Szupervihar: már a tőzsde is leállt

Isten büntetése, szokatlan időjárás vagy a globális klímaváltozás szülte anomália – ki-ki kedve szerint magyarázhatja a New York felé közeledő hurrikánt, miként az ősz közepén hazánkban meglepő havazást. Eddigi szokásainktól eltérően a blogot folyamatosan frissítjük, beszámolva a legfrissebb amerikai eseményekről.

Fotó: flickr.com

Az El Nino hírekbe robbanásával vette kezdetét a vita és az elnevezési harc: a globális felmelegedést ettől kezdve egyre gyakrabban váltotta fel a klímaváltozás fogalma. A pontosítás nem véletlen: aki emlékszik az elmúlt tíz nyárra, az nem szívesen igazolná vissza a felmelegedési teóriát. A klímaváltozás már más tészta. Az ezzel járó, egyre gyakoribb időjárási anomáliák létét ha az emlékezet nem is mindig igazolja vissza, a biztosítók statisztikái mindenképp. És hogy mennyire hat a klímaváltozás a gazdaságra, csak egy friss hír: a közeledő vihar miatt már a világ vezető, new yorki tőzsdéi is felfüggesztették a működésüket.
Nem tudjuk, mi okozza a változást – de a jelenség letagadhatatlan. Magyarázatokkal – mint arról korábban is írtunk – tele van a padlás. Lehet az üvegház-hatású gázok túlzó kibocsátása, de egy mini jégkorszakból kivezető periódus is, miként a lassú pólusváltást is behozzák egyesek a képbe. A rengeteg teória lehetőséget biztosít olyan nagyhatalmaknak, mint az USA vagy éppen Kína, hogy ha csendben is, de kihúzzák magukat a bolygó megvédését célul kitűző nemzetközi megállapodások hatálya alól. (Praktikusan a kiotói egyezményre gondolunk.)
Teszik ezt annak ellenére, hogy a klímaváltozás dollármilliárdokban, sőt ezermilliárdokban mérhető. Mint említettük: a biztosító társaságok már Magyarországon is kimutatták a káresemények drasztikus növekedését. Az eddig nem tapasztalt erősségű szélviharok, a nyári, mindent elsöprő jégesők hatalmas károkat okoznak ingatlanokban, kocsikban egyaránt. Az ok: sem a társadalmunk, sem az építkezési szokásaink nem készültek fel a megváltozott klímára.
Az USA-t eddig sem kímélte az időjárás, de a készülő – talán – szupervihar komoly figyelmeztetés lehet mindenki számára. A világ fővárosának tartott Nagy Alma felé egy trópusi hurrikán közeledik, amely elképzelhető, hogy egyesül az Északról érkező fronttal, így kialakulhat a filmekből már jól ismert szupervihar vagy szupercella. Az amerikaiak nem veszik félvállról a fenyegetést: eddig közel félmillió embert telepítettek-menekítettek ki a leginkább veszélyeztetett zónából. A hurrikán útjába több, mint egy tucat kisebb atomerőmű is esik, így milliók maradhatnak majd áram nélkül, amikor ezeket a biztonság érdekében lekapcsolják. Várhatóan a tömegközlekedés is leáll, az szinte bizonyos, hogy a metró-hálózatot lezárják.
Az őszinte együttérzésen túl, sokat nem tehetünk a New Yorkban rekedtekért, de azt reméljük, hogy végül minimális károkat szenved csupán a város. Miként abban is bízunk, hogy a döntéshozók, miután saját bőrükön is megtapasztalják a természet megzavarodott erejét, elgondolkodnak a szükséges tennivalókon. Az időjárás nem változik meg, ha mi nem fogunk.

Hova kerülnek a karbonforintok?

Bár az egyik a globális környezetvédelem egyik legabszurdabb vadhajtásának tartjuk a szén-dioxid kvóták kereskedelmét, csak támogatni lehet a legújabb francia kezdeményezést: az értékesítésből származó bevételt a kormány kizárólag lakások energetikai felújítására költi. A magyar felhasználás módjára még várnunk kell.

