4000 lájk

2014 novemberében ünnepeltük háromezredik lájkolónkat, tehát másfél év kellett ahhoz, hogy újabb ezer fővel gyarapodjunk. Szép ívű fejlődés ez, köszönet érte minden támogatónknak! Különösen annak fényében értékes ez a siker, hogy hozzáállásunk a kezdetek óta egy szemernyit sem változott. Akkor és most is valljuk, hogy a környezetvédelem területén sem lehet elfogadni a csúsztatásokat, a manipulációt, a hazug hatásvadászatot, szolgáljon az bármilyen nemes célt is. A mi szelídzöld szemléletünk alapja a belátás, a tolerancia, és nem az önmagáért való szembenállás, vagy a merev környezetvédelmi doktrína. Nem fogjuk támadni a civilizációs vívmányokat csak azért, mert ez divat, vagy, mert azzal több hívet lehet szerezni.  Már csak azért sem, mert a civilizációs vívmányok használatával mi magunk is megrendelői vagyunk a környezet szennyezésének! Mi is termelünk szemetet; mi is igényeljük, használjuk az energiát: fűtünk, világítunk, járművel utazunk; tárgyakat vásárolunk, bár őszintén reméljük, mindezt körültekintőn, tudatosan, környezetbarát módon tesszük. És erre biztatjuk olvasóinkat is.

Szerzőink laikusok a környezetvédelem terén, valódi civil álláspontot képviselnek. Azt figyeljük, arról írunk, ami tényleg bosszantja az embereket, és persze arról is, ami jó, követendő, értékes. Oldalunknak 14 „munkatársa” van. Megérdemlik, hogy név szerint is említsük őket: Bors Mária, Drugics, Flavum Linum, GinkoBiloba, GreenDanny, GretnaGreen, Kereszti Zsófia, Kolozsvári Farkas, Molnár Veronika, OblongaCydonia, Suhajda, Uz Bence, Zöld Henrik, WaldGreen. Eddig több száz bejegyzésünk volt, közülük a tíz legnépszerűbb, a legnagyobb aktivitást kiváltó poszt az alábbi volt. Zárójelben az aktivitásmutató, azaz, hányan fejezték ki tetszésüket, szóltak hozzá vagy osztották meg az adott posztot.

1. Templomépítés élő fákból(2576). Egy újzélandi kertész saját kertjében, élő növényekből hozott létre „lélegző imahelyet”.

4000_01

2) A bátaszéki tölgy lett az Európai Év Fája(1375). Újabb magyar siker, immár 3. alkalommal nyertük el ezt a büszke címet.

4000_02

3) Tavaszi játék(1257).Olvasóinknak adtunk feladatot, ezt a százszorszép virágot kellett kitalálniuk. Nagyon sokan válaszoltak helyesen.

4000_03

4) Méhek (967). E kis rovarok pusztulásának okai, védelmük fontossága.

4000_04

5) Az év madara a haris (914). A rejtőzködő tyúkok versenyéből (amelyek közül igazából csak a fürj tyúk alakú) ez a szárnyas került ki győztesen.

4000_05

6) A kirándulás gyógyító ereje (777). Kutatások igazolták, hogy a kirándulás a testnek és léleknek is hasznára válik. Persze nem mindegy, hogy hol.

4000_06

7) A madarak és békák védelmében (847). A madarak és békák egyaránt ki vannak téve a civilizáció, ezen belül a közlekedés ártalmainak.

4000_07

8) Szilveszteri sokkhatás (835). A petárdázás miatt sok kutya, macska rémül meg, kóborol el hazulról.

4000_08

9) Az év költöző madara a búbos banka (730). Az év versenye mintáira saját „vetélkedőt” hirdettünk, olvasóinknak azt kellett eldönteni, melyik madár legyen „ebben a versenyszámban” a győztes.

4000_09

10)Misztikus erdők (684). Sok csoda van a világban, ezek közé tartozik egy belgiumi és egy lengyel erdő.

4000_10

Az év költöző madara

Szürke gém (Ardea cinerea). Gázlómadár. Népies nevei: kék gém, daru gém, fosógém, vasgém. Viszonylag későn, októberben indul, és korán, februárban érkezik, de az is igaz, hogy az állomány egy része az enyhébb, jégmentesnek ígérkező teleken itt marad. (Viselkedésükből tehát akár a téli időjárásra is következtethetünk.) Nyakát „S” alakban, szépen fent tartva repül, de lassan, nehézkesen. Halakkal, kétéltűekkel, csigákkal, hüllőkkel, kisemlősökkel, rákokkal táplálkozik.

