Olvasóink megmérték ökológiai lábnyomukat- eredmények

A mai napon lezártuk ökológiai lábnyom-kérdőívünket (bővebb információ itt). A lezárás csak annyit jelent, hogy az adatok kiértékeléséig felfüggesztettük a kitöltési lehetőséget, azonban az érdeklődők a jövőben ugyanott elérik az alkalmazást. Na, de nézzük a számokat!

A kérdőívet összesen 1211-en töltötték ki, ami jelentős minta arra vonatkozóan, hogy mennyire környezettudatosak olvasóink. Örömmel konstatáltuk, hogy a többség eredménye a gazdaságilag fejlett régiók polgáraié alatt van, azonban vannak, akik sajnálatosan „túlteljesítenek”. Összesen 7 területet (vízhasználat, étkezés, közlekedés, lakóhely, vízhasználat, öltözködés, hulladéktermelés) vizsgáltunk, nézzük ezeket egyenként!

nagyborit_okolabnyom

A vízhasználat átlagpontszáma 58,15. Aki kitöltötte az alkalmazást, tudja, hogy ez egy reális érték. Napi 1 tusolással, tudatos szemlélettel (fogmosás közben nem hagyom nyitva a csapot, víztakarékos tartályok vannak az otthonomban), ehhez közeli érték jön ki. A legalacsonyabb érték -20 volt, amit 4 válaszadó is elért. Ezt a gyakorlatban elég nehéz teljesíteni, de nem elképzelhetetlen. A legmagasabb pontszám 170 volt, ami napi többszöri fürdést és igazi vízpazarlást jelent. Ezen olvasóinkat kérnénk, hogy legyenek szívesek kicsit jobban odafigyelni a vízre, gondolva arra is, hogy vannak tájai a Földnek, ahol a vízhiány állandó problémát jelent. Nekik inspirációként itt egy videó, amit egy kommunikációs hírlevélben találtunk.

1482117_s

Sokat hallhatunk arról, hogy hazánkban egyre többen éheznek, azonban némi kritikával élve, átnézve az élelmiszerpazarlási adatokat, megállapíthatjuk, hogy ők –szerencsére- nem olvasóink közül kerülnek ki. Írtunk már erről korábban kétszer is (itt és itt); az eredmények megerősítik korábbi bejegyzéseinket. Az 500 pont körüli átlag azt jelenti, hogy a többség hetente többször eszik húst, előfordul, hogy előre elkészített ételeket fogyaszt, és szinte mindennap a kukában landol ételeinek negyede. Természetesen a minket körülvevő, felgyorsult világ is szerepet játszik ebben, de mégis fontos lenne, hogy legalább a pazarlásnak gátat szabjunk. Többen 1000 pont körüli eredményt értek el, ami egészségügyi szempontból sem a legbiztatóbb számukra, hiszen az előrecsomagolt, vagy készételek (amit a pontszámok alapján fenti olvasóink fogyasztanak) nem a szervezetre kifejtett jótékony hatásuk miatt népszerűek. A 0 és 100 pont között teljesítők között feltehetően többen is vegetáriánusok, maguk készítik el ételeiket, a komposztálható hulladékot komposztálják. Le a kalappal előttük! (Jelen sorok szerzőjének önkritikával kell élnie: ő is itt érte el a legmagasabb pontszámot.)

1

A közlekedési szokásokra rákérdező blokkban olvashatóak ki a legnagyobb különbségek. Az átlag napi 1 óránál kevesebbet ül kisautójában, sokszor használja a közösségi közlekedést, családjában az 1 főre jutó autók száma nem éri el az egyet. Az ő 200 körüli értékük tükrözi a halványzöld szemléletet: szükségszerűen élnek korunk vívmányaival, de nem felejtik el az életet adó ökoszisztéma védelmét sem. Akik 1000 feletti pontszámot értek el (1400-ból), azoknak talán ildomos lenne elgondolkozniuk azon, hogy ha mindenki ekkora „lábon” élne, akkor az egész világ állandóan a dugóban állna/ülne. Érthető, hogy vannak, akiket munkájuk belekényszerít az állandó utazásba, de legalább, ha nem muszáj, akkor ne használják közlekedési eszközeiket. Nekik itt van néhány trendi kiegészítő, ha esetleg átszoknának a bringázásra. Ha mégsem, akkor egy kis segítség a választáshoz.

