2012. május hónap bejegyzései

1. menedzsment kategória: és az EBAE díjat nyerte …

Közzétéve Szerző:
Válasz

Május 24-én, az EU céges, pontosabban üzleti vállalkozások kategóriában hirdetett nyerteseket a környezetvédelmi pályázatán, a European Business Awards for the Environment pályázaton. Korábbi blog-bejegyzésben beszámoltam a díj történetéről, amely 1990-ben került első alkalommal kiosztására, azóta pedig kétévente ítélik oda.[1] Idén kilenc tagállamból választottak 14 finalistát és közülük szavazták meg az 5 kategória nyertesét. 2012 Európai Üzleti Díj a Környezetvédelemért kiválóságai az angliai Marks and Spencer (menedzsment/vállalatirányítás díj), az angliai Aquamarine Power (termék kategória/technológia díj), a belgiumi UMICORE (eljárás, alkalmazott folyamatok díj), a német INESUS GmbH (fenntartható fejlődés témájában folytatott nemzetközi együttműködés díj) és a szlovákiai Slovenské elektrárne (üzlet és biodiverzitás díj).

Az idei díjazott országok köre igen meghatározó és egyben sokatmondó: az angolok három jelöltet juttattak a 9 tagállamos döntőbe és kettő nyert is, a németeknek két finalistája volt, egyikük befutott. Két hely maradt mindössze a másik 7 tagállamnak, végül egy-egy belga és szlovák cég nyert.

A nyertesek és pályázataik megérdemlik, hogy több figyelmet szenteljek nekik, mint egyszerű felsorolást. Kezdem az angolokkal!

„.. mert B Terv nincs!”

Az angliai Marks and Spencer Magyarországon is ismert, elsők között teremtette meg a divatosabb, szélesebb irodai munkaruha, kosztüm-választékot, egyelőre Budapesten és 3 vidéki nagyvárosban. A magyar és a közép-kelet európai piacon közép-magasan pozícionált ruhakereskedés, ruházati lánc saját márkájával az M&S-sel, és márkáján belül bővülő, a legkülönbözőbb divatokat és korosztályokat megcélzó brand-ekkel (így pl. a Per Una-val) lett népszerű. Angliai hálózata (600 üzletből álló lánca és nyugat-európai üzletei) viszont kereskedőházzá, kvázi bevásárló-központtá növekedtek, így a bútortól és lakás-, konyha-felszerelésektől kezdve a fogyasztásra kész élelmiszereken át, a minőségi friss élelmiszerek széles választékát kínálják. Világszerte 40 országban vannak jelen. Örök újítók, mert létezik ilyen üzleti kategória! 1930-ban nyitja első nagyáruházát (London, Marble Arch) és márkázott kávézókat is bevezet a piacra. 1934-től kutató-laboratóriumot működtetnek, hogy a cég munkáját és textil alapanyagai fejlesztését támogassák. 1948-tól már önkiszolgáló részleggel várja a vásárlókat – elsőként és óriási sikerrel.

A Marks and Spencer menedzsment kategóriában nyert. A M&S ‘Plan A’ (az ún. Á Terv) programja nem kevesebbet vállal, mint hogy az egész vállalati struktúrán keresztül érvényesíti a fenntartható fejlődés stratégiáját. 2007-ben indították és 180 konkrét elkötelezettséget vállaltak: a zöld-beszerzés területén, a fair-trade irányában, a hulladékgazdálkodásuk alakításában, a biodiverzitás megőrzése érdekében, a CSR területén, és számokhoz kötötték a széndioxid kibocsátás csökkentését és energia-felhasználásuk hatékonyságának növelését.

A program profitorientált. A ’Plan A’ az Á Terv 2010/2011-es üzleti eredménye nettó 7 millió angol font. A terv része, hogy közvetlenül megszólítják több mint 21 millió állandó vásárlójukat is, akik heti rendszerességgel vásárolnak náluk. 2020-ra minden egyes termékük megfelel, minimum egy ún. Á Terv kategóriának, azaz fair trade termék, vagy organikus termék vagy ún. free-range termék lesz. Európa szerte teret nyernek a fair trade, méltányos kereskedelem szabályait követő vállalkozások, amelyek minimanizálják a környezetre esetleg kifejtett negatív hatásukat és elvetik, tiltják a kizsákmányoló munka minden formáját. Az organikus termékek, illetve a szabad tartású vagy kifutótartású (free-range) tenyésztésekből származó hústermékek pedig már Magyarországon is külön jelzést kapnak.

Mindez már közvetlenül befolyásolja nemcsak a vásárlók választási szokásait, hanem az M&S termékeket gyártók, a legkülönbözőbb beszállítók és a beszállítók nyersanyag-előállítóinak üzleti stratégiáját is. A hatás, ha csak a jelenlegi termékszámokat vesszük figyelembe, ami meghaladja a 2,7 milliárd darabszámot – is kiemelkedően jelentős.

Az Á Terv egyik szlogenje mindent elárul: „.. mert B Terv nincs!” Azaz, nincs választási lehetőség, ezt a tervet végig kell csinálni, meghatározott időn belül a felelős környezeti magatartást kell gyakorolni és gyakoroltatni, cégen belül és cégen kívül, minden kapcsolati és függő rendszerben, céges és egyéni, személyes vonatkozásban egyaránt.[2]

 

[1] http://azoldszine.stscope.com/2012/05/17/europai-uzleti-dijak-a-kornyezetvedelemert/

[2] Megjegyzés: következő blog-bejegyzésemben az Aquamarine Power skóciai céget, a termék kategória nyertesét mutatom be, majd sorban mind az 5 kategória nyertesét.

Hulladékhasznosítás 1. – Zöld találmányok

Közzétéve Szerző:
Válasz

Gyakran hallhatunk olyan találmányokról, amelyek gyártó híján elsikkadnak, jobb esetben lecsap rájuk egy tőkeerős, élelmes cég, viszi külföldre, de legalább hasznosul, rosszabb esetben örökre elvész az érdekek dzsungelében vagy a hivatalok útvesztőiben.  Nem lenne haszontalan tehát, ha minél többen, minél több helyen felhívnánk a figyelmet azokra a magyar hulladékkezelési technológiákra, eszközökre, amelyek könnyebbé, olcsóbbá és főként környezetkímélőbbé tehetnék életünket. Még akkor is, ha laikusként nagy kockázata van annak, hogy esetleg olyan találmányt is felkarolunk, amelyik később – műszaki, üzleti, kereskedelmi okok miatt – esetleg nagy melléfogásnak bizonyul.

Építőanyag hulladékból

Kommunális hulladékból gyárt nagy szilárdságú építőanyagot a Szilplast Kft. Az eljárás lényege: magas hőmérsékleten, mechanikai eljárással, szinte molekuláris méretűre aprítják fel a hulladékot, majd a szemcséket drazsírozzák, bekenik tűzforró, folyékony műanyaggal. Az így kapott anyagból 2,5 cm vastagságú táblákat készítenek, amelyek szilárdsága annyira jó, hogy dupla méretben a puskagolyót is képes megfogni. Egy gép naponta 80 tonna hulladékból 2,2 tonnányi készterméket képes előállítani, amely felhasználható ideiglenes lakóházak építésére és a gátak (!) megerősítéséhez. Hacsak a sárga kabátos vad környezetvédők ezt meg nem fúrják, hiszen az építőanyag hulladékból készül, ugyanúgy, mint az almásfüzitői megszilárdult vörösiszap takarórétege. Széleskörű alkalmazása elé az is komoly gátat emel, hogy egyelőre nehéz minősíteni a hulladékból készült termékeket.

