A mai napon lezártuk ökológiai lábnyom-kérdőívünket (bővebb információ itt). A lezárás csak annyit jelent, hogy az adatok kiértékeléséig felfüggesztettük a kitöltési lehetőséget, azonban az érdeklődők a jövőben ugyanott elérik az alkalmazást. Na, de nézzük a számokat!
A kérdőívet összesen 1211-en töltötték ki, ami jelentős minta arra vonatkozóan, hogy mennyire környezettudatosak olvasóink. Örömmel konstatáltuk, hogy a többség eredménye a gazdaságilag fejlett régiók polgáraié alatt van, azonban vannak, akik sajnálatosan „túlteljesítenek”. Összesen 7 területet (vízhasználat, étkezés, közlekedés, lakóhely, vízhasználat, öltözködés, hulladéktermelés) vizsgáltunk, nézzük ezeket egyenként!
A vízhasználat átlagpontszáma 58,15. Aki kitöltötte az alkalmazást, tudja, hogy ez egy reális érték. Napi 1 tusolással, tudatos szemlélettel (fogmosás közben nem hagyom nyitva a csapot, víztakarékos tartályok vannak az otthonomban), ehhez közeli érték jön ki. A legalacsonyabb érték -20 volt, amit 4 válaszadó is elért. Ezt a gyakorlatban elég nehéz teljesíteni, de nem elképzelhetetlen. A legmagasabb pontszám 170 volt, ami napi többszöri fürdést és igazi vízpazarlást jelent. Ezen olvasóinkat kérnénk, hogy legyenek szívesek kicsit jobban odafigyelni a vízre, gondolva arra is, hogy vannak tájai a Földnek, ahol a vízhiány állandó problémát jelent. Nekik inspirációként itt egy videó, amit egy kommunikációs hírlevélben találtunk.
Sokat hallhatunk arról, hogy hazánkban egyre többen éheznek, azonban némi kritikával élve, átnézve az élelmiszerpazarlási adatokat, megállapíthatjuk, hogy ők –szerencsére- nem olvasóink közül kerülnek ki. Írtunk már erről korábban kétszer is (itt és itt); az eredmények megerősítik korábbi bejegyzéseinket. Az 500 pont körüli átlag azt jelenti, hogy a többség hetente többször eszik húst, előfordul, hogy előre elkészített ételeket fogyaszt, és szinte mindennap a kukában landol ételeinek negyede. Természetesen a minket körülvevő, felgyorsult világ is szerepet játszik ebben, de mégis fontos lenne, hogy legalább a pazarlásnak gátat szabjunk. Többen 1000 pont körüli eredményt értek el, ami egészségügyi szempontból sem a legbiztatóbb számukra, hiszen az előrecsomagolt, vagy készételek (amit a pontszámok alapján fenti olvasóink fogyasztanak) nem a szervezetre kifejtett jótékony hatásuk miatt népszerűek. A 0 és 100 pont között teljesítők között feltehetően többen is vegetáriánusok, maguk készítik el ételeiket, a komposztálható hulladékot komposztálják. Le a kalappal előttük! (Jelen sorok szerzőjének önkritikával kell élnie: ő is itt érte el a legmagasabb pontszámot.)
A közlekedési szokásokra rákérdező blokkban olvashatóak ki a legnagyobb különbségek. Az átlag napi 1 óránál kevesebbet ül kisautójában, sokszor használja a közösségi közlekedést, családjában az 1 főre jutó autók száma nem éri el az egyet. Az ő 200 körüli értékük tükrözi a halványzöld szemléletet: szükségszerűen élnek korunk vívmányaival, de nem felejtik el az életet adó ökoszisztéma védelmét sem. Akik 1000 feletti pontszámot értek el (1400-ból), azoknak talán ildomos lenne elgondolkozniuk azon, hogy ha mindenki ekkora „lábon” élne, akkor az egész világ állandóan a dugóban állna/ülne. Érthető, hogy vannak, akiket munkájuk belekényszerít az állandó utazásba, de legalább, ha nem muszáj, akkor ne használják közlekedési eszközeiket. Nekik itt van néhány trendi kiegészítő, ha esetleg átszoknának a bringázásra. Ha mégsem, akkor egy kis segítség a választáshoz.