Fotó: flickr.com

Nemrég Francois Hollande, Franciaország elnöke bejelentette, hogy a szén-dioxid kvóták árveréséből származó bevételeket teljes egészében a francia lakások energetikai felújítására fogják fordítani. A francia elnök szerint a cél az, hogy évente 1 millió otthon, azaz a teljes állomány majd 4 százalékát újítsák fel a várt évi 170 milliárd forintnak megfelelő francia állami kvótabevételből. A kispénzű családok felújítási terveit segíti az, hogy a támogatás részben vissza nem térítendő, részben pedig kedvezményes hitel. A lakosságnak szánt hitelek kezelésére létrehoznak egy állami zöld bankot. A hiányzó önerő pótlására lakossági szintű ESCO-programot hoznak létre: a kivitelező viseli a kezdeti költségeket, amit a tulajdonos a megtakarításokból fizet vissza. Emellett adókedvezményekkel is támogatják a komplex energetikai felújításokat.
Magyarország 2012 és 2020 között évente kb. 35 milliárd forintra számíthat az EU széndioxid kibocsátás-kereskedelmi rendszerében lefolytatott kvóta-árverésekből. Ezen források legalább felét jogszabály szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos célokra kell költeni. A Magyar Energiahatékonysági Intézet szerint a karbonforintok elköltésének legcélszerűbb módja, ha azokat a hazai épületek energiahatékonyságának fejlesztésébe fektetjük be. Ez egyszerre segíti a gazdasági fellendülést, munkahelyeket teremt, és jelentős mértékben csökkenti a rezsiköltséget is.
Álláspontjuk alapján ezt a forrást a meglevő Zöld Beruházási Rendszerben kéne felhasználni, a már beadott lakossági felújítási pályázatok finanszírozására. 2014-től pedig egy ún. Nemzeti Felújítási Alapba kerülnének a karbonforintok, amely felújításokat finanszírozna EU-s források és banki hitelek bevonásával. Az Alap által fedezett beruházások nemcsak a rezsit csökkenthetnék, de kb. 20 ezer új munkahelyet is teremtenének és évi közel 30 ezer lakás felújítását tennék lehetővé.
Bár a karbonforintok már 2012 folyamán rendelkezésre állnak, a Kormány eddig még nem nyilatkozott arról, hogy mire kívánja azokat felhasználni. Pedig a lakossági felújítások támogatására nagy szükség lenne, hiszen a magyar háztartások rezsiköltségei egyre nagyobbak. Az EU-s források azonban ilyen célokra nem használhatók 2014 előtt, és a 2013-as költségvetés mindösszesen 1 milliárd forintot biztosít lakossági felújításokra, amiből kb. 1000 lakás támogatható. Egyúttal ez a forrás mentőövként szolgálhatna a küszködő magyar építőipar és az abból megélni próbáló emberek számára, hiszen rövidtávon újraindíthatná a beruházásokat. A karbonforintokra vállalt többéves állami kötelezettség-vállalással pedig tervezhetővé, kiszámíthatóvá válnának az építőipari megbízások, ami már építőanyag-gyárak építését is lehetővé tenné.
Mintegy másfél éve több hazai cég nem jut hozzá az általa megtermelt, sőt, már előre el is adott szén-dioxid kvótáihoz. Emiatt az állam sem kapja meg az ügyletből rá jutó, 10 százalékos hasznot.

Zöldség-házban keresek ügyfélfogadásra alkalmas irodát

Városokban fog élni a föld lakosságának több mint 80 százaléka – harminc éven belül. A legkonzervatívabb számítások szerint ez azt jelenti, hogy 2 milliárd ember lesz városlakó. A nagy kérdések egyike: hogyan működik majd ennek a 2 milliárd embernek az élelmiszerrel, a friss élelmiszerrel való ellátása természetkímélő, természettudatos módon?

