sokkal környezettudatosabb módon éltek! Műanyag díszek helyett például házi készítésű habcsókot, mézeskalácsot akasztottak a fákra, amelyeket a fa lebontása után el is lehetett fogyasztani. Az elektromos égősor helyett pedig néhány gyertya meggyújtásával teremtettek ünnepi hangulatot. Ha teheti, kövesse ezeket a példákat!

Tudatosan, szelektíven!

Évről évre visszatérő probléma az ünnepeket követő szeméthegyek eltakarítása. A díszeket gondosan csomagolja el, ahelyett, hogy kidobná őket. A feleslegessé vált csomagolópapírból csillagokat, hópelyheket hajtogathat, ami szép dísze lesz a jövő évi karácsonyfának. Ne dobja ki a narancshéjat sem, hiszen abból illatos dekoráció készíthető. Azt mondanunk sem kell, hogy karácsonykor is válogassa szét a hulladékot!

Egyszerűen próbáljon meg ellenállni a fogyasztói társadalom nyomásának!

Nincs szükség a barokkos bőséget idéző ajándékhalmazokra. A média, a nagy gyártók reklámjai hitetik el velünk, hogy csak így szép a karácsony. Nem a drága, sokszor felesleges dolgokkal fejezheti ki igazán az érzéseit. Egy figyelmesség, egy apró gesztus, egy mosoly többet ér minden ajándéknál.

A karácsony a szeretet ünnepe. Figyeljünk oda szeretteinkre így meghittebb, boldogabb lesz a karácsonyunk! Sőt ezzel a környezetünkkel is jót teszünk! Ha eddig nem így ünnepelt, s barátai, rokonai majd furcsállják attitűdje változását, akkor mondja el nekik is, hogy miért változtatott. A válasz egyszerű: egy fenntartható jövőért.

23112151_s

Bubi

Végre Budapesten is megvalósították a Nyugat-Európában oly népszerű City Bike, azaz a városi biciklikölcsönző programot. Nekem még a neve is tetszik. A Bubi, pontosabban a MOL Bubi (mert ugye szponzor is kell) a szervezők szerint több mint egy biciklikölcsönző szolgáltatás, ugyanis a kötöttpályás közlekedéssel kombinálva egy egészen új közlekedési alternatívát kínál. A bérelt bicikliket ugyanis a város 75 pontján le lehet adni, azután pedig villamosra, trolira, metróra, buszra átszállva folytatni az utazást. Persze azért nem ennyire rózsás a helyzet, mert, ahogy elnézem a térképet, bizony a tárolók a belváros közelében sűrűsödnek. Ami a várható forgalom miatt érthető, de térben mégiscsak jelentősen korlátot jelent.

másik kép

A kerékpárokat kétféle módon lehet igénybe venni. Az egyik: személyes regisztrációval és egyszeri díj befizetésével. Így azonosítják be a biciklit használót. A másik lehetőség a bankkártyával történő regisztráció és fizetés a terminálnál – ekkor kauciót is kell fizetni. A használat 30 percig mindkét felhasználói csoport számára díjmentes lesz, azt követően a díja meredeken emelkedik. 60 percig 500, 90 percig 1000, 120 percig 1500, 180 percig 2500 forint.

 MOL Bubi kártyával a rendszer használata egyszerű: elég a kártyát csak hozzáérinteni a kerékpár hátulján található érzékelőhöz, és máris kivehető a bicikli a gyűjtőállomásból. Amennyiben otthon hagyja a MOL Bubi kártyáját, a rendszert mobiltelefonszáma és PIN kódja segítségével is használhatja.

Az alkalmi ügyfelek a rendszert úgy tudják használni, hogy mobiltelefonszámukat és a PIN kódjukat megadják a kerékpár hátulján lévő elektronikus felületen. Ekkor a gyűjtőállomásból a kerékpár kivehető. A használat feltételeiről itt lehet részletesen olvasni.

térkép

Állítólag a lopásokra is felkészültek. Az állomásokat kamerákkal, a bicikliket GPS –modem segítségével figyelik. A biciklik alkatrészei lopásgátoltak, mert legtöbb alkatrészükhöz nem lehet hozzáférni, vagy csak spéci, boltban nem kapható szerszámokkal. Egyszóval nehéz lesz ellopni, de a rongálást sajnos csak az éppen arra járó karbantartok, vagy a kamerák tudják valamelyest megakadályozni.