Tüzelőanyag hulladékból

Két magyar egyetemista új eljárást dolgozott ki a parkokban, kertekben keletkező hulladék feldolgozására. Ők is pelletet állítanak elő, mint mások, de másképpen. A pellet az általános eljárás szerint a következőképpen készül: fűrészporból és/vagy szárított, majd finommá őrölt növényi hulladékból masszát állítanak elő, amelyet egy mosógépszerű berendezésbe adagolnak, és a végén préseléssel formázott, kis, brikettszerű darabok jelentik a végterméket. A pelletet tüzelőanyagként használják közvetlenül elégetve, vagy elgázosítva. A pelletfűtés azért környezetbarátabb a fafűtésnél, mert újrahasznosított alapanyagot használ. A pellet nedvességtartalma 10%-nyi a fa 40%-ával szemben. Ezért hatásfoka jobb a tűzifánál. A szabályozott égés miatt a károsanyag kibocsátása is alacsonyabb.

A fiatalok újítása abban áll, hogy kamionplatóra helyezik el a mobil biomasszaüzemet, amellyel így a zöldhulladék keletkezési helyére tudnak menni, és a helyszínen végzik el a feldolgozást. Az általuk előállított termék versenyképesebb a hagyományos, fűrészporral készített pellethez képest, mert amíg utóbbihoz célirányosan termelik a fákat, vagy az energianövényeket, és így drága, addig az ő pelletjük alapanyagát az állandó és természetes parkgondozás során keletkező hulladék adja.

Arzénszűrő törekből

Egy korábbi bejegyzésünkben már szóltunk róla, de kiemelkedő hasznosíthatósága, fontossága miatt röviden ebben az összeállításban is meg kell említenünk. Közismert, hogy Magyarország egyes régióiban magas a vezetékes ivóvíz arzénszennyezettsége. A probléma megoldása eddig a túl drága műszaki megoldások miatt feneklett meg. Egy magyar szabadalmon alapuló, hazai fejlesztésű berendezés (ASR-10) azonban áttöréssel kecsegtet. A találmány lényege: az ivóvízben nagyobb koncentrációban előforduló veszélyes anyagokat (arzén, vas, mangán, ammónia) egy malomipari hulladékon, a töreken átszűrve jelentős mértékben le lehet csökkenteni. Az arzén esetében például 90 százalékkal. Mivel egy magyar állami konzorcium komoly üzleti lehetőséget látott a találmányban, megvásárolta a szabadalmat, ami után elvileg nincs akadálya a széleskörű alkalmazásnak. Annál is inkább, mivel a berendezés sorozatgyártásra érett, a vízmű irányítási rendszerébe könnyen integrálható, konténeres formája a világ bármely pontján gyorsan telepíthető.

Nem bizonyított, hogy kockázatos a genetikailag módosított (GM) összetevőket tartalmazó élelmek fogyasztása

Közzétéve Szerző:
Válasz

Év elején az Európai Bizottság egy skóciai mikrobiológust, Anne Glovert nevezte ki a Biztottság szenior tudományos tanácsadójának. A főtanácsos asszony az Aberdeeni Egyetem Molekuláris és Sejtbiológia Tanszékének vezető professzora, a Rowett Kutatóintézet és a Macaulay Intézet tiszteletbeli tagja, az Edinburgh-i Királyi Akadémia választott tagja, valamint a Natural Environment Research Council és az Amerikai Mikrobiológiai Akadémia tagjai közé is tartozik.

Újdonság a pozíció és a tanácsadó felelősségi köre is. Jelentős, mert a Bizottság elnökének kérésére elemzést és véleményt nyújt a biztosi testület elé terjesztett főbb szakpolitikai javaslatokról, amennyiben azok tudományos, technikai vagy innovációs kérdéseket érintenek; a tudományos főtanácsadó mértékadó iránymutatást nyújt a tudományos bizonyítékok értelmezéséhez bizonytalanság esetén, továbbá részt vesz a stratégiai szempontú vészhelyzeti tervezésben, illetve fő kapcsolattartó olyan kulcs szervezetekkel is, mint Európai Gyógyszerügynökség, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Vegyianyag-ügynökség, és még sorolhatnám. Ha jól értem, egyszerűen az a dolga, hogy lehetőleg a Bizottság minden sarkalatos európai szakpolitikai döntése tudományosan megalapozottlegyen. Feladata, hogy fokozza a közbizalmat a tudomány és a technika iránt és a lehető legszélesebb körben népszerűsítse az európai tudományos és technikai kultúrát. Gyakran és szívesen beszél a genetikailag módosított (GM) takarmány és állattenyésztés kérdéséről, a genetikailag módosított élelmiszerről[1]. Rámutat, a legtöbb európai polgár mértéktelenül tart mindkettőtől és az európai politikusok elzárkóznak a kiegyensúlyozott vitától. Fájlalja, hogy a GM területén csak és kifejezetten az érzelmek dúlnak.

„Kutatási karrierem során folyamatosan használtam a GM kifejlesztette technológiát, mert kifejezetten előbbre vitte azt, ahogyan ma a bilológiai és ökológiai rendszerek működését értelmezni tudjuk. Így ismerem az erősségeit, és tudom, hogy a GM alkalmazásának szabályrendszere mennyire kötött, ésszerű és megfelelő.” – vallja. Véleménye szerint GM eredményként az egészségvédelem és a kór-feltárás forradalmasodott, soha nem tapasztalt mértékben lendítette előre az ismereteink bővítését, ami önmagában is fantasztikus. De Európában az emberek egyszerűen tartanak tőle. A főtanácsost viszont ez a hozzáállás aggasztja, mert nem látja a bizonyítási alapját annak, hogy jelentős kockázat társulna a GM takarmány-, növény-vagy állattenyésztés elterjedéséhez. Rámutat, hogy az amerikai, több mint 15 éven át folyó monitoring és a GM-termékek fogyasztásának hatását mérő, értékelő adatok sem bizonyítják ezt a kockázatot és nem indokolják azt a fajta, azt a mértékű korlátozást, amelyet a-GM-termékek és termesztés elszenved – legalább is egyelőre – Európában.

„Jó lenne, ha egy komoly és alapos vita alakulna ki a GM körül, amely tényekre és adatokra támaszkodik és nem érzelmekre. Azt szeretném, ha végre az előnyökkel mérnénk össze a kockázatot. Ráadásul, ha a globális klímaváltozás és az élelmiszerbiztonság problámájával foglalkozunk, vagy ha azzal, hogy élelmeznünk kell a világ népességét, akkor nagyon komolyan és tényszerűen kell a GM-takarmány ügyével foglalkoznunk.”

A főtanácsos asszony ismeri és tudatában van annak, hogy milyen félelmek, előítéletek és fenntartások élnek európai célközönségében. De úgy tűnik elszánt, és tenni fog annak érdekében, hogy ésszerű és tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott döntések szülessenek európai szinten és, hogy oldódjon az elutasítás a genetikailag módosított termékekkel és termesztéssel szemben.[2]

[1] A genetikailag módosított ételek olyan növényi, vagy állati összetevőt tartalmaznak, melyek génjeit valamilyen eljárás során megváltoztatják. Általában GM Foods-ként vitatkoznak róluk.

[2] Dean Carrol összefoglaló írása 2012. május 2-án jelent meg és itt olvasható teljes terjedelemben.