szurke_gemSárgarigó.  (Oriolus oriolus) Nevével ellentétben nem rigó, a madarak osztályában a verébalakúak rendjébe tartozik. Régebben nem is sárgarigónak, hanem aranymálinkónak hívták. Rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. Fészkét keményen védi, a tojás- és fiókatolvaj szajkót nem csak elzavarja, de vadászrepülőként követve, rikácsolva üldözőbe is veszi. A költöző madarak közül legutolsóként, májusban érkeznek vissza, és augusztus végén, szeptember elején már távoznak is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2002-ben már „Az év madarává” választotta, de most, ha olvasóink is úgy akarják, az Év költöző madara is lehet a Zöld színén.

sarga_rigobúbos banka (Upupa epops) Hívják még fostos bugybókának és büdös bankának is. Márciustól szeptemberig van nálunk. Lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket a földből is kiszed. Ehhez kell a hosszú csőr. A Magyar Madártani Egyesületnél többször is volt az év madara, most begyűjtheti az Év költöző madara büszke címet is.

bubos_banka_1

Zöldség-házban keresek ügyfélfogadásra alkalmas irodát

Városokban fog élni a föld lakosságának több mint 80 százaléka – harminc éven belül. A legkonzervatívabb számítások szerint ez azt jelenti, hogy 2 milliárd ember lesz városlakó. A nagy kérdések egyike: hogyan működik majd ennek a 2 milliárd embernek az élelmiszerrel, a friss élelmiszerrel való ellátása természetkímélő, természettudatos módon?

A nagyvárosok külterületei, a kertvárosok jó helyzetben vannak. Lakóik, bár igazi városlakók eleve kertészkedéshez szokottak. A budapesti belvárosi kerületek tégla, kő és beton rengetegében az elmúlt néhány évben rendhagyó módon feltűnt néhány zöldséges-kert, amelyet a környező lakóházak, bérházak, tömbházak közösségei művelnek – kikapcsolódásként és ugyanakkor, az elkötelezettségük okán is, hogy maguk lássák el a háztartásukat friss zöldséggel.

Az üvegházak, meleg-házak természetesen egész évben alkalmasak a friss zöldség termesztésére és a hatalmas igénynek megfelelően ennek a területnek a technológiája meglepő fejlesztésekkel szolgál. Svéd-amerikai üvegház, melegház fejlesztőknek sikerült olyan egyszerű és briliáns megoldásokat kidolgozni, amellyel a városok, pontosabban a belvárosok szívébe telepítik a zöldség és gyümölcs termesztésére is, egész évben alkalmas üvegházakat, melegházakat. Ez a 21 századi új technológia az un high-yield greenhouse technológia. Egyszerre építészeti bravúr és mezőgazdasági illetve ökológiai fejlesztés.

A zöldség-házak szerkezete a természetből, a fák, a növények szerkezetéből merített ihletet: így például egy felfele kunkorodó spirál szerkezet, amelynek kerete egy gömb vagy majdnem-gömb keretfelület, amelyben ideális fénybeáramlás biztosítható. Vagy egy tömbépülethez simuló, fenyőfa-lombozathoz hasonlítható, lépcsőzetes, de lekerekített, felfele szintén spirálban futó szerkezet.

A zöldség-házakban vagy a zöldség-ház-lépcsőházakban egy olyan rámpa, speciális párkány fut végig, amely megfelelő termőfölddel és tápanyaggal feltöltve egész évben alkalmas zöldséget termeszteni – a mesterségesen kontrollált klíma környezetben. Ideális esetben nagy arányban hasznosítható a természetes fény és a napelemekkel párosított energia-felhasználás is. A fejlesztők azonban nem álltak meg ezen a ponton, feloldották a termesztésstatikusságát és mozgó zöldségeskertet valósítottak meg: maximalizálva a növények különböző növekedési szakaszához köthető természetes napfényigényt. A párkányra mozgó-szalag, mozgólépcső került: amely a növényeket, konyhazöldségeket, fűszernövényeket vagy körben vagy lassan felfelé vagy lefelé szállítja. Így a földszintre avagy az alagsorba már az éppen szüretelhető vagy leszedhető növény-tálcák érkeznek.

A folyamatos zöldség-szüret feltételeit persze csak úgy lehet biztosítani, hogy a leszüretelt tálcákat pótolják, a régieket fertőtlenítik, feltöltik, tápanyagokat pótolnak, palántákat ültetnek és elindítják a növekedési-spirálon. Jelentős hozadék, hogy az így utaztatott növények igen kedvező növekedési és termés mutatót eredményeznek. A kutató-fejlesztők szerint minimum háromszorosát lehet a statikus, hagyományos átlagtermesztésnek így elérni, egy-egy négyzetméterre visszavetítve.

