Címke: WWF

Kólaszabadság

Közzétéve Szerző:
Válasz

Forrás: zsirfa.hu

Úgy látszik, a kólagyártóknak néha az állatok fontosabbak, mint az emberek. Ennek a meghökkentő állításnak két, közelmúltban napvilágot látott hír az alapja. Az egyik arról szól, hogy a Coca-Cola a WWF-el összefogva akciót indított a sarki jégtakaró, a jegesmedvék élőhelyének megőrzése, egyedülálló élővilágának megóvása érdekében. Szép, nemes, a jegesmedvék nevében is köszönöm! Még akkor is, a környezetvédelem címkéjének felhasználásának szándéka nyilvánvaló.

A másik hírben viszont arról olvasok, hogy New Yorkban a legnagyobb kólagyártókat tömörítő American Beverage óriási kampányt indított egy egészségvédelmet célzó helyi rendelkezés ellen. Történt, hogy Bloomberg, New York polgármestere csökkenteni akarta a cukros üdítőitalok kiszerelését, tehát nem az üdítőket tiltotta volna be, csak korlátozta volna a flakonok méretét. A polgármester ettől a lépéstől a fogyasztás csökkenését és ennek következtében az elhízás és cukorbetegség visszaszorulását várta volna, természetesen más, hasonló célokat szolgáló beavatkozásokkal együtt.

A birodalom persze visszavágott, nagyszabású kampányuknak meg is lett az eredménye, a lakosság 60 százaléka melléjük állt, és az üdítőgyártók által indított eljárást is megnyerték a bíróságon. Ha igazak az állítások, ami szerint a cukrozott italok nagyban veszélyeztetik az emberek egészségét, feltehetjük a kérdést, a kólagyártóknak van-e annyira fontos az emberélet, mint a jegesmedvéké? Persze kampányuk nem csak az egészségről, hanem a szabadságról is szólt, arról, – csakúgy, mint más legális szerek, a dohányzás, alkohol esetében –, hogy azt azért mindenki maga dönthesse el, mit eszik, iszik, mi a helyes és mi a helytelen. Az egyik fogyasztó jogvédő (!) egyenesen így fogalmazott: „minden New York-i igyon egy jó nagy kortyot a szabadságra”.

Emlékszem, Svájcban hasonló vitát folytattak le annó a biztonsági öv használatáról.  A kötelező használatot elutasítók ugyanígy érveltek, szerintük ez kizárólag egyén felelőssége, hiszen baleset esetén is legfeljebb magának árthat vele, másoknak nem. A biztonsági öv kötelező használata mellett érvelők viszont azt mondták, ez nem csak az egyénre tartozik, ugyanis ha a balesetben megsérül, a közösség adóiból kell kezelni, eltartani.

Ki mit gondol erről? Igazuk van a kólagyártóknak, ha a szabadsággal érvelnek?  Tényleg, van-e, lehet-e joga, beleszólása egy közösségnek, hogy minket, magunktól is megvédjen?

Reklámmedvék

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kép forrása: http://mypinoy.tv/

Világéletemben utáltam, amikor állatokat ruhába öltöztettek. Cirkuszinak, megalázónak érezem, és többnyire én szégyellem magam mások helyett is. Legalább ennyire ostoba, amikor emberi tulajdonsággal ruházzák fel őket, vagy fordítva, embereket öltöztetnek be állatnak. Mint ahogyan azt tették a Greenpeace jegesmedve kampányában. Nem akarom felmelegíteni a témát, csak annyit mondani azoknak, akik nem hallottak róla, vagy már elfelejtették, hogy egy jegesmedvének öltözött alak, Bódy Szilvivel tolja annak luxusautóját egy Shell kút előtt, így tiltakozván a vállalat északi sarki környezetszennyezése ellen. Mellesleg a playmate autója lézerblokkolóval volt ellátva, ami önmaga karikatúrájává tette a környezetvédők szándékait. (A Zöld színe blogon megjelent korábbi bejegyzés a témában, itt olvasható. itt található)

Vannak, akik ennél továbbmentek, egyenesen a jegesmedvét tették meg reklámvédjegyüknek. A Coca-Cola már több évtizede alkalmazza őket reklámfilmjeiben, eleinte feltehetően csak az állatok iránti fokozott figyelem (állat és gyermek a színpadon, mindig siker), és nyilvánvaló asszociációs lehetőségei (sarkvidék-hideg-hűtött kóla), később a környezetvédelemmel rokonítható hatása miatt.