Zöld korrupció

Közzétéve Szerző:
Válasz

Néhány „zöld” szervezetnél ez a fajta magatartás fizetés-kiegészítésként funkcionál. Vannak olyan cégek, akik jelentős összegeket terveznek be egy projekt előkészítési költségvetésbe, hogy ezen szervezeteket „munkához” juttathassák. Mert akkor nem kell számítani ellenállásukkal. Vannak olyanok, akik végighaknizzák az országot, hogy hol lehet belekötni valamibe. Ezen szervezetek és személyek komoly kárt okoznak a ténylegesen tenni akaró természetvédőknek is, mert az emberek hajlamosak összemosni őket. Amennyiben beigazolódik bűnösségük, akkor példás büntetéssel kell szolgálni, mert egyszer és mindenkorra véget kéne vetni e káros magatartásnak. (piszkavas kommentje a nol.hu-n)

Környezetvédő társaságokban, blogokon régóta beszédtéma, hogy egyes zöld szervezetek hagyják magukat lekenyerezni, sőt akadnak olyanok is, akik maguk követelik (zsarolják) ki hallgatásuk árát. Még csak megbecsülni sem tudjuk, hogy hányan jártak, járhattak közülük sikerrel, hiszen a dolog természetéből adódóan, egyik félnek sem érdeke az ügylet nyilvánosságra kerülése. Erre legfeljebb akkor van esély, ha egy-egy főszereplőnek – akár személyes motivációk miatt is – elege lesz a hallgatásból, vagy ha a kiszemelt cég ellenáll, és feljelenti a zsarolót. A közelmúltban két ilyen esetről is olvashattunk a sajtóban. Az egyik az IKEA-val, a másik a „magyar” AUDI-val kapcsolatos.

A svéd multi egykori menedzsere arról számol be könyvében, hogy az IKEA gyakorlatilag lefizette a Greenpeace-t. A két szervezet képviselői először közös „tanulmányúton” vettek részt Oroszországban, Európa egyetlen megmaradt őserdőjében, majd a program után a Greenpeace költséges kampányt indított, amelyben az IKEA konkurenciáját, a finn Stora Enso-t támadta meg. Amikor pedig néhány hónappal később egyértelműen bebizonyosodott, hogy az IKEA az egyik fő felelőse a Borneó szigetén található esőerdő fakitermelésének, a Greenpeace nemcsak, hogy nem támadta meg őket, hanem egyértelműen melléjük állt.

A Greenpeace hasonló módon járt el Magyarországon is, amikor a hulladékfeldolgozás-, hasznosítás ügyében az egyik vállalatot (TKV Zrt.) hevesen támadta, a másikat (Saubermacher) viszont nem, jóllehet alkalmazott technológiájuk lényegében megegyezik. A kettős mérce használata mögött az állhat, hogy a Greenpeace alkalmi szakértője, Karl E. Lorber, annak az osztrák leobeni egyetemnek tanára, amely egyetemet a Tatai Zrt. itthon legnagyobbnak tekinthető konkurense, az osztrák Saubermacher cég több ezer euróval támogat minden évben. (Szabó Gábor, HVG)

Kisebb kaliberű, de legalább annyira tanulságos a „magyar AUDI” esete. A Tiszántúli Természetvédők Társulata (TTT) bíróságon támadta meg az autógyár új beruházásának környezethasználati engedélyét, de később visszavonta a peres eljárást. Az AUDI feljelentette a szervezet vezetőjét, Zsák Ferencet, és a NNI vesztegetés gyanúja miatt büntetőeljárást indított ellene.

Az eset nagy port vert fel, a természetvédő szervezetek közül többen is kiálltak a TTT vezetője mellett és a multik mindent elsöprő akciójának minősítették az esetet. Pedig hát még környezetvédő berkekből is hallani, hogy itt bizony olyasmiről van szó, ami távolról sem nevezhető törvényesnek.

„Két verzió lehetséges, mindkettőt hangoztatják az egymásnak ellentétes oldalakról. Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy Zsák leült az audis közvetítőkkel, és kért valamit. A kérdés az, mit és hogyan. Egyes természetvédő szervezetek szerint fatális félreértésről van szó. Mindössze annyi történt, hogy a TTT elnöke – a munkálatok megkezdését látva s tudatában annak, hogy elvesztette a csatát – az Auditól „kompenzációképpen” más természetvédelmi területek fejlesztését kérte. Ezt értelmezhették vesztegetési kísérletnek a gyár képviselői. A másik elmélet sokkal komolyabb problémát vet fel. E szerint Zsák különböző lobbista csoportokkal, illetve a TTT számára jutalékot biztosító szervezetekkel könnyen ki tud egyezni. A hosszú és költséghalmozó eljárások helyett a betámadott cégek inkább a „kompenzációt” választják, ezért felajánlanak egy bizonyos összeget a TTT-nek, hogy az álljon el a háborútól.”

Nem tudom, ki hogy van vele, de az, hogy előbb megtámadom a beruházó céget, majd az elállásért, hallgatásért cserébe kérek valamit – nevezzék azt kompenzációnak, kárpótlásnak, bárminek – nekem egyet jelent, korrupciót. Amely – piszkavas kommentelővel egyetértve – súlyos károkat okoz a magyarországi zöld mozgalomnak.

Európai Üzleti Díjak a Környezetvédelemért

Közzétéve Szerző:
Válasz

Az EU céges, pontosabban üzleti vállalkozások kategóriában is hirdet környezetvédelmi pályázatot, ez a European Business Awards for the Environment. 1990-ben került sor az első díjak kiosztására. Azóta két évente.

A profitorientált vállalkozások, cégek négy különböző kategóriában nevezhettek eredetileg. Ezek a környezeti menedzsment területe, az eljárások területe, maga a termék, termékek kategóriája és a fenntartható fejlődés témájában folytatott nemzetközi együttműködés kategóriája. A nevezések először országonként, azaz nemzeti szinten zajlanak. Az uniós pályázatra pedig mindazok tovább kerülnek, akik a meghatározott négy kategória valamelyikében már díjat nyertek. Ez afféle kvalifikáció. A nemzetközi vagy európai bajnokságok előtt, hazai pályán is remekelni kell.

Magyarország 2002-től vesz részt az európai versenyben. A díjakat biztosítók köre alakított egy nemzetközileg elismert és regisztrált nemzeti pontozó bizottságot. Ennek az idén tagjai a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, a KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért, a hazai HBLF (Hungarian Business Leaders Forum), a Magyar Innovációs Szövetség és a Corvinus Egyetem – Tisztább Termelés Magyarországi Központja.

Az európai versenyben eddig két kiemelkedő magyarországi teljesítmény volt sikeres. 2004-ben a környezeti menedzsment kategóriában a DENSO Magyarország Kft. nyert, illetve 2006-ban a kiemeltek között rangsorolták a GE Lightening Zrt.-ét. A DENSO Gyártó Magyarország Kft. erőátviteli vezérlőrendszereket gyárt a gépjárműpiac számára. Az egyik termékcsoportjuk a dízel termékeket öleli fel, főként a dízel üzemanyag befecskendező szivattyúkat, a másik nagy csoportját a rendszervezérlő eszközök (System Control Components) alkotják. Ezekkel az alkatrészekkel megváltoztathatók a motor különböző tulajdonságai (üzemanyag-fogyasztás, szennyezőanyag kibocsátás, nyomaték, pillanatnyi teljesítmény), így lehetővé válik a hatékony, takarékos és környezetkímélőbb működés együttes megvalósítása. A GE nem szorul bemutatásra, 1989 vége óta sikeresen működik Magyarországon, mára a cég mind az öt fő üzletága aktív hazánkban. Jelenleg a GE a legnagyobb amerikai munkáltató (több mint 13 000 munkatárs), és befektető, valamint az egyik legnagyobb exportőr Magyarországon, melyhez hozzájárul több mint 2 000 kulcsbeszállítója is.

2012-ben 7 magyar cég adott be pályázatot és kvalifikáltatta magát a nemzeti zsűri előtt. Két pályázat készült a menedzsment kategóriában: a Magyar Telekom Nyrt. és a SKANSKA Magyarország pályázata, három a termék kategóriába, a FUX Ipari Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt., a Miskolci Hőszolgáltató Kft. és a Pharmatéka Bt. továbbá 2 cég pályázott eljárás kategóriában, az E.ON Hungária és a MARS Magyarország Kisállateledel Gyártó Kft.

