Tinta és tus városi levegőből

ink01

Az elmúlt 150 évben az ember energiaszükségletének egy jelentős hányadát közvetlenül vagy közvetve fosszilis anyagokból biztosította. A tüzelőanyag elégetése során viszont az emberre veszélyes anyagok, például korom került a levegőbe, amely – ahogyan azt kutatások bebizonyították – nagyon sok ember korai haláláéért, megbetegedéséért felelős. A Föld lakóinak 92 százaléka egészségre veszélyes szintű légszennyezettségben él az Egészségügyi Világszervezet legújabb adatai szerint, amelyekből az is kiderül, hogy a légszennyezettség következtében évente több mint hétmillióan halnak meg.

001

A nyugati világban már sokat tettek a légszennyezés megakadályozásáért, de keleten kevesebbet. Nem véletlen, hogy éppen Indiában indították útjára azt a figyelemfelkeltő kampányt, amely a városi levegő szennyezettségének mérséklésérre irányult. Talán sokak számára bizarrnak tűnik, hogy éppen a szennyezett városi levegőből állították elő a kampányukhoz szükséges anyagokat.

gasrg

Egy vezető ázsiai sörmárka, a Tiger Beer és az indiai művészetet, technológiát és tudományt ötvöző kutató központ, a Gravity Labs összefogásával megalkották az Air-Ink márkát. Autók, hajók, kémények légszennyezéséből előállított tinta felhasználásával hoztak létre tollat, filctollat és festékszórót. Az alkalmazott technológia két legyet üt egy csapásra. Egyrészt mérséklik a káros hatásokat, másrészt újra is hasznosítják a kibocsátott szennyező anyagokat. A kampány során 150 literhez való tintát gyűjtöttek, ez egy 2500 óráig működő dízelmotor kibocsátásának az eredménye. Ezek után hong-kongi utcai művészeket kértek fel installációk készítésére.

w4t

Ismeretes, hogy  legfinomabb (művészek által használt) tus alapanyaga a parafa, a fenyő, és a szőlővenyige égetéséből nyert korom, de úgy tűnik, a városi levegőből leválasztott korom is megteszi. Legalábbis az utcaművészek képei erről tanúskodnak.

Forrás: http://highlights.stscope.com/tust-es-tintat-varosi-levegobol/

Vizeletből tiszta víz is készíthető

viz-eletAz eljárás nem előzmény nélküli. A NASA már jó évtizede kifejlesztett egy olyan szerkezetet, amelynek segítségével az űrhajósok saját vizeletükből állíthattak elő fogyasztásra alkalmas vizet. Mivel a NASA produktumának minősége nem volt megfelelő (kicsit édesre sikeredett), egyetemek szakemberei tovább próbálkoztak, nem is eredménytelenül. A kísérletek a belga tudósok belépésével új fázisba került, ugyanis ők napelemmel működő technológiát alkalmaztak. Ez azért fontos, mert így olyan helyeken is alkalmazni lehet, ahol nincs gépek működtetésére alkalmas energiaforrás, vagy nem tudják azt megfizetni. Szegényebb országoknak valóságos kincs lehet ez a találmány, amelynek működési elve viszonylag egyszerű. Napenergiával felforralják a vizeletet, majd szűrők (membránok) segítségével leválasztják a benne levő – továbbhasznosítható – anyagokat: az ivóvízen kívül a műtrágya előállításához szükséges foszfort, nitrogént, káliumot. Mindezek együttesen hatalmas segítséget jelenthetnek a szegényebb országoknak az ivóvíz és műtrágya ellátottság tekintetében. Persze a hírt felkapó újságíróknak meglódult az agya, azonnal kapcsolatot kerestek és találtak a találmány és a belga sör között. Mivel a sörkészítéshez víz is szükséges, biztosak benne, hogy előbb-utóbb az így nyert vizet is felhasználják a gyártók. Így aztán mégis Baudelaire-nek lett igaza, aki ezt írta: a belga sör kétszer ivott sör voltaképpen” (Belgian beer is a twice drunk one).

viz-elet03

Nem szemét, hanem szent!

Találkoztunk egy indiai kezdeményezéssel, amely jól illusztrálja, hogy a környezetvédelemmel – nagy örömünkre – egyre többen és többet foglalkoznak, az élet minden területén.