20231108_s

A lakóhelyre vonatkozó kérdések esetében a jelentős többség (800 fő) 0 pontot, vagy annál kevesebbet ért el, ami azt jelenti, hogy lakásban élnek, ahol fejenként kb. 1 szoba jut nekik, nyaralójuk pedig nincs. Mindössze 20-30 kitöltő volt, aki 500 pontnál magasabb eredményt ért el, ami alapján lakásukban/házukban 2-3 szoba jut egy személyre, és van saját nyaralójuk is. Természetesen ez a mutató (mint minden más is) erőteljesen függ az anyagi helyzettől. A magas pontszámot „elérőknek” a régi mondást ajánlanám a figyelmébe: „a kevesebb néha több”.

ház

Az elektromosenergia-használat a következő a sorban. A 200 pont körüli átlag abszolút tudatosnak mondható, még ha lehetne is belőle faragni. A legkevesebb (mínusz) pontot elérők nem pazarolják feleslegesen az energiát: lekapcsolják a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen senki sem tartózkodik, nem géppel szárítják a ruháikat, energiatakarékos izzókat használnak és kerülik a légkondicionálókat. A másik véglet az 500 pont felettiek tábora: talán ők úgy gondolják, hogy az elektromosság „csak úgy van” és odafigyelés nélkül is örökre megmarad. Számukra van egy rossz hírünk

energia

A hatodik vizsgált terület, női kollégáimnak elég sok gondot okozott: az öltözködés.:) A 80 pontos átlag szerencsére mégis tudatosságot sejtet a kitöltők részéről: a többség nem dobja szennyesbe azonnal (nem koszos) ruháit, nem lóg állandóan a plázák ruhaboltjaiban, és ha esetleg valami történik viseletével, akkor első opcióként próbálja megjavíttatni. Viszont vannak jó néhányan (kb. 200), akik ezzel ellentétesen járnak el. Szemléletformálásképpen javasoljuk nekik korábbi posztjainkat (itt és itt).

ruhák

Az utolsó kérdéskör a munkánk során és otthonunkban használt felszerelésekre és a hulladéktermelésre vonatkozott. A legjobb eredményeket talán itt produkáltuk (az átlag 60, a maximális 540-ből). 400 olvasónk 0, vagy kevesebb pontot ért el, ami azt kell, hogy jelentse, hogy ők kevés hulladékot termelnek, ezt lehetőség szerint újrahasznosítják, kerülik a nem újrahasznosítható/javítható termékeket. Itt is voltak persze, akik 400 felett „teljesítettek”. Az ő figyelmüket felhívnám egy játékos újrahasznosítási kampányra és azokra a problémákra, amit a szemetelők okoznak. Hogy ne csak a negatív példákról beszéljünk: szerencsére egyre több civil kezdeményezés valósul meg hazánkban és világszerte.

A 'Catador' (scavenger) digs through tra

És a végeredmény:

Olvasóink átlagos szükséglete 7,03 hektár (némiképp alatta van az országos átlagnak). Sajnos azonban ez az érték is tarthatatlan, főleg ha tudjuk, hogy a Földön kb. 1,8 hektár jut(na) minden emberre. Volt 350 kitöltőnk, aki 5 hektárnál kisebb nyomot hagy. Az ő tudatosságuk példa lehet mindannyiunk számára.

Mindenkinek köszönjük, aki vállalkozott a „lábnyom-mérésre”. Azoknak külön is, akik alacsony értéket produkáltak. A maguk után nagy nyomot hagyók figyelmét arra hívnánk fel, hogy bármin lehet változtatni. Akár a mai naptól. A jövőnk rajtad (is) múlik!

myworld1 (1)

Kutyagumi- van megoldás?

Szeretem a kutyákat, mégsem tartottam soha. Ennek egyetlen oka van: társasházi lakásban élek. Problémát okozna a kutya futtatása, és persze a napi szükség végtermékének felszedése, eltakarítása. Minden tiszteletem azoké a tulajdonosoké, akik, városi körülmények között is edzésben tartják kedvenceiket és meg is tisztítják utánuk a terepet. Ami lássuk be, nem könnyű, és főként nem gusztusos feladat.

A kutyagumi örökös városi probléma, amin az elhelyezésükre, megsemmisítésükre szánt szolgáltatások (pl. kutyaszemetesek, ingyenes zacskók, kutyaillemhelyek), vagy elmés találmányok csak részben segítenek. Vagy egyáltalán nem. Mert nem használják őket, mert nem tartják fontosnak, vagy nem is tudnak róla, vagy nem is lehet hozzáférni, mint a nagy garral beharangozott AshPoopie rúdhoz, vagy a Poo Wifi szolgáltatáshoz. Nézzük, mit ígérnek ezek a megoldások?

