Hawking példája

Stephen Hawkingot tartják az egyik legnagyobb, ma élő fizikusnak – annak ellenére, hogy a nemzetközi tudományos életbe berobbanását hozó feketelyuk-szingularitás elméletét majd 30 évvel a publikálása után kénytelen volt visszavonni. A megkérdőjelezhetetlen igazságok bajnokai tanulhatnának tőle.

Fotó: flickr.com

Ezúttal a NASA szolgáltatta az adatokat a nagy, nemzetközi felhördüléshez: egy rövid videóba vágták össze az elmúlt száz év hőmérsékleti adatait. A végeredmény, amellett, hogy látványos, a main stream elméleteket látszik alátámasztani – a tíz legmelegebb nyárból 1884 óta kilencet az ezredforduló után voltunk kénytelenek végigizzadni.
Mondani sem kell: az adatok első ránézésre, de tán még sokadszorra is a globális felmelegedés tényét látszik látszanak alátámasztani. Miként – szintén NASA mérés- ezt erősíti az Északi -sarki jégtáblák olvadásának figyeléseténye. Igaz, ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg a Déli sarkon – soha ekkora még nem volt ott a téli, egybe függő jégpáncél kiterjedése. Máér e két, ellentmondani látszó adat is óvatosságra kellene, hogy intsen minden megfigyelőt.
TDe természetesen erről, mármint az óvatos megközelítésről szó sincs. A harcos környezetvédők ilyen adatokkal bombázzák az emberiséget, ezekre hivatkozva követelik az atomerőművek, kőolaj- finomítók, gépjárművek és turmixgépek azonnal leállítását és betiltását. Mert, ugye az ismert elmélet: a széndioxid és a hozzá hasonló üvegház-hatású gázok okozzák közvetlenül a globális felmelegedést, amelynek beláthatatlan következményei lesznek – de legalábbis Hollandiának költöznie kell.
Nem vitatkozunk, mint ahogy soha nem is tettük a környezetszennyezés csökkenése érdekében tett erőfeszítések jelentőségével és fontosságával. A fenntartható és a jelenleginél sokkal igazságosabb elosztás és globális fejlődés lehet az emberiség és a bolygón velünk élő környezet túlélésének záloga. Ehhez nélkülözhetetlen a civil felelősségvállalás éppen úgy, mint az államok közötti megegyezés, valamint a tudományos világ küzdelme a megélt folyamatok okainak vizsgálatáért és megismeréséért. Azonban a kutatási eredmények egyike sem használható fegyverként egyik-vagy másik oldal igazának győzelemre segítéséért.
A rengeteg kurrens elmélet közül álljon most itt röviden egy: nem csupán népmesei elem vagy a történelmi legendárium része, hogy Mátyás királyt a Duna jegén koronázták meg. Amire érdemes figyelni, hogy egy szabályozatlan, tehát a mainál jelentősen szélesebb folyó teljes befagyásáról beszélünk, márpedig ilyet azóta sem tapasztaltak. Klímakutatók véleménye szerint a rendhagyó királyválasztásra egy mini-jégkorszak adott lehetőséget, amelyből kifelé tart a világ, ezért figyelhető meg egyértelműen a hőmérséklet lassú emelkedése.
Igaz lehet? Nem tudjuk, de hihetően hangzik. Miként a legtöbb elmélet, amely magyarázni próbálja az éghajlatváltozás okait. Legyünk végtelenül bátrak és merjük kimondani: nem tudunk mindent. Sőt, merjünk tovább menni és néha ismerjük el: Tévedtünk. Ettől még nem kérdőjeleződik meg az elkötelezettség, sem az ügy fontossága. Csak mi leszünk hitelesebbek. Mint Hawking.

B bolygó

„Nincsen B bolygó!” – mondta nemrég Zagyva Gabriella az V. Ökológiai Nyári Egyetem egyik előadásán. A szöveg legnagyobb részével – elkötelezettség és bátorság kell az egyéni szerepvállasához a fenntartható ökológiai egyensúly megteremtéséhez – könnyen egyet tudunk érteni. Idézett kijelentésével azonban nem.

