Filmpályázat a környezettudatosságért

OHU_filmpalyazat_uj_hatarido_1

 

Mint arról az OHÜ (Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség) hírt adott honlapján, 2014 augusztusában második alkalommal hirdették meg filmpályázatukat, melynek tárgya a környezettudatos gondolkodás népszerűsítése, a társadalmi szemléletformálás elősegítése volt. Jelentkezhetett bárki, korosztályos megkötés nem volt, azonban a pályaműveknek a fiatalokhoz kellett szólniuk.

Két kategóriában lehetett nevezni, az egyik OMG – Ezdedurva! illetve a LOL – Sírva nevettess!. A zsűri tagjai ugyanazok voltak, mint tavaly: Novák Péter, Pokornyi Lia, Vadon János és Dr. Wégner Krisztina az OHÜ ügyvezetője vizsgálta meg a beküldött pályaműveket. A zsűri mindkét kategóriában a legjobb három alkotást jutalmazta – közel 2 millió forint összértékben (első helyezett: 500.000 Ft, második helyezett: 250.000 Ft, harmadik helyezett 100.000 Ft) illetve egy különdíjat is odaítéltek (50.000 Ft), amely nem is filmes eszközeivel, hanem eredeti megoldásával érdemelte ki a zsűri figyelmét.

Érkeztek alkotások az ország minden pontjáról, de érkezett egy Londonból, és érkezett egy az erdélyi Szilágycseh településről is. Volt olyan alkotópáros is, aki nem egy, hanem négy kisfilmmel is pályázott. A legfiatalabb pályázó 12, a legidősebb pedig 48 éves volt. Pályáztak egyéni alkotók és filmműhelyek is. Összesen 83 alkotás érkezett be idén, ami jelentősen felülmúlja az első évi 18 kisfilmet. A 83 alkotás egy előzsűrizésen esett át, és végül nyolc-nyolc pályamű juthatott tovább a döntőbe, valamint még egy a YouTube videók nézettségi mutatója alapján.

Na, de jöjjenek a pályaművek!

Az OMG – Ezdedurva! kategória díjazottjai:

1. helyezett: Amíg lebomlik… Készítette: Filkor Gábor (Budapest)

 

2. helyezett: Palackposta. Készítette: Fonth Eszter (Páty)

 

3. helyezett: Farost. Készítette: Varga Máté (Debrecen)

 

A LOL – Sírvanevettess! kategória díjazottjai:

1. helyezett: Illegál. Készítette: Horváth Tímea (Budapest)

2. helyezett: A futás. Készítette: Kovács Zoltán Frigyes, Balla Gábor, Erlauer Balázs, Préda-Kovács Zsolt, Kapás Zsolt Zsombor, Pap Róbert, Jeddi Ágost (Szeged)


 

3. helyezett: sZEMÉT. Készítette: Futó László, Omódi Marianna (Pécs)

 

…és a különdíjas: Kukában a szemét. Készítette: Molnár Kristóf (Miskolc)

A végére pedig egy olyan mű, mely nem részesült díjazásban, de alapötlete és kivitelezése nagyon szellemes.

Játszóterek

„A helyszínen tapasztaltuk: hatalmas hegyekben állnak a fákról levágott gallyak, a padot ottfelejtett ócska ruhadarabok, borospalackok, dobozok, a fűben fecskendő. Több lakó is elmesélte: rendszeresen ők szedik össze a tűket, lapátolják a kutyaszart, és igyekeznek olyan körülményeket teremteni, hogy a gyerekük, unokájuk biztonságosan játszhasson.”

Az ország számtalan pontjáról, többek között Debrecenből, Szegedről, Miskolcról és természetesen Budapestről érkeznek ilyen vészjelzések a játszóterek tönkretételéről.