A lakóhelyre vonatkozó kérdések esetében a jelentős többség (800 fő) 0 pontot, vagy annál kevesebbet ért el, ami azt jelenti, hogy lakásban élnek, ahol fejenként kb. 1 szoba jut nekik, nyaralójuk pedig nincs. Mindössze 20-30 kitöltő volt, aki 500 pontnál magasabb eredményt ért el, ami alapján lakásukban/házukban 2-3 szoba jut egy személyre, és van saját nyaralójuk is. Természetesen ez a mutató (mint minden más is) erőteljesen függ az anyagi helyzettől. A magas pontszámot „elérőknek” a régi mondást ajánlanám a figyelmébe: „a kevesebb néha több”.
Az elektromosenergia-használat a következő a sorban. A 200 pont körüli átlag abszolút tudatosnak mondható, még ha lehetne is belőle faragni. A legkevesebb (mínusz) pontot elérők nem pazarolják feleslegesen az energiát: lekapcsolják a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen senki sem tartózkodik, nem géppel szárítják a ruháikat, energiatakarékos izzókat használnak és kerülik a légkondicionálókat. A másik véglet az 500 pont felettiek tábora: talán ők úgy gondolják, hogy az elektromosság „csak úgy van” és odafigyelés nélkül is örökre megmarad. Számukra van egy rossz hírünk…
A hatodik vizsgált terület, női kollégáimnak elég sok gondot okozott: az öltözködés.:) A 80 pontos átlag szerencsére mégis tudatosságot sejtet a kitöltők részéről: a többség nem dobja szennyesbe azonnal (nem koszos) ruháit, nem lóg állandóan a plázák ruhaboltjaiban, és ha esetleg valami történik viseletével, akkor első opcióként próbálja megjavíttatni. Viszont vannak jó néhányan (kb. 200), akik ezzel ellentétesen járnak el. Szemléletformálásképpen javasoljuk nekik korábbi posztjainkat (itt és itt).
Az utolsó kérdéskör a munkánk során és otthonunkban használt felszerelésekre és a hulladéktermelésre vonatkozott. A legjobb eredményeket talán itt produkáltuk (az átlag 60, a maximális 540-ből). 400 olvasónk 0, vagy kevesebb pontot ért el, ami azt kell, hogy jelentse, hogy ők kevés hulladékot termelnek, ezt lehetőség szerint újrahasznosítják, kerülik a nem újrahasznosítható/javítható termékeket. Itt is voltak persze, akik 400 felett „teljesítettek”. Az ő figyelmüket felhívnám egy játékos újrahasznosítási kampányra és azokra a problémákra, amit a szemetelők okoznak. Hogy ne csak a negatív példákról beszéljünk: szerencsére egyre több civil kezdeményezés valósul meg hazánkban és világszerte.
És a végeredmény:
Olvasóink átlagos szükséglete 7,03 hektár (némiképp alatta van az országos átlagnak). Sajnos azonban ez az érték is tarthatatlan, főleg ha tudjuk, hogy a Földön kb. 1,8 hektár jut(na) minden emberre. Volt 350 kitöltőnk, aki 5 hektárnál kisebb nyomot hagy. Az ő tudatosságuk példa lehet mindannyiunk számára.
Mindenkinek köszönjük, aki vállalkozott a „lábnyom-mérésre”. Azoknak külön is, akik alacsony értéket produkáltak. A maguk után nagy nyomot hagyók figyelmét arra hívnánk fel, hogy bármin lehet változtatni. Akár a mai naptól. A jövőnk rajtad (is) múlik!