Az AshPoopie egy rúd alakú szerkezet, amelybe sétáltatás előbb be kell helyezni egy speciális kapszulát. Ha a kutya elvégzi a dolgát, akkor csak meg kell nyomni egy gombot, amely kinyitja a rúdon levő karmokat, amelyek körbeveszik az ürüléket, egy másik gomb megnyomása után pedig össze is szedi. A kapszula ezután összekeveredik az ürülékkel, és kevesebb, mint egy perc alatt ártalmatlan, szagtalan hamuvá alakítja azt. Jól hangzik, de kérdéses, hányan lennének hajlandók az eszköz és a hozzá szükséges kapszulák (alkalmanként 1 db) árát megfizetni? Már, ha egyáltalán lehetne nálunk is ilyet vásárolni.


 

A Poo Wifi feltalálói máshonnan, a motiválás oldaláról közelítenek. Olyan szolgáltatást kínálnak, amelynek keretében a felszedett és beadott kutyaürülékért – jutalmul – cserébe vezeték nélküli internet hozzáférést biztosítanak. A gép működése igen egyszerű: minél több „csomag” kerül a rendszerbe, annál több percnyi wifi válik elérhetővé a környéken mindenki számára, teljesen ingyen. Az ötlet remek, az egyéni haszon egyben közösségi is.


 

Az igazi megoldást (egyáltalán, ha van ilyen), nem ezek az eszközök, hanem a szemlélet formálása adhatna. Az, hogy a gazdik környezetbarát módon, akarják is eltüntetni kutyájuk piszkát, akkor is, ha ezért nem jutalmazzák, vagy nem fenyegetik őket büntetéssel, vagy, ha ehhez nincsenek ilyen eszközeik. Úgy, ahogy ezt manuálisan már ma is sokan megteszik. Sajnos sokszor nejlonzacskóval, és nem könnyen lebomló papírral.

A szemlélet formálása, a beállítódás alakítása viszont nem megy gyorsan, csak több eszköz összehangolt bevetésével változtatható meg. Érdemes tehát körülnézni a világban, mások mit tesznek, hogyan próbálnak segíteni a problémán?

fb

Londonban a kutyapopuláció az utóbbi 2 évben csaknem 9 millióra duzzadt, a háztartások 39%-a tart minimum egy kutyát. A kutyapiszok eltakarítása mégsem természetes jelenség, sőt a Dog’s Trust Alapítvány legutóbbi felmérése szerint a kutyatulajdonosok 8%-a nyíltan be is vallja, hogy mindenfajta utóintézkedés nélkül továbbsétál. Pedig 30%-uk még más kutyája után is takarít, sőt a megkérdezett gazdik 70%-a mondja azt, hogy a helyszíni bírságot növelni kell. A válaszok nyomán a Dog’s Trust összefogott a „Tartsuk tisztán Angliát” szerveződéssel és most júniusban elindították a „The Big Scoop” kampányt. A tulajdonosokat arra kérték, hogy készítsenek videót a gondolataikról, vagy osszák meg „horror” történeteiket, amikor útban egy esküvőre, az első randira, interjúra, kutyapiszokba léptek. Az angliai, skót, wales-i, észak-írországi iskolásokat is megcélozták: a 7-11 éveseket plakátkészítésre buzdították. A plakátokon a „szedd fel, dobd el” üzenetet kellett megjeleníteni. A honlapon elérhetőek még vicces letölthető családi programok és órák, lehet ingyenes kutyapiszok zacskót rendelni, illetve iskolai oktatót is foglalni. (forrás)

1

Ilyen akciókat persze nálunk is kezdeményeznek. A probléma ezekkel csak az, hogy, ha nem követik őket újabbak, az erőfeszítés feleslegesé válik. Hatásuk csak annyi lesz, mint az egyszer közvetített reklámé. Semennyi. Szisztematikusan, következetesen és főként folyamatosan, vissza-visszatérően kell a problémával foglalkozni ahhoz, hogy az emberek megszokják, természetes legyen nekik, hogy tisztán hagyják maguk után a járdákat, parkokat, játszótereket. És akkor nem kellene állandóan leszegezett fejjel járnunk, a kövezetet vizslatnunk, ugró tánclépésekkel közlekednünk, gyerekeket felkapkodnunk, térfigyelő kamerákat felszerelnünk.

Méregzöld támadás a Lego ellen

Már a világ egyik legismertebb gyerekjátékokat forgalmazó cégét, a Legót sem kerülik el a Greenpeace támadásai. A méregzöld környezetvédő szervezet agytrösztje azért ostorozza a játékgyártót, mert véleményük szerint, már gyermekeink gondolkodását is manipulálni kívánja a játékokon keresztül.