A nagyvárosok külterületei, a kertvárosok jó helyzetben vannak. Lakóik, bár igazi városlakók eleve kertészkedéshez szokottak. A budapesti belvárosi kerületek tégla, kő és beton rengetegében az elmúlt néhány évben rendhagyó módon feltűnt néhány zöldséges-kert, amelyet a környező lakóházak, bérházak, tömbházak közösségei művelnek – kikapcsolódásként és ugyanakkor, az elkötelezettségük okán is, hogy maguk lássák el a háztartásukat friss zöldséggel.

Az üvegházak, meleg-házak természetesen egész évben alkalmasak a friss zöldség termesztésére és a hatalmas igénynek megfelelően ennek a területnek a technológiája meglepő fejlesztésekkel szolgál. Svéd-amerikai üvegház, melegház fejlesztőknek sikerült olyan egyszerű és briliáns megoldásokat kidolgozni, amellyel a városok, pontosabban a belvárosok szívébe telepítik a zöldség és gyümölcs termesztésére is, egész évben alkalmas üvegházakat, melegházakat. Ez a 21 századi új technológia az un high-yield greenhouse technológia. Egyszerre építészeti bravúr és mezőgazdasági illetve ökológiai fejlesztés.

A zöldség-házak szerkezete a természetből, a fák, a növények szerkezetéből merített ihletet: így például egy felfele kunkorodó spirál szerkezet, amelynek kerete egy gömb vagy majdnem-gömb keretfelület, amelyben ideális fénybeáramlás biztosítható. Vagy egy tömbépülethez simuló, fenyőfa-lombozathoz hasonlítható, lépcsőzetes, de lekerekített, felfele szintén spirálban futó szerkezet.

A zöldség-házakban vagy a zöldség-ház-lépcsőházakban egy olyan rámpa, speciális párkány fut végig, amely megfelelő termőfölddel és tápanyaggal feltöltve egész évben alkalmas zöldséget termeszteni – a mesterségesen kontrollált klíma környezetben. Ideális esetben nagy arányban hasznosítható a természetes fény és a napelemekkel párosított energia-felhasználás is. A fejlesztők azonban nem álltak meg ezen a ponton, feloldották a termesztésstatikusságát és mozgó zöldségeskertet valósítottak meg: maximalizálva a növények különböző növekedési szakaszához köthető természetes napfényigényt. A párkányra mozgó-szalag, mozgólépcső került: amely a növényeket, konyhazöldségeket, fűszernövényeket vagy körben vagy lassan felfelé vagy lefelé szállítja. Így a földszintre avagy az alagsorba már az éppen szüretelhető vagy leszedhető növény-tálcák érkeznek.

A folyamatos zöldség-szüret feltételeit persze csak úgy lehet biztosítani, hogy a leszüretelt tálcákat pótolják, a régieket fertőtlenítik, feltöltik, tápanyagokat pótolnak, palántákat ültetnek és elindítják a növekedési-spirálon. Jelentős hozadék, hogy az így utaztatott növények igen kedvező növekedési és termés mutatót eredményeznek. A kutató-fejlesztők szerint minimum háromszorosát lehet a statikus, hagyományos átlagtermesztésnek így elérni, egy-egy négyzetméterre visszavetítve.

A neves Plantagon cég szerint legalább három ilyen szerkezettel készek már bevonulni a belvárosba: a földgömb-szerkezettel, amely teljesen önállóan is működik és az épület funkciója a melegházi zöldségtermesztés – a belvárosokban. A parazita (azaz rákapaszkodó) épület-kiegészítést megvalósító szerkezettel, amely bármilyen funkciójú épülethez csatlakozhat és egy integráló verzióval. Az utóbbi kettő egyaránt alkalmas alacsony vagy igen magas, akár felhőkarcoló épületek ilyen funkciójú kiegészítésére, pótlására.

A PlantaSymbioSystem először ennek a cégnek az alkalmazásában valósult meg, a svéd kormány és jelentős ipari termelők támogatásával Közös céljuk az is, hogy az nagyvárosok peremén meghúzódó ipari létesítmények plusz energiafelhasználását például ilyen melegházak, zöldség-házak használhassák majd fel.

