Guberáló gólyák

golya_1

A szeméttelepek, halastavak valóságos élelmiszer raktárak, így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a gólyák egy része lerövidíti vonulási útvonalát, ha ilyen kerül az útjába – állítja egy friss tanulmány.

Az állatok „kukázó” magatartása persze már régóta ismert tény, gondoljunk csak a kiválóan alkalmazkodó madarakra: galambokra, varjakra, szarkákra; az egyébként óvatos rókákra, sőt medvékre, de a költöző madarak megváltozott viselkedésére csak nemrég derült fény. Egyre inkább úgy tűnik, az állatok alkalmazkodnak a környezethez, urbanizálódnak. A jelenséget részben az élőhelyek csökkenésével, az élelemforrások beszűkülésével, részben a város kínálta előnyökkel, a szemétben is előforduló élelemmel és a télen is melegebb városi mikroklímával magyarázzák.

A gólyáknál azonban másról van szó. Megfigyelték, hogy a gólyák egy része még a télen zordabb éghajlatú országokban (pl. Üzbegisztán) is szívesen maradnak, ha táplálkozásukat biztosítottnak látják. A viselkedés megváltozása mögött egy egyszerű, de logikus „számítás” áll: a maradással, vagy az út megszakításával energiát tudnak megspórolni, könnyebben átvészelik a telet, így aztán életben maradásukra is több esély marad. A rövidtávú előnyök mellett azonban hosszú távon rizikóval kell számolni. A hulladékok között ugyanis sok veszélyes, fertőző anyag is lehet, amely betegséget, elhullást okozhat.

golya_2

„A szemétben turkáló állatok ráadásul különböző kórokozókat szedhetnek össze például a rothadó ételmaradékokból, amelyeket szőrükre, lábukra tapadva a városba vihetnek, vagy terjeszthetnek a városon belül. Az egyes fajok egymástól kapott fertőzésének is nagyobb a kockázata, mivel a szemétkupacok nagy sűrűségben vonzzák az állatokat, ezáltal a zoonózisok (az állatról emberre terjedő betegségek) terjesztésének lehetősége is megnő.

Mit lehet ez ellen tenni? A megoldás csak a hulladék gondosabb kezelése, megfelelő tárolása, az utánpótlás, benne elsősorban a fedetlen szeméttelepek felszámolása.  Az „élelemkínálat” megszüntetése rendkívül fontos az állomány épsége, megmaradása érdekében is, nehogy éppen a kukázás miatt veszítsék el azt a képességüket, hogy a természetben szerezzenek maguknak táplálékot.

Nem szemét, hanem szent!

Találkoztunk egy indiai kezdeményezéssel, amely jól illusztrálja, hogy a környezetvédelemmel – nagy örömünkre – egyre többen és többet foglalkoznak, az élet minden területén.

Tulsi_5

Fotó: operationworld.org

India a Föld második legnépesebb országa, lakosságszáma ma már több mint 1,2 milliárd, akiknek a mindennapjaiban a vallás igen fontos szerepet játszik. Az itt élőknek kevesebb, mint egy százaléka vallja magát ateistának. Az emberek közel 80 százaléka hindu vallású. E vallás nagy istenháromsága: Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó és Síva, a romboló isten. Minden főistenséghez alsóbb rangú istenek és szellemek sokasága tartozik, akiknek többféle neve, megjelenési formája lehet.

Nem csoda tehát, hogy India lakosságának gondolkodását és viselkedését éppúgy, mint a közösségi életet és a politikát átjárja, meghatározza a vallás. Természetesen a szakrális tárgyak, eszközök, kiegészítők piaca emiatt hatalmas üzlet. Ennek a piacnak egy érdekes, a környezetvédelmet is érintő vonatkozása, hogy a gyártók, a csomagoláson gyakran istenségek ábrázolásával teszik vonzóbbá a terméket, mert így kelendőbbek.

Tulsi_4

Ez a jó üzleti elgondolás súlyos következménnyel jár. Egy egyszerű csomagolást kidobunk a szemétbe, vagy szelektíven hasznosítjuk. De hogyan lehetne a szemétbe dobni valamit, amit egy istenség képe díszít. Egyszerű: sehogyan. Nem dobják ki a hívők, hanem fák tövébe teszik, vagy a folyókba szórják, ezzel a „szakrális szemeteléssel” viszont a környezetet szennyezik nap mint nap.

Tulsi_2

A HelpUsGreen frappáns, mindenki számára elfogadható megoldást talált. Tiszteletben tartja a vallási meggyőződést, nem bántja a kereskedelmi elvárást, és segít a környezeten is. Különleges csomagolóanyagot állítottak elő, természetes alapanyagok felhasználásával: 100%-ban komposztálható papírt, amelybe a Tulsi növény magjait keverték. Így a csomagolás önmagában is szakrális kiegészítő, hiszen a Tulsit a hinduk vallási növényként ültetik otthonaikban, templomaikba, és felhasználják vallási szertartásaikhoz. A hívők tehát, miután elvégezték vallási rituáléjukat, a szent bazsalikomot, a Tulsit elültethetik.