Röviden cáfolva az idézetet: de, van. Mégpedig nem is egy. És szükségünk is van rájuk. Amit pedig alább röviden kifejtünk nem a tudományos-fantasztikus írók agyszüleménye, bár a legfontosabb kifejezést épp egy amerikai sci-fi szerzőnek, Jack Williamsonnak köszönhetjük, ez pedig a terraformálás. Magyarán a „földszerűvé tétel”.
Hogy miért van erre mindenképpen szükség? Az emberiség napjai a Föld nevű planétán meg vannak számlálva. A legjobb esetben is maximum még ötmilliárd évünk van hátra, ha nem mozdulunk. Emberi elmével áthidalhatatlannak tűnő távolság ez, de nem árt fejben tartani: addigra komoly utat kell bejárnunk, mert ha a naprendszeren belül ragadunk, a vörös óriássá duzzadó Napunk bekebelez minket. De ez csak a biztos véget jelenti. A bizonytalan bármikor (évtizedekkel korábban megjósolhatóan) lecsaphat eltévedt kisbolygók képében. Hogy mindez mit okozhat, arról kérdezzék meg a dinoszauruszokat.
Szintén belátható időtáv a szénhidrogén alapú energiahordozók kifogyása, miként a bolygó túlnépesedése is. Természet anyánk ilyenkor minket, vagy láthatatlan kórokozókat felhasználva igyekszik háborúk vagy betegségek segítségével rendet vágni sorainkban. Kapaszkodjunk hát abba az illúzióba, hogy az emberi faj annyira kívül helyezte magát az evolúción, hogy ezekkel a problémákkal is képes szembenézni és megbirkózni velük. Egyszer azonban óhatatlanul elérkezik a pillanat, amikor búcsút kell intenünk szülőbolygónknak és megkezdenünk űrodüsszeiánkat. Addigra pedig készen kell állnunk.
A Mars terraformálására számtalan – használhatónak látszó – elképzelés született már, ezek némelyikét a NASA speciális földi körülmények között teszteli is. (Hogy korábban többes számot használtunk a szóba jöhető planéták említésekor, annak oka: a Vénusz földiesítésén is komoly kutatók dolgoznak.) Az egyik elképzelés szerint különleges űr-tükrök segítségével emelnék a marsi átlaghőmérsékletet a széndioxid fagypontja fölé, majd alga és zuzmótelepekkel „gyártatnának” üvegház-hatású gázokat a légkör megerősítésére. Ezt követően – akár már ötven évvel később – fenyők kerülnének a Mars talajába, amelyek akár egy évszázad leforgása alatt élhetőbb környezetté formálnák a vörös bolygót. Eközben természetesen az első embert szállító űrhajók is megközelítenék a B bolygót. Elsődleges számítások szerint csak az emberes Mars-küldetés többe kerülne, mint 55 milliárd dollár.
Az összeg majdnem olyan felfoghatatlan, mint a Napunk halála, ám annyit könnyű mondani: a fantasztikum helyett inkább hasznos dolgokra fordíthatnák, a környezet és a megbomlott ökológiai egyensúly visszaállítására. Tisztelettel jelentjük: a Mars és a Vénusz, vagy bármely más égitest terraformálásának tervére fordított egyetlen cent is a Föld megmentésébe fektetett pénz. Minél jobban értjük ugyanis, hogyan indítható be a számunkra elviselhető ökoszisztéma kialakulása, annál pontosabban avatkozhatunk be az általunk megzavart egyensúlyba. Önmagunkról és bolygónkról tanulunk, amikor marsi kolóniákról fantáziálunk.

Természetes vagy mi idézzük elő?

A “globális felmelegedés (global warming)’” kifejezés hallatán tíz emberből tízen automatikusan Földünk klímaváltozásának, felmelegedésének mesterségesen előidézett – azaz mi, emberek által előidézett felmelegedését, változását értik. Több mint 100 éve figyelik szakemberek e jelenséget. A politikusoknak és az átlagembernek, a közvéleménynek mára egyértelműen az az álláspontja, hogy az emberiség felelős ezért a felmelegedésért. Ha azonban utánajárunk a vezető klíma-szakemberek kutatási beszámolóinak, akkor meglepődünk. Elismert független és kormányok által is finanszírozott kutatóprojektek bizonyítják, hogy a felmelegedés természetes. Pontosabban, a felmelegedés egy természetes folyamat következménye – döntő arányban.