Tulsi_5

Fotó: operationworld.org

India a Föld második legnépesebb országa, lakosságszáma ma már több mint 1,2 milliárd, akiknek a mindennapjaiban a vallás igen fontos szerepet játszik. Az itt élőknek kevesebb, mint egy százaléka vallja magát ateistának. Az emberek közel 80 százaléka hindu vallású. E vallás nagy istenháromsága: Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó és Síva, a romboló isten. Minden főistenséghez alsóbb rangú istenek és szellemek sokasága tartozik, akiknek többféle neve, megjelenési formája lehet.

Nem csoda tehát, hogy India lakosságának gondolkodását és viselkedését éppúgy, mint a közösségi életet és a politikát átjárja, meghatározza a vallás. Természetesen a szakrális tárgyak, eszközök, kiegészítők piaca emiatt hatalmas üzlet. Ennek a piacnak egy érdekes, a környezetvédelmet is érintő vonatkozása, hogy a gyártók, a csomagoláson gyakran istenségek ábrázolásával teszik vonzóbbá a terméket, mert így kelendőbbek.

Tulsi_4

Ez a jó üzleti elgondolás súlyos következménnyel jár. Egy egyszerű csomagolást kidobunk a szemétbe, vagy szelektíven hasznosítjuk. De hogyan lehetne a szemétbe dobni valamit, amit egy istenség képe díszít. Egyszerű: sehogyan. Nem dobják ki a hívők, hanem fák tövébe teszik, vagy a folyókba szórják, ezzel a „szakrális szemeteléssel” viszont a környezetet szennyezik nap mint nap.

Tulsi_2

A HelpUsGreen frappáns, mindenki számára elfogadható megoldást talált. Tiszteletben tartja a vallási meggyőződést, nem bántja a kereskedelmi elvárást, és segít a környezeten is. Különleges csomagolóanyagot állítottak elő, természetes alapanyagok felhasználásával: 100%-ban komposztálható papírt, amelybe a Tulsi növény magjait keverték. Így a csomagolás önmagában is szakrális kiegészítő, hiszen a Tulsit a hinduk vallási növényként ültetik otthonaikban, templomaikba, és felhasználják vallási szertartásaikhoz. A hívők tehát, miután elvégezték vallási rituáléjukat, a szent bazsalikomot, a Tulsit elültethetik.

A műanyag születése, és… ???

Victor Renault 1838-ban laboratóriumban PVC-t állított elő. Ezzel kezdetét vette a műanyagok robbanásszerű fejlődése. Ma már szinte nincs életünknek olyan része, környezetünknek olyan eszköze, amelyben ne lenne valamilyen módon műanyag, akár csak úgy, hogy a tárgy egy részelemét alkotja. A műanyagok felhasználási lehetőségei messze felülmúlták a kezdeti várakozásokat, nincs is elérhető alternatíva helyettük.

Muanyag_uvegek

A műanyaggal viszont sok probléma van, amennyiben a környezetszennyezés aspektusából vizsgáljuk őket. Bár természetes anyagok kémiai szintézise révén jön létre, azonban a folyamat során végbement biológiai átalakulásuk miatt a természetbe már nem vezethetők vissza. Bizonyos fajtájuk nem bomlik le, csak mindig egyre kisebb és kisebb részecskékre esik szét. Ezzel bekerülhet akár a táplálékláncba is, előre meghatározhatatlan és hosszú távú egészségkárosodást okozva embernek és állatnak egyaránt. Az okozott környezeti károk enyhítésére több kezdeményezés is elindult.

Muanyag_molekulak

Az egyik legismertebb és legsikeresebb a szelektív gyűjtés. A feladat egyszerű: gyűjtsük össze műanyag tárgyakat és hasznosítsuk őket.

Egy másik a lebomló műanyagok felhasználása, melyekkel leginkább a hipermarketek kasszáinál találkozhatunk, ha nem vittünk magunkkal saját táskát, így jobb híján ezekbe pakolhatunk.