Legtöbben a szemétre, a kutyapiszokra, a szétvert bútorokra, játékokra, az otthagyott csikkekre, italos üvegekre panaszkodnak, és többnyire a felelősöket is megnevezik: gördeszkákkal ugráló, száguldozó fiatalok, hajléktalanok, kutyasétáltatók, felelőtlen emberek. Akik nem is sejtik, milyen veszélyeknek teszik ki gyerekeket. Baleseteket, sérüléseket, fertőzéseket okozhatnak, és még rossz mintát is adnak. A gyerekek, főként a játék hevében, nem figyelnek, nem észlelik a veszélyt. Helyettük a szülőknek kell vigyázniuk, de az mégsem állapot, hogy a játék megkezdése előtt ők tegyék tisztába a teret, szedjék össze a szemetet, a fecskendőket (!), kutyagumit. Persze a „támadások” tömegessé válása után némi fáziskéséssel megkezdődött a szervezett védekezés is: kerítésekkel, kapukkal zárták le a teret, térfigyelő kamerákat, figyelmeztető feliratokat tettek ki. Már ez is hozott eredményt, de játszótér-körjáratom alkalmával azt tapasztaltam, hogy bizony még így is maradt probléma elég. A helyenként alacsony kerítések nem jelentenek akadályt, a figyelmeztető táblákat összefirkálják, a szemetet kerítésen belülre dobják, nyitvatartási idő alatt betelepülnek. Ha nem ürítik ki még este a szemeteseket, az állatok éjszaka szétszedik.

SAM_4082

Nyitott játszótér a Gellért-hegyen

Mit lehetne, mit kellene még tenni? Mindenekelőtt a szabályokat be kellene tartatni. Keményen büntetni kellene a játszótérre szemetet hordókat, az eszközöket, padokat összefirkálókat, az ott dohányzókat, iszogatókat. Gondolom, remélem, még a Város mindenkié mozgalom sem tiltakozna az ellen, ha a játszóterekről kitiltanák a hajléktalanokat, nyitvatartási idő alatt a játszótéri padokon heverőket. A játszótér ugyanis kizárólag a gyerekeké, nem mindenkié! Fontos továbbá, hogy a játszóterek jól nézzenek ki, és mindig tisztán legyenek tartva.

A szép, rendezett, tiszta terek ugyanis távol tartják; a csúf, lepusztult helyek viszont vonzzák a bajt. Zöld Henrik kolléga a múlt héten hívta fel a figyelmet a betört ablak elvre, amely lényege erre az esetre is érvényes. „Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. Az ilyen, a betört ablakokhoz hasonló kisebb problémák, mint a szemetes utcák, a graffiti, egy negatív spirált indítanak el.” (Forrás: Wikipédia)

Szerencsére az utóbbi időben nőtt a kifejezetten esztétikus helyek száma, és a takarítás is rendben van. Különösen a jó környéken levő, tematikus játszóterek felelhetnek meg a mai követelményeknek. Bízzunk benne, és ha lehet, tegyünk is érte, hogy a jövőben minden játszótér ilyen, vagy ehhez hasonló legyen.

SAM_4104

Pom Pom játszótér (Bp. I. kerület)

SAM_4092

Kőcsikós játszótér (Gellért-hegy)

SAM_4097

Vuk játszótér (Bp. I. kerület)

A madarak és békák védelmében

Közeledik a tavasz, s ilyenkor lelkes állatbarátok közreműködésével, az ország több pontján is kezdetét veszi a másfél hónapon át tartó békamentési akció. Erre azért van szükség, mert a békák ebben az időszakban hatalmas tömegben vonulnak vermelőhelyükről szaporodó helyükre, a közeli mocsarakba, tavakba, de útjukat keresztezik az országúton közlekedő járművek. A békamentők fóliacsíkokkal, kerítéssel, alkalmi gyűjtőedényekbe terelik a békákat, majd egyszerűen átviszik őket az út túloldalára. Egy-egy ilyen mentőponton alkalmanként több ezer kétéltűt mentenek meg a biztos pusztulástól. Újabban már békaalagutakat, mesterséges átkelőket is építenek számukra.

Megítélésük vegyes: vannak, akiknek tetszik, és vannak, akik szerint ez már túlzás, inkább másra kellene költeni az uniós forrásokat, nem a békákra. Döntse el ki-ki, hogy szerinte hol van az igazság. Mi a békák pártján állunk!