Számos tudományos cikk számol be arról, milyen hiányos és milyen aránytalanul kevés kutatás szentel figyelmet annak, hogy tényszerűen és szisztematikusan bizonyítsa – az emberi életmód a felelős. Úgy tűnik, mégis megelégszenek, megelégszünk az igen elterjedt – ám korán sem megalapozott – meggyőződéssel, az ember tevékenysége és életmódja felelős a klímaváltozásokért, a globális felmelegedésért. Azaz felmelegítünk!

Különös egyetértés ez, amely igen erősen befolyásolta és támogatta a legutóbbi 10 év ún. környezetvédő politikusait és azokat a kampányokat, amelyek különböző moratóriumokat, illetve korlátozásokat tűztek ki célul. Jó néhány ilyen kampány, mint például Al Gore amerikai alelnök kampánya az új széntüzelésű erőművek építése ellen, sikerrel járt. Sikerüket annak a konszenzusnak köszönhetik, amely szerint a Föld klímájának érzékenysége igen magas. Anélkül, hogy belemennék tudományos ismertetésekbe, kérdésfelvetésemhez elég annyit tudnunk, hogy ez a bizonyos magas földi klíma-érzékenység (high Earth’s climate sensitivity) az a Föld ún. radioaktív behatásokra adott hőmérsékletben mérhető válasza, reakciója.  Ilyen radioaktív behatás mindössze kétféle van: az egyik a Föld által elnyelt napfény, a másik a Föld által kibocsátott infravörös energia.

A NASA és Al Gore nem kevesebbet állítanak, minthogy túl sok széndioxidot bocsátunk a légkörbe, és ezzel támasztják alá, hogy “mintegy tízévente bekövetkező 0,25 és 0,5 Celsius fok közötti melegedés várható, amennyiben az emberiség továbbra is fosszilis tüzelőanyagokat használ’“. Ezt mindenki elhitte. Vagy mégsem?

Ezek után mindenki azt gondolhatja, rengeteget tud sok fontos és felelős ember a Föld klíma-érzékenységéről. Meglepődnének (én is meglepődtem), hogy ez mennyire nem így van! A neten is fellelhető ezernyi szakvélemény, kutatók és intézetek közlései szerint eddig az egyik legnehezebb, ha nem lehetetlen bizonyítási kísérlet, hogy a Földnek valóban magas a klíma-érzékenysége. Sőt, egészen friss közlések szerint, a “tudományos közösség alapvetően hibázott, amikor évekre lebontott és kimutatott klímaváltozásokról beszélt”. S így tévesen jutott arra következtetésre, hogy a Föld klíma-érzékenysége igen magas, holott műholdas tényfeltárás ennek ellenkezőjét igazolja, vagyis, hogy igen alacsony (…)”[1]

Klímaszakemberek még ennél is messzebb mennek: úgy vélik, a klímaváltozásokért és a felmelegedésért, maga a Föld klímájának rendszere, szerkezete felelős. És a felmelegedés csak úgy történik – a mi segítségünk, hozzájárulásunk nélkül.[2]

Vezető szakemberek szerint a globális felmelegedés körüli hisztéria és az, ahogyan ezt a politikusok felhasználták és felhasználják, valójában a Föld szegényeinek okoz kárt.

A téma ma csak kifejezetten szakmai, tudományos körökben téma. A politikusok és a közvélemény úgy tűnik, marad a téves konszenzusnál. És az igazi kérdést nem teszi fel az átlagember: felmelegedés vagy felmelegítés? Számomra érthetetlen módon, mintegy belegyezve saját bűnösségünkbe, elfogadjuk: a globális felmelegedés az felmelegítés.

Önök tudják-e miért?


[1] http://www.drroyspencer.com/global-warming-natural-or-manmade/

[2] Blogbejegyzésemben támaszkodtam Dr. Roy Spencer publikációira. Kutatásait a NASA, a NOAA és a DOE támogatja. Egyetlen alkalommal sem vett részt olajtársaságok által közvetlenül vagy közvetetten finanszírozott kutatásban. Könyve a Climate Confusion elérhető az amazon.com-on. Ajánlom figyelmükbe.