Muanyag_szemetes

Megint egy másik a tartós műanyag használati tárgyak és eszközök előállításában látja a megoldást. Azaz, úgy kerüljük el a környezetszennyező hulladékok keletkezését, hogy le sem gyártjuk azokat. Az egyik ilyen a HydAway mosható, akárhányszor használható és picikére összenyomható szilikonból készült kulacs-üveg, mely a tonnaszámban keletkező PET palackokat helyettesíthetné. Ez a program civil kezdeményezés, a KickStarter.com-on gyűjtötték hozzá össze a pénzt az ötletgazdák. A szükséges összeg tizenegyszerese gyűlt össze, még bőven a kiírás vége előtt, amiből jól látható a hatalmas érdeklődés a környezetbarát és praktikus termékre.

Végezetül nézzék meg ezt az oktató animációt. A le nem bomló műanyag PET palackok három lehetséges életútját kíséri végig, miközben szemléletesen mutatja be, hogy mi történik, ha az ember nem vigyáz és műanyaggal szennyezi a környezet.

Vizeletből nyersanyag

Meghökkentő környezetvédelmi akcióra (Green urine) hívta fel a figyelmet egy hírlevél (itt találja) A holland vízügyi társaság Amszterdam egyik terén, önkéntes, férfi „donoroktól”, utcai mobil piszoárokban gyűjtik a vizeletet. Az akció célja nem egészségügyi, vagy köztisztasági, hanem környezetvédelmi, mert a begyűjtött anyagot egy hektár városi tetőkert tápanyaggal való ellátásához akarják felhasználni. Az emberi vizelet ugyanis tele van nitrogénnel, káliummal és foszforral, amely szükséges a növények fejlődéséhez, fő összetevői a modern műtrágyáknak. A téren egy laboratórium elő is állítja a műtrágyát, ebből egy dobozkával megajándékozzák a “közreműködőket”. Persze a konkrét, kertépítési célnál fontosabb a figyelem felkeltése a nyersanyagokkal való takarékosságra, a fenntartható fejlődés garantálását biztosító, újszerű eljárásokra. Amire annál is inkább szükség van, mert a foszforkészletek kimerülőben vannak. A ma még Kínában, Amerikában, Marokkóban és Tunéziában bányászható foszfátok, szakértők szerint azonban a készletek 50-100 év múlva elfogynak, amit valamilyen más módon pótolni kell.

GREEN_URINE_PODIUM ACHTER RECHTS_300x240_DEF

Erre mutat példát az amszterdami kísérlet. Persze, ha ez az egész nyersanyaghiány nem igaz, vagy nem pontosan így igaz, miként más szakértők állítják, akkor is haszna van ezeknek a technológiáknak, mert takarékosságra, újabb és újabb megoldások keresésére sarkall, és stabilizálhatja az egyre dráguló műtrágyák árait is. Amsterdamban jövő szeptemberében nyílik meg az a szennyvíztisztító mű, amely – a tervek szerint – évente 1.000 tonna műtrágyára való anyagot tud kinyerni 1 millió ember által „termelt nyersanyagból”.

Print

Üvegek

Az utóbbi időben gyakran tapasztalom, hogy a szelektív szigeteken az üveges konténerek gyorsan megtelnek, annak ellenére, hogy a hajléktalanok kiválogatják közülük a visszaválthatókat, jobb esetben kipecázzák, rosszabb estben felborítják, felfeszítik a gyűjtőt, vagy már bedobás előtt elkunyerálják, követelik a tulajdonostól.

 

Mi lehet a gyors telítődés oka? Ritkán ürítik a konténereket, vagy alkalmanként megugrik a fogyasztás, esetleg túl sok féle, visszaválthatatlan üveg van forgalomban? Mindegyik lehetséges. Egyes ünnepek után különösen sok üveg kerül a konténerek mellé, amit csak később szállítanak el, de a placcra kirakott üvegek összetételéből látható, hogy rengeteg, különböző formájú, színű, űrméretű, eredetű flaska van köztük, olyanok, amiket sehol sem váltanak vissza. Az egykor jól működő betétdíjas rendszer mára leépült. Különösen nagy a visszaesés az ásványvizes, üdítős, pezsgős és tejesüvegek vonatkozásában. Egyedül a sör „tartja magát”, de, ha a trend nem változik, a fémdobozos kiszerelés előbb-utóbb ennél a terméknél is drasztikus változásokat hoz.

