Túl sok a kerékpár Amszterdamban!?

Amszterdamban nem csak a vízből, kerékpárból is sok van. Ami a kerékpárok számát illeti, úgy tűnik, hogy a város elérte a határait.Amszterdam mára eljutott odáig, hogy próbálja kordában tartani a kerékpározást. Abszurd, de a nyolcszázezres városban becslések szerint a kerékpárok száma meghaladja a nyolcszáznyolcvanezret. Gyakori, hogy valakinek 2-3 kerékpárja is van. A kormány becslése szerint négyszer több a kerékpár mint az autó. Az elmúlt 20 évben a kerékpárok száma 40 százalékkal nőtt. A városban történő összes utazás 32 %-a történik kerékpárral, míg 22%-ka autóval.

A híresen kerékpárbarát, Koppenhága városi tanácsa minden évben kiad egy listát, az első 20 kerékbár-barát városról, melyben Amszterdam az idei első helyezett, hasonlóan a korábbi évekhez. A lista főként Európai országokból áll, de megtalálható rajta Tokio, Rio de Janeiro és Montreal is.

 

Sok amszterdami szerint a legnagyobb problémát a kerékpárok parkolása okozza a városban, ahol szinte több a víz, mint a száraz felület. Túl sok a kerékpár a vasútállomásokon, bevásárlóközpontok közelében, lakott területen, mindenhol, szerte a városban. Mindenki próbálja leparkolni a kerékpárját ahol arra alkalmas lámpaoszlopot, padot, fát talál. Ám problémát okoznak a robogókkal közlekedők is, egyre gyakrabban használják a kerékpárutakat, ami igen balesetveszélyes, bár a robogók száma mindösszesen 3 százalék, a közlekedési baleseteknek 16 százalékát okozzák. A nehézségek ellenére sem kívánják korlátozni a kerékpározást, keresik a megoldást. A város vezetése a következő két évtizedben, 135.000.000 dollárból kívánja fejleszteni a kerékpáros infrastruktúrát, melynek része 38 000 új parkoló létrehozása is.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, én mégis irigylem a problémát.

Forrás: itt

Környezetbarát tippek kánikula idején

Bár már lassan túl vagyunk az idei nyár első kánikula etapján, hosszú még a nyár, úgyhogy arra gondoltam összegyűjtök néhány környezetkímélő technikát, hőérzetünk javítása érdekében.

Ideális megoldást kínál, télen a fűtésre, nyáron a hűtésre, ha eleve passzív házat építünk. Ebben az esetben a tervező és a gépész úgy tervezi meg a szigetelést, hogy nem kell nyáron a lakást hűteni. Ha egy mód van rá, akkor lakásunkba hőszigetelő nyílászárókat helyezzünk el.

De maradjunk a realitások talaján, mit tegyünk, ha nem passzív házban lakunk és nem is tervezzünk éppen ablakaink cseréjét, és nincs légkondicionáló berendezés?

Csak az éjszakai órákban tartsuk nyitva az ablakokat, amint hűvösebb van kint, mint bent szellőztessünk, reggel azonban az ablakokat csukjuk be. Amint felkelt a nap a déli, délkeleti tájolású ablakok árnyékolásáról gondoskodjunk. Erre a legideálisabb megoldás, a fehérre mázolt, billenő redőny, ebben az esetben a levegő igen, a meleg kevésbé jut be a lakásunkba. Ha nincs redőny az ablakokon, a fehér függöny vagy ponyva kínál megfelelő megoldást, mivel a fényt visszaveri. Jótékony hatása van a napközben többször megismételt langyos/hideg vizes zuhanyozásnak, ha tehetjük, éljünk vele! Ugyan a szoba hőfokán nem, de a hőérzetünkön sokat segít a ventillátor, hatását fokozza, ha egy nagy tál jeget teszünk a készülék elé. Gondoljunk a lakásban, irodában lévő rejtett hőforrásokra is. Ilyenek: a feleslegesen bekapcsolt számítógép, nyomtató. A főzést, ha tehetjük, hagyjuk az esti órákra, és ne a kánikula napjaira időzítsük a lekvár befőzést, pizza sütést.