A neves Plantagon cég szerint legalább három ilyen szerkezettel készek már bevonulni a belvárosba: a földgömb-szerkezettel, amely teljesen önállóan is működik és az épület funkciója a melegházi zöldségtermesztés – a belvárosokban. A parazita (azaz rákapaszkodó) épület-kiegészítést megvalósító szerkezettel, amely bármilyen funkciójú épülethez csatlakozhat és egy integráló verzióval. Az utóbbi kettő egyaránt alkalmas alacsony vagy igen magas, akár felhőkarcoló épületek ilyen funkciójú kiegészítésére, pótlására.

A PlantaSymbioSystem először ennek a cégnek az alkalmazásában valósult meg, a svéd kormány és jelentős ipari termelők támogatásával Közös céljuk az is, hogy az nagyvárosok peremén meghúzódó ipari létesítmények plusz energiafelhasználását például ilyen melegházak, zöldség-házak használhassák majd fel.

A cég többek között az urbánus mezőgazdaság előrelendítéséért nyerte el a legkreatívabb cége elnevezést, a 2012 Silver Stevie Díjat.

 

http://www.plantagon.com/

 

Zöld Béka díj

Mi a közös a listán szereplő vállalatokban? MOL, Audi Hungária, ATEL vállalatcsoport, Magyar Villamos Művek, Dreher Sörgyárak, CIB Bank? Azon kívül, hogy nagyok, vagy hogy Magyarországon működnek? Megmondom: valamennyien megnyerték már a Közép-Európai Fenntarthatósági Jelentés Díjat, a Zöld Béka díjat.

Egészen rendhagyó díj ez a zöld díjak kategóriájában. Egy jelentést díjaz. Azt célozza meg, hogy a közép-európai régió gazdasági, pénzügyi, ipari életében jelentős szerepet játszó cégek kötelező éves beszámolója, jelentése ne korlátozódjon a cég üzletmenetének pénzügyi oldalára, hanem térjen ki a környezeti és a fenntarthatósági vonatkozásokra.

A jelentéseket meghatározott szempontrendszer szerint értékelik ezek a GRI (Global Reporting Initiative) környezeti, szociális és fenntarthatósági szempontjai. Természetesen pontozzák a jelentés fenntarthatósági tartalmát is és azt hogy, mennyire közérthető maga a jelentés. Mert egyedi módon, bírálati szempont a közérthetőség, hogy a nagy nyilvánosság is megismerhesse és megértse a fenntarthatósági jelentéseket. A nyilvánosság önmagában is érték, hiszen a cégek kiemelkedhetnek a versenytársak csoportjából, újat mondhatnak a fogyasztók és a befektetők számára, az alkalmazottak és a beszállítóik számára egyaránt.

Magyarországon a díj alapítása óta a fenntarthatóság és a környezeti tartalmon mellett egyre nagyobb teret nyert a társadalmi felelősségvállalás kezelésének kérdése. Érdekes módon azonban, a fenntarhatóság bizonyul a legfontosabb tartalomnak, a bírálók, a díj alapítója és maguk a pályázók részéről is.

A régióban dolgozó cégek, vállalkozások – attól függetlenül, hogy nagyok vagy kicsik, már rendszeresen alávetik magukat környezetvédelmi állapotfelméréseknek, teljesítményértékeléseknek, környezeti hatásvizsgálatokat folytatnak és sokan auditáltatják magukat, amikor például környezethasználati engedélyeztetési dokumentációt szereznek be. A cégek információs rendszerében szerepel a környezetvédelmi információs rendszer, továbbá készülnek környezetvédelmi kézikönyvek és vállalati illetve fenntarthatósági vonatkozású jelentések, és hulladékgazdálkodási kimutatások. A környezetvédelmet és a fenntarthatóságot támogató uniós pályázatok pedig szintén arra késztették a cégeket, hogy aktívan kiterjesszék a vállalati tevékenységet e szerint a szempontrendszer szerint is, és ezekről éves beszámolókat, jelentéseket készítsenek – igen nagy számban.

Így, ha belegondolunk, nem meglepő, hogy egy nemzetközi könyvvizsgáló cég, a Deloitte Magyarország, hozta létre 2001-ben ezt a díjat, a kimelkedő fenntarthatósági jelentést díjazva.

A Zöld Béka díj idén azért is izgalmas, mert pályázat volt magára a díj megtervezésére. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jelenlegi hallgatói pályázhattak saját tervezésű alkotásukkal. A nyertes pályázatot a fiatal képzőművész a díjalapító támogatásával elkészítheti. A Zöld Béka díjat és a nyertes pályaművet 2012 novemberében adják át. Adok majd hírt róla.

————————–

https://www.globalreporting.org/Pages/default.aspx

GRI átfogó rendszert dolgozott ki az Sustainability Reporting Framework  alatt, amelyet világszerte használnak. Ez teszi lehetővé, hogy a cégek összehasonlítható módon tegyenek közzé a fenntarthatóság jelentéseket.