Szellembiciklikkel a balesetek ellen

Még decemberben írtunk róla, hogy rohamléptekben nő a napi rendszerességgel kerékpározók aránya Európában (itt olvashatja). Ez alól talán Magyarország sem kivétel: egyre többen ülnek bringára itthon is. Az örömteli folyamatnak sajnos vannak árnyoldalai. Erről is beszélnünk kell.

2013 novemberében tíz nap alatt hét bicajos vesztette életét Londonban a csúcsforgalom idején. Pesti autós olvasóink közül is bizonyára többen kerültek már olyan helyzetbe, amikor csak valami közlekedési bravúron múlt, hogy nem történt baleset. Fontos lenne, hogy mind a gépkocsival, mind pedig a kerékpárral közlekedők figyeljenek kicsit jobban egymásra. Sok fórumon, blogon és hivatalos oldalon is lehet találkozni hasznos tanácsokkal, azonban az emberek többségénél bekapcsolnak a szokásos „iskolai” reflexek (nem figyelünk), ha valami didaktikus szöveggel találjuk szembe magunkat.

Ilyen szempontból is figyelemreméltó egy Amerikából induló kezdeményezés, ami nálunk is egyre népszerűbb lesz. Fehérre festett „szellembicikliket” telepítenek azokra a helyekre, ahol korábban halálos balesetet szenvedett egy kerékpáros. A plasztikus köztéri „alkotások” mindenkit emlékeztetnek arra, hogy figyelnünk kell egymásra az utakon. Az első mementókat a Missouri állambeli St. Louis-ban állították, majd sorra megjelentek az Egyesült Államok más nagyvárosaiban is (Pittsburgh, New York, Seattle, Chicago).

image (1)A kép forrása: MTI/Bugány János

Azt hihetnénk, hogy hazánkban csak Budapesten lehet ilyenekre szükség, de sajnos már az alföldi városokban is több és több helyen láthatóak. Az akciók közül a legnagyobb sajtónyilvánosságot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Baleset-megelőzési Bizottság (MBB) programja kapta: a felhívásra 7 használaton kívüli kerékpárt sikerült beszerezniük. A hófehér drótszamár nem csupán a járművezetők figyelmét hivatott felkelteni. Minden ötödik közúti balesetet kerékpáros okoz. Az elmúlt időszakban szigorították ugyan az ellenőrzésüket- ám még így sem tartja be mindenki a szabályokat. A „Szellembicikli” akció révén Szolnok mellett Jászberényben, Mezőtúron, Kunszentmártonban és Tiszafüreden helyeznek még ki hasonló figyelmeztetést. (A Szolnok TV tudósítását itt nézheti meg).

imageA kép forrása: MTI/Bugány János

„Az akció célja kettős: nem csupán elgondolkodtató emléket próbálnak állítani a kerékpáros balesetek áldozatainak, hanem hasonló tragédiák megelőzésére, valamint a két és négy keréken közlekedők közötti tolerancia erősítésére is szeretnék felhívni a figyelmet.”- mondta el Dávid Mónika őrnagy (MBB).

Nem törünk pálcát sem az autósok, sem a kerékpárosok felett. Környezettudatos blog vagyunk, úgy gondoljuk, hogy sokszor és sokan feleslegesen használják gépjárműveiket, növelve ezzel a károsanyag-kibocsátást. A bringások pártját fogjuk, ez nem titok. Mindezzel együtt mi, nyeregben ülők is lehetünk kicsit körültekintőbbek. Magunk miatt és egymásért.

Moslékháború

A jólétnek is vannak nemkívánatos hatásai. Például a pazarlás mindenféle javakkal, köztük az élelmiszerekkel (írtunk már róla).  Az élelmiszerekkel leginkább pazarlóan bánó országok többsége jóléti, bár sajnálatos módon, a szegényebbek között is egyre több „felzárkózó” akad. (Erről bővebben itt olvashat.)

4

Az Európai Unió,  érzékelvén a problémát, akciótervet fogalmazott meg a 2014 és 2020 közötti időszakra az élelmiszer-pazarlás drasztikus csökkentéséért, ezzel együtt az üvegházhatású gázok kibocsátás mérsékeléséért. Ám, paradox módon, más intézkedéseivel maga is előidézőjévé vált a problémának.