A filmek ostobák, de népszerűek, ebből a szempontból érthető, hogy a cég antropomorfizált jegesmedvékkel kínálgatta eladásra termékeit. Ezzel azonban az egészségvédők nemtetszését is kiváltották, leginkább az amerikai egészségügyi hatóságokét, akik, éppen ezekkel a „kólamedvékkel” vágtak vissza.  Az általuk szponzorált Real Bears című filmben például azt láthatjuk, hogy a mértéktelen kólafogyasztás miatt a jegesmedvék elhíznak, impotensek lesznek, kihullnak fogaik, s egyiküknek – a cukorbetegség következményeként – még a lábát is amputálni is kell.  A film nagyon népszerű, csak a Youtube-on több mint 2 millió látogatója volt 2012 októbere óta.

Talán ennek az antireklámnak is köszönhető, hogy januárban, egy közös program erejéig, a Coca-Cola összeállt a WWF nemzetközi környezetvédő szervezettel. Az Arctic Home nevű kampányuk célja a sarki jégtakaró, a jegesmedvék élőhelyének megőrzése, egyedülálló élővilágának megóvása és a figyelem felhívása a klímaváltozás veszélyeire. A WWF törekvéseit a vállalat kommunikációs erejével és erőforrásaival támogatja, emellett felkéri a kólamárka kedvelőit, hogy felajánlásokkal járuljanak hozzá a kampány sikeréhez. Ezt szolgálja a Coca-Cola Zero (tehát cukormentes) új dizájnos doboza, amelyet erre a célra fejlesztettek ki. A dobozban levő kód segítségével, sms-ben lehet egy dollárnyi összeget adományozni a WWF-nek.

Ebben a kampányban mindkét szervezetnek megvan a maga haszna. A Coca Cola hiteles partnere segítségével javíthatja imidzsét, környezetbarát színben tüntetheti fel magát, új lendületet adhat reklámtevékenységének, visszamenőleg is értelmet adhat jegesmedvéi szerepeltetésének, és nem utolsó sorban ösztönözheti, növelheti eladásait is. A WWF pedig forrásokhoz és ismertséghez jut, nem is kevéshez. A Coca-Cola a kampány keretein belül évente 1 millió euróval támogatja a WWF sarkvidéki munkáját, beleértve a tudományos kutatásokat is. Ezen kívül a kólásdobozos adományokból is szép summa gyűlhet össze, és nem mellékesen a szervezet ismertsége is növekedhet. A WWF neve, tevékenysége így olyan célcsoportokhoz is eljuthat, amelyek elérésére egyébként esélye sem lenne.

Jó vagy rossz ez a „házasság”? Nekem többnyire nincs kifogásom, ha egy támogatott környezetvédő akcióból a támogató is hasznot húz, de itt, mintha túlmennének az elfogadható mértéken. Persze nem szeretném a véleményemet senkire sem ráerőltetni, döntse el mindenki maga, hol húzható határ a kölcsönös előnyöket ígérő üzlet és az őszinte együttműködésen alapuló környezetvédelem között?

Barroso és az Európai Bizottság sem elég zöld

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kemény kritikát fogalmazott meg július elején tíz nagyobb zöldszervezet az Európai Bizottsággal és José Manuel Barrosoval szemben. Nem elég zöldek! – szól az ítélet.