 

Ablakcserét kérek! És gyeptéglákat a tetőre …

A kaliforniai UCLA egyetem kutatói[1] olyan átlátszó napelemeket fejlesztettek ki, amelyek elektromosságot generálnak miközben mindennapos ablakként funkcionáhatnak. Keresztülnézhetünk rajtuk.

A cél egyértelműen az, hogy ezek az újgenerációs ablaküvegek otthonok ablakaiba kerüljenek illetve egyre több középület ablaküvegei közé installálják őket és folyamatosan generáljanak elektromos áramot. A kulcskérdés persze, milyen hatékonysággal?

A tanulmány szerint[2] mindez úgy lehetséges, hogy a kifejlesztett polimer tartalmú napelem elnyeli az infravörös fényt viszont átengedi a látható fény jelentős mértékét. Így az ebből készített különleges üveg vagy üvegfelület megközelítheti az ideális 70%-os áteresztő százalékhatárt. Ez kedvező az emberi szemnek, általában ehhez vagyunk hozzászokva, amikor az ablakunkon kibámulunk, irodaház ablakainkon keresztül szemlélődünk.

A lényeges különbség persze az lenne, hogy az új ablakunk közben az infravörös fényt elektromos áramlattá alakíthatná (különleges vezetőszálakból készült szinte láthatatlan hálón keresztül) és azt felhasználhatnánk.

Gyeptéglát a tetőre …

Egy másik tanulmány szerint, amelyet a szerzői szerint megértünk, ha odafigyeltünk az általános iskola biológia óráin, ami nem valószínű ugyan, de lehetséges: a növények levelei fotoszintetizálnak, azaz napenergiát hasznosítanak. Így technikailag ezek a növényi sejtek, sejtformátumok már önmagukban is napelemek.

Az elhíresült ‘Mershin projektben’ az előrelépés elsősorban maga az új eljárás, amely kivonja a fotószintetizáló növényi ‘egységeket’. A projekt célja azonban, hogy nagyon alacsony előállítási költséggel állíthassanak elő növényekből olyan napenergiát befogó technológiát, amely a fejlődő országokban például azonnal hasznosítható lenne.

Egy dolog már biztos: ha az új eljárást kifejlesztik és beválik, nem lesz költséges. Növényekre, fűre és napra lesz szükség. Maga az új eljárás szerint például lenyírt zöld füvet, fűmasszát kémiai anyagok keverékével összegyúrnak és egyszerűen felviszik a napelem-panelek felületére, tetőpanelek felületére. És a fotószintetizálásnak köszönhetően meglesz az új napelemünk. Az egyelőre merész vagy extrém projektnek minősített kutatás még nem jutott biztos eredményekre, de vannak eredményei. A kulcskérdés ebben az esetben is az, hogy milyen a hatékonysága a Mershin-projekt napelemeinek, napelem paneljeinek. Egyelőre nagyon alacsony, hiszen a tesztek szerint mindössze 0.1% hatékonyságú és egy Mershin-panel alig tud egyetlen LED lámpát életben tartani. Annak érdekében pedig, hogy egy házban, amelynek tetejét ilyen vitathatatlanul olcsó, növény-napelem panelekkel borított panelek fedik egy elfogadható erősségű lámpafény legyen, a hatékonyságot 1% és 2% közé kellene feltornászni, minimum!

A Mershin projektesek szerint ez nem lesz nehéz vagy szokatlan kihívás. Az elmúlt évtizedek nagy találmányai és a jelenleg folyó kutatások többsége „csak” arra irányul amúgy is, hogy mindennek a hatékonyságát megsokszorozzák. Ez is menni fog.[3]


[1] California NanoSystems Institute, the UCLA Henry Samueli School of Engineering and Applied Science and UCLA’s Department of Chemistry and Biochemistry

Ló húzta, most növény ‘hajtja’

Évszázadokon át a lovak erejére hagyatkoztunk, lovaskocsik szállítottak embert és rakományt. Aztán következett az olaj és benzinmotorok – ma is tartó nyüzsgése, pörgése. Mára növekvőben van a bioüzemanyagok gyártása, a legkülönbözőbb növényi eredetű összetevőkből. Ehhez igyekszik idomulni a 21. század autóipara is.

A bioüzemanyag kutatásban-fejlesztésben és gyártásban élenjáró országok: Brazília, az Egyesült Államok, Franciaország, Svédország, Németország és Oroszország egyúttal a legnagyobb felhasználók is. Oroszország a gyártás mellett a jelentős mennyiségű alapanyagot exportál az inkább gyártásra koncentráló országokba. A listán nem véletlenül szerepelnek egyrészt a világ legfejlettebb másrészt a hangsúlyosan mezőgazdaságra támaszkodó országai.