Mikor először láttam a meghatónak szánt videót (alább), azt hittem, hogy ez csak valami Greenpeace-paródia, azonban miután megtaláltam a kisfilmhez tartozó petíciót és a kampányoldalt, akkor eszméltem, hogy itt szó sincs komédiáról. Inkább tragikomédia. A videó tanulsága szerint a Shell a Lego segítségével akarja „lemosni nevéről a mocskos olajszennyezést”. A petíciót aláírni szándékozók pedig a Legónak szögezett kérdést is olvashatják: „Lego, hogyan fogjátok újjáépíteni, amit a Shell lerombol?”

De hogyan is kerül a Shell márkajelzés a játékokra? Nem egy új keletű dologról van szó. Évtizedes hagyomány, hogy a Lego „bevállal” olyan márkákat, ami illeszkedik tematikus kínálatához. (Pl. Danone, McDonald’s, Coca Cola, Mercedes, Volkswagen, Ferrari…) Fura lenne, ha egy városépítő játékban a benzinkutakat jegesmedvék és kedves kis pingvinek képei díszítenék.

Komolyan gondolja bárki a Greenpeace-nél, hogy a gyerekek tudatát ennyire befolyásolja, ha a benzinkútra az egyik legismertebb brand logója kerül? Vagy azt hiszik, hogy aki a Shellnél tankol, az következésképpen olajban úszva akarja látni a sarkvidékeket? Én nem vagyok ennyire pesszimista, és az ilyen világméretű összeesküvésekben sem hiszek, amikor is a nagy multinacionális cégek összefognak, hogy romba döntsék bolygónkat.

24102838_sTermészetesen környezetvédőként én is elítélek mindenfajta olyan cselekményt, ami szándékosan, esetleg folytatólagosan rontja környezetünk állapotát. Az ipari fejlődést azonban racionális okokból nem utasíthatjuk el. Arról nem is beszélve, hogy a most harcos Greenpeace aktivisták a civilizációs vívmányok használatával szintén megrendelői a környezet szennyezésének! Ők is termelnek szemetet; igénylik, használják az energiát: fűtenek, világítanak, járművel utaznak; tárgyakat vásárolnak, a felelősséget mégis egyoldalúan a kínálati oldalra hárítják. Ez képmutatás, a zöld gondolat lejáratása: bulvár-környezetvédelem.

Sokat gondolkoztam róla, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést? Tudom, hogy a negatív reklám is reklám, így csak hírverést csapok a Greenpeace-nek. Mégis fontosnak éreztem, hogy megtegyem, mert így újra rávilágíthattam arra a különbségre, ami a harcos, paramilitáris környezetvédők (méregzöldek) és a halványzöldek szemlélete között húzódik.

A Greenpeace hangzatos céljainak egy részével, egy bizonyos fokig egyet lehet érteni. Azonban módszereik, eszközeik minden felelős, zöld gondolkodású ember számára vállalhatatlanok. Ebben az esetben kizárólag azért vették elő a Lego csoportot, hogy a „nagy és gonosz” Shellt átkozhassák. Nem hiszek a Machiavelli által tökélyre fejlesztett gondolatrendszerben, hogy a „cél szentesíti az eszközt”. Remélem, hogy ezt egyszer a méregzöldek is belátják és a bulvárakciók helyett valóban a fenntartható fejlődés mellett kötelezik el magukat.

Mérd meg az ökológiai lábnyomod!

Manapság sokat hallhatunk az ökológiai lábnyom fogalmáról. Aki először hallja, nem feltétlenül tudja, hogy miről van szó, ezért nagyon leegyszerűsítve, röviden leírom: egy olyan érték, ami kifejezi, hogy egy társadalomnak mekkora mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.

Biztosan sok emberben merülnek fel kérdések az értékek pontosságával kapcsolatban, azonban ha megnézzük a különböző országok „földigényét”, akkor egyértelmű, ha az eredmény torzít is, akkor is van létjogosultsága a módszernek. Nem véletlen, hogy míg az USA lábnyoma közel 10, addig Bangladesé csak fél hektáros.

Kritikaként szokták megfogalmazni, hogy nem veszi figyelembe a többszörösen hasznosított területeket, és azt is, hogy tulajdonképpen az euroatlanti, északi életstílusra íródott.

Ennek ellenére a kitöltés kimondottan kellemes elfoglaltság és persze végig is gondolhatjuk, hogy mik azok a szokások életvitelünkben, ahol elkelne egy kicsivel több tudatosság.

Kérdőívünk alapját az Eastern Connecticut Állami Egyetem Fenntartható Energia Intézetének kutatása adja, akik hozzájárultak a magyar nyelvű publikáláshoz. Az alkalmazást a képre kattintva, vagy ezen a linken éri el. Jó kitöltést!

nagyborit_okolabnyom