A Green10 a világ magát legnagyobb zöldszervezetének tartó társaság közös platformja, amely elsősorban monitorozással, helyzetértékeléssel és lobbizással foglalkozik. Tagjai között van a Greenpeace, a Föld Barátai szervezet, a BirdLife és a WWF is. Elnevezésük, gondolom, a G8-ak elnevezéstől igyekszik erőt és hatalmat kölcsönözni. Rendszeresen készít vagy készíttet értékelő jelentéseket a környezettudatos politika hatékonyságáról, eredményességéről. Híresen sajtótudatosak, nem meglepő módon.

A mostani, brüsszeli jelentésüket is nem kevés feltűnést keltő performance-al mutatták be.

 Az EB biztosainak álarcát viselve jelentek meg és tornagyakorlatokat csináltak, bemelegítettek. Majd szó szerint megbuktatták az Európai Bizottság szinte minden egyes biztosát. A román iskolarendszerben is honos, 10-ig terjedő osztályozási skálát használták. És szinte mindenkinek 4-est, azaz ’megbukott’ vagy 4-esnél kisebb osztályzatot adtak. Janez Potocnik környezetvédelmi biztost 4-es, míg Dacian Cioloş mezőgazdasági biztost például 3,5-ös osztályzattal sújtották. Fő kritikai megállapításuk az volt, hogy a biztosok megengedték, hogy a tagállamok ’felvizezzék’ a 2020-as stratégiákat.

 Az energiaügyi biztost Günther Oettingert kiszámíthatatlannak és engedményeket adónak minősítették, annak ellenére, hogy a biztos keményen fellépett a megújuló energiák kapcsán a tagállamok lobbizási kísérleteivel szemben. Ő épp csak, hogy nem bukott meg: 4,5-öst kapott az értékelt két és féléves időszakban végzett munkájára.

 Az egyetlen, akivel kapcsolatosan valamennyire elismerő megállapítások is elhangzottak, az Connie Hedegaard klímavédelmi biztos, aki 5,5-ös osztályzatával lett osztályelső a Barroso csapatban.

 A nagy-zöldek vezetői szerint azzal, hogy csak rövid távú megoldásokat keresnek, és ha nem változtatnak radikálisan az EU politikáján, akkor „évente ezermilliárd eurós kárt okoznak Európának a talaj-, a víz- és a légszennyezés, valamint a károsanyag-kibocsátás útján”.

Engem személy szerint meglepett az, hogy ennyire alacsony osztályzást kaptak a biztosok, és ilyen mérhetetlenül magas, összegszerű károk okozásával vádolja őket a Green10. Azt gondolom, hogy teljesítményük nem kiváló, de belepillantgatva a stratégiai célszámok és eredmények összesítőjébe, közepest azért érdemelnének néhányan.  Ráadásul a tagállamok a legkisebb számban igyekeznek a drasztikus környezetvédelmi politikát elősegíteni, valamennyien a kisebb lépések hívei közismert gazdaságpolitikai megfontolások miatt.

Egyszóval, a Green10-ek szerint az Európai Bizottságunk és biztosaink gyengék, megalkuvók, kapkodnak tehát maximum zöldfülűek, de nem zöldek. E kritikájukra jelentős reflexiót, elmélyült válaszokat a biztosok részéről nem találtam, de keresem.

 

————————————————————————————

A Green10-ről tájékozódhatnak a http://www.green10.org/ oldalain. A jelentésüket pedig teljes terjedelemben itt olvashatják: www.green10.org/docs/2012commissionreview.pdf

Gyenge másolat: Rio+20

Közzétéve Szerző:
Válasz

Sántít az egyezmény, kavics került a szandáljába, homokszem került a gépezetbe… Ilyen és hasonló idézetek sokaságával tudósított a nemzetközi sajtó, és nem csak a bulvár, hanem olyan tekintélyes konzervatív hetilapok, mint a The Economist is – a hétvégi Rio+20 Föld-csúcsról. A hasonlatok egyértelműen arra utalnak, hogy valami nem működött, nem az történt, amit a sajtó, a közvélemény a Rio+20 eseménytől és legfőképpen eredményként elvárt.

