Víz, kincs

Március 22-én volt a Víz világnapja, de nem késtünk le semmiről, a téma egész évben aktuális marad: felhívni a figyelmet a víz fontos szerepére, óvni, védeni a Föld vízkészletét. Mert, hogy van víz, azt a világ fejlettebb régióiban természetesnek tartjuk, és eszünkbe sem jut, hogy ez másképpen is lehetne. Nem is óvjuk, védjük úgy, ahogy kellene. (Ahogyan azt a képen, az öntözőcsőből az ültetvény helyett az útra ömlő pénzérmék szimbolizálják.) Felelőtlenségünkkel, kényelmünkkel saját jövőnket sodorjuk veszélybe. Nem is olyan régen volt a tiszai ciánszennyezés, a kolontári vörösiszap-áradat, amely – szerencsére csak időlegesen – tönkretette folyó- és talajvizeinket, de itt van az újabb vész, a palagáz kitermelés. Egy-egy kút egyszeri rétegrepesztéséhez 15 millió (!) liter – mérgező anyagokkal kevert – vizet használnak fel. Ezt csak be kell szorozni a kutak és a repesztések számával (naponta nyolccal, tízzel), és máris megkapjuk annak az irdatlan víznek a mennyiségét, amit ilyen célra felhasználnak. Igaz, ennek egy jelentős része tisztítás után ismét használható, de akkor is sok elpazarolt víz marad a számlán. Lehet, hogy az olcsónak kikiáltott palagáz végül nagyon sokba fog kerülni nekünk?

1

Persze könnyű lenne minden problémát a termelők nyakába varrni, és egy pillanatig sem gondolni arra, mi, hogy lakosok is felelősök vagyunk a vízkincs pazarlásáért. Ez pedig a bőség miatti oda nem figyelés, vagy még inkább habitus kérdése. Egy amerikai programfilm szerint a vízzel kapcsolatos beállítódásunkat ugyanolyan hibás beidegződések alakítják, mint a fenékvakarást, a villával való fésülködést, az ebédlőasztalon való ücsörgést, vagy a bankkártya csókolgatást.

Rossz szokásokat, attitűdöket viszont nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. De azért nem reménytelen. A Víz Világnapján néhány helyen a mozifilmek előtt mutattak be egy sokkoló videót, amely arról szólt, hogy vannak helyek a világban, ahol még a gyerekek sem tudnak hozzájutni a tiszta, egészséges vízhez. A hatást azzal kívánták fokozni, hogy olyan ásványvizes palackokat osztottak ki a nézőseregnek, amit nem lehetett kinyitni. Ott volt a kezükben a víz, de nem tudtak belőle inni. Közben viszont nézték a drámai képeket. Így egészen biztos frenetikus hatása volt, de kérdés, meddig? Hiszen tudjuk, ami nem érint bennünket közvetlenül, az nem is fáj annyira. Legfeljebb egy ideig. De legalább addig odafigyelünk, és talán teszünk is valamit. Másokért, magunkért.


 

2

Szexelő szülőkkel az energiatakarékosságért

Állandó téma az energiatakarékosság. Egy kommunikációs hírekkel foglalkozó oldalon találkoztunk a német Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium kicsit rendhagyó kampányával, amelyben zombitámadással és szexelő szülőkkel próbálják az ügy mellé állítani a fiatalokat. A #Ziek kampány, novemberben indult és 1,5 millió euróba került, a reakciók azonban elég vegyesek. A kampány során három videó készült, amelyek alapvető dolgokra hívják fel a figyelmet. Kapcsoljuk le a lámpát, hiszen ha 5%-kal kevesebb áramot fogyasztanának a német háztartások, egy szénerőmű már feleslegessé válna, hangzik el a videó végén. Az elektromos energiával való spórolás mellett az autók mellőzését és a nyílászárók helyes „kezelését” dolgozták fel a kampányban. Utóbbi ügyben talán az is egy lépés lenne a tudatosság felé, ha a társasházakban, irodákban nem helyiségenkénti szabályozás nélkül menne a fűtés, hiszen akkor nem csak a „felesleges” szellőztetés lenne a megoldás.

Az összes közül a legnagyobb sikert a szexelő szülők és a rájuk nyitó kamaszlány aratták. A „kapcsold le a lámpát – Néhány dolgot nem akarsz látni” szlogennel végződő szpotot eddig több mint 2 millióan nézték meg a legnagyobb videómegosztó portálon.

A Facebook és Twitter kommentelők vegyes jelzőkkel minősítették a kampányt: „isteni”, „meglepően menő”, „eredeti”, „bátor”, „kínos”, „beteg”. Volt, aki azt is megjegyezte, hogy a #Ziek hollandul beteget jelent. A minisztérium erre frappáns választ adott: „nem biztos, hogy a legjobb rövidítés, de valójában a klíma elég beteg.”

Néhány felhasználó annak adott hangot, hogy a biciklis videó szexista.

Először csak a kampány weboldalán voltak láthatóak a kisfilmek, később aztán a német mozikban is találkozhattak velük a nézők. A többség szerint azonban a filmek elérték a céljukat és sikeresen szólították meg a célcsoportot, azaz a fiatalokat. Kevesen gondolnák, hogy egy ilyen hangvételű kampány hátterében egy minisztérium áll. Ráadásul a németek 80%-nak eddig ismeretlen Barbara Hendricks miniszter asszony is nagyobb ismertséget szerzett. A három kisfilmet eddig összesen közel 3 millióan nézték meg, de a legnagyobb kérdés, hogy vajon meg is fogadják-e a videókban látottakat?

Érdemes egy kicsit azon is elgondolkoznunk, hogy itthon találkoztunk-e már hasonlóan ötletes, társadalmi párbeszédet generáló kezdeményezéssel? Sajnos, ahogy korábban már megírtuk, a mi látókörünkbe nem igen került ilyen. (Természetesen, ha Önöknek van tudomásuk ilyesféléről, akkor jelezzék nekünk- a szerk.) A magyarországi, állami szintű klímavédelemmel kapcsolatos intézkedésekről ezen az oldalon olvashatnak. Mit mondjak, utóbbitól nem támadt kedvem takarékoskodni…