Persze a fogyasztók környezettudatosnak egyáltalán nem nevezhető magatartása is hozzájárul a pazarláshoz, sokan a visszaváltható üveget is inkább kidobják, mert ez így egyszerűbb, kényelmesebb számukra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-egy üveggel valóban nem éri meg az átvevő helyekre menni, esetleg azt kockáztatni, hogy potyára megyünk, mert éppen azt a darabot nem veszik át tőlünk.

A gyártók, forgalmazók marketingszempontjait értem, a csomagolással is ki szeretnének tűnni az áruözönből, különösebb érdekük nem fűződik ahhoz, hogy betétdíjas üvegekkel bajlódjanak. Azzal érvelhetnek, hogy a szelektíven gyűjtött üvegeket újra fel lehet dolgozni, kevesebb költséggel, adminisztrációval jár. Kisebb az energia- és vízfelhasználási igénye, nem kell az üvegeket mosogatni, ami a környezetet ugyancsak megterheli. A mosáshoz ugyanis lúgot és más tisztítószereket használnak, az így keletkezett szennyvizet pedig meg kell tisztítani.  Az érvelés tetszetős, de nem igaz. A különböző alternatívák összevetéséből ugyanis az derült ki, hogy a legnagyobb környezeti terhelést az egyszer használatos üveg okozza, a legkisebbet a 40-60-szor újratöltött. A környezetvédelem mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az újrahasználat technológiája munkahelyeket teremt.

Szerencsére még vannak jó megoldások, biztató kezdeményezések. A borászok többsége például azonos típusú palackokat, rekeszeket használ, visszaveszik és újratöltik egymás üvegeit. Jó lenne, ha ez a gyakorlat megmaradna, megmaradhatna, sőt mintát adna más termelőknek, forgalmazóknak is. Franciaországban tapasztaltam, hogy munkanélküliek egy kis furgonnal naponta körbejárták a területet és begyűjtötték a visszaváltható üvegeket. Miért nem lehetne ez nálunk is megvalósítani?

 

Indul a magyarországi Csikk Brigád – újrahasznosított cigarettavég

A világon elsőként egy Kanadában élő, magyar származású, fiatalember, bizonyos Tom Szaky 2002-ben környezetvédelmi beruházásokkal foglalkozó céget alapított (TerraCycle), majd számos sikeres év és program után elindította új kezdeményezését, melynek célja a cigarettacsikkek újrahasznosítása volt. A tavaly májusban indult kezdeményezés keretein belül önkéntesek- a Csikk Brigád tagjai- segítségével gyűjtik össze a csikkeket, a hamut és a cigaretta műanyag csomagolását, hogy azokat újra felhasználva műanyagot állítsanak elő. Az önkéntesek a leadott szemétért pontokat kapnak, melyeket felhasználva egy általuk kiválasztott szervezetet támogathatnak.  A vállalkozó becslése szerint a világban évente 1000-2000 milliárd között van az eldobott csikkek száma.

Forrás: http://www.terracycle.hu/

Kanada, az Egyesült Államok és több Európai országot követve most Magyarországon is csatlakozott a programhoz. A már számos országban sikeresen működő projekthez szórakozóhelyek, irodák is regisztrálhatnak. A Csikk Brigád akcióval lehetővé válik a cigarettacsikkek és a cigaretta műanyag csomagolásainak teljes körű újrahasznosítása – mondta el az amerikai TerraCycle magyarországi képviselője. Beszámolója szerint az egyik leggyakoribb hulladék a cigarettacsikk, amelynek lebomlása igen hosszú ideig tart. A program segítségével azonban a csikkek 100 százalékban újrahasznosíthatók.

A feldolgozás a sterilizálással kezdődik, ezután a cigarettavéget gondosan feldarabolják, majd a papírt és a dohányt komposztálják. A hulladékok nagy részéből ipari célra használható műanyag-granulátumot gyártanak.  A filterben lévő cellulóz-acetátot a megolvasztás után különböző új termékek előállítására használják fel.

A cég közleménye szerint a csikkgyűjtő-pontok létrehozásával több nyári rendezvényen fognak részt venni az akcióval.

A cég magyarországi honlapján olvashatóak a cigarettacsikk-újrahasznosításáért induló magyarországi kezdeményezés részletei.