Több mint 100 állam- és kormányfő igyekezett megegyezésre jutni az ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferenciáján Rio de Janeiróban a múlt héten. Pontosan húsz évvel a riói Környezet és Fejlődés Világkonferencia (1992) után tartott Föld-csúcson egy igen terjedelmes, 283 pontból álló egyezményt terveztek elfogadni a résztvevő országok. A tervezetet 130 ország szakemberei, küldöttsége készítette, tárgyalta, szövegezte. Címe a ’The Future We Want’, azaz A jövő, amit mi akarunk – volt.

 

Az ENSZ dokumentumok nem a jóváhagyás pillanatában születnek, hanem a valódi munka azt megelőzően, hosszú egyeztetési folyamatban zajlik. Döntő jelentősége van a fogalmaknak, a választott szavaknak. Nem mindegy például, hogy egy egyezmény szövege ’erős elkötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettséget’ vagy ’erős kötelezettségvállalást” használ. A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) szerint az egyik korábbi Rio+20 egyezménytervezet szövege 50 alkalommal használta a „bátorítja/bátorítjuk” és „szorgalmazza/szorgalmazzuk” (encourage) kifejezést. Ezzel szemben mindössze 5 helyen a „mi fogjuk/tesszük” (we will) kifejezést. A „támogatja/támogatjuk” 99 helyen szerepelt a dokumentumban, és jellemző, hogy a „szükséges/kötelezően alkalmazandó” (must) mindössze 3 mondatban fordult elő.

Nos, a bátorítás, szorgalmazás és a támogatás egészen messze áll annak jelentőségétől, hogy valaki – ebben az esetben a világ több mint 190 országa – kötelezően alkalmazandónak ítél, fogad el valamit, amit aztán meg is fog tenni.

Valami tehát nem stimmelt, már az előkészítő, szövegező szakaszban sem. Az Európai Unió klímaváltozás biztosa Connie Hedegaard, június 19-én, a tervezet elkészültekor egyszerűen gyengének nevezte azt, és mindenfajta gátlás nélkül a Twitter-es online felületen a következőket írta: „Önmagáért beszél a tény, hogy senki sem volt boldog a teremben, amikor elfogadtuk a tervezet szövegét (…). Olyannyira gyenge.”

A The Economist keresetlenül és egyértelműen fogalmaz, amikor „gyáva, kitérő és kompromisszumokkal teli” szövegnek ítéli a mostani egyezményt a 20 évvel ezelőttihez képest. Elemzésük szerint azt a néhány használható ötletet is „felhígították” az elfogadott változatban, amely a tervezetben még valami reményre adott okot. Ilyen használható ötlet volt például, hogy új, környezetbarát mutatókat dolgozzanak ki a világgazdasági fejlődési mutatók helyett[1] illetve az, hogy a 2015-ben amúgy is érvényét vesztő célszámokat megváltoztassák olyan kulcs fejlesztési területeken, mint az élelmiszer-biztonság és a megújuló energia. De ezek is csak megfontolandók maradtak. Azt a javaslatot pedig, hogy a világ óceánjait együtt „kezelje” a világ, egyszerűen elhalasztották 3 évre.[2]

Érthetetlen számomra, hogy miért nem halasztották el magát a csúcstalálkozót. A Rio+20 eredménytelen verziója lett elődjének. Egyértelműen nem az „A jövő, amit mi akarunk”.

Csak egy gyenge másolat.

 

[1] Kiváló ismertetést írt erről az ún. IWI mérőszámról vagy új GDP pluszról az origo, cikkének 3., A természet kizsákmányolása fejezetében. A teljes origo elemzés ezen a linken olvasható: http://www.origo.hu/idojaras/20120619-vert-helyzetbol-indul-a-rioi-foldcsucs-ensz-konferencia-a-fenntarthato.html