Ha mégis úgy döntünk, hogy dacolva környezettudatos énünkkel, mégis a légkondicionálót választjuk, a következőkre figyeljünk oda. A vásárlásnál energiatakarékos modellt válasszunk. Ne pörgessük a villanyórát feleslegesen, nem kell a szobát 18 C°-ra lehűteni, ha kint 30-35 C° van, bőven elég, ha bent elérjük a 25-28 C°-ot. Egészségünk megóvása érdekében, a rendszerben megtelepülő penészgombák és baktériumok kiűzése céljából, ne sajnáljuk a pénzt és energiát a légkondicionáló rendszeres tisztítására, karbantartására.

Érdekes

Egy korábbi (2010) közel 1200 fős reprezentatív online kutatásból, melyet 18-64 évesek körében végeztek el, sok érdekességet megtudhatunk a hazai felnőtt lakosság légkondicionáláshoz fűződő attitűdjéről.

  • Nem szeretjük, mégis bekapcsoljuk.
  • Leginkább a 18-24 évesek utasítják el-környezettudatos megfontolásból.
  • A nők jobban félnek egészségkárosító hatásától.
  • Otthonukban inkább az idősebbek, a munkahelyükön a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező, 25-30 évesek használják.
  • Az autókban leginkább a kisvárosban élő, férfiak használják a klímát. 

A kutatás teljes anyaga itt tölthető le. (Forrás: Kutató Centrum)

Üvegek

Az utóbbi időben gyakran tapasztalom, hogy a szelektív szigeteken az üveges konténerek gyorsan megtelnek, annak ellenére, hogy a hajléktalanok kiválogatják közülük a visszaválthatókat, jobb esetben kipecázzák, rosszabb estben felborítják, felfeszítik a gyűjtőt, vagy már bedobás előtt elkunyerálják, követelik a tulajdonostól.

 

Mi lehet a gyors telítődés oka? Ritkán ürítik a konténereket, vagy alkalmanként megugrik a fogyasztás, esetleg túl sok féle, visszaválthatatlan üveg van forgalomban? Mindegyik lehetséges. Egyes ünnepek után különösen sok üveg kerül a konténerek mellé, amit csak később szállítanak el, de a placcra kirakott üvegek összetételéből látható, hogy rengeteg, különböző formájú, színű, űrméretű, eredetű flaska van köztük, olyanok, amiket sehol sem váltanak vissza. Az egykor jól működő betétdíjas rendszer mára leépült. Különösen nagy a visszaesés az ásványvizes, üdítős, pezsgős és tejesüvegek vonatkozásában. Egyedül a sör „tartja magát”, de, ha a trend nem változik, a fémdobozos kiszerelés előbb-utóbb ennél a terméknél is drasztikus változásokat hoz.

Persze a fogyasztók környezettudatosnak egyáltalán nem nevezhető magatartása is hozzájárul a pazarláshoz, sokan a visszaváltható üveget is inkább kidobják, mert ez így egyszerűbb, kényelmesebb számukra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-egy üveggel valóban nem éri meg az átvevő helyekre menni, esetleg azt kockáztatni, hogy potyára megyünk, mert éppen azt a darabot nem veszik át tőlünk.

A gyártók, forgalmazók marketingszempontjait értem, a csomagolással is ki szeretnének tűnni az áruözönből, különösebb érdekük nem fűződik ahhoz, hogy betétdíjas üvegekkel bajlódjanak. Azzal érvelhetnek, hogy a szelektíven gyűjtött üvegeket újra fel lehet dolgozni, kevesebb költséggel, adminisztrációval jár. Kisebb az energia- és vízfelhasználási igénye, nem kell az üvegeket mosogatni, ami a környezetet ugyancsak megterheli. A mosáshoz ugyanis lúgot és más tisztítószereket használnak, az így keletkezett szennyvizet pedig meg kell tisztítani.  Az érvelés tetszetős, de nem igaz. A különböző alternatívák összevetéséből ugyanis az derült ki, hogy a legnagyobb környezeti terhelést az egyszer használatos üveg okozza, a legkisebbet a 40-60-szor újratöltött. A környezetvédelem mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az újrahasználat technológiája munkahelyeket teremt.

Szerencsére még vannak jó megoldások, biztató kezdeményezések. A borászok többsége például azonos típusú palackokat, rekeszeket használ, visszaveszik és újratöltik egymás üvegeit. Jó lenne, ha ez a gyakorlat megmaradna, megmaradhatna, sőt mintát adna más termelőknek, forgalmazóknak is. Franciaországban tapasztaltam, hogy munkanélküliek egy kis furgonnal naponta körbejárták a területet és begyűjtötték a visszaváltható üvegeket. Miért nem lehetne ez nálunk is megvalósítani?