Forrás: MTI, www.terracycle.hu

Környezetvédelmi design pályázatot írt ki a tatai Talentum Iskola – Nem csak tataiaknak!

A PET-ékszer Megyeri Zita alkotása

A tatai Talentum iskola design pályázatot írt ki környezetvédelmi témában. A pályázat témája a hulladék és az újrahasznosítás. Pályázni lehet hulladékból készített vagy funkciójában az eredetitől eltérő, újraértelmezett tárgyakkal (táska, pénztárca, cipő, kalap, használati- vagy éppen ajándéktárgy). Fontos, hogy az elkészített mű hulladékból készüljön! Pályázni 7-19 éves korig lehet. A pályázat részletei a Talentum Iskola honlapján, itt találhatók. A pályaműveket június végén, a Víz-Zene-Virág Fesztiválon lehet megtekinteni, itt kerül sor az ünnepélyes díjátadásra is.

Örömömre szolgál, hogy egyre gyakrabban találkozom általános- és középiskolások részére kiírt környezetvédelmi témájú pályázattal. Azért tartom nagyon fontosnak, mert tényleg a gyerekek, a fiatalok azok, akik megváltoztathatják a jövőt. Nyitottak az újra, a jóra. Emlékszem, amikor 16 éves koromban (nem ma volt, éppen 23 éve :-)) eldobtam egy papírzsebkendőt az utcán, a barátom, akivel akkoriban jártam, nem jutott szóhoz. Gondoljak bele, magyarázta, vajon mi lenne, ha mindenki eldobná az utcán a szemetet! Sokat beszélgettünk erről, nagyon szégyelltem magam, azt hiszem, hogy azon a napon indultam el a „környezettudatos, környezetvédő” utamon.

Ma már egészen más a helyzet. A gyerekeim az óvodában megünneplik a környezetvédelmi jeles napokat (Föld Napja, Víz Világnapja, Madarak Világnapja stb.) Madáretetőt készítenek Tetra Pak-ból, gyűjtik a műanyag kupakokat, ellátogatnak a szelektív gyűjtőszigetekre…

Az én gyerekeimnek már természetes, hogy otthon különválasztjuk a szemetet, hogy az üveget elvisszük a hulladékgyűjtő szigetre (mert nincs erre külön edény a lépcsőházban), hogy szomorúak vagyunk, mert nincs kertünk, ahol komposztálhatnánk, hogy vigyázunk az ivóvízre és a környezetre. Ők ebben nőnek fel, nem tudom elképzelni, hogy a lányom 16 éves korában szemeteljen az utcán.

Ezért tartom nagyon fontosnak az gyerekek szemléletformálását.

Használt ruhák körforgása

Igazán környezettudatos ember nem a kukába dobja használt ruháit, inkább felajánlja másoknak. A ruhák eljuttatásának többféle intézményesült módja van. A különböző egyházak, karitatív és civil szervezetek folyamatosan fogadják a ruhaadományokat, de alkalmanként vállalatok, önkormányzatok, iskolák stb. is szerveznek ilyen akciókat.  A kedvezményezettek többnyire a hajléktalanok, szegények, de előfordul, hogy mások, például kismamák, akik koraszülött gyermekei számára gyűjtenek nehezen beszerezhető, drága ruhákat egy babamama portálon.

A szervezett ruhagyűjtés mellett megjelentek spontán kezdeményezések is. Vannak, akik lusták elvinni egy gyűjtőpontra, vagy nem is tudják, hol van ilyen, ezért egyszerűen kirakják az utcára, kapualjakba, kerítésekre, lépcsőkorlátokra, aztán vigye, aki akarja.A ruhák többsége el is kel hamar, de néha látom, napokig ott maradnak, eső áztatja, kutyák marcangolják, szóval az idő múltával ezek is csak a szemét mennyiségét gyarapítják.

A bizalmatlanság is oka lehet ennek az új szokásnak. Vannak, akik azért nem adják le használt ruháikat az erre hivatott szervezeteknek, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy adományuk a megfelelő helyre kerül, sokkal inkább azt, hogy azokat más célokra használják fel. És ennek hangot is adnak, valahogy így.