A cég többek között az urbánus mezőgazdaság előrelendítéséért nyerte el a legkreatívabb cége elnevezést, a 2012 Silver Stevie Díjat.

 

http://www.plantagon.com/

 

Hawking példája

Stephen Hawkingot tartják az egyik legnagyobb, ma élő fizikusnak – annak ellenére, hogy a nemzetközi tudományos életbe berobbanását hozó feketelyuk-szingularitás elméletét majd 30 évvel a publikálása után kénytelen volt visszavonni. A megkérdőjelezhetetlen igazságok bajnokai tanulhatnának tőle.

Fotó: flickr.com

Ezúttal a NASA szolgáltatta az adatokat a nagy, nemzetközi felhördüléshez: egy rövid videóba vágták össze az elmúlt száz év hőmérsékleti adatait. A végeredmény, amellett, hogy látványos, a main stream elméleteket látszik alátámasztani – a tíz legmelegebb nyárból 1884 óta kilencet az ezredforduló után voltunk kénytelenek végigizzadni.
Mondani sem kell: az adatok első ránézésre, de tán még sokadszorra is a globális felmelegedés tényét látszik látszanak alátámasztani. Miként – szintén NASA mérés- ezt erősíti az Északi -sarki jégtáblák olvadásának figyeléseténye. Igaz, ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg a Déli sarkon – soha ekkora még nem volt ott a téli, egybe függő jégpáncél kiterjedése. Máér e két, ellentmondani látszó adat is óvatosságra kellene, hogy intsen minden megfigyelőt.
TDe természetesen erről, mármint az óvatos megközelítésről szó sincs. A harcos környezetvédők ilyen adatokkal bombázzák az emberiséget, ezekre hivatkozva követelik az atomerőművek, kőolaj- finomítók, gépjárművek és turmixgépek azonnal leállítását és betiltását. Mert, ugye az ismert elmélet: a széndioxid és a hozzá hasonló üvegház-hatású gázok okozzák közvetlenül a globális felmelegedést, amelynek beláthatatlan következményei lesznek – de legalábbis Hollandiának költöznie kell.
Nem vitatkozunk, mint ahogy soha nem is tettük a környezetszennyezés csökkenése érdekében tett erőfeszítések jelentőségével és fontosságával. A fenntartható és a jelenleginél sokkal igazságosabb elosztás és globális fejlődés lehet az emberiség és a bolygón velünk élő környezet túlélésének záloga. Ehhez nélkülözhetetlen a civil felelősségvállalás éppen úgy, mint az államok közötti megegyezés, valamint a tudományos világ küzdelme a megélt folyamatok okainak vizsgálatáért és megismeréséért. Azonban a kutatási eredmények egyike sem használható fegyverként egyik-vagy másik oldal igazának győzelemre segítéséért.
A rengeteg kurrens elmélet közül álljon most itt röviden egy: nem csupán népmesei elem vagy a történelmi legendárium része, hogy Mátyás királyt a Duna jegén koronázták meg. Amire érdemes figyelni, hogy egy szabályozatlan, tehát a mainál jelentősen szélesebb folyó teljes befagyásáról beszélünk, márpedig ilyet azóta sem tapasztaltak. Klímakutatók véleménye szerint a rendhagyó királyválasztásra egy mini-jégkorszak adott lehetőséget, amelyből kifelé tart a világ, ezért figyelhető meg egyértelműen a hőmérséklet lassú emelkedése.
Igaz lehet? Nem tudjuk, de hihetően hangzik. Miként a legtöbb elmélet, amely magyarázni próbálja az éghajlatváltozás okait. Legyünk végtelenül bátrak és merjük kimondani: nem tudunk mindent. Sőt, merjünk tovább menni és néha ismerjük el: Tévedtünk. Ettől még nem kérdőjeleződik meg az elkötelezettség, sem az ügy fontossága. Csak mi leszünk hitelesebbek. Mint Hawking.

Zöldek kontra vadászok?