Tipikus példája ennek az állatok etetésére vonatkozó direktíva, amely – megfelelő hőkezelés nélkül – megtiltja az ételmaradékok feletetését a disznókkal. A jó szándék (minél egészségesebb élelmiszer előállítása) ellenére ezzel az a gond, hogy a megmaradt élelmiszerek felhasználásának tiltásával tovább növelik a már így is hatalmas mennyiségű, megsemmisítésre váró hulladékot. Ez egyébként nagy terheket ró az élelmezéssel foglalkozó szervezetekre, vendéglátó-ipari cégekre, iskolákra, kórházakra, laktanyákra, ugyanis nekik kell gondoskodniuk a veszélyes anyagnak minősített maradékot ártalmatlanításáról is.

3

A nyilvánvaló pazarlás ellen lép fel az angol gazdák egy csoportja.  A 2013 nyarán alakult The Pig Idea szervezet tagjai figyelemfelkeltő eseményeket szerveznek (egy hírlevélben olvastunk róla), honlapot működtetnek, és természetesen sertéseiket csak hulladék élelmiszerekkel nevelik. A humorral és nyelvi játékokkal (Pig Idea, Pig Brother stb.) bőven élő csoportosulás azt szeretne elérni, hogy az EU vegye figyelembe a sertésnevelés több ezeréves múltjának tapasztalatait, és szüntesse meg a moslékkal való etetés szigorú tiltását. Érveik számosak és figyelemre méltók, köztük a termőfölddel, az energiával való takarékoskodás, az elkerülhető gigantikus mennyiségű üvegházhatású széndioxidgáz-kibocsátás, a gazdaságosság, a tradíciók védelme. Harcuk szimpatikus, kérdés, mire mennek vele?

5

Télen-nyáron nyár a bringásoknak

Már a Mercopress dél-amerikai hírügynökség is felfigyelt az európai kerékpározási szokások megváltozására. Gazdasági válság vagy környezettudatos, zöld szemlélet? Teszik fel a kérdést megjelent tudósításokban (itt olvasható).

biketowork

Zöld blogként kimondottan örülünk ennek. Néhány hete már mi is írtunk erről (itt). A távoli amerikai kontinensen, természetesen minden európai kultúrában jártas embernek Koppenhága és Amszterdam jut eszébe a biciklizés kapcsán.

Európai körképükben azonban arról számolnak be, hogy olyan tradicionálisan autós városokban, mint Milánó is „lenyomják” a négy keréken közlekedőket a bringások.

Az Európai Unió 28 tagországából mindössze kettőben (Luxemburg és Belgium) adtak el több autót, mint kerékpárt.  Ma már Olaszországban is több helyen vezették be a jól bejáratott párizsi vagy londoni kölcsönzési modellt. Az autóeladások száma az 1964-es szintre esett vissza (1,4 millió).

Egy portugál bringás újság szerkesztője, Pedro Carvalho elmondta, hogy Portugáliában „egyre többen bicikliznek divatból, de azért van gazdasági háttere is döntésüknek.”

Hogy a déli tájakról kicsit északabbra kanyarodjunk: Londonban az utóbbi 10 évben 66%-kal, mintegy napi 500 ezerre nőtt a kerékpáros utazások száma a városban. Mindenképpen érdemes a biztonsági kockázatokról is szót ejtenünk, hiszen novemberben két hét alatt hatan vesztették életüket gázolás következtében. Veszélyes lenne a metropoliszokban való tekerés? Nem állítjuk azt, hogy veszélytelen. Semmi sem az. De egészséges és természetesen környezetbarát. Nagyban csökkennének a rizikófaktorok, ha minél többen ülnének kerékpárra.

16_qa1__t470

Télen is ajánljuk! Itt olvasható néhány jó tanács az öltözködéssel kapcsolatban. Nem kell megijednünk: ahogy svéd-magyar barátom mondta, nincs túl hideg, csak nem megfelelő öltözék. Az időjárás egyébként is egy olyan körülmény, amit leginkább a sztoicizmus belenyugvó attitűdjével érdemes fogadnunk. 🙂

Bízzunk benne, hogy továbbra is ebbe az irányba mutatnak majd a trendek. Nyeregbe fel!