A Telekom legújabb – immáron ötéves – klímastratégiájával indul, a SKANSKA fenntarthatósági menedzsment rendszert mutat be. Ez utóbbinak részét képezi a mindennapok gyakorlatát szabályzó környezetvédelmi és CSR stratégiák és modellek elméleti rendszere. A FUX-nak sikerült kifejlesztenie egy olyan kábelfelületet, amely mentes a hanghatásoktól, és egyéb jó tulajdonságokkal is bír – így ezzel pályázott, a miskolciak elkezdték a megújuló és alternatív energiák alkalmazását a távhőszolgáltatásban, ami önmagában igen jelentős tény, hiszen Magyarország második legnagyobb távhőszolgáltatójáról van szó. A Pharmatéka egyedülálló takarmány-adalékanyagot nevezett, mely gátolja a sertéseknél a betegség kialakulását és a gyógyszermentes prevencióval szermaradvány-mentes élelmiszer (hús), a környezetet nem terhelő, gyógyszer nélküli élelmiszertermelés valósítható meg. Az E.ON az „Akadálymentes Égbolt” programját nevezte, míg a MARS termálvizes fűtésrendszert épített ki, és modernizálta az irodái vízmelegítési és fűtési rendszerét, hogy a globális terveknek megfelelően csökkentse ökológiai lábnyomát.

Az európai zsűri selejtezőjében 156 pályázat szerepelt 24 országból, amely jelentősen nagyobb szám, mint az előző európai kvalifikációt eddig elérők száma. A magyarországi pályázatok ezúttal nem jutottak a döntőbe. A Brüsszelben 2012. május 24-én megtartandó díjátadón 14 finalista izgulhat, ki nyeri a most már 5[1] kategóriában megnyerhető díjakat.

A „legjobbak legjobbjai”-ként nevezett 14 cég, üzleti vállalkozás mindössze 9 EU-tagállamból jutott tovább: Belgium, Franciaország, Németország, Spanyolország, Ausztria, Portugália, Szlovákia, Finnország és az Egyesült Királyság, azaz Anglia izgulhat, kik lesznek az idei Európai Üzleti Díj a Környezetvédelemért kiválóságai.

A díjátadásra egy különleges, kifejezetten a víz védelmének szentelt európai rendezvénysorozaton kerül sor. Beszámolok majd róla!

[1] Üzlet és biodiverzitás lett az 5. kategória.

 

 

Hitelvesztés

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kommunikációnk meggyőző erejét, hatásosságát jelentősen növelhetjük, ha a mondanivalónk igazságtartalmát elismert szakemberekkel, intézményekkel hitelesítjük. Különösen így van ez a nyilvánosság előtt zajló szakmai viták esetében, hiszen a laikus közvéleménynek nincs, nem is lehet elegendő információja az adott szakmai témáról, támpontokra, fogódzókra van tehát szüksége. És különösen így van ez, amikor álláspontunk gyenge lábakon áll, amikor érveinkhez támasztékokat kell találnunk.

A Greenpeace almásfüzitői szappanoperájában is tetten érhető ez a hitelesítési kényszer. A probléma röviden. A Greenpeace egy évvel a vörösiszap tragédia után „kiderítette”, hogy az almásfüzitői tározók is veszélyt jelentenek a környezetre. A kolontárinál is nagyobb veszélyt, hiszen a tározók egyik falát a Duna gátja adja, így gátszakadás, szivárgás esetén elszennyeződhet az egész folyó. Szerintük a helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a rekultivációt végző cég a vörösiszapot hulladékból készített ipari komposzttal takarja be.

Állításaikat a megtámadott vállalat meggyőzően cáfolta, ezért külső segítség után néztek. Először egy osztrák szakértők kértek fel, majd laboratóriumban vizsgáltatták be a tározó közeli partszakaszból vett mintájukat. Mindkét hitelesítési kísérlet kudarccal végződött. Karl E. Lorber professzorról kiderült, hogy korábban a konkurenciának (Saubermacher) dolgozott, így hitelessége, finoman szólva is, vitatható. A tározó szivárgását igazolandó vizsgálatuk – ahogyan ezt Suhajda kolléga meggyőzően bebizonyította – pedig ott bukott meg, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló mintákat szabálytalanul és szakszerűtlenül, nem akkreditált módon vették, így a nyert eredmény elfogadhatatlan, hiteltelen.

De a Greenpeace nem adta fel, túl sok pénzt, energiát fektetett már ebbe a projektbe, hogy presztízsveszteség nélkül kiszálljon belőle. Kapóra jött nekik az MTA gondozásában megjelent tanulmánykötet egyik dolgozata, amely az almásfüzitői tározókkal kapcsolatban kritikai élű megjegyzéseket is tett. A tanulmány egyes megállapításait a Greenpeace felturbózva, szövegkörnyezetéből kiragadva, szándékait, értelmét meghamisítva, akadémiai állásfoglalásként mutatta be. Ez az eljárás annyira felháborította az Akadémia elnökségét, hogy sajtóközleményben tiltakozott a tudományos intézményt saját célokra felhasználni kívánó manipuláció ellen. Nézzük meg szó szerint, mit is írt az eset kapcsán az MTA.

„A Magyar Tudományos Akadémia a Greenpeace Magyarországot és valamennyi civil szervezetet arra kér, hogy az MTA szakmai kiadványaiban szereplő megállapításokat ne használják fel túlzó állításaik alátámasztására. A Greenpeace Magyarország 2012. május 8-i közleményében pontatlanul, a szövegkörnyezetből kiemelve, annak az eredetitől eltérő értelmezést tulajdonítva adta közre a könyvben szereplő állításokat.

A Magyar Tudományos Akadémia felhívja a figyelmet arra, hogy az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet gondozásában 2011-ben megjelent Schweitzer Ferenc által szerkesztett Katasztrófák tanulságai című kötetben a szerzők az almásfüzitői vörösiszap-tározó gátjait nem nevezik megbízhatatlannak, és nem írnak súlyos veszélyről. A könyv a veszélyes hulladékot tároló létesítményekben rejlő mindenkori veszélyekre hívja fel a szakemberek figyelmét, rávilágít a földtudományi és különösen a természetföldrajzi kutatások stratégiai szerepére a katasztrófák megelőzésében és a keletkező károk mérséklésében. A Magyar Tudományos Akadémia hírközlő szerveket arra kéri, hogy az MTA és intézményei kiadványaiban megjelenő állításokat pontosan idézzék.”

A Greenpeace-nek ezek után nem maradt más, mint a kármentés, azt bizonyítandó, hogy az akadémiai elhatárolódás ellenére nekik is van némi igazuk. Például olyan abszurd érveléssel, hogy az MTA voltaképpen nem is cáfolta megállapításaikat, és „egy szava sem volt, hogy az almásfüzitői cég az Intézet tudományos eredményeit Greenpeace-szájába adva, hazugság vádjával próbálta hitelteleníteni.”

Persze az utóvédharcban a GP most is számíthat a lojális média tűzerejére, ami valóban nagy segítség, de elvesztett hitelességük visszaszerzéséhez már ez is kevés. 

Elkötelezett magánemberek – A Goldman Környezetvédelmi Díj

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Goldman Környezetvédelmi Díj (The Golman Environmental Prize), a nemzetközi sajtó szerint a világ egyik legjelentősebb, magánszemélyeket elismerő környezetvédelmi díja. Kifejezetten olyan egyéni kezdeményezéseket és személyes tevékenységet tüntetnek ki, amelyek túl azon, hogy napjaink legfontosabb környezetvédelmi kihívásaival foglalkoznak, helyi közösségekhez kötődnek, helyben fejtik ki hatásukat.

A díjat 23 éve alapította a Goldman házaspár, hogy 6 földrész mindegyikéről díjazzon egy-egy kiemelkedő személyiséget.

