Év elején az Európai Bizottság egy skóciai mikrobiológust, Anne Glovert nevezte ki a Biztottság szenior tudományos tanácsadójának. A főtanácsos asszony az Aberdeeni Egyetem Molekuláris és Sejtbiológia Tanszékének vezető professzora, a Rowett Kutatóintézet és a Macaulay Intézet tiszteletbeli tagja, az Edinburgh-i Királyi Akadémia választott tagja, valamint a Natural Environment Research Council és az Amerikai Mikrobiológiai Akadémia tagjai közé is tartozik.
Újdonság a pozíció és a tanácsadó felelősségi köre is. Jelentős, mert a Bizottság elnökének kérésére elemzést és véleményt nyújt a biztosi testület elé terjesztett főbb szakpolitikai javaslatokról, amennyiben azok tudományos, technikai vagy innovációs kérdéseket érintenek; a tudományos főtanácsadó mértékadó iránymutatást nyújt a tudományos bizonyítékok értelmezéséhez bizonytalanság esetén, továbbá részt vesz a stratégiai szempontú vészhelyzeti tervezésben, illetve fő kapcsolattartó olyan kulcs szervezetekkel is, mint Európai Gyógyszerügynökség, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Vegyianyag-ügynökség, és még sorolhatnám. Ha jól értem, egyszerűen az a dolga, hogy lehetőleg a Bizottság minden sarkalatos európai szakpolitikai döntése tudományosan megalapozottlegyen. Feladata, hogy fokozza a közbizalmat a tudomány és a technika iránt és a lehető legszélesebb körben népszerűsítse az európai tudományos és technikai kultúrát. Gyakran és szívesen beszél a genetikailag módosított (GM) takarmány és állattenyésztés kérdéséről, a genetikailag módosított élelmiszerről[1]. Rámutat, a legtöbb európai polgár mértéktelenül tart mindkettőtől és az európai politikusok elzárkóznak a kiegyensúlyozott vitától. Fájlalja, hogy a GM területén csak és kifejezetten az érzelmek dúlnak.
„Kutatási karrierem során folyamatosan használtam a GM kifejlesztette technológiát, mert kifejezetten előbbre vitte azt, ahogyan ma a bilológiai és ökológiai rendszerek működését értelmezni tudjuk. Így ismerem az erősségeit, és tudom, hogy a GM alkalmazásának szabályrendszere mennyire kötött, ésszerű és megfelelő.” – vallja. Véleménye szerint GM eredményként az egészségvédelem és a kór-feltárás forradalmasodott, soha nem tapasztalt mértékben lendítette előre az ismereteink bővítését, ami önmagában is fantasztikus. De Európában az emberek egyszerűen tartanak tőle. A főtanácsost viszont ez a hozzáállás aggasztja, mert nem látja a bizonyítási alapját annak, hogy jelentős kockázat társulna a GM takarmány-, növény-vagy állattenyésztés elterjedéséhez. Rámutat, hogy az amerikai, több mint 15 éven át folyó monitoring és a GM-termékek fogyasztásának hatását mérő, értékelő adatok sem bizonyítják ezt a kockázatot és nem indokolják azt a fajta, azt a mértékű korlátozást, amelyet a-GM-termékek és termesztés elszenved – legalább is egyelőre – Európában.
„Jó lenne, ha egy komoly és alapos vita alakulna ki a GM körül, amely tényekre és adatokra támaszkodik és nem érzelmekre. Azt szeretném, ha végre az előnyökkel mérnénk össze a kockázatot. Ráadásul, ha a globális klímaváltozás és az élelmiszerbiztonság problámájával foglalkozunk, vagy ha azzal, hogy élelmeznünk kell a világ népességét, akkor nagyon komolyan és tényszerűen kell a GM-takarmány ügyével foglalkoznunk.”
A főtanácsos asszony ismeri és tudatában van annak, hogy milyen félelmek, előítéletek és fenntartások élnek európai célközönségében. De úgy tűnik elszánt, és tenni fog annak érdekében, hogy ésszerű és tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott döntések szülessenek európai szinten és, hogy oldódjon az elutasítás a genetikailag módosított termékekkel és termesztéssel szemben.[2]