Shoppingböjt – Ne Vásárolj Semmit! Nap

Az idén több mint hatvan országban több százezer embert vártak egy egynapos vásárlási szünetre. Azt, hogy végül mennyien vettek részt a Ne Vásárolj Semmit! akcióban, nem tudhatjuk, mert erről nincs semmilyen forgalmi adatunk. Viszont gyanítjuk, és az erre vonatkozó részinformációk is azt támasztják alá, hogy a vásárlók túlnyomó hányada nem is tud erről. Ennek okát én kisebb részben a szervezők médiaügyetlenségében, nagyobb részben a fogyasztók ellentétes érdekeiben látom. Általában is, de karácsony előtt különösen, nehéz visszafogni az embereket a vásárlástól. Így aztán nem is hallják meg az üzenetet. Mivel a téma érdekelt, megnéztem egy régebbi kutatást és megkérdeztem munkatársaimat, közeli ismerőseimet, mi a véleményük az akcióról, annak céljáról, üzenetéről.  Ez utóbbinak persze statisztikai érvényessége nincs, viszont segít megérteni az erről való gondolkodást.

kosár

A Gfk egy korábbi vizsgálata (itt) azt a meghökkentő eredményt hozta, hogy minden negyedik magyar hallott már a Ne vásárolj semmit napról, és hat százalékuk (kb. félmillió ember!) részt is vett az akcióban, azaz egyáltalán nem ment boltokba azon a napon. Ez nehezen hihető, olyannyira, hogy maguk a kutatók is érezték, ezt meg kell magyarázniuk. „Az ilyen jellegű, egy személy, vagy egy esemény ismertségét felmérő kutatások során általánosságban igaz ugyanis, hogy a megkérdezettek nem kívánnak úgymond kínos helyzetbe kerülni, ezért bizonyos arányban akkor is igennel válaszolnak, ha valójában még soha nem hallottak a megkérdezés tárgyát képező napról, vagy személyiségről.” Ha nem is pontosabb, de hihetőbb arányt kaptam saját, ismerősi körben végzett gyorskutatásomból, amiből az derült ki, hogy válaszadóim túlnyomó többsége tőlem hallott először erről az akcióról. Viszont meglepő, hogy pusztán a kampány elnevezéséből még ők is rájöttek, mi lehet a kezdeményezés célja, küldetése. Megállni egy pillanatra az őrült rohanásban, felhívni a figyelmet a tudatos, megfontolt vásárlásra, a túlfogyasztás, a felesleges felhalmozás káros hatásaira.

A ‘mi lehet a kampány célja’ kérdésre adott legjellemzőbb válaszok:

-visszaszorítani a nagyfogyasztói társadalom vásárlási lázát, tudatos vásárlásra buzdítani, annak elkerülésére, hogy sok kacatot, felesleges és haszontalan tárgyat vásároljunk, ami a kukában landol és végül a környezetet szennyezi.

-a kampány célja az lehet, hogy felhívja a figyelmet a túlfogyasztásra. Megmutatni, hogy ki lehet bírni több napot is, ha előre tervezünk és megfontoltan gondoskodunk.

vásárlók

A kampány céljait a többség elfogadhatónak, bár betarthatatlannak tartja. Nem, mert megváltoztak a szokásaink, másképpen viszonyulunk a vásárláshoz, mint a korábbi szűkösebb időkben. Kis túlzással, ma már szinte minden időpontban, minden elérhető, vágyainknak jószerével csak anyagi helyzetünk állíthat korlátot.  A vásárlás sajátos időtöltéssé vált (shoppingolás); a legnagyobb vásárlási helyekre hatalmas szórakoztató-ellátó ipar települt; a kereskedők újabb és újabb vásárlásélénkítő akciókkal, mindent elsöprő kereskedelmi hirdetési kampányokkal csábítják a vevőket. Sikeresen. Csak egy példa: az amerikai Fekete pénteken (amely ugyanerre a napra esik, mint a Ne vásárolj semmit nap), 6,6 százalékkal nőtt a forgalom.

iStock_000015602168Small

Szélmalomharcnak tűnik ez ellen vásárlási böjttel kampányolni. Talán, ha nagyobb és következetesebb médiatámogatást kapna az ügy, ha a kezdeményezők ügyesebben kommunikálnának, ha többféle, érdekes kiegészítő eseményeket szerveznének a kampány köré, akkor nagyobb ismertségre, elismertségre tehetnének szert, talán még a tudatos vásárlók száma, aránya is növekedne. De azért jó tudni, hogy a kommunikáció sem mindenható, az legfeljebb hozzájárulhat a szemlélet formálásához, az attitűdváltáshoz, de megváltoztatni önmagában nem tudja.