A címben jelzett két csoport nem igazán kedveli egymást. Míg a vadászok vegetáriánus ökoterroristákat látnak a zöldekben, akiknek egyetlen céljuk az ő életük megkeserítése, addig a környezetvédők vérengző tömeggyilkosként tekintenek a vadászokra. Valószínűleg egyiküknek sincs igaza.

Egy illúzióval gyorsan számoljunk le: a vadászat a hétköznapi életben nem a felső tízezer oktondi, de véres sportja, amelyet korlátok nélkül gyakorolnak a legesleggazdagabbak. Kétségtelen, a felszerelések, a fegyverek és a vad nem olcsó, ennek ellenére a magyar vadász-közösség legnagyobb része a középosztályhoz tartozik, és inkább szabadidejét, mintsem fölösleges pénzét áldozza e tevékenységre. (A tisztesség kedvéért tegyük hozzá: a környezetvédők sem feltétlenül vega szuperzöldek, éppúgy megtalálható köztük a rendszerben gondolkodó mérsékelt, mint a vadászok között a „lődühös” vérengző.)

A környezetvédők egyik leggyakrabban hangoztatott érve, hogy a vadászat indokolatlan beavatkozás a természet rendjébe, hisz nem az élelemszerzés miatt űzzük az erdei állatokat már. Ehhez kapcsolódik az argumentáció másik eleme: a puskások nem istenek, hogy megmondhassák, melyik vad éljen és melyiknek kell pusztulnia. A harmadik – talán legjogosabb érv -: szórakozásból nem ölünk.

Ez utóbbival aligha lehet vitatkozni. Az európai kultúreszménnyel nehezen összeegyeztethető a magunk szórakoztatására elkövetett öldöklés – még „oktalan” állatokon sem. A trófeás vad űzése, elejtése, majd fali dísszé alakítása némiképp barbár tevékenységnek tűnik. Tegyük hozzá: kapitális szarvasbikát csak nagyon korlátozott időszakban és hihetetlenül drágán lehet csak elejteni, így ez a „hétköznapi” vadászat elhanyagolható részét adja.

Az is kétségtelen, hogy puskával durván beavatkoznak az erdő, a természet önálló világába, sajátos rendjébe. Azonban erre komoly igény mutatkozik. A vadászat egyik, talán a legfontosabb feladata a vadkárelhárítás. Aki látott már vaddisznókat kukoricatáblában héderelni, az tudja, hogy egy kisebb csapat is milyen hatalmas kárt képes okozni. Az állomány ritkítása következmény, mégpedig a civilizációnak, az agrárium térnyerésének az erdős vidékkel szemben. A vadnak valóban mérhetetlenül lecsökkent mára az élettere – gondoljunk csak bele, honfoglaló őseink idejében a Kárpát-medence 95 százalékát erdő borította. Ma alig találhatunk összefüggő erdős területeket, a mezőgazdasági művelés egyre hátrébb szorította az ősburjánzást. Ezekre a földekre és a belőlük származó terményekre viszont szükségünk van, így védjük őket a kártevők – baktériumok, gombák, rovarok – ellen, s ezt természetesnek tartjuk. Sajnos hasonló pusztítást végeznének vadjaink is a termésben, ezért velük szemben is védekezni vagyunk kénytelenek. Ezt teszi a vadász.

Egy nagyon friss példa: az aszályos időszak miatt – valamint a dél-szláv térségből észak felé húzódó aranysakál populáció okán – Baranyában a rókák és nem mellesleg a vaddisznók egyre gyakoribb, hívatlan vendégek a falvak és városok peremén – komoly riadalmat és hatalmas károkat okozva az ott lakóknak. Az állomány kényszerritkítása kegyetlennek tűnhet egy pesti öko-irodából nézve, de a helyiek őszinte panaszait hallva respektálható.

Nem célunk megvédeni a vadászokat, mert nem gondoljuk, hogy lenne ok a támadásukra. Az elhivatott sportvadász hétvégén szögre akasztja az öltönyét, és bakancsban, nyakig sárosan járja az erdőt, etetőt épít, szóróra élelmet szállít, egyszóval részt vesz területe vadgazdálkodásában. Ha nem így tenne, ha nem lenne elkötelezett a természet és az állatok iránt, egy napon arra ébredne, nincs már mire puskát fogni.