 

Indul a magyarországi Csikk Brigád – újrahasznosított cigarettavég

A világon elsőként egy Kanadában élő, magyar származású, fiatalember, bizonyos Tom Szaky 2002-ben környezetvédelmi beruházásokkal foglalkozó céget alapított (TerraCycle), majd számos sikeres év és program után elindította új kezdeményezését, melynek célja a cigarettacsikkek újrahasznosítása volt. A tavaly májusban indult kezdeményezés keretein belül önkéntesek- a Csikk Brigád tagjai- segítségével gyűjtik össze a csikkeket, a hamut és a cigaretta műanyag csomagolását, hogy azokat újra felhasználva műanyagot állítsanak elő. Az önkéntesek a leadott szemétért pontokat kapnak, melyeket felhasználva egy általuk kiválasztott szervezetet támogathatnak.  A vállalkozó becslése szerint a világban évente 1000-2000 milliárd között van az eldobott csikkek száma.

Forrás: http://www.terracycle.hu/

Kanada, az Egyesült Államok és több Európai országot követve most Magyarországon is csatlakozott a programhoz. A már számos országban sikeresen működő projekthez szórakozóhelyek, irodák is regisztrálhatnak. A Csikk Brigád akcióval lehetővé válik a cigarettacsikkek és a cigaretta műanyag csomagolásainak teljes körű újrahasznosítása – mondta el az amerikai TerraCycle magyarországi képviselője. Beszámolója szerint az egyik leggyakoribb hulladék a cigarettacsikk, amelynek lebomlása igen hosszú ideig tart. A program segítségével azonban a csikkek 100 százalékban újrahasznosíthatók.

A feldolgozás a sterilizálással kezdődik, ezután a cigarettavéget gondosan feldarabolják, majd a papírt és a dohányt komposztálják. A hulladékok nagy részéből ipari célra használható műanyag-granulátumot gyártanak.  A filterben lévő cellulóz-acetátot a megolvasztás után különböző új termékek előállítására használják fel.

A cég közleménye szerint a csikkgyűjtő-pontok létrehozásával több nyári rendezvényen fognak részt venni az akcióval.

A cég magyarországi honlapján olvashatóak a cigarettacsikk-újrahasznosításáért induló magyarországi kezdeményezés részletei.

Forrás: MTI, www.terracycle.hu

A Greenpeace és a világvége

Biztos, hogy az árvíz a legalkalmasabb kommunikációs felület vélt igazunk megjelenítéséhez? Biztos, hogy félelmet is lehet kelteni a kívánt hatás elérése érdekében

Régóta figyelem a Greenpeace és a Tatai Környezetvédő Zrt. konfliktusát az almásfüzitői vörösiszap-tározók miatt. A vita lényege: jelent-e valós veszélyt a – szocializmus éveiben – a Duna partjára telepített tározó, vagy sem? A vita ugyan időnként elmérgesedik, de voltaképpen mindkét fél szerepének megfelelően viselkedik: a radikális zöld szervezet a tőle megszokott, érzelmi telítettségű attraktív akciókkal támad, a vállalat pedig érvényes hatósági engedélyekkel és tudományos érvekkel hárít. A vita az utóbbi időben elcsendesedett, de aztán jött az árvíz, és a Greenpeace úgy vélte, kihasználja a fokozott figyelmet, és ismét színre lép. És ez baj. Baj, mert nem a segítségét ajánlotta fel, nem önkénteseket toborzott, hanem vészjósló híreket dobott be az amúgy is megrémült lakosságnak.

Először azzal riogatott, hogy az árvíz beborítja a Dunába a tározót, ha nem most, majd később. Aztán persze kiderült, hogy ez fizikai képtelenség, ilyesmi nem fordulhat elő még egy sohasem látott árvíz esetén sem, mivel a megkeményedett millió tonnányi vörösiszap mozdíthatatlan. Ekkor elővettek egy másik panelt, a bemosódás veszélyét. Azt állítván, hogy nem a gátak magasságával van a baj, hanem a szivárgással. Ami bármikor bekövetkezhet. Ez ugyanúgy hangzik, mint a világvége ígérete. Az is bekövetkezik, bekövetkezhet egyszer. Persze a GP okosabb a világvégeváróknál, mert nem határoz meg időpontokat. Majd, valamikor, bármikor, hosszú távon.