Richard N. Goldman és felesége Rhoda Haas Goldman San Franciscoban élt és ott vált sikeressé. Mindketten egyetemet végeztek, az 1920-as születésű Richard 4 évig volt a hadseregben, majd 1949-ben biztosító társaságot alapított. Rhoda a farmer-vászon atyjának Levi Straussnak leszármazottja. Nőként példamutató volt, ahogyan elismerték és jó szakemberként tagja lehetett a LS cég felügyelőbizottságának és természetesen annak az alapítványnak, amely a legkülönbözőbb jótékonysági tevékenységekre költött.

A házaspár már 1951-ben saját alapítványt hozott létre és egyedülálló módon, a mai napig több mint fél milliárd dollárt adományoztak olyan szervezeteknek, akikről úgy ítélték „biztonságosabbá és élhetőbbé teszik a világot”. Kötődtek gyökereikhez, támogattak zsidó szervezeteket, és nyitottak voltak a 20. század értékeire, adományoztak kultúrára és művészetekre, és persze a környezetvédelemre.

„Nem gondoltuk, hogy a környezetvédelmi díjunk ilyen elismertséget szerez, a díjazottaknak és rangot magának a díjnak. (…) Bizonyára azért van így, mert a díj kifejezetten az egyént ismeri el, aki helyi szinten indít el és visz véghez sikeresen, kitartóan egy környezetvédelmi kezdeményezést.” – írta Richard N. Goldman a díjról.

Igaz, az évek során jól is választottak. A korábbi díjazottak között van például Marina Silva (1996), aki a brazíliai őserdők mértéketlen kiírtását állította meg, és akit később beválasztottak a brazil szenátusba, majd 2003-ban ő lett országa környezetvédelmi minisztere. 1991-ben az afrikai kontinensnek járó díjat Wangari Maathai kapta, az első afrikai nő, aki Nobel Békedíjat is kapott 2004-ben a környezetért, a békéért és az emberi jogokért végzett munkájáért.

Mára nemcsak hagyománya, hanem nemzetközi rangja van a díjnak. Az egyéni nevezéseket nemzetközi zsűri bírálja el. Két amerikai nagyvárosban is megünneplik, hogy a sajtónyilvánosság a lehető legnagyobb legyen. Az alapítók városában San Franciscoban adják át a díjat, majd a hat díjazott előadásokkal tarkított road-show-val Washingtonba utazik.

A 2012-es díjazottak névsora tematikus szempontból is igyekszik lefedni azokat a kulcs kérdéseket, amelyeket a környezetvédők annak ítélnek. Ivóvízhez való szabad hozzáférés és a természetes tavak védelme (Kenya), környezetszennyező, mérgező anyagok, határértéksértők feltérképezése (Kína), erdővédelem és autópályaépítési korrupció leleplezés (Oroszország), agresszív nikkelbányászati terjeszkedés akadályozása (Fülöp-szigetek), Jeges tengeri olaj- és gázkitermelés korlátozásáért folytatott kampány (Alaszka), permetezés korlátozása mezőgazdasági termőföldeken (Argentína).

Gratulálok és bravó! A Goldman házaspárnak, akik emléke így fennmarad, és a családjuknak, akik e díjat fenntartják.

Viczián cáfolati cikk – Szakértő szemmel az almásfüzitői vörösiszap-tározókról

Közzétéve Szerző:
Válasz

A korábbi blogbejegyzéseinknek köszönhetően megkeresett minket Sajgó Zsolt, akinek az almásfüzitői vörösiszap-tározók kapcsán írt anyagát változtatás nélkül közzétesszük .

„Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók környezetgeomorfológiai viszonyai” és „Az ember környezetformáló tevékenységének történeti változásai a Komárom-Esztergomi síkság és a Nyugati-Gerecse területén” továbbá Az ember környezetformáló tevékenységének történeti változásai a Komárom-Esztergomi-síkság és a Nyugat-Gerecse területén PhD értekezés című anyagok témájában kialakult viták lezárására, készítette: Sajgó Zsolt

Az immár két éve történt kolontári eseményeket követően rengeteg írás látott napvilágot. Politikai és civil szerveződések egyaránt véleményt nyilvánítottak az ügyben. Szinte azonnal fókuszba kerültek azok a létesítmények, ahol a média bármilyen kapcsolódást vélt felfedezni. Így kerültek reflektorfénybe az egykori Almásfüzitői timföldgyár vörösiszap-tározói is. Az írott és elektronikus médiát azonnal elöntötték almásfüzitői tározókkal kapcsolatos vélt, vagy valós igazságokat, féligazságokat tartalmazó megjelenések. Ezekből a szerzők szinte minden esetben próbáltak messzemenő következtetéseket levonni, úgy hogy vélhetően nem rendelkeztek autentikus információkkal.

Nem is rendelkezhettek, hiszen ha valaki veszi a fáradságot, és próbálja a világhálón felkutatni a korábban keletkezett és publikált, vagy hozzáférhető anyagokat, akkor igen keveset talál.

Tulajdonképpen hozzáférhetően egyetlen szerzőtől származnak a 2010-es évet megelőzően a timföldgyár tározóira vonatkozóan írások. Ez az anyag ifj. Viczián István „Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók környezetgeomorfológiai viszonyai” című, a Földrajzi értesítőben publikált tanulmánya. A később megjelent írások zöme erre, illetve ennek az evolúciójából származó írásokra utal, vagyis a legtöbb esetben körbehivatkozásokkal találkozni. Ezen igazából kevés csodálkoznivaló van, hiszen ilyen jellegű műszaki létesítmények kevés embert érdekelnek olyan szinten, hogy érdemben foglalkozzanak vele. Persze mindez csak addig van így, ameddig nem történik valamilyen a kolontárihoz hasonló, sajnálatos, szomorú esemény.

Az almásfüzitői létesítmény kapcsán még 2010 októberében megjelentek olyan írások, melyek a kolontárinál nagyobb káreseményt, súlyosabb környezetkárosodást jövendöltek. Kijelentéseiket a nevezett forrásanyagra hivatkozva tették, teszik. Nem mindegy tehát, hogy az idézett anyag megállapításai, azoknak műszakisága, megalapozottsága mennyire helytálló.

Mivel szakmai pályafutásom során többek között létesítménytervezéssel, környezeti állapot-felvételezéssel, hidrogeológiával, sőt vörösiszap-kármentesítéssel is foglalkoztam, felkeltette érdeklődésemet a publikáció. Az anyagot áttanulmányozva, a forrásoknak utánajárva, azokat megismerve, továbbá saját és a fellelhető, elérhető műszaki információs források, dokumentációk, szakanyagok alapján az alább részletesen kibontott észrevételek fogalmazódtak meg bennem.

A Viczián István publikációja címében hivatkozott érdekes anyagok geomorfológiai kutatások és vizsgálatok alárendelten foglalkoznak az almásfüzitői timföldgyár és a timföldgyár által korábban (1950-97) tározókban elhelyezett vörösiszap környezeti hatásaival, és annak megszüntetésére, csökkentésére végzett rekultivációs tevékenységgel. Az általam megfogalmazottak elsősorban csak az utóbbi értékelések véleményezésével foglalkoznak.

Előzetesen meg kell állapítanom, hogy egy ekkora léptékű műszaki beavatkozás, mint a vörösiszap-elhelyezés és rekultiváció igen sokféle szakma, így többek között a geológia, geomorfológia, geotechnika, hidrológia, vegyészet, hulladékgazdálkodás, szennyezésterjedés, környezet-egészségügy együttes tevékenységét igényli. A szakszerű értékelés egyes területek részanyagainak szintetizálásával, jelentős szakmai múlt után feltételezhető.