Valószínűleg a nagyvárosi fotel-zöldek sokat tanulhatnának egy átlagos magyar vadásztól az ország élővilágáról, a környezetről és annak védelméről.

Zöld Béka díj

Mi a közös a listán szereplő vállalatokban? MOL, Audi Hungária, ATEL vállalatcsoport, Magyar Villamos Művek, Dreher Sörgyárak, CIB Bank? Azon kívül, hogy nagyok, vagy hogy Magyarországon működnek? Megmondom: valamennyien megnyerték már a Közép-Európai Fenntarthatósági Jelentés Díjat, a Zöld Béka díjat.

Egészen rendhagyó díj ez a zöld díjak kategóriájában. Egy jelentést díjaz. Azt célozza meg, hogy a közép-európai régió gazdasági, pénzügyi, ipari életében jelentős szerepet játszó cégek kötelező éves beszámolója, jelentése ne korlátozódjon a cég üzletmenetének pénzügyi oldalára, hanem térjen ki a környezeti és a fenntarthatósági vonatkozásokra.

A jelentéseket meghatározott szempontrendszer szerint értékelik ezek a GRI (Global Reporting Initiative) környezeti, szociális és fenntarthatósági szempontjai. Természetesen pontozzák a jelentés fenntarthatósági tartalmát is és azt hogy, mennyire közérthető maga a jelentés. Mert egyedi módon, bírálati szempont a közérthetőség, hogy a nagy nyilvánosság is megismerhesse és megértse a fenntarthatósági jelentéseket. A nyilvánosság önmagában is érték, hiszen a cégek kiemelkedhetnek a versenytársak csoportjából, újat mondhatnak a fogyasztók és a befektetők számára, az alkalmazottak és a beszállítóik számára egyaránt.

Magyarországon a díj alapítása óta a fenntarthatóság és a környezeti tartalmon mellett egyre nagyobb teret nyert a társadalmi felelősségvállalás kezelésének kérdése. Érdekes módon azonban, a fenntarhatóság bizonyul a legfontosabb tartalomnak, a bírálók, a díj alapítója és maguk a pályázók részéről is.

A régióban dolgozó cégek, vállalkozások – attól függetlenül, hogy nagyok vagy kicsik, már rendszeresen alávetik magukat környezetvédelmi állapotfelméréseknek, teljesítményértékeléseknek, környezeti hatásvizsgálatokat folytatnak és sokan auditáltatják magukat, amikor például környezethasználati engedélyeztetési dokumentációt szereznek be. A cégek információs rendszerében szerepel a környezetvédelmi információs rendszer, továbbá készülnek környezetvédelmi kézikönyvek és vállalati illetve fenntarthatósági vonatkozású jelentések, és hulladékgazdálkodási kimutatások. A környezetvédelmet és a fenntarthatóságot támogató uniós pályázatok pedig szintén arra késztették a cégeket, hogy aktívan kiterjesszék a vállalati tevékenységet e szerint a szempontrendszer szerint is, és ezekről éves beszámolókat, jelentéseket készítsenek – igen nagy számban.

Így, ha belegondolunk, nem meglepő, hogy egy nemzetközi könyvvizsgáló cég, a Deloitte Magyarország, hozta létre 2001-ben ezt a díjat, a kimelkedő fenntarthatósági jelentést díjazva.

A Zöld Béka díj idén azért is izgalmas, mert pályázat volt magára a díj megtervezésére. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jelenlegi hallgatói pályázhattak saját tervezésű alkotásukkal. A nyertes pályázatot a fiatal képzőművész a díjalapító támogatásával elkészítheti. A Zöld Béka díjat és a nyertes pályaművet 2012 novemberében adják át. Adok majd hírt róla.

————————–

https://www.globalreporting.org/Pages/default.aspx

GRI átfogó rendszert dolgozott ki az Sustainability Reporting Framework  alatt, amelyet világszerte használnak. Ez teszi lehetővé, hogy a cégek összehasonlítható módon tegyenek közzé a fenntarthatóság jelentéseket.