Konklúzió:

Szerintem nem túl sok a jelentősége. Az emberek a saját érdekeiket nézik, nekik így kényelmes, hogy minden nap, minden időben meg tudják venni, ami eszükbe jut. 

Egy-egy ilyen magányos, évente egyszer bekövetkező egynapi akció a fogyasztásra buzdító hangzavarban valószínűleg alig hallható. Mindazonáltal nem szólni valamiképpen a túlfogyasztás veszélyéről hiba lenne.

Jónak gondolom, hiszen sokszor feleslegesen veszünk meg olyan dolgokat, amire talán nincs is szükségünk, csak pusztán az akció, vagy szeszély miatt vesszük le a polcokról. 

Bringás munkavállalók

kép2A Profession.hu Munkahelyi Környezet című, 2500 fős mintán készült felméréséből az derül ki, hogy munkába járáshoz az autó és a tömegközlekedés (busz, villamos, metró) után a biciklit használják a legtöbben. Autóval 32 százalékuk, tömegközlekedési eszközzel 25 százalékuk, kerékpárral 15 százalékuk közlekedik. A többiek gyalog, távolsági busszal, vonattal, motorkerékpárral, vagy egyéb módon közelítik meg munkahelyüket.

kép3forrás: profession.hu

Meglepő, de igaz, hogy nemek és életkor szerint sincs jelentősebb eltérés.  „A biciklivel munkába érkezők között csupán 2 százalékkal nagyobb a férfiak aránya és az életkort vizsgálva is egyenletes az eloszlás: a 20-29 évesek között 11 százalék, a 30-49 korosztályból 17 százalék, az 50 felettieknél pedig 13 százalék kerékpározik naponta a munkahelyére.” 

A biciklivel járás aránya tehát örvendetesen magas, ráadásul folyamatosan növekvő tendenciájú. Ez igaz még akkor is, ha a 27 Uniós országból csak a tizenhetedikek vagyunk ezen a téren. Manapság már nálunk is divattá vált a biciklizés, persze csak a nagyobb városokban és Budapesten, mert kisebb településeken régebben is az volt.  Saját ismeretségi körömben is sokan vannak, akik autójukat biciklire cserélték, félretéve a presztízs és kényelmi szempontokat, mindenhová azzal járnak: munkahelyre, vásárolni, ügyeket intézni stb. Jó, hogy a Magyar Kerékpárosklub akciókat szervez, honlapot működtet a munkába, iskolába biciklizés népszerűsítésére (itt megtekinthető).

kép1

Örülnünk kell ennek? Igen, de csak módjával. A városi biciklizésnek ugyanis kétségtelenül vannak előnyei, de hátrányai is. Előnyei: olcsó, környezetkímélő. Csökkenti a fosszilis energiahordozóktól való függőséget és a légszennyezést. A testmozgás révén nettó egészségügyi költség megtakarítást eredményez. Bármilyen furcsa, de a forgalmasabb időszakokban gyorsabb is, ami a munkába járáskor nem egy utolsó szempont. Hátrányai: biciklizés után illik lezuhanyozni, váltóruhát venni.  A biciklizés a forgalmas városi környezetben nem igazán egészséges, a maszkok pedig kényelmetlenek. Az úttesten, járdán cikázó bringások magukra és másokra is veszélyesek lehetnek. Összességében azért mégis az előnyök vannak túlsúlyban. Egy klasszikus régi vicc poénját átfogalmazva: többmilliárd bringás nem tévedhet.

 

A környezettudatosság szintje

Egy friss közvélemény-kutatásra hívnám fel a figyelmet, amely a környezetvédelmi beállítottságot, környezeti tudatosságot vizsgálta Magyarország nyugati vidékén.