1

Egy jellemző kommentváltás a témában:

“Nem vagyok állat ellenes, de ez azért már kezd vicces lenni. Megcsinálták az Alföldön is több helyen, olyan utakon, ahol csak gödrök vannak az aszfalton. Nem hiszem el, hogy terelni lehet őket. Viszont mi autósok nem győzzük kerülgetni a lyukakat az úton. Miért nem erre pályáznak inkább az Uniótól?” (V.M, hozzászóló)

“Az ember elveszi az állatok természetes élőhelyét, a ti kedvetekért is minden be lett betonozva, és sajnos a békák és más élőlények nem tudnak megfelelően élni. Most, hogy ezen változtatni szeretnének, már egyből a fikázás megy, és a saját kényelmetek az egyetlen, ami érdekel titeket. Hát engem meg nem érdekel, hogy ki kell kerülnötök néhány kátyút, számomra az állatok élete fontosabb. Ugyanannyi joguk van élni, mint nektek az utakon közlekedni.” (D.G, hozzászóló)

2

A madarak is számtalan, civilizáció okozta veszélynek vannak kitéve. Őket is fenyegeti a közúti, még inkább a légi közlekedés, a magasfeszültségű hálózat, a meggondolatlanul kiszórt, vagy permetezett méreg. A tavalyi pocokinvázió sok gazdát, kiskerttulajdonost késztetett arra, hogy – a tiltás ellenére – mérgekkel pusztítsa el a kártevőket, de sajnálatos módon ennek sok ragadozó madár is áldozatul esett. Szerencsére egyre többen vannak, akik másként gondolkodnak, és főként tenni is hajlandók a madarak védelmében. Az autópályák mentén ma már olyan védőfalakat emelnek, amelyek a madarak röppályáját emelik az út fölé, aminek köszönhetően a madarak elkerülik a járművekkel való ütközést. A repülőtér közelében költő madarakat pedig veszélytelenebb területekre (pl. Hortobágyra) telepítik át, illetve betanított vándorsólyommal, vagy egy-egy madárfaj saját, veszélyre figyelmeztető hangjával tartják távol. Az ütközés és áramütés elkerülésére az áramszolgáltatók többféle védelmi megoldást is alkalmaznak. Burkolt vagy szigetelt szabadvezetéket használnak; az oszlopok fejszerkezeteit madárvédelmi szempontból alakítják át, gólyafészek-tartókat helyeznek ki; az ütközés szempontjából veszélyes szakaszok vezetéksodronyait a madarak figyelmét felhívó „madáreltérítőkkel” látják el; kiülőket létesítenek, költőládákat raknak ki.

Valamilyen megoldást találni kellene a szél- és naperőművekre is, mert paradox módon, ezek a környezetkímélő célzattal épített berendezések is veszély jelentenek a madarak számára. (Erről írtunk is már korábban.)

3

A környezetvédők – tanulmányokra hivatkozva – ezt tagadják, illetve bagatellizálják, azt állítván, hogy a szélkerekek okozta elhullás minimális. A madarakra ennél sokkal veszélyesebbek az épületek üvegfelületei, az adótornyok, a mérgek. A tanulmányok egyértelmű bizonyítékként szolgálnak arra, hogy: a madarak halálozása alacsony a szélerőművek területén, körülbelül 1-2 madár per turbina per év vagy kevesebb ennél. Bár a madarak halálozása sohasem kívánt jelenség, ezek a számok nagyon alacsonyak azokhoz viszonyítva, melyek az egyéb emberi beavatkozások madarakra gyakorolt káros hatását mutatják. (Forrás: magasbakony.hu) Vicces, de az ellenkező véleményen levő állatvédők is felméréseket hoznak fel annak bizonyítására, hogy bizony a szélerőművek veszélyesek. A felmérések szerint minden évben denevérek tízezrei pusztulnak el azért, mert nekirepülnek a forgó lapátoknak, illetve a turbina más részeinek.” (forrás)

A környezetvédők és természetvédők között kialakult vitában nem szeretnénk, és korrekt felmérések hiányában, nem is tudnánk állást foglalni. Legfeljebb arra biztatjuk őket, közösen keressék a megoldást, még akkor is, ha igaz, hogy csak „1-2 madár per turbina” az elhullási arány. A helyes viszonyulás, akár a békák, akár a madarak esetében az lehet, mint ebben a sokszor idézett bibliai történetben:

egy nap a bölcs (máshol gazdag üzletember) sétált a tengerparton. Arra lett figyelmes, hogy egy fiatalember (máshol kisgyerek, gyönyörű kislány) a partra vetett tengeri csillagokat (máshol kagylókat) egymás után dobálja vissza a tengerbe. Megkérdezte tőle, miért csinálja, hiszen ennek semmi értelme, úgyis csak néhányat tud megmenteni. „Annak a néhánynak viszont számít”, hangzott a válasz. Azt hiszem, hogy ezzel maradéktalanul egyetérthetünk.

4

6

5