Nem adományozok semmilyen szervezeten, alapítványon, egyesületen keresztül. Inkább személyesen adakozok, így legalább tudom, hogy biztos jó helyre kerül, amit adtam.

Szerintem is így kell csinálni, mert itt már nem csak anti-lop, már mindenki. Mennyi alapítványt tettek már tönkre a vezetőik. Én sem adok alapítványoknak, csak annak, akit biztosan tudom, hogy nem adja tovább és szüksége van rá!”

Vajon igazuk van? Nem tudom, de az biztos, hogy több szervezet gyűjtési módja, kommunikációja alkalmat is ad a gyanúra. A G.L.H. Kft. például több száz településen helyezett ki ruhagyűjtő konténereket a forgalmasabb pontokon. Hol van a probléma? Ott, hogy már a ruhagyűjtő konténerek felirata is becsapós, az ugyanis csak arról tájékoztat, hogy a ruhagyűjtést a Magyar Vöröskereszt támogatója a G.L.H. Kft. végzi. Tehát nem a Vöröskereszt megbízásából, hanem annak neve felhasználásával gyűjt. Ügyes. Akár az a semmire sem kötelező szöveg is rákerülhetett volna, hogy a Vöröskereszt ajánlásával, ahogyan azt már a kereskedelmi reklámokból megszokhattuk. Persze ez sem lenne gond, ha a vállalkozás történetesen nem egy ruha nagykereskedő lenne, aki, leginkább használt ruhákkal, ipari anyagokkal, törlőrongyokkal foglalkozik, és, ha ruhagyűjtő tevékenységét transzparensen végezné.

„A gyűjtőkonténerek egy turiellátó, a GLH Kft. tulajdonát képezik, azokból a cég emberei szedik össze és szortírozzák a ruhákat. A Magyar Vöröskereszt pedig (más civilszervezetekkel együtt) előzetes igénylés alapján kap a begyűjtött mennyiségből. Ezt használják a lakossági segélyezésre. De hogy a partner GLH mennyi ruhát gyűjt be, és mit csinál azzal a mennyiséggel, amit nem igényelnek tőle a segítőszervezetek, arról semmit nem tudtak mondani, mondván: más cég üzleti ügyeibe nincs belelátásuk”. http://www.hir24.hu/gazdasag/2013/01/11/turkaloba-kerulhet-a-ruhaadomany/

Persze lehet, hogy ez a cég teljesen ártatlan, és valóban a rászorulók ügyét szolgálja. De vannak olyanok is, akik biztosan nem. Fejér megyében fordult elő, hogy egy hasonló konstrukcióban és módszerrel dolgozó cég az általa begyűjtött több mint ezer tonna ruhaadománynak csak kis részét adta át a segélyszervezetnek, a többit értékesítette. Az eladásból ugyan szintén juttatott a Vöröskeresztnek, de csak a bevétel egy százalékában.

Ilyen esetek után azokat is meg kell értenünk, akik nincsenek bizalommal a gyűjtők iránt, akik aggódnak, hogy felajánlott ruhadarabjaik végül turkálókba kerülnek, és így nem a szegényeken segítenek, hanem, akaratukon kívül csak az arra érdemtelenek pénztárcáját dagasztják. Sovány vigasz, hogy környezetvédelmi szempontból így is, úgy is jól járunk, mert a használt ruhák végül is hasznosulnak.

Női fehérneműk és környezetvédelem

A ruhaipart az utóbbi években komoly támadások érték, közöttük olyan óriásokat is, mint a Zara, a Diesel, az Adidas, a Nike,a  Puma stb. A kifogások a gyártás során  felhasznált vegyi adalékanyagok egészségkárosító és környezetet (pl. vízháztartást) szennyező voltára irányultak. Nem vitatom, a zöld kritika célja nemes, a fogyasztókat védi, de nem tudom maradéktalanul eloszlatni a gyanúmat, hogy itt másról is szó lehet. Például a konkurencia háttérmunkájáról. Ebből a szempontból érdemes lenne egyszer számba venni, mely cégek maradnak ki rendszerint a kampányokból, kiket nem állítanak pellengérre, mert az bizony sokat elárulhatna az öldöklő verseny kellős közepén indított leleplező akciók mögöttes szándékairól.

