Energiatolvajok

Ebben a bejegyzésben nem vámpírokról, hanem valóságos tolvajokról lesz szó. Az áram- és gázlopások évente 15-30 milliárd forint kárt okoznak. Mondhatnánk, fájjon ezért a szolgáltató feje, ha nem tudnánk, hogy az ellopott energia árát előbb-utóbb, valamilyen formában (társasházak közös költsége, ártarifa) nekünk kell megfizetnünk. Sokszor azok számláit is, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá. Terjed a szervezett, iparszerű lopás, egyre gyakoribb, hogy cégek, tehetősebb magánszemélyek is csalnak. „Az egyik áramszolgáltató kommandója járt már olyan, full extrás villában, ahol a medencét, a gépkocsifeljárót fűtötték lopott árammal, de Balaton-parti, négycsillagos wellness-szállodában is, ahol megbuherálták a mérőműszert.”

De mi köze van a lopásnak, és az abból származó kárnak a környezetvédelemhez? Nem költői kérdésnek szántam, mert első látásra valóban erőltetettnek tűnhet az összekapcsolás. Pedig van kapcsolat. A lopás során a kifolyó, csöpögő olaj talajszennyezést; a rosszul szigetelt, szakszerűtlenül bevezetett gáz- és villanyvezetés tűzet és légszennyezést okozhat. Előfordult, hogy egy ikerház egyik felében megcsapolták a vezetéket és az így keletkezett tűzben leégett mindkét lakrész.

A lopásnak ezeken kívül van még két, kevésbé nyilvánvaló vetülete is, forrásokat von el a környezetvédelemtől és energiapazarlásra ösztönöz. Az ellopott energia árát, vagy annak legalább egy részét környezet- és természetvédelemre (pl. madárvédő szigetelésekre, erdős, fás területeken burkolt vezetékekre) is lehetne fordítani. Erre nem érv, hogy a 9 százalékos, garantált hálózati veszteségben amúgy is elismerik a kieső milliárdokat, mert akárhova könyveljük, a veszteség mindenképpen veszteség marad.

A lopott árammal ráadásul nem érdemes spórolni, úgymond az „ingyen van”, márpedig ami ingyen van, annak nincs is értéke. „Rettenetesen meg fog növekedni a környezetterhelés, hiszen aki lopja az áramot, az természetesen leszarja a takarékosságot. Ráadásul attól még, hogy nem fizetnek az áramért, csak fogyasztják, azt – igen jelentős környezetterhelés árán – azért még elő kell állítani.” 

Mit lehet ez ellen tenni, egyáltalán mit tehetnénk mi, környezetvédők ennek visszaszorításáért? Nem sokat, de annyit mindenképpen, hogy az összefüggésekre rámutatunk, és szerény eszközeinkkel munkálkodunk annak az attitűdnek a megváltoztatásán, amely most még szolidáris a tolvajokkal, a környezetet ilyen módon is károsítókkal szemben, amely elismeri vagányságukat, „bátorságukat”, bármilyen sokba is kerül ez nekünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × egy =