Hogyan hat a fákra ez a brutális hideg?

fa04

2014. december elején lényegében egész erdőségeket tett tönkre az ónos eső, amely leginkább a 400 méter feletti területeken, főként a középkorú (40-50 éves) lombos fák „körében” pusztított. Ennek oka nagy koronaátmérőjük, illetve ehhez viszonyítva vékonyabb törzsük volt, amely nem bírta el az odafagyott csapadék hatalmas súlyát. Szakemberek szerint ilyen méretű pusztítás csak 100-200 évenként fordul elő, de ez ne vigasztaljon bennünket, mert kisebb méretekben minden keményebb és csapadékos télen előfordulhat. Sajnos akár ezen a télen is.

fa05

Viszont mondhatnánk, a fagykárok mellett azért pozitív hatásai is vannak a brutális hidegnek, mert ilyenkor elpusztulnak a kártevők is. Sajnos ez nem, vagy nem teljes mértékben igaz. Mínusz 15 fokig a kifejlett bogarak nem pusztulnak el, de azon felül sem feltétlenül, mert védettebb helyekre bújnak. Petéik pedig akár mínusz 50 fokot is kibírnak. „Minden állat igyekszik elbújni télire. Amelyek pedig nem az embereknél telelnek, a talajba vonulnak. Bizonyos mélység alatt ugyanis már egyáltalán nincs fagy a talajban, és mindig marad annyi állat, hogy az egész populáció újraéledjen a következő évben”- vázolta a helyzetet a Magyar Természettudományi Múzeum szakértője.

fa01

Mindezek fényében nyilvánvaló, hogy önmagában a hidegben bízni nem lehet. Továbbra is szükség van a fák védelmére, bár jó lenne, ha ez nem csak a gyakori permetezésből állna. A védelem ennél sokkal több és összetettebb. Ez egészséges (vírus-, sérülés- és fagymentes) csemete vásárlásával kezdődik, és elfelejtett, vagy „korszerűtlennek” tartott módokkal folytatódik. Például azzal, hogy megsemmisítjük a fertőzött részeket, bemeszeljük a fák törzsét (ez a fagy ellen is hatásos), csapdákat állítunk, emberre, állatra veszélytelen permetezőszereket használunk, vagy egyszerűen hajnalban lerázzuk a dermedt kártevőket.

A harcsa lett az év hala

harcsa

Mióta a vizák eltűntek a Tiszából, Magyarország legnagyobb hala a harcsa, amely szálkamentes, ízletes húsa miatt az ország egyik legkedveltebb étkezési hala is. A harcsa hosszú életű, és folyamatosan növekszik. Bár másfél évszázada még kétmázsás példányokat is fogtak, napjainkban már a 100 kilogramm fölötti példány is ritkaság. Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszála van. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen.

harcsa01

Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak.

paduc vagy másképpen, vésettajkú paduc rajhal, rendszerint a fenék közelében, a gyengén elöntött kavicszátonyok felett tartózkodik; csak télen húzódik a folyó mélyebb részeibe. Teste hosszú és hengeres, oldalról kissé lapos. Tömpe orra messzire előrenyúlik. Szája alsó állású haránthasíték; szarunemű alsó ajkának szegélye éles. Lárvákkal, férgekkel, apróbb rákokkal és algákkal táplálkozik. Legfeljebb 15 évig él. A magyarországi folyókban gyakori.

paduc02

Fotó: Digitális Tankönyvtár

halványfoltú küllő  rajban élő fenékhal; leginkább a kavicsos medrű hegyi patakokban, a nagyobb folyók felső szakaszán a forrásvidékig fordul elő, de megél az állóvizekben is. A hal testhossza 8-10 centiméter, maximum 15 centiméter. A feje kúpos, orra lekerekített, a szemei nagyok és fölfelé tekintenek. Alsó állású szája szögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. Tápláléka fenéklakó állatok és algák, de növényi anyagot és szerves törmeléket is fogyaszt.

kullo

Fotó: tiszatoelovilaga.hu

Forrás: MTI, wikipedia