A fentiek alapján szerző(k)nek nem felróható, ha korlátozott lehetőségeikből adódóan a környezetvédelmi értékelésekbe tévedések kerültek, amelyek helyreigazítása, és a valós állapot rövid összefoglalója szükséges. Szükséges, mert sajnos a szakmai közvélemény határán, vagy inkább azon kívül, ezen tévedések nagyobb súlyt kaptak a kelleténél, és az írás egyes megállapításaival visszaéltek. Fontos a helyreigazítás különösen azért is, hogy a nem megalapozott állítások feleslegesen ne riogassák a lakosságot, és ne kényszerüljön az ország túlzott mértékű és drága beavatkozásokra. (lásd USA-Superfund: Az USA-ban a felhagyott szennyezett területek kármentesítését célzó programot törvénybe iktatták (Superfund Program). A kármentesítés egyik fontos kérdése a szennyezett területek minősítése, a kármentesítési prioritások meghatározása, ezekhez a minősítési és prioritási kritériumok kiválasztása. Ezen a téren is eltérőek a vélemények. A két szélső esetet az ún. „Holland jegyzék” és az „USA-megközelítés” képviseli. Az első a szennyezőanyag-koncentráció szabványosított határértékeire támaszkodó szemlélet. Ennek alapján határozzák meg a kármentesítés (beavatkozás) szükségességét, s a tisztítás mértékét is a határérték (célérték) alapján jelölik ki. A kockázatelemzést a beavatkozás sürgősségének meghatározásához, ill. a későbbi munkafázisokban a tisztítási technológia kiválasztásához használják fel (Hollandia). Az USA-szemlélet ezzel szemben az egyedi megközelítést képviseli, amennyiben minden egyes vizsgált területen egyedi kockázatfelmérések segítségével és az egyedik kármentesítési célok figyelembevételével történik a prioritások meghatározása.)

A legfontosabb észrevételeimet megpróbáltam tematizáltan, röviden blokkokba foglalni, amely természetesen nem teljes körű, csak néhány fontosabb elemet emel ki. Törekedtem a közérthető, de műszakilag korrekt megállapításokra.

 

  1. Elhelyezkedés, geológia, hidrológia

Almásfüzitőn a timföldgyártás során keletkezett 15 millió tonna vörösiszapot a Duna mentén árvédelmi töltéssel védett, jelenleg mentett oldali, volt árterületen, hét tározóban (I-VII kazetta) helyezték el. A tározók összterülete mintegy 200 hektár. A fő védvonal az elmúlt 50 évben feladatát megfelelően teljesítette, gátszakadás nem volt.

A hulladéktározók a Duna teraszán létesültek. Az üledék összlet változóan 10-20 m vastagságú, döntően felfelé fokozatosan finomodó, homokos kavics, amelyet általában 2,5-5,0 m öntésiszap zár le, ezen üledéksorokat kiegészíti egy alluviális (üledékes eredetű) agyag, homokos agyag betelepülés. A Duna árvizei a part mentén a lerakott finom üledékből természetes gátat képeztek, amely mögött a vízkiöntés visszamaradt és mocsaras területek alakultak ki (lásd korábbi részletes talajszelvényeket). E folyamat a Duna mentén általános.

A hordalékkúpjába bevágódott Duna kis és közepes vízállás esetén megcsapolja a talajvizet, míg tartós nagyvíz esetén a laza, üledékes víztartóba benyomul, és megemeli a talajvíz szintjét. Így kétféle jellemző talajvízmozgás alakulhat ki. Az év jelentős részében a D-felől szivárgó talajvíz a Duna mentén É-K-i irányban éri el a Duna medrét, míg tartós nagyvíz esetén átmenetileg a Dunával párhuzamosan szivárog K-i irányban, és a homokos kavics összletben tározódik.

Kijelenthető, hogy a talajvízforgalom döntően a homokos kavicsban zajlik le (szivárgási sebesség, vízmennyiség). Magas Duna-vízállás esetén sem alakul ki jelentősebb összefüggő talajvíz eredetű belvíz. Így az forrásanyagban leírt belvíz eredetű összefüggő vízfelületek nem jöhetnek létre, szigetekként kiálló tározókkal. A VII. kazetta K-i vége körül magas Duna-vízállás esetén a nem gátazott, nem zsilipezett Szőny-Fűzítői-csatornán beáramló víz önti el a VII. gáttest határoló részeit.

  1. A vörösiszap jellemzői, elhelyezésének körülményei

A vörösiszap a timföldgyártás hulladéka. Nátronlúgos folyadékfázisban került kihelyezésre. Nehézfémtartalma általában kismértékben meghaladja a természetes talajokét, együttes tömegarányuk a vörösiszapban 0,15%. A nehézfémek közül a Cr, Co, Ni feldúsulása említhető mértékű.

Az egyértelműen nem rögzített „nehézfémek” fogalmat környezeti szempontból használva, a vörösiszapokra vonatkozó legfrissebb adatok az alábbiak szerint összegezhetők:

Kémiai elem Vörösiszap jellemző koncentráció tartomány mg/kg (MÁFI, Bálint Anal, MTA KK AKI) Talaj Magyarországon szokásos tartománya mg/kg (MÁFI)
As 27-176 <2,5-230
Cd <0,2-2,4 <0,5-12,8
Cr 74-721 2,7-473
Co 63 1,5-18
Cu 60 4-400
Hg <0,2-2,8 0,02-1,1
Ni 26-322 5-58
Pb 7-177 4-286
Zn 35-155 12-2166

Az összeállításból látható, hogy a nehézfém-koncentrációk mind a vörösiszapban, mind a talajban széles tartományban ingadoznak. Az azonban megállapítható, hogy az egyes fémekre vonatkozóan a vörösiszapban mért koncentrációk általában a hazai talajokra jellemző tartományon belül maradnak. Ez alól kivétel a Cr, Co, Hg, Ni, de a túllépés ezek esetében sem jelez olyan szélsőséges dúsulást, ami környezet-egészségügyi kockázattal járna.

Megállapítható tehát, hogy a vörösiszap talajokhoz viszonyított hétszeres nehézfém-dúsulására vonatkozó általánosított megállapítás módszertanilag és értékét tekintve sem megalapozott.

A szerző szerint a vörösiszap „víztartalmát hosszú idő után sem veszti el.”

Közismert a gélek öregedési folyamata, amely a víztartalom, illetve a vízmegtartó képesség csökkenését is eredményezheti. A folyamat rendkívül lassú, de a vízutánpótlás megakadályozása, vagy csökkentése a jelenséget gyorsítja. Ez tapasztalható Almásfüzitőn, ahol a zagy (szuszpenzió) → gél állapotok után a rendszer a szilárdulás irányában fejlődik tovább. A folyamatban szerepet játszanak a betöményedő pórusoldatban lejátszódó kémiai átalakulások is (pl. karbonátosodás). A rekultivációval elősegített kedvező szilárdulási folyamatok révén az almásfüzitői tározók esetében a kolontári katasztrófa zagyár-mechanizmusától nem kell tartani. (Egyébként a publikáció idézett állításával a közvetlenül azt követő mondat is ellentmond:„Térfogata magas víztartalma miatt a hőmérséklet és csapadékviszonyoktól függően változó.”)

A publikált anyag alapján „A vörösiszap erősen lúgos kémhatása és a nehézfémek magas koncentrációja miatt II. veszélyességi kategóriába tartozó veszélyes hulladéknak minősül …” (86. old.)

Ennek az állításnak csak az első fele helytálló. Az egyes nehézfémek koncentrációja, illetve ezek összes mennyisége alapján azonban a vörösiszap nem meríti ki a Hulladékgazdálkodási törvényben (2000./XLIII.), illetve a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) Korm. rendelet és a veszélyes hulladékokról szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet jogszabályokban rögzített kritériumait. (Különben a hulladékok veszélyességi osztálykategóriákba sorolására vonatkozó jogszabály már a publikáció megjelenésekor sem volt hatályban, így ezzel a hulladék eleve nem jellemezhető.)