Oroszországban a papíripari óriások specializálódtak biomassza előállításra. Angliában a közlekedésre felhasznált üzemanyag közel 4%-a már bioüzemanyag, és az Európai Unióban a britek vállalták, hogy 2020-ra a közúton és vasúton együttesen felhasznált üzemanyag a tíz százaléka megújuló bioüzemanyag lesz.

Az elmúlt időszakban a bioüzemanyag gyártására a kezdeti időszakban alapanyagként felhasznált egyre inkább másféle növények váltják fel. Ennek fő oka, hogy élelmiszerpiaci nyersanyagok ára ne emelkedjék a szintúgy mezőgazdasági termelésből származó bioüzemanyag előállítása miatt. A lehetséges új megoldások közül immár több egyáltalán nem versenytársa az élelmiszerpiaci alapanyag növényeknek, így nem veszélyezteti a növénytermesztésű élelmiszerpiacot annak iparosításával, vagy a minőség lerontásával.

Fa hulladék-anyagok és másféle organikus, emberi vagy állati fogyasztásra nem vagy csak részben felhasználható növényekről van szó. Ideális megoldásnak ígérkezik a bambusznád,[1] amelynek rügyei, friss hajtásai alkalmasak élelmiszerként való fogyasztásra, igy a bambusz nagyobb része megmarad biomasszának, holott korábban csak a kézművesiparban és az építőiparban lehetett felhasználni.

A bambusz gyorsan növekszik, hamar megújul és kifejezetten olyan paraméterek szerint termeszthető, amely megfelel a bioüzemanyag gyártás feltételeinek. Ráadásul amúgy is a zöld, környezetkímélő hasznosítások területén kezd elterjedni, így például a szövet és ruhagyártás (bamboo clothing) területén. A bambuszt Amerika déli részén egyszerű termeszteni és mára jelentős termesztők kínálják termékeiket, köztük például a Mississippi-beli Jacksonban lévő KiOR és a Southern Bamboo, mely számos termesztőtől felvásárolva a növény termesztését is bátorítja a térségben.

Tudósítások szerint Mississippi államban és a déli részeken a megújuló-nyersanyag termesztés és a beszállítási hálózat készen áll arra, hogy a bioüzemanyaggyártók áttérjenek a bambusz felhasználására. És álmodjanak nagyot, váltsanak. Hogy a gyártók hajlandósága növekedjék az egyik állami egyetem (Alcorn University) neves kutatóintézete arra koncentrál, hogy kikutassa, mely bambuszfajták adják a legjobb minőségű alapanyagot a bioüzemanyag gyártáshoz, és mint azt megjósolhatjuk: a kiváló minősítésű bambuszok remélhetőleg elnyerik a bioüzemanyaggyártok tetszését is. Hajrá bambusz!

Zöld-szövetben a vörös szőnyegen: zöld Oscar 2012

Az Oscar díjátadó ünnepségek egyik látványos, sokak szerint a leglátványosabb része, amint a hírességek, művészek, a sztárok végigvonulnak, interjúkat adnak és köszöntik egymást a vörös szőnyegen. A díjátadó épülete előtt futó vörös szőnyeg maga is egy színpad. Kimutatások szerint a legtöbbet és a legkülönbözőbb media- és fotóügynökségek által fotózott színpad.

Erre a vörös szőnyegre lépni nem kevesebbet jelent mint, hogy az illető ‘megérkezett’, azaz bejutott a kiválasztottak kiválasztottjainak körébe – a világ filmiparának és filmművészetének amerikai fellegvárába. Ezen a vörös szőnyegen végigsétálni, függetlenül attól, hogy az illető hányadszor teszi azt – mérhetetlen izgalom és kihívás. Tudósítások szerint sokat próbált színészek, rendezők, zenészek és kísérőik, akik a legkülönbözőbb szélsőséges körülmények között is megállták már a helyüket, érthettelen izgalommal készülnek ezekre a percekre, alkalmakra. Ezt hívják a sajtósok a ‘red carpet challenge’-nek, azaz a ‘vörös szőnyeg kihívásnak’!

Nem mindegy, ki mit nyilatkozik a vörös szőnyegen. Volt rá példa, hogy politikai vagy társadalmi kampány üzeneteknek adtak itt hangot. Arról pedig, hogy ki milyen ruhatervező melyik ruhakölteményében jelenik meg és, hogy miért pont azt választotta – nem napokat hanem hónapokat értekezik a sajtó, a hazai és a nemzetközi egyaránt. Lássuk be, még azok is oda-oda pillantgatnak a gáláról tudósító riportfilmekre, akik többnyire lenézik vagy értéktelennek tartják azt.

2012-ben az ún. zöld-szövetekből, öko-barát és organikus anyagokból készült ruhákban és öltönyökben jelentek meg jónéhányan a sztárok közül. Új kihívást hirdettek a vörös szőnyegen: a zöld- és környezetbarát szövetek híveinek kihívását.