 

Zöld bombák

A hadiipartól nem várnánk különösebb környezettudatos termelést, hisz az itt készült gyártmányok célja épp a környezet lerombolása és nem megvédése. Ennek ellenére a mai trendek alól a fegyvergyárak sem húzhatják ki magukat. Ha eltekintünk a puskák és rakéták eredeti céljaitól, egyből nem olyan misztikus, mire is kell figyelniük a korszerű termékek tervezőinek.

Egy fegyvertől ne várjuk, hogy kímélje a környezetet –praktikusan épp az ellenkezőjére való. Ennek ellenére – no, nem zöld, inkább szigorú gazdasági számításból – sok fegyverfejlesztő igyekszik olyan halálos eszközöket kialakítani, amelyek – elsősorban az épített – környezetben alig tesznek kárt. Csupán (?) az élő organizmusokat – elsősorban az embert – likvidálják a háborús övezetben. Ennek oka nem a fenntarthatóságért való aggódás, sokkal inkább a békekötést követő újjáépítési költségek minimalizálásának szándéka. Ne is időzzünk ezért a különböző halálsugár-kutatásoknál, nézzük, alapvető célja mellett miként képes mégis hozzátenni a magáét a haditechnika a környezetvédelemhez.
Aki arra számít, hogy a szükségtelenül környezetterhelő megoldásokról lemondana a hadsereg csak azért, hogy kisebb sokkot okozzon a világban a pusztításakor, az téved. Így rövid, de hosszú távon se számítsunk arra, hogy a fáradt uránt tartalmazó, tehát radioaktív páncéltörő lövedékeket kivonják a forgalomból. A termonukleáris hadviselés kellékeiről már ne is beszéljünk, örüljünk annak, hogy elértük: megszűntek a felszín feletti és víz alatti kísérleti robbantások.
És mindezek ellenére létezik a hadtudománynak környezetvédelmi szempontrendszere. Az egyik legfontosabb a fejlesztési irányok meghatározásakor, hogy a hadiszer tervezésekor már figyelmet fordítsanak a kivonásakor jelentkező környezeti terhelésre. A legjobb, ha az aktív honvédelemből kivonandó eszközt némi átalakítással a civil szféra tovább tudja alkalmazni. Ha erre egyáltalán nincs mód, a gyártástechnológia moduláris alapon működjön, vagyis a leszerelendő egységről eltávolítható legyen a veszélyes hulladéknak számító komponens, így csak egy kis elemet kelljen drága megsemmisítő eljárással ártalmatlanná tenni.
De tudjuk, kivonás előtt még komoly feladatok várnak a hadi szerekre. Furcsának hangzik, de valójában a hadiipar fejlesztőinek is szem előtt kell tartaniuk a szállítóeszközök fogyasztását, emissziós mutatóit, egyszóval a fenntarthatóságukat. Ugyan radikál-zöldek most bizonyosan a kockakőért nyúlnak, de hisszük: üdvözlendő tendencia a haditengerészetben egyre jobban elterjedő, kis méretű nukleáris reaktorok elterjedése, szemben a kőolajszármazékok hajtotta hajóóriásokkal.
A költséghatékony és hosszú távú, tehát a fenntarthatóság irányába mutató alkalmazás másik alapfeltétele a minél szélesebb körű kompatibilitás megteremtése. A Varsói Szerződés tagországaiban a felszerelések – akármennyire is alacsony színvonalúak voltak -, több tízmillió katona számára, a blokkon belül mindenhol csereszabatosnak készültek. Lőszerek, ruhadarabok, kiegészítők. Ma a NATO-n belül sincs ilyen igény – ami emeli a hadseregek fenntartási költségét, és megnehezíti a közös hadműveletek logisztikai költségeinek csökkentését.
Egyszóval: van hová fejlődni, miközben egyre jobban érezhető – a pusztítás urai is mind komolyabban figyelnek a környezetre.