 

 

Aki már járt arra, tapasztalhatta, a települések, a porták tiszták, rendezettek, de azt nem tudhatja, legfeljebb sejtheti, hogyan gondolkodnak erről az itt élők.

A kutatás adatai szerint a lakosság túlnyomó többsége szelektíven gyűjti a hulladékot, tudatosan vásárol, de nem nagyon komposztál, és a veszélyes hulladékokkal sem tud mit kezdeni. Nézzük kicsit részletesebben!

A szelektív gyűjtés széles körben elterjedt ezen a vidéken, a válaszadók több mint kétharmada állította, lakásának környékén van szelektív gyűjtő, amit rendszeresen (67,8%), vagy alkalmanként (16%) használni is szokott. De miért jó ez nekik, amikor semmi hasznuk sincs belőle? Azt mondják, azért, mert a szemétből értékes anyagokat lehet kinyerni, amiket újra fel lehet használni, ezen kívül könnyebben lehet szállítani, és higiénikusabban kezelni. Akik nem gyűjtenek, azoknak sincs elvi kifogásuk ellene, csak a konténerek távolsága és a keletkezett hulladék mennyisége akadályozza őket ebben.

Az elkötelezett környezetvédők azt mondják a szelektív gyűjtés nem igazán jó megoldás, helyette inkább a hulladékképződés megelőzését ajánlják. (Zéró hulladék.)  Ennek számos technikája ismert, amit elég jól, és elég gyakran használnak a Sopron környéki települések lakói. Nagyon sokan nem dobják ki használt ruháikat, inkább továbbadják másoknak (81,3%); vásárlásaikhoz papírból, szövetből készített táskát, a kosarat (65,8%), vagy otthoni műanyag szatyrot (32,8%) visznek; meghibásodott tárgyaikat, háztartási eszközeiket sem dobják ki, inkább megjavíttatják (42,5%); és előnyben részesítik a tartós termékeket (46,5%). Ugyancsak sokan állítják, bár ezeket némi fenntartással kell fogadnunk, hogy inkább környezetbarát (43,3%) vagy újrahasznosított anyagból készült termékeket, például újrapapírt vásárolnak (34,7%). Nagyon kevesen jelzik viszont postaládájukon, hogy nem kérek hirdetési újságokat, szórólapokat (10,5%).

Kevesen, alig több mint egyharmaduk állítja, hogy szokott komposztálni. A többiek nem, köztük szép számmal olyanok is, akiknek erre egyébként lenne módja, mert kertes, kertkapcsolatos házban laknak. Komposztálás helyett sokan inkább elássák, elégetik a „zöld javakat”, vagy nemes egyszerűséggel belerakják a kukába.

A veszélyes hulladékoknak is csak egy része kerül megfelelő helyre. A gyógyszerek 45,7 százaléka a gyógyszertárakba, a festékek 9,5 százaléka, az elektronikai hulladékok 23,5 százaléka a hulladékudvarokba, a háztartási sütőolajok 12,3 százaléka az átvevőhelyekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok háztartásban valóban nem keletkezik ilyen hulladék, mert nem szednek gyógyszert, a festők elviszi a megmaradt anyagokat, a sütőolajat feletetik az állatokkal stb.

Veszélyes hulladékok veszélyes elhelyezése

 

Kiönti (kukába, lefolyóba, csatornába

Elássa, elégeti

Nem képződik ilyen hulladék

gyógyszer

16,7%

1,2%

29,7

festékek, hígítók

14,2%

1,3%

46,7

háztartási sütőolaj

38,5%

20,3%

1,5

elektronikai hulladék

13,8%

0,3%

6,0

A szelektív gyűjtésben való részvétellel és a tudatos vásárlói magatartás arányaival akár elégedettek lehetünk, bár van még hova fejlődni, de a komposztálási hajlandósággal és a veszélyes hulladékok elhelyezésével egyáltalán nem. Az mindenesetre ígéretes, hogy az új, házhoz menő és a zöld hulladékokat is külön kezelő rendszer bevezetése után az eddigieknél is többen lesznek hajlandók szelektíven gyűjteni, komposztálni és a veszélyes hulladékot megfelelően elhelyezni. Bízunk benne, hogy valóban így lesz!