Az új zöld-divat kulcs figurája Livia Firth, Colin Firth[1] felesége nem férje árnyékában, hanem a közönség és a sztárok figyelmének középpontjában vonult végig klasszikus Valentino ruhájában[2], amelyet újrahasznosított poliészterből készült anyagból készítettek a Valentino Divatház mesterműhelyében.

Kenneth Branagh, kedvenc Shakespeare-film művészem pedig a tervezőművész Ermenegildo Zegna öltönyeiből választott, amelyek teljes mértékben a fenntartható fejlődés zöld elvei szerint készültek. A Zegna Divatház többek között azzal is úttörő szerepet játszik, hogy meghirdette a ‘legkevesebb szövet-hulladék’ elvét. Olyan szövetmintákat és szabásmintákat dolgoz ki, amelyek a lehetséges legnagyobb mértékben felhasználják az alapanyagokat. Alig van szövet-hulladék.

A ‘vaslady’ Meryl Streep földig érő arany-estélyi ruhája öko-bizonyítvánnyal ellátott szövetből készült Lanvin műhelyében[3], aki most csatlakozott a Green Carpet Challenge-hez, azaz a ‘zöld-szőnyeg kihíváshoz’.

A ‘zöldesítők’ nem ejtettek foltot a szó szoros értelmében a vörös szőnyegen, de mély benyomást annál inkább!


Ki lesz a világ legzöldebb városa?

Szkeptikus vagyok, és sok kérdés jut eszembe, valahányszor azt látom, hogy ’zöld’ jelzőt osztanak. Mit szóljak akkor, a ’legzöldebb város’ minősítés láttán?

Mozgalmas és választásokat kínáló tágabb környezetben, kellemes és élhető lakókörnyezetben, és természetesen elfogadható és megfizethető áron szeretnénk sokan élni. Városban. Ráadásul, szerencsés esetben, olyan városban élhetünk, amelynek földrajzi fekvése természetes szépséget, adottságokat és környezetet teremt. Például tengerparti öbölben vagy folyó partján fekvő városok esetében mindez adott.

Ideális esetben mindennapjaink és saját gondolkodásunk része is már az a hozzáállás, hogy ezt a fajta környezeti gazdagságot megőrizzük, sőt tovább gazdagítsuk oly módon, hogy támogatjuk azt a fajta városgazdálkodást, városfejlesztést, amely környezettudatosan alakítja, javítja és megőrzi ezt a környezetet. Sőt! Olyan fejlesztéseket valósít meg, vagy olyan vállalkozásokat, iparágakat telepít vagy támogat helyben, a városunkban vagy annak környékén, amelyek szintén környezettudatosak, valamilyen mértékben biztonságot teremtenek ebből a ’zöld’ szempontból is.

A gyakorlat azonban azt mutatja, mi városiak hatalmas nem-zöld lábnyomot hagyunk nap mint nap magunk mögött. Van olyan elemzés, amely szerint, háromszor akkora lábnyomot hagyunk, mint amekkorát a Föld elviselhet. Mindez azokon a mindennnapi döntéseken múlik, amelyekről már nem is gondoljuk, hogy döntések – annyira beidegződések, szokások. Sok esetben rossz szokások. Mint, amikor levisszük a szemetet, vagy bevásárolunk, vagy beugrunk egy közeli címre – autóval, anélkül, hogy odafigyelnénk, mi kerül a szemétbe, mit vásárolunk és milyen csomagolásban, és miért nem megyünk villamossal.

A Legzöldebb Város kezdeményezés egyértelműen fogalmaz: a városban élőkön, dolgozókon és azon átutazókon múlik, zöld-e a város és zöld maradhat-e egy város. A kezdeményezők megszólítanak mindenkit, konkrét programokat indítanak és ebben azzal garantálják az aktív részvételt, hogy a lakosságnak, a vállalkozóknak, a látogatóknak, a foglalkoztatóknak, a városvezetésnek – egyszóval mindnekinek lesz feladata, amelyhez megkapja a segítséget, gyakorlati útmutatást és bátorítást is. Ráadásul mindezt szakmai mutatókkal mérni fogják és kiértékelni.

Nem kevesebbet szeretnének, mint 2020-ra a világ legzöldebb városa lenni – vagy maradni! Drukkolok nekik és kicsit irigykedve fogom figyelni, követni, hogyan csinálják.

Kik ők? Hol van ez a város?

A város Vancouver, és akik mindezt elindították és csinálják: azok Vancouver polgárai.[1]

Zöld-e vagy sem? Olimpia: London

Keverednek és ellentmondóak a hírek arról, hogy a londoni olimpia mennyire zöld vagy nem zöld. Számos tudósítás, elsősorban a zöldportálok tudósításai egyenesen környezetszennyezőnek és veszélyesnek ítéli a rendezvényt, a fejlesztéseket, az elkészült és használatba adott épület és sport-komplexumokat.