Semmi kifogásom nincs, ha a környezetvédők fellépnek az általuk veszélyesnek tartott jelenségek ellen, még akkor sem, ha ezt harsányan teszik, és akkor sem, ha nyilvánvalóan nincs igazuk. De az kifejezetten káros, amikor a katasztrófahelyzetben a félelmet tovább gerjesztik, az árvízveszélyt még egy vörösiszap-veszéllyel is megfejelik, csak azért, hogy a figyelmet magukra vonják. Ez így nem tisztességes, és egyáltalán nem jellemző az igazi környezetvédőkre!

 

A Balaton vize

Olvasok egy vízügyi jelentést, amely az unió országait veti össze vízügyi-környezetvédelmi szempontból. Azt vizsgálja, hogy a tagállamokban mennyire tartják be a Víz Keretirányelv (VKI) előírásait, ezen belül kiemelten a szennyvízkezelésre, a természetes vizekre, az ivóvíz minőségére vonatkozókat. Az összesítésben Magyarország a negyedik legrosszabb helyre került, csak Románia, Bulgária és Spanyolország előz meg bennünket. A jelentés egy korábbi bizottsági anyagra hivatkozva azt is megállapítja, hogy Magyarország vizeinek mindössze 16 százaléka sorolható jó, illetve kiváló kategóriába; a többi viszont legfeljebb elfogadható (37 százalék) vagy éppenséggel szennyezett (47%). A probléma csak az, hogy ez egy 2003-as adat!

Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások miatt a vízügyi szakemberek – stílszerűen szólva – felkapták a vizet, szakszerűtlenséggel, módszertani tisztázatlansággal vádolták meg a szerzőt, Victor Bostinaru román EP-képviselőt. Aki veszi a fáradtságot és fellapozza a jelentést, maga is meggyőződhet erről.  Többnyire rejtve marad, milyen forrásból származnak az adatok, nem tudjuk, és a települések nevének puszta felsorolásából sem derül ki, egyáltalán mi a probléma, mennyire súlyos, mély, kiterjedt, azt pedig végképp nem, hogy mi a trend (javuló, romló stb.) Mert azt egy román képviselőnek is tudni kell, milyen alapról indultak el a volt szocialista országok, milyen hatalmas erőfeszítéseket kellett tenniük azért, hogy hatalmas hátrányukat legalább részben ledolgozzák.

Még nagyobb probléma, hogy Magyarország hiányosságait (non-compliance in Hungary) egy balatoni képeslappal illusztrálja a szerző, ezáltal azt a képzetet kelti, mintha azok a tóra, vagy arra is, vonatkoznának. Ez pedig igazán érzékeny kérdés, pláne most, a turisztikai idény kezdete előtt. Méltánytalan is, mert, ha valahol, éppen a Balatonnál történt a legtöbb pozitív változás. A tó vize most kifejezetten tiszta, köszönhetően a csapadékbőségnek és több, nagyszabású környezetvédelmi beavatkozásnak.  A parti településeken lényegében teljes körűvé vált a csatornázottság, a szennyvizek tisztítása, és megkezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének kivitelezése is. Megszüntették a nagy húsfeldolgozókat, korlátozták az intenzív mezőgazdasági termelést.  A víz nem algásodik, az elektromos vezetőképességet mutató érték azt jelzi, hogy kevés a foszfor, vagyis hígult a Balaton. Januártól mostanáig ráadásul csurig telt, főleg jó minőségű esővízzel.

Forrás: The Case for Investment

Inkább már attól kell félni, hogy nem lesz a vízben elég tápanyag, és így a halak kevesebb táplálékhoz jutnak majd.

Nem állíthatjuk, hogy ne lennének vízügyi-környezetvédelmi problémáink szerte az országban és a Balatonnál. De ennek megállapítását hiteles adatokhoz kellene kötni, különben – akár jó, akár rossz szándékból – hatalmas károkat lehet vele okozni. Csak remélni tudom, hogy a jelentés készítőjének tollát nem a konkurencia vezérelte akkor, amikor a legnépszerűbb turisztikai célpontunkat is belekeverte ebbe az ügybe.