Valóban zöld a “zöldáram”?

A 20. század az atomenergia és az olaj évszázadaként vonult be a történelembe, míg a 21. század globális és környezeti kihívásaira egyértelműen a fenntartható, kisebb környezeti terheléssel járó energiaforrások felhasználásának elterjedése lehet(ne) a válasz.

Ennek jegyében indult el hazánkban is az ún. zöldáram-szolgáltatás. A hazai villamosenergia-kereskedők 2011-ben, illetve 2012-ben bevezetett rendszereinek lényege, hogy a fogyasztó eldöntheti, milyen mértékben kívánja megújuló energiaforrásokból fedezni villamosenergia-igényét. A villamosenergiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény előírta a „kötelező átvételi mérlegkör” (a KÁT mérlegkörről bővebben) létrehozását. A rendelkezés következményeként minden egyes villamosenergia-fogyasztó vásárol megújuló forrásokból származó villamosenergiát is 2008 óta. Ennek ellenére, 2011-ben az ország megújuló energiaforrások felhasználásából származó energiafogyasztásának aránya bruttó 6,2% körül mozgott. Érdekesség, hogy a magyar kormány még 2010-ben fogadta el Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervét (NCsT), melyben vállalta, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát az EU által előírt 13% helyett 14,65%-ra emeli.

8993513_s

Tehát 2012 óta a három legnagyobb hazai szolgáltatónál a fogyasztó a KÁT-ban előírtnál jóval nagyobb arányban, akár 100%-ban fedezheti energiaigényét fenntartható forrásokból. A szolgáltatások hirdetései a fogyasztók környezettudatosságára építenek, illetve az ökológiai lábnyom csökkentésével érvelnek. Kérdés azonban, hogy a „zöldáram” választásával valóban környezettudatos döntést hozunk? A gyakorlatban – bár erre a kereskedők általában felhívják a figyelmet – a megtermelt zöldenergia nem jut el közvetlenül a fogyasztóhoz. A rendszer sajátosságai miatt a szolgáltató csak annyit garantál, hogy a csomag keretében eladott energiának megfelelő mennyiségét vásárolja megújuló forrásokból. Az valóban értékelendő, ha egy cég vagy egy háztartás környezettudatosan akarja fedezni energiaigényét, de felmerül a kérdés, hogy az említett szolgáltatások választásával a fogyasztó valóban hozzájárul-e ahhoz, hogy több megújuló energiaforrást hasznosítsunk? A három nagyvállalat közül 2, már évtizedek óta működő, hazai vízerőműből nyeri a tiszta energiát. Nemzetközi összehasonlításban azonban le vagyunk maradva: több országban a zöldáram-tarifákra vonatkozó tanúsítványok feltétele, hogy a szolgáltatás keretében értékesített villamos-energia egyharmada új, 6 évnél fiatalabb erőműből származzon. Egy kereskedő esetében még rosszabb a helyzet: nem járulunk hozzá a hazai energiaellátás függetlenségéhez, ugyanis az energia német, illetve norvég szélerőművekből érkezik.

Sajnos a környezettudatos magatartás nincs ingyen, sőt. A szolgáltatást választóknak minden esetben 5–10%-os felárral kell számolniuk. Az említett szolgáltatások keretében a fogyasztók nem az egyetemes szolgáltatás hatálya alatt, hanem a versenypiaci szabályozásnak megfelelően vásárolják az energiát. A Magyar Energia Hivatal a „zöld csomagok” tarifáit nem ellenőrzi.

7819267_s

Mindenképpen örömteli, hogy itthon is elindult egy folyamat, amely hozzájárulhat a megfelelő megújuló energia részarány eléréséhez: beruházásokat ösztönözhet, csökkentheti az ország energiaimport-függőségét. Úgy tűnik azonban, hogy a sikeres működéséhez, megfelelő szabályozás hiányában jelenleg még nem adottak a feltételek. A zöldáram-tarifát kínáló villamosenergia-kereskedők felismerték a környezettudatosság presztízsértékét, a vállalatok CSR tevékenységének helyzetét és trendjeit. A szolgáltatást választó vállalkozások részére ezért tanúsítványokat, okleveleket állítanak ki, melyek aztán marketing és PR célok eléréséhez felhasználhatók. Számomra legalábbis érdekes, hogy a vállalat oldalán hosszabb leírás található az általuk kibocsájtott logóról, mint magáról a „zöldáramról”, forrásáról és a rendszer működéséről.

De egyáltalán ne legyünk elégedetlenek, hiszen ebben az irányban is előrelépés történt…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

nyolc + öt =