A tározók körgátjai helyi öntéstalajból készültek, az eltávolított humusz alól a finomszemcsés iszapréteget építették be a gátba. Az építésről fellelhetőek a létesítési felmérések és tervek. Az adottságoknak megfelelően az alluviális agyag beépítése prioritást élvezett. Az I-VI. kazettáknál csak a finomszemcsés talajból képzett gátak és az öntéstalaj finomszemcsés rétege biztosít védelmet, míg a VII. kazettánál fóliát is beépítettek a tározó szigetelésére.

A terület fent említett földtani felépítése jelentősen eltér a kolontári sérült tározó földtani felépítésétől. Így a „mocsárra” való építés vádja és annak vélt következményei megalapozatlanok és pánikkeltőek egyes média megjelenésekben.

Az először 50 évvel ezelőtt és utoljára 15 évvel ezelőtt elhelyezett iszap a kihelyezést követően a szállító folyadék tartalmát jórészt elvesztette. A határoló felületen a vörösiszap fokozatosan átkarbonátosodik, szilárd kérget képez. A vörösiszap hulladéktest belső tömege mintegy 30-40% víztartalmú sűrű iszapszerű kolloid tartományú géles anyag, amely ha nem volna védőgát sem mozogna nagyobb mértékben oldalirányban, és semmiképpen nem okozhatna egy gáttörés a kolontárihoz hasonló katasztrófát, sőt a Dunát sem veszélyeztetné.

Ezért a gát jelenleg már elsősorban nem a vörösiszap hulladék visszatartását kell, hogy biztosítsa, hanem a felszíni vizeket (csapadék) tartja távol, illetve vissza a gáttal biztosított térben.

A vörösiszap felszíne a kihelyezést követően kiszáradt, és a környezetet (települések, növényzet) folyamatosan szennyezte, és nem a jelenleg Kolontáron kifogásolt mértékben, hanem a térség „fuldoklott” a vörösiszap portól.

E helyzet megszüntetésére kezdődött el a tározók rekultivációja, amely az I-VI kazettáknál (124 ha) teljesen befejeződött és a VII. kazettánál (76ha) 70%-os. A maradék 30% döntően folyamatosan lepelszerűen vízzel borított a kiporzás megelőzésére.

A körgátak állapota a fellelhető adatok és a bányakapitányság által hozott határozat alapján, a többszöri geotechnikai felülvizsgálat szerint megfelelő. Nincsen a gátak funkcióját veszélyeztető károsodás (gátelcsúszás, szakadás). Ennek geológiai és tárolt anyag (földnyomása) szempontjából nem adottak a feltételei.

  1. Rekultivációs tevékenység

A rekultiváció elsődleges célja a kiporzás megszüntetése, továbbá a felszínközeli zóna talajvízháztartása egyensúlyi állapotának kialakítása és a biológiai élettér létrehozása volt.

A megoldás hosszas helyszíni kísérletek (talaj, hidrológia, növényzet stb.) után egy kb. 1,5m vastag kvázi talajréteg kialakítása volt, amely a vörös iszap felett biztosítja az önálló talajvízháztartást minimális függőleges vízforgalommal, a növényzet telepítéséhez a szükséges talajszerkezetet és tápanyagot. A rekultiváció kezdeti szakaszában többszöri módosítás után alakult ki a jelenlegi, „beállt” technológia.

A növénytelepítésnél elsődleges szempont volt a tájazonos élővilág létrehozása.

Az I-VI kazettáknál a rekultiváció befejezése után a növényzet gondozása, után-telepítése folyamatosan történt. A természetes növény és állatvilág döntően visszaállt.

A hulladék lefedését biztosító kvázi talajréteg kialakítása – a hatóságok engedélyei szerinti – komposztálási eljárással történik. Hangsúlyozni kell, hogy nem magas szervesanyag-tartalmú hulladékokból (trágya stb.) komposztálással állítanak elő komposztot, hanem talaj vázképző anyagok és szervesanyag-tartalmú anyagokból keveréssel, lassú komposztálással alakul ki a fedőréteg anyaga. A felhasznált anyagok döntően különféle hulladékok, amelyek így hasznosulnak.

A térségben 550-650 mm az éves csapadékmennyiség, a kiugróan szélsőséges 2010. évben a 900 mm-t is meghaladta. A vizsgálatok szerint a tágabb környezetben az evaporáció kb. 350mm, amelyhez járul még a növényzet transpirációja, vízfelhasználása, amely nagyobb vízigényű növények esetén teljesen, illetve döntő mértékben felhasználja a maradék csapadékot.

A 1,5 méteres kvázi talajréteg alatt tömör, karbonátosodott rossz vízelvezető vörösiszap zóna található, ezért a felső talaj önálló vízháztartásával számolhatunk, csekély és időszakos függőleges vízforgalommal.

  1. Szennyező hatások, monitoring

Ebben a pontban alapvetően két szempontból véltem ellentmondásokat felfedezni.

A talajvízáramlás témájában a legfontosabb észrevételt a cikkben véleményem szerint az alábbi megállapításokat tartalmazza:

„Minden kazetta alatt megfigyelhetünk alacsonyártéri szinteket, a magas ártéri terasz testében futó, mély fekvésű, élő és elhagyott folyó és patakmedreket. Ezek ma is a kitüntetett zónái a talajvíz áramlásának, Az eltemetett medrek jelen állapotukban is összegyűjtik és vezetik vízgyűjtő területük felszíni és felszín alatti vizeit, így a zagytérben lévő szennyezett vizeket is.”

Fontos leszögezni, hogy a felszín felé csökken a vízszivárgás sebessége a víztároló rétegben. Minél durvább a szemcseméret, a vízáramlás annál kisebb ellenállásba ütközik. A durvaszemcsés üledékbe mélyült korábbi medrek, lefűződések, mellékvízfolyások elhagyott medrei az eredeti rétegsornál finomabb üledékkészlettel rendelkeznek, vagyis ezekben akadályozottabb a vízáramlás, így itt lényegesen korlátozottabb, mint az eredeti üledék rétegsorban.

Fentiekhez kapcsolódik a másik fontos megállapítás:

„Nem tartom szerencsésnek, hogy a talajvízfigyelő-kutak(at) nem a talajvíz áramlásának kitüntetett zónáiban – vagyis nem a Duna felöli oldalon ……..alakították ki…..”

Valójában, a cikk állításával szemben, a Duna felőli oldalon is vannak vízmonitoring pontok. Kétségtelen, hogy a kazetták D-i oldalán számuk lényegesen nagyobb. A monitoring rendszerek tervét azonban a szakértők a jelen publikáció vizsgálódási körén túl, sokkal szélesebb szakmai összefüggések alapján alakították ki. A kazetták É-i oldalán a gát rézsűlába és a Duna partvonala közötti sáv oly szűk, hogy ott kút telepítésére és üzemeltetésére alkalmas helyet kijelölni nehéz. Ettől függetlenül, ebben a zónában a Duna hordalékában mintázható víz oly mértékben a folyam hatása alatt áll, hogy abban erősen érvényesülnek a parttal párhuzamos áramlási összetevők is. Ennek következtében a Duna-víz bekeveredése – a vízállástól is függően – erősen maszkírozza a tározók felől érkező áramlási összetevő vízkémiai jellemzőit, ami így ebben a parti sávban meglehetősen egységes, átlagosított képet kell, hogy mutasson. Ezzel szemben a tározók D-i oldala mentén, magas vízállás idején a talajvíz D-i áramlását lassú folyamatok jellemzik, ezért a felszín alatti víz összetételét gyors keveredési jelenségek nem átlagosítják, azt a víztartóval, és az abban szerepet játszó szilárd fázisokkal kialakuló oldhatósági és szorpciós-deszorpciós egyensúlyok, tehát a helyi adottságok határozzák meg. Ennek megfelelően a védendő mezőgazdasági, ipari és lakóterületi ingatlanok felé kazettánként szükséges a megfigyelést biztosítani.