Nézzünk néhány ellentmondást.

A greenfo.hu elemzője visszanyúl egészen a 60-as évek hulladéklerakóhelyeinek és a veszélyes, rádióaktív hulladékok lerakásának, illetve tárolásának, a lerakóhelyek lefedésének és a telepek hasznosításának problémáihoz. Riportja szerint 2007-ben, az olimpiai előkészületek, építkezések megkezdése során „7300 tonna sugárzó hulladékot tártak fel az építkezések alatt” és a „területen tórium, rádium, polónium és jelentős mennyiségű urán található”. Aggódik az elemző amiatt is, mert a londoni hivatalos álláspont szerint az eltemetett hulladék nem jelent veszélyt az olimpikonokra, viszont a további fejlesztések megbolygathatják a hulladéklerakót, amely így veszélyt jelent a környezetre. Egyes szakemberek szerint az eltemetett veszélyes hulladékot biztonságos helyre kellett volna szállítani, mert jelen pillanatban egy ketyegő bombán tartják a játékokat. – írta a greenfo a napokban.A greenfo.hu tudósítója ismételten utal „egyes szakemberek” véleményére, „egyes független szakértők” tiltakozására. Amikor arról ír, hogy milyen sugárzó anyagokat találtak egyes szakértők szerint: úgy fogalmaz, hogy „jelentős mennyiségű” sugárzó anyagot, így pl. urániumot találtak. Értem az aggodalmát, nem értem, miért fogalmaz így. Miért nem írja le, kinek a szakértői véleménye és milyen mértéket, azaz határértékeket meghaladó anyagot tártak fel, hogyan jártak el a feltárás során, és így tovább… Miért marad az elemző, tudósító a kritikus és veszélyt sejtető, mégis túl általánosan és legkevésbé sem konkrétan fogalmazó ismertetésnél? Mit is ismertet valójában? Ismerteti például J. Large független szakértő véleményét.

A londoni hivatalos tájékoztatások szerint az említett szakértőt J. Large-ot máskor is felkérték, csatlakozzon a hivatalosan összeállított szakemberek csapatához, de előbb utóbb valahogy kitért a szerződés és a konkrét, aktív részvétel elől. Például felkérte őt az Egyesült Királyság Nukleáris Felügyelője, működjön közre a tehnikai tanácsadó testületben a Fukushima Dai-ichi atomkataszrófa után. Ez a testület tett jelentést és javaslatokat az angol nukleáris szabályozások hivatalának. J. Large kifogásolt bizonyos szerződési kitételeket és nem dolgozott a panelben. Helyette a németországi és a franciaországi Greenpeace-szel kötött szerződést és készített kritikai elemzést az IAEA Fact Finding Mission azaz tényfeltáró munkájáról, 2011 májusában.

J. Large-ról szóló tudósítások alapján elmondható: nem a hivatalos keretek és az állam által finanszírozott elemzésben, hanem a Greenpeace által finanszírozott kritikai munkában akart/akar részt venni. Választott. Úgy tűnik, hogy eleve azt feltételezte, a hatósági vizsgálat nem lesz megfelelő. Megteheti, a vélemény szabad. A tények, viszont makacs dolgok. J Large a Greenpeace konkrét feladattal megbízott szakértője, kiváló lobbistája és média-szereplője. Ő nem „egyes szakértő” és nem is „független szakértő” – ha belegondolunk.

Ezzel szemben például a most július végén megjelent ’corporate watch’ összefoglalója egészen részletesen számba veszi a környezeti hatásokat, érintett területeket, ún. zöld-veszteségeket. A ’nuclear waste’ fejezetében beszámol az egyik olimpiai helyszínt érintő vonaton törénő szállítási ügyről: a Nuclear Trains Action Group (NTAG) kampányáról, akik a Stratford közeli vonatok menetrendjének megváltoztatása érdekében és a sugárzó hulladék szállítása ellen kampányoltak. J.Large itt valóban vehemensen megszólal és minden mérsékelt véleményt meghazudtolni igyekszik.

Az ODA szóvivője viszont elmondja: „A Környezetvédelmi Ügynökség szigorú előírásainak megfelelően, igen kis mennyiségű, szennyezett földet (amely nagyon alacsony sugárzó-tartalmú anyagot tartalmazott) és amelyet ráadásul ’kivétel’ kategóriában minősít az érvényben lévő környezetvédelmi törvény: valóban vissza-temettek, visszahelyeztek az építkezések során. Tették ezt biztonságos, ún. cellarendszerben az egyik feljáróhíd alatt. Minden oldalról és tetején is fedett, illetve csapdázottan zárt, bevált módzserrel. Ezt a Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Agency) jóváhagyta és ki kell jelenteni, hogy a London Development Agency (London Fejlesztési Ügynöksége) semmilyen formában és módon nem veszélyeztetné a munkatársak, a helyszínen dolgozók vagy a nagyközönség egészségét, sem most sem a jövőben.”