Arra sincsenek információim, hogy ezek a támadások okoztak-e bármilyen kárt a gyártó, forgalmazó cégeknek, de tény, hogy – akár a forgalom, akár az image védelme miatt – többen technológiai változtatásokat vezettek be, vagy ígérték meg, hogy teljesen kivonják a veszélyes vegyi anyagokat termékeiből, és különféle környezetbarát akciókat indítottak. Utólag és proaktívan is. De nem csak a megvádolt cégek élnek ilyen eszközökkel, hanem, azok is, akik – kereskedelmi, vásárlásösztönző, image-javító – fantáziát látnak a környezetvédelem zászlóra tűzésében. Ezek közül kiemelek egyet, az Intimissimi éppen most futó „Megéri újrahasznosítani” kampányát.  Az akció prospektusa szerint bármilyen márkájú, régi fehérneműt kuponra cserélnek, amelyet boltjaikban, beszámítanak valamilyen megvásárolni kívánt Intimissimi termék árába, de csak a vételár 20 százalékának erejéig. Tehát itt lényegében egy 20 százalékos árengedményes akcióról van szó, amelynek keretében megszabadítanak néhány megunt holminktól, amelyekből aztán különböző használati tárgyakat készíttetnek. Rendben, a marketing szempontot és a mögöttes szándékot is értem, de mit szólnak mindehhez a fogyasztók? Más kutatási lehetőség híján megkérdeztem nőnemű munkatársaimat, ismerőseimet. Az válaszok nagyon egy irányba húznak. Az akciót majdnem mindenki jónak, ötletesnek tartja, bár maga egyáltalán nem venne részt benne. Nem, mert használt, intim ruhadarabjaikat nem szívesen adnák át senkinek, pláne nem egy fehérneműket áruló elegáns boltban. Ez fenntartásokat, rossz érzéseket kelt bennük.  Ráadásul úgy vélik, nem sokat nyerhetnek az ügyleten, az így kapott engedmény kevés ezeknél a márkás, de drága termékeknél.  Többen félreérthetőnek, bonyolultnak is tartják az akció szabályainak leírását, különösen azok, akik csak a neten tájékozódtak. Mutatok néhány tipikus véleményt interjúalanyaim válaszaiból.

Fenntartásom van a férfi és női alsó visszaváltásával, ez nekem valahogy nem vonzó, semmiképpen sem élnék ezzel a lehetőséggel.

Nekem alapvetően tetszik ez az akció, már a gyakorlatban is láttam, és gondoltam is rá, hogy részt veszek benne.

Alapvetően tetszik az ötlet, de attól, hogy az ember a bugyiját és a melltartóját (is) kell, hogy leadja, van bennem valami rossz érzés.

Én személy szerint nem élnék a lehetőséggel, mivel szerintem a fehérnemű egy intim dolog, és nem szívesen vinném be, hogy kapjak cserébe egy kupont.

Ha most vennék valami új Intissimit, összeszedném otthon a fehérnemű szemetet, s kapok, amit kapok, elvinném, ne foglalja tovább a helyet a fiókban. Tényleg évekig pakolgat az ember régi ruhákat, mert nincs szíve kidobni.

Nem tetszik, hogy egy vonzó, igen egyszerű üzenetről (a cuccok kuponértéke) kiderül, hogy egyáltalán nem is annyi, és nem is pont úgy.

Bonyolult, ha rendesen elolvassa az ember, akkor kiderül, hogy nehézkes a felhasználása, ráadásul ez egy jó drága márka. Egyébként pedig szkeptikus vagyok az újrahasznosítást illetően is.

Túlságosan bonyolultnak tartom a részleteket. Komoly fejszámolás kell az üzletben, hogy mennyit is ér a kuponom, és még akkor is lehet, hogy ha számolgattam, hogy csalódás ér a kasszánál.

Szerintem azt a lehetőséget kihagyták, hogy az én környezet-tudatosságomra építsenek, szóval, hogy egyszerűen jót teszek már azzal, ha visszaviszem ezeket a ruhadarabokat!

Arra azért kíváncsi lennék, kinek, milyen véleménye, netán tapasztalata van erről, vagy akár más, ruhaipari környezetvédő akcióról.