A tározók lefedésével a kiporzás miatti levegőszennyezés megszűnt. A felszín alatti (talajvíz) és közvetetten a Duna szennyezésének vizsgálatára monitoring kutak létesültek, D-i irányban 11 db, míg a Duna felől 3 db kút.

A monitoring kutak helyének kijelölésénél a jellemző talajvízmozgás nyomon követése volt az elsődleges szempont, ezért a tározók határán a D-felől érkező, volt kisvízfolyások elfedett medrébe is kerültek figyelőkutak.

A rekultivációs időszak alatt a figyelőkutak folyamatosan üzemeltek, azaz rendszeres mintavételezés, vizsgálat volt. A vízminőségi idősorok egyértelműen szennyezéscsökkenést jeleznek. A szennyezés elsősorban magas Na koncentrációban, magas fajlagos vezetőképességben, lugos pH értékben mutatkozott. A toxikus fémek értékei, különösen korábban, rövid időn belül is erősen változtak.

A talajvíz oldott fémtartalma legtöbb esetben a szennyezettségi határ alatt volt, néhány esetben azonban a határértéket meghaladta.

A vízminőség-vizsgálatok adatsorainak értékelése egyértelműen azt mutatja, hogy a rekultivációnál felhasznált kvázi talaj hulladék komponenseinek nincs talajvízszennyező hatása. Célszerűnek látszik a monitoring hálózat bővítése.

Fentieket a valós helyzet tisztázása végett kívántam kibontani, és érthetőbbé tenni az olvasók számára, elkerülendő, hogy a forrásanyagból hibás információt, vagy hibás környezetből kiemelt információt rosszhiszeműen, esetleg eltorzítva pánikkeltésre használjanak a későbbiekben.

Arzénmentes víz – költséghatékonyan

Közzétéve Szerző:
Válasz

Szenzációs környezetvédelmi találmányról adott hírt a sajtó. A találmány lényege: az ivóvízben nagyobb koncentrációban előforduló veszélyes anyagokat (arzén, vas, mangán, ammónia) egy malomipari mellékterméken, a töreken átszűrve jelentős mértékben le lehet csökkenteni. Az arzén esetében például 90 százalékkal. Ez nagyon jó hír annak a 475 településen élő másfél millió embernek, akik jelenleg kénytelenek arzénnal szennyezett vizet inni.

De vajon mennyire veszélyes az emberi szervezetre az arzén? A kérdés felvetése azért is jogos, mert ugyanez az arzénes víz kiválóan alkalmas bizonyos betegségek (reuma, krónikus bőrgyulladás) kezelésére is. Egészségügyi szakemberek szerint az arzén vegyületek mérgezési fokát a vízben való oldódása adja, „vagyis minél jobban oldódik vízben, annál jobban képes felszívódni a gyomor-bélrendszerben, és így, a szervezetbe jutva – bizonyos enzimekhez kötődve – képesek befolyásolni a sejtekben zajló anyagcsere folyamatokat. Az arzén a sejtekben nem bomlik tovább, főként a szaruképletekben (köröm, hajszál), illetve a májban és csontban halmozódik fel nagyobb mennyiségben. Hosszan tartó arzén bevitel esetén olyan mértékű sejtkárosító hatás alakulhat ki, amely mutációkhoz, daganatok kialakulásához vezethetnek.”

Az aréznes víz fogyasztása vajon ide vezet-e? Korrekt egészségügyi statisztikák szerint nem feltétlenül. A mélyfúrású kutak elterjedése óta (XIX század) a területen élők ilyen vizet isznak, és az arzénnak tulajdonítható betegségek száma ezeken a településeken sem nagyobbak, mint máshol. Ahol pedig igen, ott más, interferáló okok is lehetnek. (Pl. a szegénység, életmód.) A tömeges megbetegedések elmaradásában közrejátszott, hogy a hetvenes évektől kezdődően, különböző mentesítő technológiákkal sikerült az arzén koncentrációját 50 mikrogramm/liter határérték alá szorítani. Akkor mi a probléma? A fő gond az, hogy a jelenlegi határérték ötszöröse az EU által megengedettnek. Az EU szakemberei szerint az ivóvíz arzéntartalmát 10 mikrogramm/literre kell csökkenteni, ráadásul 2015-ig! Ennek az értéknek a biztosítását jelenleg csak „méregdrága” külföldi technológiákkal, berendezésekkel lehetne biztosítani. Amelyek forrásigényét drasztikusan, 120-150 százalékos mértékben megemelt vízdíj formájában lehetne csak biztosítani. Az új magyar eljárással viszont az emelés mértéke mindössze 3 százalék lenne.

Összefoglalva a találmány előnyeit: egészséges ivóvíz, uniós határérték alatti koncentráció, olcsó, meglevő víztisztító létesítményekhez is csatlakoztatható, piacképes technológia. Persze, ha valóban beváltja a reményeket és nem jut oly sok magyar találmány sorsára. A feledésre.

A térkép forrása

Partravetett gondolatok a Tisza-tavi Ökocentrum megnyitójának a margójára

Közzétéve Szerző:
Válasz

Igen kiváló kezdeményezés megvalósulásáról tudósított a Duna Televíziótól elkezdve az Alternatív energia webes híroldal, a Kossuth rádió Oxigén adása és a Greenfo is a napokban. Megnyílt Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum. Poroszló önkormányzata és a projektgazdák úgy tűnik következetesek maradtak, s a korábban megvalósult látványosságokhoz (a poroszlói tájház, és a Vízi Sétány) kapcsolódóan új, de mégis illeszkedő ökoközpontot építettek.

Elsőnek az épületről. Metszett, tiszta vonalú épület, kifejezetten beékelődik a környezetbe. Letisztult elképzelést tükröz, nem telepszik rá a környezetre, otthon van benne. Madár alakját formázza, mesterségesen természetes – remélem értik, mire gondolok! Több oldalról megközelíthető, s ez még nyitottabbá teszi.

Másodsorban a funkcióról és a szolgáltatásokról. Az ambició nem kevesebb, mint turisztikai attrakciónak lenni és egyben ökocentrumnak mind a hazai, mind a régióból érkezők számára, azaz a legkülönbözőbb ismeretterjesztő szolgáltatásokkal alakítani, befolyásolni és megerősíteni az öko-tudatos és természetvédő szemléletet. Persze elsősorban a Tiszát és a Tisza-tavat. Kívánatos fejlemény ez a folyót és a tavat féltők körében.

Mindez egy 10 hektáros öko-turisztikai park hangsúlyos részeként, ahol halász-skanzen, rönkjátszótér, növénylabirintus, állatkifutók, vidrashow, látvány-etetés és tutajos-tó is várja a kirándulókat. Csónaktúrák is vannak, kinek kinek érdeklődése szerint.

Végül, de nem utolsósorban néhány szó az akváriumról. Nem csak a Tisza-tavi, hanem az egész Tisza völgyében honos élőlényeket, halakat láthatja a látogató Európa legnagyobb édesvizű akváriumában. 4 méter mély vízben láthatók, saját természetes környezetükben a halak. Az akváriumrendszer vízellátása a Tisza-tóból biztosított, így azt is mondhatjuk, hogy az akvárium valójában része a tó egészének.

Homokszűrők szűrik a vizet, és vannak különleges leválasztók, ún. bio-szűrők is, így minden apró szennyeződést kiszűrnek.

„Van olyan medence, amelyet üveggel kerítettek el egy nagyobb akváriumban. Itt olyan kicsi halak élnek, amelyeket egyébként szinte észre sem lehetne venni.” Talán ennek a tudósítás részletnek örvendtem a legjobban. Mert összefoglalta mindazt, amit az egész projekt, a kezdeményezés megálmodói és a jövőbeni működtetői és remélhetőleg magukénak vallanak. Megmutatja, amit „észre sem lehet venni”.

Tessék odautazni és észrevenni! http://www.tiszataviokocentrum.hu/hu/okocentrum.html