A Corporate Watch részletes összefoglalóját itt olvashatják:

Az ellentmondás marad.

Pest megér egy estet…

Talán többet is. Pest párti vagyok. Tudom, tudom, szmogos, szemetes (gyakran, na jó: rendszeresen), a biciklisták bevadultak (de legalább már többen vannak), a buszok úgy tépnek, hogy néha laptopot is kisodornak a zebránál várakozó kezéből. És még sorolhatnám a pesti utcák, járdák rémségeit. De.

Izgalmasan változnak városrészek, kerületek határait semmibe vevő alternatív kerületek születnek, élőbb a pesti hétköznap, színesebb és lakhatóbb, szubkultúrák virágoznak és tünnek el, hogy aztán helyet adjanak egy másiknak, urbánosabb mint valaha. Túlzásba estem.

Ennek apropója, hogy városnegyed-bajnokságot hírdetett az urbanista blog. Fél éve akadtam rá valahol a net bugyraiban a hírre, aztán el is felejtettem. A napokban azonban, nyilván a változó és sétáknak jobban kedvező időjárás miatt is, sokkal többet jártam gyalog. És beugrott: ki nyerhette és hogyan tartották, és kik tartották ha tartották a városnegyed-bajnokságot? Utánanéztem. Nem késtem le róla! Most indul, augusztus 7-én, kedden lesz az első összecsapás. A Nagykörúton belüli negyedek csapnak össze.

„Az Urbanistás felosztás eltér a hagyományos városrészektől, mivel azok nem elég homogének, eltérő méretűek és jellemzően túl nagyok (például Terézváros egyetlen városrész).” – olvasom a játékot, bajnokságot meghirdető blogon. Ennek külön megörültem, hiszen a legjobb, ha az ember a saját maga meglátásait olvassa vissza. Ennek megfelelően vonták meg a városnegyed határokat, s alakították ki a nagykörúton belüli 8 versengőt. A bajnokságon két negyed csap össze, s az egyik kiesik, mint a focibajnokságokon. „Az egyes ’mérkőzéseken’ két városnegyed csap össze, ahol szavazni lehet, hogy melyiket kedveljük jobban, hol élnénk szívesebben, melyik áll közelebb a szívünkhöz. Vagyis ’mennyire szerethető’ az adott negyed.” Ilyen egyszerű! A városnegyed-bajnokság mérkőzései előtt megjelenik egy-egy igen részletes blog-bejegyzés, hogy a kedves olvasó és szurkolótáborok tényszerűen tájákozódjanak, mielőtt szavaznak: valójában hol a legjobb élni.

8 játékos megvan: Alsó Belváros, Felső Belváros, Belső Terézváros, Zsidónegyed, Belső Terézváros és Palotanegyed. Hajaj ez csak hat. Van még Alsó Lipótváros és felső Lipótváros. A másik 8 játékost Facebookon[1] lehet javasolni a bejegyzésekben, kommentekben – vasárnap, augusztus 5. éjfélig.

A mérkőzésekhez tartozik majd egy, a feleket bemutató fotóalbum. 7-én lesz, kedden az első mérkőzés, nem hétfőn, nem vasárnap: kedden, pestiesen, a hétköznapon.

A szavazatokat a legkülönbözőbb szempontok alapján odaítélhetjük. Bár segítség lehet, ha elolvassuk, mit írt róla az Urbanista az elmúlt három és fél évben, illetve mi a blog saját véleménye pro és kontra. Gondolom nem meglepő, hogy az én szempontomban a környezettudatos új terek kialakítása is szerepet játszik és nem csak a ‘zöld’. Például, javaslom, nevezzük a Közvágóhíd negyedet, amelynek ambíciója, hogy „Pest ipari-kulturális központja legyen: (…), a benne működő rengeteg próbateremmel, hangstúdióval, a közepén az R33-mal. (…) Ha a Müpa felől egy képzeletbeli zebrán érkezünk meg a főbejárathoz, akkor egy csöpp árkos park szélén találjuk magunkat, melyen híd vezet át. (…) Akár egy vadregényes, fákkal benőtt kastély bejárata is lehetne olyan szép a kialakítása – leszámítva, hogy az őrbódék helyett itt két bunker szegélyezi utunk.” Írja egy hozzám hasonló, lelkes urbanista. Jók ezek az őrbódék. Benőtte őket a növényzet.

De ne hagyják befolyásolni magukat. Tessék benevezni kedvenc vagy kedves városnegyedüket, s ha kérhetem minél több, izgalmas, váratlan és lehetőleg zöld szempont szerint (is). És hajrá, induljon a bajnokság! Pest megér egy estet.